Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
4SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. július 28. Jómód és teljesítmény boldogulása lelkesít, a szomszéd boldogulása legalábbis elgondolkodtat. „A tsz több tagjának van milliós betétje a helyi takarékszövetkezetben. Bezzeg a bejáró munkás — egy keresetből hat gyereket nevel — a hónap végén kölcsönből él, mert hitelt nem ád az áfész.” „A főváros körül emeletes családi házak gyűrűje. A legtöbb portán, a garázsban ott a személygépkocsi. Ennyi embernek ennyi pénze? Miből? Még a tőkés állam is elszámoltatja a polgárait.” Két vélekedés a sok közül. Mindkettő jelzi, hogy a falusi élethez sokféle illúzió, a háztáji gazdaságokhoz megannyi előítélet tapad. Jelzi a szocialista egyenlőség ellentmondásait és a tudat korlátáit. Logikailag elfogadjuk a szinte már közhelyszerű szemináriumi tételt': A szocializmus viszonyai között a javakat — a termelő erők és a tudat fejlettségi szintjének megfelelően — a végzett munka szerint osztják szét. Más szavakkal: érdekeltté tesszük a dolgozókat a termelés eredményeiben, hogy legyen elég kenyér, hús, ruha, építőanyag, lakás, szerszám, gép stb. És ahogyan gyarapszik az ország, úgy vállalhat egyre nagyobb részt az állam a gyermeknevelés, a tanulás, az egészségvédelem költségeiből. Társadalmunkban az anyagi és szellemi javakat létrehozó munka lett a forrása az emberek megélhetésének és boldogulásának. Megszűntek a kizsákmányoló osztályok. Egyre inkább sikerül a spekulációs jellegű jövedelem- és vagyonszerzés mellékútjait is eltorlaszolni. így hazánk állampolgárai ahogyan dolgoznak lényegében úgy élnek, boldogulnak. Ez persze csak némi egyszerűsítéssel igaz, mivel az eltartottak, főleg a nem keresőképes gyermekek száma, a házastárs jövedelme esetenként meghatározóbb az életkörülmények alakulásában, mint maga a munka. Az átlagos teljesítmény többnyire az átlagos életszínvonal fedezetét teremti meg. Az átlag egyébként tömeges, nagyobb arányú, mint azt a statisztikai valószínűség indokolná. Mert a változatlanul tapasztalható bérezési egyenlősdi óhatatlanul a teljesítmények nivellálódásának irányába hat. A bérezési gyakorlat még nem díjazza kellően a végzett munka mennyiségét, minőségét, bonyolultságát. A munka fizikai nehézsége az egyetlen teljesítménymérő, amely a munkaerőhiány kényszerítő hatására anyagilag többé kevésbé elismert. Noha társadalmi és egyéni érdek is a kiugró teljesítmény, mégis inkább csak a fő- tevékenység, a szervezett nagyüzem keretein kívül érhető el' rendszeresen és viszonylag széles körben. így az átlagtól érzékelhetően eltérő anyagi helyzet alapja is rendszerint valami magánkontóra végzett többletmunka. Köztük méreteiben és társadalmi-gazdasági hatásában egyaránt — iparban csakúgy, mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak körében — döntő a háztáji kertészkedés és állattenyésztés. A kisgazdaságok produktumairól a népgazdaság, a fogyasztó még hosszú időn át nem mondhat le. A világos, egyértelmű elvek érvényesülése a mindennapi gyakorlatban nem ellentmondásmentes. Szemet szúr például, hogy némelyek a társadalmi fejlődés egész korszakát átugorva a maguk számára megteremtik a javak viszonylagos bőségét. Az viszont már kevéssé szembeötlő, hogy ki milyen teljesítményt nyújt ezért a jómódért. Ügy, hogy a heti negyvenkét órán túl még .további ötven-hatvan órát, nyugdíjas családtagjaikkal, gyermekeikkel együtt pedig nem ritkán több száz órát is dolgoznak. Vannak akik megkérdőjelezik az ilyen, néha már-már önemésztő igyekezetei. Azt mondják, hogy nem a mi emberideálunk az, aki az ébrenlét állapotában nem ismer más foglalatosságot csak a munkát. Mit lehet erre válaszolni? A meditációt kategorikusan kiiktathatnánk azzal, hogy a magánéletnek ez a