Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

1977. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kerekasztal-beszélgetés a mezőgazdasági és élelmiszeripari Szemek társulási lehetőségeiről A vertikális együttműködés előnyeiről az elmúlt évtized­ben hazánkban is alkalmuk volt meggyőződni tudományos kutatóknak, mezőgazdasági üzemeknek, kis- és nagyipari szervezeteknek, valamint a kereskedelemnek is. A tapasz­talatok alapján jelölte meg az élelmiszeripar fejlesztését, a vertikális együttműködés kiterjesztését a párt XI. kong­resszusa is. Szolnok megyében, ahol hatalmas mezőgazdasági üzemek jöttek létre a közelmúltban, s ahol az élelmiszeripar fejlődése aránylag elmaradt a kívánatostól, nagy lehetőségek rejlenek a társulásokban, az együttműködés kezdeti és fej­lődő formáiban. Ezért választottuk kerekasztal-beszélgeté- sünk témájának a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek együttműködésének eddigi eredményeiről s a további lehe­tőségekről szóló kérdéseket. A beszélgetésben részt vett: dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, Bozó Imre, a kisújszállási Tisza II. Tsz elnöke, dr. Csorna János, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Fábián Márton, a karcagi Május 1. Tsz elnöke, Hajós Ferenc, a törökszentmikósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója, Komjáti Aladár, a TESZÖV főmunka­társa, Malatinszky György, a Szolnoki Cukorgyár főmérnöke, Mészáros Mátyás, az Állami Gazdaságok Szolnok megyei főosztálya vezetője, Mohácsi Ottó, az MSZMP megyei bizott­ságának osztályvezetője, Molnár Lajos, a Tejipari Vállalat igazgatója és dr. Szijj József, a Héki Állami Gazdaság igazgatója. ÜJSÁGlRO: — A negyedik öt­éves terv Idején Szolnok me­gyében kibontakoztak a verti­kális együttműködés lehetőségei, különösen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Ennek ellenére viszonylag kevés együtt­működés, társulás jött létre. Az országban levő önálló jogi sze- mélyü társulásoknak mindössze 1,7 százaléka működik nálunk. Az ötödik ötéves terv kidolgo­zásakor már határozottabban bontakoztak ki az együttműkö­dés körvonalai, részben a párt XI. kongresszusa határoza­tainak, részben a megyei pártbi­zottság cselekvési programjának hatására. így az ötödik ötéves terv félidejében elmondhatjuk, a vertikális integráció céljai vilá­gosak, a hozzá vezető út és a reális alapok adottak. Mi lehet tehát a legfontosabb feladatunk a fejlesztést illetően? FÁBIÁN MÁRTON: — Az a véleményem, hogy talán korábban kellett volna a vertikális együttműködést kezdeni és kezdeményezni, hiszen akkor már lényege­sen előbb járnánk. Mi Kar­cagon óriási lehetőségekkel rendelkezünk ahhoz, hogy létrehozzuk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vertiká­lis együttműködését..És nem­csak kizárólagosan Karcag­ról beszélek. Közismert, hogy Karcag,- Kisújszállás, Kun­madaras, Túrkeve és Mező­túr nagy gabona-, rizster­mesztő körzet, és egyre na­gyobb méretekben foglalko­zik állattenyésztéssel. Jövője és feladata az ötödik és ha­todik ötéves tervben az ipari termelés fejlesztése mellett a minél nagyobb mennyiségű mezőgazdasági termék elő­állítása. Jó ipari hátterünk van hozzá. A malomipar je­lentős kapacitása helyben van, megfelelő szárítók és raktárak állnak rendelkezé­sünkre. A Phylaxia most épülő üzemének egyik ter­méke a phylaxia-gipsz lesz, amely a talaj termőképessé­gét fokozza. A több termést azonban csak akkor tudjuk gazdaságosan