Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

1977. július 23. SZOLNOK kiGYEI NÉPLAP 5 Nyáron sincs uborkaszezon Nyár derekán vagyunk. A falvakban folyik a nyá­ri betakarítás, háztáji ker­tészkedés, gyümölcssze­dés, s aki nem a mező­gazdaságban dolgozik, ilyenkor üdül, utazik, ki­rándul. Az iskolások leg­többje táborozik. „Ubor­kaszezon”. Van-e élet ilyenkor hétköznap egy falusi művelődési házban? Lehet-e érdemes-e a nép­művelőknek programokat kezdeményezniük? A kér­désekre választ kapni, az átlagosnál jobban műkö­dő kumadarasi művelődé­si házban töltöttünk egy délutánt, és egy estét. Délután két óra. A mada- rasi utcákon álmosító csönd ül. A művelődési ház előtt a hirdetőtábla Kabos László két nap múlva sorra kerülő kabaréműsorára invitálja — a községbelieket. Az előcsar­nokban hűvös van és tisztaság, aki belép, érezze jól magát. Pingpongasztal, egyéb játé­kok csábítanak. A művelődé­si ház irodájában Gőz Imre igazgatóval, Nagyistván László előadóval és feleségé­vel (ő a gazdasági vezető) be­szélgetünk. Az előadó a nyil­vántartásból egy tanulságos statisztikát rögtönöz: — Az utolsó tavaszi hónap­ban, májusban 1400-an láto­gatták a művelődési ház ren­dezvényeit, júniusban száz­zal kevesebben, július első felében arányosan kb. ennyi­en. Nem kell tehát elhajítani az intézmény kulcsát nyáron sem. Gőz Imre veszi át a szót. — Nagy hiba volna, ha nem használnánk ki ezeket a hónapokat. Több éves tapasz­talat, hogy a hétvégi rendez­vények nyáron a leglátogat- tabbak. Nálunk a hétvégi if­júsági klub — az eljáró fia­talok klubja — szombat-va­sárnapi foglalkozásain (akár irányított, akár úgynevezett szabad foglalkozásról van szó) 100—120-an is megfor­dulnak. Egyre jobb közösség­gé válik ez a klubunk. Hét közben két délelőtt a nyári napközis gyerekeké — vetí­tünk nekik vagy játékos fog­lalkozásokat rendezünk. Reggel nyolctól este 10-ig tart nyitva a madarasi mű­velődési ház. Három óra után többen jegyet vásárolni jön­nek a Kabos-műsorra — elő­vételben több, mint kétszáz kelt el. Négy órától aztán kezd benépesülni az előcsar­nok pingpongozókkal, rexe- zőkkel, billiárdozókkal, be­szélgetőkkel. A szervezett délutáni, esti ügyelet, a rend eredménye, hogy a madarasi fiatalok közkedvelt találko­zóhelye — még hétköznap is — a művelődési ház. Sötétedés után a művelő­dési ház előtt zümmögni kezd a 16 milliméteres vetítőgép és a szomszédos ház falán (ez helyettesíti a vetítővásznat) két kisfilm képsorai pereg­nek. Az előcsarnokból kijö­vök, és az utcai járókelők ha­marosan jókora csoportot al­kotnak: lehetnek vagy 30— 40-en, akik végignézik a „So­se iszunk” és a „Veszélyes lejtők” c. ismeretterjesztő filmeket. A közeli emeletes házak erkélyeiről, ablakaiból ugyancsak sokan nézik a szo­katlan mozielőadást, sőt egy Ifa is leparkol az út szélén, vezetője a kormány mellől figyeli a filmet. Az irodában ezalatt elké­szült a szocialista brigádve­zetők fórumának és a csalá­di klubnak a második félévi programja. Gyors pillantás a naptárra: holnap vetélkedő, holnapután kabaréest, augusz­tus elején bukott általános iskolásokat segítő tanfolyam kezdődik a művelődési ház szervezésében. A bevezetőben megfogal­mazott kérdésekre a válasz tehát egyértelmű: érdemes, lehet, sőt kell „uborkaszezon­ban” is programokat szervez­ni, szórakozási, kikapcsolódá­si lehetőségeket biztosítani — a falusi művelődési házak­ban is! Sz. J. Aranydíjat nyert az Ötödik pecsét Eredményhirdetés a moszkvai filmfesztiválon „A moszkvai fesztivál fő eredménye a humanista eszmék által