szférája már nehezen szabályozható. Ez igaz. De az is, hogy gazdasági haszna, fontossága miatt még hosszú ideig nélkülözhetetlen lesz ez a tevékenység. És miután úgyis sok objektív és szubjektív tényező hat ellene, egyértelmű ösztönzést, határozott bátorítást igényel. Vannak akik örömüket lelik a kemény munkában, az anyagi gyarapodásban. Az idősebb korosztály hosszú időn át fennmaradásáért vívott kérlelhetetlen harcot a természet, a társadalom erőivel szemben, és megedződött e küzdelemben. Egy életen át tartó szorgalom és lemondás ritka szerencsés esetben, legfeljebb néhány hold földdel gyarapította az utódok létalapját. Azzal, hogy a munka hatásfoka nagyobb, a kitűzött életcél pedig elérhető és emberi lett, a munkakedv, az ambíció csak fokozódott. A fiatalabb korosztályoknak, mivel nem járták ki ezt a kérlelhetetlen, szigorú iskolát, már más a szemléletük és más az életeszményük. Éppen a legutóbbi két-há- rom esztendő tapasztalatai bizonyítják félreérthetetlenül, hogy igen-igen nehéz a paraszti munkakedv és a kisgazdaságok elért termelési szintjének töretlen fenntartása. Bizonyítják továbbá, hogy az anyagi ösztönzés legkisebb bizonytalansága, a kemény munka értelmében és a kitűzött célok realitásába vetett hit átmeneti megingása pótolhatatlan gazdasági és politikai károkat okozhat. A legfontosabb erkölcsi ösztönző a jó közszellem. Senki ne a háztáji igyekezettől és a saját munkán alapuló személyes gyarapodástól féltse a közös gazdaság, vagy a sok gyermekes munkáscsalád boldogulását. „Aki hajlandó a szabadsága idején pritaminpaprikát szedni, az keressen a háztáji földön százezer forintot. És azt is meg kell fizetni, ha a gazda és családja vasárnap nem futballmeccsre és fagylaltozni megy, hanem a dinnyeföldre dolgozni. így majd nem tizenöt forint lesz a pritamin- paprika és tizenhét forint a dinnye kilója a kecskeméti piacon. Aki öt tehenet tart otthon, s napi egy hektó tejet ad le öt forintjával, attól senki ne sajnálja a havi tizenötezret. A tizenhárom éves lány dolga például a fejés. Aki ezt irigyli csinálja utána. ” A tizenötezer holdas termelőszövetkezet vezetősége — és szerencsére nem egyedül — mindent megtesz a háztáji termelés fejlesztéséért, az imént az elnök szavait idéztük. Sokfelé nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetkezeti kollektíva és az egész társadalom érdeke a háztáji lehetőségek — a munkaerő, az istálló, az öntevékenység — maximális kihasználása. munka-, élet- és szociális viszonyai gyökeresen átalakultak az utóbbi húsz esztendőben. Jól tudjuk, hogy ezt a változást a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozta. De a szocialista mező- gazdaság része, szerves tartozéka, a háztáji termelés, hozzájárul az export révén a magyar népgazdaság fejlődéséhez, a jobb áruellátás révén pedig az életszínvonal megalapozásához. Vagyis a mezőgazdaság — és ezen belül a háztáji — fejlődése a városi embereknek, a munkásságnak is közvetlen érdeke. A megépült sok százezer új családi ház, a lényegében ugyancsak jórészt saját erőből megvalósult faluközművesítés és urbanizáció pedig sok milliárdos kiadástól mentesítette az államkasszát, sőt ugyanennyivel gyarapította a nemzeti vagyont. Kovács József A társadalom A parasztság Megérkeztek az üvegek a Széchenyi lakótelep legújabb épületéhez (háttérben), melynek elemei a szolnoki polygon üzemben készültek. - nzs Sok a szemét Kevés pénzből is többre mennének TÚRKEVÉN IS CÉL VflROSLBKÓVn IEHHI KISÚJSZÁLLÁSON MÁR KÖNNYEBB A közműfejlesztés, ezen belül is a szennyvízcsatorna- hálózat megépítése a legfőbb gondja Túrkevének. Ez a 26 millió forintos, több évig tartó tanácsi beruházás erősen korlátozza a város- fejlesztés egyéb lehetőségeit. Az idei 16 és fél millió forintból .több mint kilencet emészt fej a csatornázás. Közben folyik a városi sport- csarnok építése — a vázak szerelésével már elkészültek. Tavaly kezdték el az Árpád utcai iskola bővítését, őszre elkészül a két új tanterem, és rövidesen — egy-másfél hónap múlva — megkezdik húsz lakás alapozását is. A lakosság aktivizálásával A város szépítésére, tisztántartására bizony nem sok pénze jut a tanácsnak. Parkosításra összesen 210 ezer forintjuk van. Jól jött a segítség, hogy a KlSZ-alap- szervezetek egy-egy közpark fenntartását, ápolását magukra vállalták társadalmi munkában. A közterületek tisztántartását a Városgazdálkodási Vállalatnak egész éven át 175 ezer forintból kell megoldania. A tavaly vásárolt ZIL KPM—3-as típusú locsoló-seprő gépkocsival megoldják a parkok és a virágágyak locsolását, az utak tisztántartását. A szemétszállításra egy-egy teherautó, autódaru és rakodógép áll rendelkezésükre, esetenként a gépkocsivezető mellett két rakodómunkással. Rajtuk kívül három gyalogmunkás tartaná rendben a várost — ha győzné. Kevés az ember. Lenne vállalkozó, de nincs rá pénz ... A szemét viszont egyre több. Tavaly még hetenként egyszer ürítették a közterületi hulladékgyűjtőket (25— 30 van belőlük a város különböző pontjain) és a három szeméttároló konténert, illetve betontartályt. Idén már heti két alkalommal szállították el a közterületi és a háztartási hulladékot, szemetet, de ez is kevésnek bizonyult. A közelmúltban — mióta egyre több a bom- ló zöldség-gyümölcs hulladék, — szükségből áttértek a háromszori szállításra. Bár nem olcsó — egyenként tizennégyezer forint — újabb két szeméttárolót is beszereznek még őszig. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nagy a zöldterület a városban, amit nem gondoznak megfelelően. Bár rendszeresen kaszáltatják, ám a felgyülemlő széna elszállítását nem győzik. Az árokpartok gyomtalanítását sem tudják géppel elvégezni. Ha a lakosság • — nem többet — havonta- fél órát szánna az árok tisztítására, ha gondosabban ápolnák, takarítanák a házak előtti járdaszakaszt, árkot — amit sok más helyen társadalmi munkában szívesen megtesznek az emberek — közösen szépítenék a város képét, kevés pénzből is többre mennének. Ebben a Népfront aktívái és a tanácstagok talán többet segíthetnének a társadalmi munka szervezésével, az emberek aktivizálásával. Háromszáz feljelentés Tavaly a köztisztasági előírások megszegői ellen háromszáz feljelentést vizsgált meg a tanács vb igazgatási osztálya és számos bírságot is vetett ki. Az idén még nem büntettek köztisztasági szabálysértőket. Nem is ez az elsődleges cél. De meg kellene már tanulniok kulturáltabb környezetet teremteni, városlakókká válni a túrkeveieknek is. .. .Kisújszálláson kedvezőbb a helyzet. Nem mintha dúskálnának a pénzben, hiszen az idei, alig több mint 13 és fél milliós fejlesztési alap mellett a fenntartásra előirányzott 33,4 millió forintos költségvetési alapból csak 331 ezer forint jut a köztisztaságra, a takarításra és locsolásra. A Városgazdálkodási Vállalat gépparkja sem nagy, egyetlen „nagy” segítségük a ZIL 130-as locsoló-seprő gépkocsi, de győzik vele a közterületek, a parkok ápolását. A járdák tisztítására egy mechanikus járdaseprőt szereztek be. A szemetet a közterületekről folyamatosan szállítják el terepjáró gépkocsival. Az úttisztító munkások a városközpontban elhelyezett nagyméretű fedeles szeméttárolóba gyűjtik az utcai szemetet, amit két ember le tud emelni a vázról, ha megtelik. A lakóházaknál és intézményeknél megállapodás szerint heti egy vagy két alkalommal ürítik a szolnokihoz hasonló, „kuka” rendszerű szeméttartókat. Nincs olyan utca, — a szilárd burkolattal ellátatlanok között sem —. ahová a terepjáró nem tudna bemenni. Igénylik a szép környezetet A lakosság megszokta már, hogy minden tavasszal felhívást kap a tanácstól a lakóházak előtti járdaszakasz. vízlevezető árok rendbetételére. Április végén minden évben olyan általános nagytakarítást tartanak a „Tiszta, virágos Kisújszállásért”, hogy öröm nézni. Az oktatási intézmények — a gimnázium és az általános iskola diákjai — járnak elől jó példával, a téeszek, a vállalatok és intézmények járműveket is adnak a szemét és a házakból kikerült lomok elhordá- sára. A város fejlődésével együtt alakult lakóinak szemlélete is. Igénylik a szép, a rendezett környezetet —- és tesznek is érte. A tavaszi nagytakarítás után mér nem is olyan megerőltető a rend és a tisztaság fenntartása. Az elmúlt évek folyamán alig néhány esetben kellett erre pár embert hivatalos úton kötelezni. • — re — Kunmadarasi táborozok között a Bükk hegységben Tölgyerdők, kéklő hegycsúcsok, fennsík, hidegvizű fürge patak. Középkori vár romjai a közeli ormon, pompázó vadvirágok. Tévedés ne essék: nem valami túlszínezett képeslapot jellemeznek a fenti sorok. A Heves megyei Nagyvisnyó közelében, a Bükk hegység mélyén a tiszafüredi járás közelmúltban felépített úttörőtáborában vagyunk. Július 16 óta a kunmadarasi általános iskola 124 úttörője és kisdobosa lakja a tábor faházait. A „Vidámság” őrs faházikójában ragyogó rend, tisztaság. Büszke is a nyolcadik osztályos őrsvezető, Rézsó Mária: — Mi vagyunk az elsők a tisztasági versenyben. Kétszer is tíz pontot kaptunk. Ami igaz, igaz: sokat ügyeskedtek a gyerekek, házikójuk csinosításán. Cipőtartót, polcot csináltak, vadvirág-csokor díszük az asztalon. Egymás szavába vágva mesélik a gyerekek eddigi tábori élményeiket. — Tegnap másztunk fel a dédesi várhoz, gyönyörű onnan a kilátás, egész Szilvásváradig ellátni — mondja Bucsai Piroska. — Hű, de meredek volt az út — mélázik az élményeken Teremi Ilona. — A karunk izomlázas lett, mert sokszor a fákba kapaszkodva húztuk fel magunkat. — Tegnapelőtt a szilvásvárad! ménest láttuk — mondja Schmál Jutka. — És megyünk majd Ózdra, a kohászati művekbe. . . Az ebéd — karalábé leves és vagdalt hús petrezselymes krumplival, uborkasalátával — osztatlan sikert arat a kisdobosok körében ugyanúgy, mint a nagyra nőtt hetedik—nyolcadikos kamaszoknál. A szakácsnők (az iskolai napközi konyhájának dolgozói) nagy gyönyörűséggel szemlélik a falatozást. A csendes pihenő alatt, míg a gyerekek heverésznek az apró rekamiékon, a pedar gógusok és az ifivezetők megbeszélésre gyűlnek ösz- sze. A délutáni akadályverseny részleteit, tennivalóit tárgyalják meg. Becskereki Sándor, gyakorlati tanár végigvezet a tábor minden zeg-zugán. Séta előtt ennyit mond: — Sokfelé táboroztam már, de ilyen remek hely kevés van. A gyerekek számára itt minden izgalmas, nemcsak az újdonság miatt. Van hely a nagy tisztáson focizni, tollaslabdázni, remek a játszótér is, A játszótér megér egy kis kitérőt. A szereket, — mérleghinta, hajóhinta, mászófalak, lengőteke — a tiszafüredi MHD kiszesei készítették. Ügyes, nagy gonddal szerkesztett játékok ezek. — Persze lesz itt mit tenni a mindenkori táborozók- nak — folytatja Becskereki Sándor. — Csinosítani, parkosítani a házak előterét, egyengeti a sportpályát, de legfőbb: mindig vigyázni arra, ami már megvan. A kunmadarasi úttörőcsapat a harmadik táborozó csoport a megnyitás óta. A madarasi gyerekek — csakúgy, mint az előttük táborozó tiszafürediek — igyekeznek otthonosabbá, kényelmesebbé varázsolni a tábort. Ennek jegyében készült a két futballkapu, gyűltek halomba a járást akadályozó kövek... Ötletes a tábori faliújság, rendezett a kapu környéke. Látszik; a sajátjuknak érzik a tábort. Délután három óra. A csapatzászló árboca körül az akadályversenyre gyülekeznek a gyerekek. Vidám, fürge sereg veri fel hamarosan a környező erdők, hegyek, tisztások csöndjét... Szabó János