az országnak biztosítani, ha az élelmiszer- ipar odatelepült egységei az eddigieknél szervezettebb együttműködésre törekednek. — Persze az együttműkö­dés pénzt is feltételez, kü­lönösen az induláshoz. A koncentrálódott mezőgazda­sági nagyüzemeknek arány­lag kevés erre fordítható pénzük van. Mégis meggon­dolandó, mert sok mindent meg lehetne oldani, sokkal jobban lehetne érvényesíte­ni a népgazdaság igényeit. Gondolok a sertés, a tej, a gabona útjára és a helyben feldolgozás eddig ki nem használt előnyeire. Nekünk jó kapcsolatunk van a ku­tatóintézetekkel is. A juh- programban — amelyet a gyepgazdálkodás rendszere felvirágoztathat — például máris az a tapasztalatunk: sokkal gyorsabban kellene „lépkedni”. MÉSZÁROS MÁTYÁS: — Szerintem gazdasági és poli­tikai okai egyaránt ismere­tesek a vertikális együttmű­ködésnek. A gazdasági elő­nyök ismeretében ösztönöz­te azt a pártkongresszus is. Nyilvánvaló, hogy a mező- gazdaság által nagy tömeg­ben előállított, jó minőségű alapanyagok helyi, szorosan hozzá kapcsolódó feldolgozá­sa előnyös. Ezt elmondhat­juk egyaránt a szövetkezeti és állami tulajdon szempont­jából is. A szemléletbeli hi­bák közül csak egyet raga­dok ki: a mezőgazdasági üze­mek egy része puritánul fog­ja fel a dolgot. Azt sugallja, nem a kiváló áruk, a jó mi­nőség és választék a fontos, hanem az, hogy a mezőgaz­daság és az ipar osztozzék a nyereségen, s ne újabb tö­rekvésre áldozzon, mint pél­dául a kisebb költségű, jó minőségű és választékosabb áru előállítása. Azt hiszem, a párhuzamos kapcsolatok nagyon fontosak: ne egymás rovására alakuljon a verti­kum, egyformán legyen ben­ne érdekelt a termelő és fel­dolgozó, valamint a kereske­delem is. — A pénzről már esett szó. Sajnos, azt mondhatjuk, hogy a helyenként tapasz­talható vállalkozási, kedv hiánya mellett leginkább ez a befolyásoló. A mezőgaz­dasági üzemek nálunk nem képeztek, nem képezhettek olyan jövedelmet, hogy hasz­nos befektetéseket tudnának eszközölni. Nálunk azonban a termelésközpontúság miatt se sikerült ez eddig. A ver­tikumok kialakulását lénye­gében csak az utóbbi egy év­tizedre vezethetjük vissza. A jogszabályok se serkentették az együttműködést, másrészt a szövetkezeti és állami ága­zatban az ösztönzési rendszer különbözősége miatt se jö­hetett létre könnyen vegyes vertikum. Egy jó példát említek: a borszőlő verti­kumban sikerült hazánkban megteremteni a termeléstől a palackozásig az együttmű­ködést. Jó modell lehet ez más társulásokhoz is. DR. BERECZKI LAJOS: — Kevés látványos történt eddig ebben a témában. Sok­kal több a reális lehetőség, ezt tisztán látjuk. Ki legyen az integrátor? Azt kell mond­juk, akinél a szükséges pénz, a tőke van. Az arányokra vigyázni kell, s a tervszerű­ségre is. Ebben az állami ipar garancia lehet. A me­zőgazdasági üzemek tervsze­rű arányok szerint, nagy ön­állósággal dolgoznak, ezért az előrelépés, a kibontakozás útja a fokozatosság. Meg kell becsülni és támogatni minden kis kezdeti összefo­gást. Ezen belül is a mező- gazdasági nagyüzemek kö­zötti együttműködésé a kez­det. A következő lépcső az élelmiszeripar és a mezőgaz­dasági üzem egyszerű, szer­ződéses kapcsolatának túllé­pése. A többéves szerződések kötése már alapja a verti­kális együttműködésnek. Ha ez megvan, eljuthatnak oda, hogy a mezőgazdaság és az ipar közösen szerzj be esz­közeit, anyagait. A sorban szerintem az a lépcsőfok kö­vetkezik, amelyet már két éve megvalósít az állami húsipar, amikor