ihletett film­művészet alkotói sikereinek demonstrálása volt” - így foglalta ősszé véleményét a tizedik moszkvai nemzet­közi filmfesztiválról csütör­tökön este Filipp iermas, a Szovjetunió Filmínűvészeti Állami Bizottságának el­nöke a dijak kiosztása előtti pillanatokban. Maga az eredményhirdetés a moszkvai Rosszija Szálló koncerttermében, ahol szinte az egész nemzetközi filmvi­lág képviselve volt, sokáig emlékezetes marad a ma­gyar filmesek számára, s aranybetűkkel kerül be a ha­zai filmművészet történeté­be. Fábri Zoltán Ötödik pe­csét című alkotását a tizenöt tagú nemzetközi zsűri, amint hírlik, teljesen egyöntetűen a fesztivál legkiválóbb filmjé­vé nyilvánította azzal, hogy a három aranydíj közül az elsőt ítélte oda neki. A kö­zönség lelkesen reagált erre a döntésre, s ez azt jelenti1, hogy az Ötödik pecsét, amely távolról sem tartozik az úgy­nevezett „közönségfilmek” sorába, mondanivalójának mélységével és művészi el­hitetőerejével szakembert és nézőt egyaránt meghódított. A TASZSZ hírügynökség az eredmények kihirdetését kommentálva kiemelte, hogy a tizedik moszkvai filmfesz­tivál a szocialista filmművé­szet szép sikerét hozta, hi­szen az Ötödik pecsét mel­lett aranydíjat kapott a Mi- mino című szovjet filmvígjá­ték, a rövidfilmek között pe­dig az NDK-ban készült Ma­yer öröksége kapott aranyat. A hírügynökségi kommentá­tor megjegyzi, hogy a ma­gyar film „szakmai értékei­vel, a benne foglalt problé­mák jelentékenységével” emelkedett ki 35 ország ver­senyfilmjei közül a játék­filmek vetélkedőjén. Park az üzem körül Szolnokon a Landler Jenő úti lakótelepen régi panasz, hogy a közeli Aszfaltútépítő Vállalat üzemzajával és füst­jével zavarja az ott lakókat. A vállalat nemcsak füstszűrő berendezés felszereléssel akar segíteni, hanem dolgozói — a „600 perc a városért” moz­galom keretében — parkot építenek a lakótelep és az üzem közötti területen. A park egyik végében sportpá­lyát is -létesítenek, amelyet nemcsak az útépítők, hanem a város lakói is használhat­nak. Sportpályát építenek — természetesen aszfaltburkola­tút — a MÁV-uszoda környé­kén is, II Nagy Október fényében Kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban A Nagy Október fényében címmel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmének 60. évfordulója al­kalmából reprezentatív ki­állítás nyílik augusztus 3- án a Budavári palota Mun­kásmozgalmi Múzeumában. A kiállítás anyagát — 80 tablót — a Szovjetunió Köz­ponti Forradalmi Múzeuma állította ö’ssze. A forradalom eseményeit, az azóta elért eredményeket bemutató tár­lat Szófiából érkezik ha­zánkba, Budapestről pedig a lengyel fővárosba, Varsó­ba utazik tovább. A kiállítás a látogatók elé tárja a Kommunista Párt, a társadalom vezető, irányító erejének a világ első szocia­lista állama megalapításá­ban és megszilárdításában kifejtett, forradalmi átala­kulást eredményező tevé­kenységét. A különféle . do­kumentumok, fényképek, ki­állítási tárgyak, képzőművé­szeti alkotások bemutatják a 60 esztendő alatt elért eredményeket, a szovjet nép­nek azt a politikai és mun­kaaktivitását, amely a szo­cialista és a kommunista építőmunka terveinek meg­valósításáért folytatott harc­ban megnyilvánult. Kíállitás R szocializmus épitése Kubában Kuba nemzeti ünnepe, a Moncada laktanya megtá­madásának évfordulóján „A szocializmus építése Kubá­ban” címmel július 26-án nagyszabású fotódokumen­tum és plákátkiállítás nyílik Kőbányán a Pataky István Művelődési Központban. A bemutató a gyarmatosítás­tól napjainkig ad átfogó ké­pet az amerikai kontinens első szocialista államának történetéről, és a kubai nép­nek a szocializmus építésé­ben elért eredményeiről. A Kulturális Kapcsolatok In­tézete és a kiállítási intéz­mények által rendezett ki­állítás anyaga bemutatja egyebek között a Moncada laktanya megtámadása, és a kubai forradalom történelmi jelentőségű pillanatait, tájé­koztat a szocialista Kuba el­len indított imperialista ag­ressziókról, az írástudatlan­ság felszámolására indított népmozgalomról, a kubai oktatás, kultúra, sport és egészségügy, a földművelés és mezőgazdaság, a lakás­építés eredményeiről, Vakolatlan téglaház, második az utcában. Gidres-gödrös udvar közepén terpeszkedik. Nagy ablakszemeivel ma még homályosan bámul a világba. Tágas szobáit még nem lakják — csendes, nyugodt minden . . . Történetek egy házról Siakál Lajos, a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának munkása, a vasmaghökezelő kemencénél dolgozók csoportvezetője. A hétgyermcftes család egyetlen kenyér­keresője. Abonyban, az Ácsai Imre út 8. szám alatti vako­latlan, új téglaház az övé, amely nem' mindennapos segítséggel épült. Az előzményekről, a ház­építésről Vígh Sándor, a GanzVill. szolnoki üzemének igazgatója beszél. — Tíz éve dolgozik nálunk Szakái Lajos. Ismertük az életét, a családi gondjait. A kormányhatározat — amely a nagycsaládosok segítését szorgalmazza — nyomán há­rom esztendővel ezelőtt úgy döntött az üzem párt-, KISZ-, szakszervezeti és gyárvezető­sége, több száz munkása, hogy segítünk a családon. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy mivel. A Szakái család érdekében megkere­sett bennünket 1974 szep­temberében az abonyi Nagy­községi Tanács V. B. titkára. Szeptember 14-én megszüle­tett a megállapodás: a nagyközségi tanács vállalta, hogy ingyen 270 négyszögöl telket ad Szakáléknak, és a készülő ház műszaki doku­mentációit is elkészíti társa­dalmi munkában. Mi pedig vállaltuk, hogy a telekre há­zat építünk. — Miből és hogyan gon­dolták? — A megállapodás után szétnéztünk a gyár udvarán. Kiszemeltünk egy 107 négy­zetméter alapterületű épüle­tet, amelyre már nem volt szükség. A szakmunkástanu­lók, a szakvezetők, sőt az irodai dolgozók is segítettek a bontásában. Külön-külön megpucoltak minden téglát, cserepet, mozaiklapot, geren­dát. Ezeket az anyagokat szállítottuk Abonyba. így ’75 nyarán megkezdődhetett az építkezés. A gyár munkásai, brigádtagjai, KISZ-esei jöt­tek alapozni, falat húzni. — Szakái Lajos 25 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönt kapott a vállalattól, amelyet tíz év alatt kell visszafizet­nie -— teszi hozzá Pály Gyu­la, az üzem szakszervezeti bizottságának titkára. — Eb­ből az összegből vásárolta meg az építkezéshez a só­dert, a cementet, a meszet és némi faanyagot. — Az összefogás eredmé­nye az volt — folytatja az igazgató .—, hogy ’75 végére már tető alá került a ház. A szakipari munkáknál segí­tett az üzem kőművese, asz­talosa, vízvezeték-szerelője és néhány villanyszerelője. Ta­valy tavasszal már készen állt a ház. — Milyen elrendezésű a családi ház? — Azonnal lerajzolom — papírt, ceruzát vesz elő és már vázolja is. — Hét helyi­ségből áll a 107 négyzetmé­ter alapterületű ház. Van benne három tágas szoba, előtér, konyha, kamra, für­dőszoba. Úgy épült; hogy elegendő legyen egy hatgyer­mekes családnak. * Abony, Ácsai Imre út. Sok új ház egymás mellett. Ha­talmas kátyúkkal birkózik autónk, míg a 8-as számú házhoz érünk. Nyitva az aj­tó, Szakái Lajos, a házigaz­da az előszoba mozaiklapjait rakosgatja. — Most csinálom, most jutottam idáig — szabadko­zik. — De délre befejezem... Tessék beljebb jönni, szét­nézni. — Most hol laknak? — Egy tanácsi lakásban már húsz esztendeje, de na­gyon egészségtelen és kicsi. Ahogy jöttek a gyerekek, a falak úgy nyomtak összébb bennünket. Az a lakás há­romszor beleférne ebbe a házba. Negyven négyzetmé­ternyi alapterületű lehet az egész. .— De most már elkészült a ház... — Igen. Nagyon nagy se­gítséget kaptam a gyáriaktól. Ha ők nincsenek, nekem so­ha nem lett volna saját há­zam. Sok a gyerek, kevés a pénz. Nem tudtunk félrerak­ni égy fillért sem. Én a gyár­ban 3—4 ezer forint körül keresek, erre jön még a túlóra és az 1520 forint csa­ládi pótlék A feleségem ott­hon van. Bizony egy kere­set kevés ekkora családnak. Amikor az építkezés meg­kezdődött, még egy kiló szög­re valónk se volt. — Kik segítettek az épít­kezésben? — Nagyon sokan. Előfor­dult, hogy annyian voltunk, hogy nem jutott mindenki­nek szerszám. Az igazgató elvtárs is többször ‘kijött, be­tonozott, falazott. A család­ból többnyire csak én épí­tettem. A feleségem otthon volt a kicsikkel, főzött. A két nagyfiam nem helyben dol­gozik, egy héten csak egy­szer jönnek haza... A na­gyobb lányom férjhez ment, a többiek még elég kicsik... — Tavaly elkészült a ház, miért nem laknak már ben­ne? — Nem volt elég pénzünk, hogy teljesen befejezzük. Nincs még villanyunk se, de ígérték, hogy rövidesen lesz, és akkor új élet kezdődik nálunk is. A régi lakásban már minden a költözésre vár. Közben megérkezik Sza­kái Lajosné is. Alacsony, szőke hajú asszony. Nyomá­ban trappol két kócos kis­gyerek, a 'kilencéves Lajos és a hatesztendős Attila. — Rengeteget veszeked­tünk az urammal az építke­zés miatt. Sokszor egy kiló kenyérre való alig akadt és házat akart építeni... Be­levágott ... most már örü­lünk. Csakhát a berendezés­sel bajban vagyunk. Mennyi minden kell egy ekkora ház­ba ... — Megmutatom, hogy mi, fiúk hol fogunk lakni — és már rohan is a kis Lajos az egyik szoba felé. — Már el is mondtam az utcabeliek­nek, hogy új lakásba me­gyek, ahol még fürdőszoba is lesz, meg sok szoba, meg előtér... meg minden ... * Sokan és sokat dolgoztak a gyáriak közül Szakálék csa­ládi házának építésénél. Bár­sony Ferenc, Harcsa Lajos, Péter János, Joó József, Gu­lyás Imre, Sebestyén Ferenc fordult meg legtöbbször Abonyban. Bársony Ferenc lakatos: — Amikor a felhívás elhang­zott, hogy Szakáléknak há­zat kellene építeni, egy em­berként vállaltuk, hogy se­gítünk. A hét gyereket néztük. Harcsa Lajos, Joó József, mindketten villanyszerelő csoportvezetők: — Mi körül­belül 180 órát dolgoztunk a villanyszereléssel, bizony ab­ba a nagy házba nem gye- rékjáték beszerelni a veze­téket. De jó szívvel csinál­tuk és ha ezután lesz ilyen munka, megyünk .. . Péter János, hőkezelő tech­nikus, az üzemi KlSZ-bizott- ság tagja: — Vagy negyven KISZ-es segített a házépí­tésben. Tényleg lelkesedés­sel mentünk, mert tudtuk, hogy nagy családról van szó. Nem a jutalom, a hálálkodás reményében utaztunk a hét­végeken Abonyba... — A gyárban három nagy- családos dolgozik — mondja befejezésül Pály Gyula szb- titkár. — Igyekeztünk segí­teni rajtuk, ahogyan tud­tunk. Főleg a lakás okozott számunkra gondot. Most már ez a probléma is megoldó­dott mind a három család­nál ... Szekeres Edit Még messze vagyunk a kiskörei tározótó végleges használatba vételétől, ám a természet kedvelői, akik szeretik a csendet, a nyugalmat, máris felfedezték ezt a vidéket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents