Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
1977. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÖRVÉNY? TEKINTÉLY? TEHETSÉG? A művezető és a bizalmi — Huszonnnyolc bi- zalmink nem először állt ilyen nagy feladat előtt. Év elején már egyszer letettem a voksukat. Akkor is bérrendezés volt. Igaz, nem ilyen jelentős, mint a mostani, de akkor is meg kellett mondaniuk, ki, miért, menynyit? Nem voltak nagy viták, és nem csapott az asztalra egy művezető se, hogy neki pedig ne szóljanak bele a dolgába. A mostani béremelés a ruhaiparban együtt járt a műszakpótlékkal. A Május 1. Ruhagyár egységesen 4,82 százalékos emelést oszthatott el. Persze nem egyformán, mértük a teljesítményt, a munkás fegyelmét, helytállását, mindent, ami a munkájához tartozik. A darabbéresek általában 90 forintot, a fizikai időbéresek 100 forintot kaptak. Volt ebben ötven forintos is, meg olyan is, aki semmit, csak a húsz százalék műszakpótlékot kapta. Az jár mindenkinek. A béremelés az igyekvőknek, — ez volt az álláspontunk. A szolnokiak úgy ismerik ezt a részt, hogy Pletykafalu. Itt rójjuk az utat Szabó Bélánéval, a Május 1. Ruhagyár szb-titkárával. A futószalagok ugyanis szabadságon vannak. A gyár 28 bizalmija is, köztük a fiatal Ökrös Ilona, aki május óta már más néven ír alá, Holeviczky Zoltánná lett. — Ahogy az iskolából kimaradtam, azóta a gyárban vagyok. Ennek már hét éve, annak meg négy, hogy a 351es szalagon szakszervezeti bizalmi lettem. A szakmunkásképzőt már a munka mellett végezte el. Gyors járású, gyors szavú asszony. Az esze is gyorsan, frissen vág. — A bólogatás sohase volt szokásom. Nem is szeretem az olyan embereket, akik bátortalanok, mindenbe belemennek, akiket hajlít mindenki. Megmondtam eddig is a véleményem, megmondom ezután is. Igaz, sohase érv nélkül. Ha azt mondom valamire, hogy igen, meg is tudom indokolni. Ugyanígy az ellenzést is. Vitázunk mi a művezetőmmel éppen eleget. Nemcsak a béren, hogy is lenne az az egyetlen témánk? De ezek a viták előreviszik a közös dolgainkat, úgy érzem. A művezetője, Bérezi Já- nosné a Mátyás király úti lakásában folytatja, amit a bizalmi abbahagyott. Pedig össze se beszélhettek: — Döntés szempontjából velem egyenlő jogú a bizalmi. úgy érzem. Ha pedig ez így igaz, akkor kötelességem őt tájékoztatni. Bármilyen műszaki tanácskozás van, ahogy véget ér, megyek, elmondom neki. Meg is okolja, miért: visz- szahatna a futószalag munkájára, ha a szakszervezeti bizalmi, meg a művezető nem egyezne. Hogy a döntéseiben most megrövidült volna? Ez nem igaz, inkább nyugod- tabb. hiszen több szem többet lát. — Különben se csak a béremelésről kell a bizalmival egyetértésben nyilatkoznunk. A jó minőségért járó prémiumot eddig is együtt osztottuk, még a brigádvezetőt is bevontuk. Most szólunk, ha látjuk, valakinek segély kellene, és az is természetes, hogy akkor is, ha kiváló dolgozó kitüntetésre javasolhatunk valakit. Da egy kis ruhagyári szalagon minden nap van mit megbeszélni. Bérezi Jánosné huszonhat éve dolgozik a szakmában. Holeviczky Zoltánná előtt még 33 munkásév van, ha ötvenötéves korában búcsúzik el majd a gyártól. A fiatalasszony tiszteletét ennek tulajdonítom. De a művezetője, vajon csak a törvényt tiszteli? — Ez a fiatalasszony gyerekként került a gyárunkba. Nálunk tanult szakmát is. De ahogyan véleményeiben, úgy a munkájában is nagyon tisztességes. Merem mondani, hogy a szakma legfürgébb, legjobb dolgozója. Amilyen gyorsan vág az esze, olyan a munkája is. Nyugodtan rábízhatok mindent. Nagy gyakorlatú embereket megszégyenít. — S tudja, én huszonhat év alatt egyre mindig fölnéztem, egyet mindig tiszteltem: a tehetséges, jó munkást. Persze, hogy van tekintélye, persze hogy hallgatnak rá. Azt hiszem, ennél nincs fontosabb! S. J. (VÉGE) Áll a kocsi, megy a pénz NEB-vizsgálat Mezőtúron a vállalati kocsik használatáról Minisztertanácsi rendelet született 1972-ben a vállalati személygépkocsik üzemeltetésének rendjéről. A rendelet végrehajtásának tapasztalatait vizsgálta meg a mezőtúri Népi Ellenőrző Bizottság három helyi üzemnél, a KAEV 8. számú gyárában, a Tégla- és Cserépipari Vállalatnál és az Állami Gazdaságban. A jelentés megállapítja, hogy mindhárom vállalatnál megfelelően végrehajtották a rendelkezéseket. Ugyanakkor — az ellenőrzés fokozatos lazulása miatt — az utóbbi két évben már kevesebb figyelmet fordítottak a takarékosságra, mint közvetlenül a rendelet megjelenése után. Az utazási és a kiküldetési költségeket például áltálában együtt számolják el, így arra már legtöbbször nincs lehetőség, hogy ésszerűsítésekre vezető számításokat végezzenek. Emellett néha a „nagyvonalúság” kerül sokba. A KAEV 8. számú gyárának dolgozói gyakori budapesti útjaik során általában bértaxit használnak — noha ez a jelentés szerint egyértelműen gazdaságtalan. A taxiszámlák hitelessége is kérdéses néha. Ahol az ellenőrzés rendszeresebb, ott nemcsak a szabályokat tartják be, gazdaságosabb is az üzemeltetés. A gazdaságosságra való törekvés azonban ott se mindig érződik, ahol a „papírok” egyébként rendben vannak. A KAEV-nél például 56 ezer forintba került egy Volga felújítása. Érdemes volt? A tény önmagában nem meghökkentő, sokkal inkább az, hogy — akárcsak a taxi 'használatánál — ezzel kapcsolatban gazdaságossági számításokat egyáltalán nem végeztek. Egy kilométer út költsége vállalati kocsival 3—5 forint, míg ha a dolgozó a saját kocsiját használja, akkor azért a vállalat csak két forint kilométerdíjat fizet. S bár az átalányok kifizetése szabályosan történik, ráadásul a vállalatnak olcsóbb, ha dolgozója a saját kocsiját használja, a NEB mégis jogosan vetette fel: miért nem vizsgálják meg a tömegközlekedési járművek használatának költségeit? A vizsgálat szerint ugyanis gyakran egészen rövid és városon belüli utazásokra fizetnek a vállalatok gépkocsi-hozzájárulást. A tömegközlekedési járművek használata esetenként bizonyosan olcsóbb lenne. Sokszor nem a kocsi használata, inkább állása a drága. A vállalati kocsik ki- haszhasználása mindhárom üzemnél rossz: egy munkaóra alatt átlagosan tizenöt kilométer a teljesítményük. Körjáratok szervezése, a kocsik pontosabb elosztása segíteni ezen. A NEB javasolja, hogy amikor lehet, akkor az utazó szakember vezethetné is a vállalati kocsit — így is olcsóbb az üzemeltetés, de ilyenre még kevés példa akad. A NEB-jelentés határozati javaslatában felhívta a vállalatok figyelmét a pontosabb elszámolásra és a gazdaságossági számítások fontosságára. A jelentés egyébként elismeréssel szól a gépkocsielőadók felkészültségéről és munkájáról. Az általában pozitív megjegyzések mellett a vizsgálat során szóvá tett hiányosságok azonban megoldást sürgetnek. A KAEV j8. számú gyárának vezetői már kidolgozták intézkedési tervüket, bár — amint elmondták — taxira továbbra is sokat költenek majd. Talán a jövő év második felében kapják csak meg azt a gépkocsit, amely- lyel a pesti utazások is olcsóbbak lehetnek. Nagyobb figyelemmel, ügyesebb szervezéssel és nem utolsósorban a rendelkezések maradéktalan betartásával kényelmesebben — és olcsóbban is — használhatók a vállalati kocsik. A jelentés szerint bőven akad még tenni- és gondol- kodnivaló az előbbiek érdekében. — Füzes — Népszerű tejbolt Az első félévben Kétmillió külföldi turista Az első félévben 3,5 millió külföldi érkezett hazánkba, hétszázezerrel több, mint az előző év első hat hónapjában. Az Országos Idegen- forgalmi Tanács most elkészült gyorsmérlege szerint közülük kétmillióan turistaként lépték át a határt, vagyis legalább egy éjszakát Magyarországon töltöttek. Legtöbben az üdülési előszezonban, májusban és júniusban utaztak be az országba. A turisták számának növekedése a tavalyi első félévhez viszonyítva 33 százalék, ez 494 ezerrel több vendéget jelent. Nagy többségük a szocialista országokból érkezett. Június végén nyílt meg az Áfész új tej boltja a kunszentmártoni piactéren, amelyben reggelizni is lehet, ezzel máris ~ népszerű lett a vásárlók körében. Néhány hete üzembe helyezték a mini-gázcseretelepet, a közeljövőben átadják a Kili- án-lakótelepen épült ABC- áruházat is. Még ebben az évben megkezdik a régi, elavult „Kőrös” étterem helyett egy új vendéglő építtetését. Kitettek magukért az aranykoszorús Kállai Éva felsőrészkészítő brigád tagjai: a tervüknél csaknem 8 ezer párral több, összesen 228 ezer pár, szovjet exportra gyártott cipő felsőrészét varrták meg az első félévben TeljesiliBc «qllolqsqikqt a Tisza Cipőgyárban az idén 216 szocialista brigád csatlakozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenyhez. A gyár szovjet exporttervének — 1 millió 630 ezer pár cipő — határidő előtti, december 10-i teljesítését is vállalta többek között a kétezer- hatszáz brigádtag. Célul tűzték ki, hogy a tervben szereplő 5,4 százalék helyett 6 százalékkal javítják a termelékenységet, és vállalták, hogy ebben az évben másfélmillió forintot megtakarítanak az import anyagoknak az olcsóbb, hazai alapanyagokkal való helyettesítésével. A brigádok önértékelése és a gyár mun- kaverseny-bizottságának felmérése alapján a jubileumi munkaverseny az első félévben eredményesen segítette a gyár feladatainak teljesítését. Az éves tervet időarányosan a vállalt 52 százalék helyett várhatóan mintegy 57,5 százalékra teljesíti a Tisza Cipőgyár. Megközelítően 8 százalékkal javult az első félévben a termelékenység és a költségmegtakarításban tett vállalásaikénak is — időarányosan — eleget tettek a brigádok. Eredményesen állították a munkaverseny szolgálatába az újítási mozgalmat is. Tavaly az első félévben négy, az idén ugyancsak félév alatt nyolc brigád adott be újítási, ésszerűsítési javaslatot. Az idén már három újítási javaslatot nyújtott be a kazánházban dolgozó szocialista brigád. A gőz távszivattyúra szerelt központi ola- jozóval jelentős élőmunka-megtakarítást értek el (Fent) Száznyolcvan cipőgyári dolgozó gyermekének vidám otthona az üzemi óvó- da. A gyári brigádok társadalmi munkájával készült a hinta és sok más játék (Kép és szöveg: T. F.) A 60. ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE A tervezettnél ötmillióval nagyobb árbevétel A jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat gazdálkodásában évek óta meghatározó szerepe van a munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak. Átgondolt tervezés, jól összehangolt munka és a szocialista brigádok kezdeményezésére kibontakozott munkaverseny eredménye, hogy a vállalat évről-évre jobban dolgozik, hogy 1973 óta háromszor nyerte el a „Kiváló” címet. Az 1977. évre meghirdetett munkaversenynek az eddigieknél is nagyobb jelentősége van. Olyan fontos eseményekhez kötődik, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., a szakmai szakszervezet, a HVDSZ megalakulásának 25., és a vállalat fennállásának 15. évfordulója. A csepeli munkások felhívásához csatlakozva a vállalat 6 szocialista brigádja 116 taggal nevezett be a munkaversenybe. A brigádok vállalták, hogy az idei tervet december 15-re teljesítik, munkaterületükön a termelékenység fokozásával 3—5 százalékkal szárnyalják túl az éves terv előirányzatait, ugyanilyen mértékben növelik a vállalat nyereségét, továbbfejlesztik a DH mozgalmat. selejtmentesen termelnek és brigádonként 2—3 újítást nyújtanak be. Mindegyik kollektíva felajánlotta, hogy patronál egy- egy gyermekintézményt. Vállalásaikat a brigádok az év első felében becsülettel teljesítették. Ennek eredménye, hogy a vállalat a félévet 31 millió 600 ezer forint árbevétellel zárta, ami csaknem 5 millióval több a tervezettnél és 6 millióval magasabb a tavalyi féléves bevételnél. Az előállított 30 millió forint termelési érték is 5 millióval haladja mega tervezettet. Az év első 6 hónapjában a vállalat termelő üzemeiben 328 ezer pár munkavédelmi kesztyű, 32 ezer véd.őkötény és csaknem 17 ezer polírozó korong készült. Másfélmilliót adtak át a megrendelőknek az év első felében szakács és orvosi sapkából, po- liuretán fóliazsákból, takaróból. A hiánycikkek körét másfélezer kisbútor — cipő- tartó, ágyneműtartó, dohányzóasztal, előszobafal — gyártásával csökkentették, q cipőgyárig le