a sertéste­nyésztésben átfogó integrá­lást hajt végre sikerrel a háztáji és a nagyüzem között. Már érzékelhető eredménye, hogy szinte ciklusmentesen jó az ellátás, nincs mély­pont. A baromfiiparnál a következő lépcső: a „nagy- kotlós” a vertikum központ­jában álló nagyiparnál van. Mindenki jól jár. s ha ezt a húsipar a sertésnél is meg­valósítja. alapanyaggal látja el a kisüzemet, senki se sír­ja vissza a háztáji kocatar­tást. A vertikumban részt ve­vők előtt az a cél lebegjen: az önállóságot megtartva igényesebb áruellátásra töre­kedjünk. A mennyiség is fontos, de csak a minőség­gel együtt. Mit érünk pél­dául a mind több cukorré­pával. ha cukortartalma sze­gény? Szerintem gyorsan előre lehet lépni a baromfi-, a tej- és a húsiparban is. A megyei tanács részéről mindent megteszünk, hogy a ránk háruló feladatokat meg­oldjuk, dolgozunk a jogsza­bályok szerint nekünk jutó állami koordinálási felada­tok sikeres megvalósításáért. Ez a tevékenység nem cél, hanem eszköz, azért, hogy több és jobb termék jusson a magyar fogyasztókhoz, az exporttervek teljesítésére. Ezáltal jövedelmezőbb lesz a gazdálkodás, a társadalmi­lag szükséges munkaidő csök­ken, s hatékonyabban gaz­dálkodunk az élőmunká­val is. MALATINSZKY GYÖRGY: — Jugoszláviai tapasztala­tokat ismertem meg ebben a témában. Ismeretes, hogy hazánkban az utóbbi hatvan évben nem épült cukorgyár. Jugoszláviában a második világháború előtt hat műkö­dött. utána kettő, most hét épül. Hogyan? A kombiná­tok. a valóban vertikális együttműködésen alapuló s azon gazdagodó kombinátok erejéből. Itt van a mi pél­dánk, az urebetinnel. össze­fogtunk üzemek, szövetkeze­tek és állami gazdaság, va­lamint a cukoripar. Az ure- betinért mindenki lelkese­dett. 1976 első hat hónapjá­ban 300 vagon, az idén az első félévben 1500 vagon volt belőle eladható. Talán tovább kellene a kört tágí­tani. Az urebetin programba eddig a cukorrépatermesztő gazdaságok és az ipar kap­csolódót be. Jugoszláviában már a tejipar és a húsipar Komjáti Aladár Fábián Márton dr. Csorna János is részt vesz. A célok ugyan­is közösek. Csak a mezőgaz­daságban most a mennyiségi termelés a döntő, az iparban a minőség. A népgazdaság a kettőt együtt igényli tő­lünk. DR. CSŐM A JÁNOS: — Itt folytatnám. A vertikum csak akkor vezet eredményre, ha a mennyiség és a minő­ség javul, s a közös érde­keltség is így találkozik. Mégis, a már meglevő, alap­jaiban működő társulások sejtetik a jövőt. A húsipar­ban nagy előrelépést jelen­tett a kistermelői integráció. Hogy a sertéstenyésztésben ilyen nagyot tudtunk fejlőd­ni, abban nem kis része van a nagyüzemi süldőakciónak. A kisgazdaságok hízó-alap­anyagot kaptak, s azt kiváló minőségben értékesíthették nálunk. Ezt a fajta együtt­működést továbbszélesítjük, hiszen így állandó és jó el­látást tudunk biztosítani, ki­használjuk az eddigi üresen álló férőhelyeket. A kisüze­mi vágóhidak bekapcsolásá­ra is törekszünk, ha többet vágnak, mint, amit helyben értékesíthetnek, a fehérárut átvesszük. Szeretnénk a Nagykunságban a juhte- nyésztőkkel is együttműköd­ni. Indokoltnak tartanám, ha a mezőgazdaság és az ipar további értékképző folyama­tokat szervezne s valósítana meg. MOLNÁR LAJOS: — Mindez igazolja, indokolt az együttműködés, egymásra utaltak vagyunk. Nem kö­zömbös, milyen a feldolgo­zásra átvett alapanyag, s mi­lyen a feldolgozás minősége. A mi vállalatunk komolyan vesz; az eddigi eredménye­ket, s azok fejlesztésére el van szánva. Nagyon jónak tartjuk például a tiszafüredi 30 milliós tejfeldolgozóra társult szövetkezetek kezdeti eredményeit. A mezőgazda- sági tejüzemek és az állami ipar együttműködése is meg­mutatkozik már közös tet­tekben. Cibakházáról, Túr- kevéről, a Jásztejtől kapunk, illetve adunk alapanyagot, öt évre szóló szerződést kö­töttünk tizenhat termelőszö­vetkezettel és négy állami gazdasággal. Ez a biztonsá­gos termelést szolgálja és a tejipar fejlődését is segíti. Karcagra tankokat adtunk a szállításhoz, sok helyen a hűtőkapacitást bővítettük. Tíz, egyenként kétezer lite­res hűtőtartályt adtunk bér­be. A javító szakembereink kisegítik a gazdaságokat. Saját kocsinkkal szállítjuk a tejet — gondolom, elismerik, ez mind az együttműködés csíráit hordozza magában. ÜJSAGlRÓ: — Kevés több kel- lene, mondjuk, s a beszélgetés­ből már eddig is kiderült: a nézeteink megegyeznek, szüksé­gességét egyértelműen értjük, s ami a kezdetet illeti, sok irány­ból. de egyfelé vezet az út. Az eddig hallottak mind a kibonta­kozást, a fejlődést, a fejlesztés lehetőségeit hordozzák maguk­ban, a folyamatot, a' fokozatos­ságot. BOZÓ IMRE: — A lehető­ség már most is többre ösz­tönöz. Miért mégis csak eny- nyi? Volt már szó róla: a mezőgazdasági üzemek kon­centrációja növelte az együtt­működés lehetőségét. Éz a koncentráció azonban a le­hetőségek mellett még nem ad megfelelő pénzügyi ala­pot. Az ipar is lehetne bát­rabb a kezdeményezésben, s bizonyos banki támogatásra is szükség lenne. Konkrét lehetőség nagyon sok van. Az egyszerű társulások az egy­másrautaltság kifejezői is. Így például a kereskedelem­nek be kell segíteni a mű­trágya- és növényvédőszer- forgalmazásba. Ilyen bázist a mezőgazdaság egyedül nem tud megvalósítani. A rizst vásárló vállalat szolgáltat is már, adja a vetőmagot, ellátó bázis kialakításán fáradozik. A háztáji sertésnevelésről, az együttműködésről már hallottunk: tovább kell lép­ni a fajtaválasztásban. HAJÓS FERENC: — A hallottak alapján úgy gondo­lom, bizonyos megyei „lépé­sek” szükségesek, hogy a kis, kezdeti eredmények nagyob- bakká erősödjenek. És az is bizonyos, hogy két partner — a termelő és a feldolgozó — képtelen maga mellé állí­tani a többi közreműködőt — a kutatót, a kereskedőt s a többieket. A baromfiágazatban is na­gyobbak a lehetőségek, mint ami eddig történt. A háztá­jiban nagy tartalékok rejle­nek — ha van gazdája. Ná­lunk, Törökszentmiklóson az Áfész bizonyította, hogy tud gazda lenni. Nekem az a vé­leményem, hogy szemléleti különbségek és helytelen né­zetek is akadályozzák a ki­fejlődést. A korszerűség ér­dekében ösztönözzük a ver­tikális együttműködést. Nos, a korszerű szemlélet lehet csak hatásos ösztönző. A szemléletváltozás mellett hangsúlyoznám a szervezett- S0§6t is! KOMJÁTI ALADÁR: — A fejlesztés és a fejlődés kényszere idevezet. Minden együttműködési kezdemé­nyezést mindenkinek támo­gatnia kell. A legkisebbeket is. A baromfiipar a megyé­ben nagy fejlesztés előtt áll. Csak ho’sszú évekre szóló, szerződéses együttműködés biztosíthatja alapanyagát. A tejipari tervek a mélyhűtő­lánc kiépítését sürgetik. A húsiparban a hűtőkapacitás központi feladat, a cukor­gyár az urebetinnel bizonyít. Azt hiszem, azt kell megér­tenünk, hogy alapunk — mezőgazdaságnak, iparnak egyaránt — a közös erőfe­szítés és a közös kockázat- vállalás. DR. SZÍJJ JÓZSEF: — A Héki Állami Gazdaságban is keressük az együttműködés jó útjait. Két hete a kuta­tóintézettel és a cukoripar­ral társultunk, közös érde­keink sikere érdekében. Azt mondanám, hogy a pillanat­nyi helyzetben a lazább tár­sulások a legcélratörőbbek. A jövőre nézvést az anyagi érdekeltség egyeztetése is szükséges. Figyeljük és környeze­tünkben keressük az utat az együttműködéshez — ezt csak megjegyzem, mert az eddig elhangzottakat nem akarom ismételni, azért se, mert egyetértek az egybe­hangzó véleményekkel. MOHÁCSI OTTÓ: Po­litikai és gazdasági érdekből egyaránt fontos a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar együttműködése. Fontos párt- és állami dokumentu­mok, az ötödik ötéves terv­törvény is szorgalmazza. A gazdasági irányítás rendsze­rében nagy szerepe van a vállalati önállóságnak. Ugyanakkor a központi irá­nyítás fokozni kívánja az önállóan gazdálkodó terme­lőegységek kezdeményező­készségét. A termelés fej­lesztésében, az előrehala­dásban. Fontos formája en­nek az együttműködés, a vertikális integráció. Egyér­telműen elmondhatjuk; ez a követemény-rendszer reális alapokon nyugszik. A terme­lési oldalon a korszerű nagy­üzemi — az ipar; eljárások dominálnak. Máris van elő­rehaladás. Rendezettebbé váltak a kapcsolatok, a fo­lyamatrendszer összehangolt. Persze távolról sincs még minden rendben. Helyenként sok a felesleges munka és az anyagráfordítás is. Talán azt megmondhatjuk, hogy gazdasági egységeink nagy­ságrendje, profilja nem ön­álló jogi személyű társulá­sokra ösztönöz — ide majd eljuthatnak. Társuln; a meg­levő adottságok jobb kihasz­nálására is lehet. Nem fel­tétlenül újat kívánunk, hi­szen a meglevőkben máris vannak nagy anyagi és szel­lemi erők. Ezért ezekben kell keresnj az együttműkö­dés útját. A legszembetű­nőbb a mezőgazdasági üze­mek fejlődési formája — ebben az együttműködés nö­vénytermesztésre, állatte­nyésztésre egyaránt épülhet. Nemcsak a termelési oldal­ban, a tulajdonviszonyokban is fejlődést jelent az együtt­működés. A kistermelést, a háztájit az agrárpolitika sze­rint integrálják a nagyüze­mek. Érvényesül a tulajdon- viszonyok húzóhatása. A társadalmi oldalról kö­zelítve: kölcsönös érdek, s a végső cél az ellátás javítása, az export bővítése. Vagyis a fogyasztói igény jobb ki­elégítése. Az ötödik öt­éves terv feladatai tel­jesítésének elengedhetetlen eszköze a társulásokban is rejlik. Ezért támogatjuk, sürgetjük a kibontakozást. Az akadályok között megem­líthető a vezetők egyike- másikának szemléletbeli hi­bája. Ez lassíthatja a folya­matot, fogyatékossá teheti. Okozója nemcsak az önálló­ság féltése, az adott gazda­ság valóságos érdekeinek is­merethiánya is. A meglevő termelési rendszerek fejlő­dése, az ezekhez való lassú csatlakozás is annak tudható be, hogy nem látják: ez is a fejlődés egy fokozata, amely a hatodik ötéves terv­ben jobban kibontakozhat. Az előrejutás hogyanja: amit termelünk, abban elő­relépni. Az élelmiszeripar képes-e a mezőgazdasági hát­térrel megfelelően fejleszteni a tevékenységet? A dönté­sekhez feltétlenül fontos az információ. Nyilvánvaló, hogy az állami szervek tud­nak a legtöbb segítséget adni, s az érdekképviseleti szer­vekkel együtt előremutatóan képviselni a népgazdaság fej­lődésében oly fontos szere­pet játszó együttműködést. Ezért látjuk a folyamat gyor­sítását mostani teendőnk­nek. Sóskúti Júlia azonos célok, reális alapok Bozó Imre Mészáros Mátyás, dr. Szijj József Hajós Ferenc Malatinszky György Molnár Lajos dr. Bereczki Lajos Mohácsi Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents