Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
1977. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnokon a nemrég átadott új vasutasklubban mintegy hétezer kötetes könyvtár várja az olvasókat Slusszkulcs Sokan haluanéuesen kezdik Papírok és pecsétek LASSAN FOGYNAK AZ AKTAHEGYEK nak, pedig ha rajtunk múlna, nem csinálnánk. Mást Ez a téma örökzöld. Vita vitát szül a gépkocsivezetőképzésről. A vélemények ösz- szecsapása egy-egy baleset után a tetőfokra hág. A tanintézetek felelősségteljes munkáját általában kevés kritika éri. Ők megteszik, ami tőlük telik. A balesetek — megyénkben sajnos a halálos balesetek — száma mégis igen magas. Sokkal több a koccanás, a törés, a súlyos sérülés annál, ami elfogadható lenne. Mi az oka? Alkalmatlan alkalmasok Tekintsünk el a magukról megfeledkezett gépjárművezetők ezernyi veszélyforrást jelentő ^sztélén száguldozásá- tóL Ennek a rendőrség határozott fellépésével többnyire elejét lehet venni. A büntetésnek, a figyelmeztetésnek azonban nem sok foganatja van akkor, ha nem a jószándékkal, hanem az ismeretekkel, a kellő gyakorlat hiányával van baj. S ha ezek még alkalmatlansággal is párosulnak, akkor könnyű következtetni a végeredményre. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyanis az orvosi vizsga magángépjármű-ve- zetők esetében csupán arra terjerd ki, hogy a hallgatónak nincs-e valamilyen — a vezetést veszélyessé tevő — baja. Pályaalkalmassági vizsgát csak a hivatásosoknak kell tenniük." így aztán sokan elhasználódott szervezettel, megkopott idegrendszerrel idős korban kezdik a gépjárművezetést. Szolnokon is előfordult, hogy valaki hetven- három éves korában kapott kedvet a jogosítvány megszerzéséhez. Idős korban persze nehezebb kitanulni a sofőr mesterséget. A vizsgabiztosok meg — nagyon helyesen — igen szigorúan megkövetelik a kellő szintet. Ezért fordul elő, hogy az előírt harmincórás vezetést jócskán megtoldva még a volán mögött eltöltött 190 óra után sem adható ki a jogosítvány. Volt, aki a könnyebb utat választotta: meg akarta vesztegetni a vizsgabiztost. A próba szerencse kísérlet azonban ezúttal nem vált be. A többség persze nem ilyen „bőkezű”. Amikor az oktatók látják, hogy kevésnek bizonyul valamelyik növendéküknél a kötelező vezetési idő, pótórákat javasolnak, amitől a többség vonakodik. Sajnálják a hatvanforintos óradíjat — a nyolcvanezres kocsijukat nem. — Olyan színezete van, mintha valamilyen prémiumért javasolnánk pótórákat, s nem az illető java, a forgalom biztonsága érdekében. — jegyezte meg a szolnoki autóvezető-képző tanintézet egyik oktatója, Varga Tibor. Persze azt sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy mindenkinek kevés a vizsga előtti harmincórás vezetés. Azok a fiatalok, akik már az óvodás korban kezdték megismerni a KRESZ-t, s akik kismotort vezetve már jártasságra is tettek szert a közlekedésben, igen rövid idő alatt elsajátíthatják a kellő elméleti és gyakorlati ismereteket. Ezt figyelembe véve csökkentett idejű, mindössze húszórás tanfolyammal, ami 1800 forint helyett csak 1200 forintba kerül, kísérletezésbe kezd a szolnoki autóvezetőképző tanintézet. Kiss Lukács igazgató elmondta, hogy a KPM százas létszámmal engedélyezte ilyen kísérleti tanfolyam szervezését. A hallgatókat a szakközépiskolákból válogatják ki a most következő tanévben. Szigetvári József igazgató- helyettes joggal hangoztatja, hogy az elméleti ismeretek elsajátítása csupán az alapot jelenti ahhoz, hogy valakit meg lehessen tanítani közlekedni. A gyakorlat létfontosságú. Ehhez kellő számú és jó állapotban levő gépkocsi- állomány áll a tanintézet rendelkezésére Szolnokon. Szemlére például sosem viszik a járműparkot. Mire elérkezne az ideje, eladják a kocsikat, és újakat vesznek helyettük. Ezáltal a javítási és a képzésből kiesett idő a minimálisra csökken. Tanpálya hatmillióért Sokkal inkább gondot okoz a tanintézetnek a tanpálya korszerűtlen volta. Használatáért sorban állnak a hallgatók. Kellő előrelépést egy új beruházás jelent majd. Mint azt az igazgatótól megtudtuk, hatmillió forint-ráfordítással korszerű tan- és vizsgapályát építenek a régi vasúti guritó- domb helyén. Elkelne egy korszerű iskolaépület is, —'de a tetemes költségek miatt arra egyelőre nincs remény. Bár ha azt vesszük figyelembe, hogy az iskolagondok megoldását mindössze három évvel ezelőtt kezdték meg az autóvezetőképző tanintézetek, s már kb. ötven százalékuk korszerű épüléttel rendelkezik, akkor feltételezhető, hogy a szolnokiaknak sem kell időtlen időig várni arra, hogy megfelelő körülmények között tevékenykedjék. Simon Béla MTESZ-egyesületek a közművelődésért A közművelődési törvény újabb feladatokat jelölt ki a MTESZ-tagegyesületeknek, így még több műszaki értelmiségi kapcsolódott az elmúlt hónapokban az üzemi köz- művelődési igények felmérésébe, még többen segítettek a munkások, a dolgozók továbbképzésében, a vállalati oktatási feladatok teljesítésében. A szervezet oktatási bizottsága, vizsgálata alapján megállapította: a munkások a legtöbb vállalatnál még üzembehelyezés előtt megismerkednek az új technikai eszközökkel, berendezésekkel. Ennek érdekében a Magyar Elektrotechnikai Egyesület karcagi csoportjának tagjai például kidolgozták a távidőszakra szóló oktatási feladattervet. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alföldi fúrási és termelési szakcsoportja ankétokat szervezett, ahol a dolgozók részt vettek az üzemi tervek értékelésében. A Bőripari Tudományos Egyesülethez hasonlóan több helyen ismertették a dolgozókkal a szakma nemzetközi követelményeit, ezek elérését segítő tudományos kutatási eredményeket, módszereket. Az oktatási bizottság a napokban a MTESZ Szolnok megyei szervezetének elnöksége előtt ismertette a felmérés eredményét, s javasolta, hogy az egyesületek az aktuális termelési feladatoknak megfelelően mérjék fel a vállalatok oktatási igényeit. Sajátos eszközeikkel gondoskodjanak a kutatási eredmények, s a legújabb technikai vívmányok ismertetéséről. A felállás hagyományos: a tanácselnök és a vb-titkár, három ügyintéző, valamint az állatkísérőlap-kézelő. Ők azok, akik a 2100 lélekszámú község iakóival naponta tartják a kapcsolatot, az ő munkájuk alapján alkothat véleményt a tanácsi ügyintézésről a tiszapüspöki ember. — Nem ilyen egyszerű ez. Minket kötnek a szabályok. Amit előírnak be kell tartani, még akkor is, ha Józsi bácsi nem érti meg, és minket tart szőrszálhasogatónak. -— Cserven József né huszonhat éve tanácsi dolgozó, övé az általános igazgatás. Hogy ez mit jeleit? Gaál Mártonná vb-titkar szerint szinte átláthatatlan és átfoghatat- lan területet. • — Anyakönyvezés, lakcím- változás, munkakönyv-nyil- vántartás, hatósági bizonyítványok kiadása, iktatása, hagyatéki és gyámügyek, ipar- engedély, árellenőrzés, tartási szerződések, a községi apaállatok ellenőrzése, növényvédelem __ fejből nem i s tudom felsorolni. Csodálkozna, ha azt mondanám, hogy egyiknek, másiknak csak formálisan tud eleget tenni? Cservenné íróasztalán vékonyabb, vaskosabb dossziék tornyosultak. Pontosan huszonöt. — Ennyi nyilvántartást kell vezetnem. Köztük olyan például, mint a méhek vándorterületre történő bejelentése, vagy kórházi ágy és ápolási költségek elengedése, szerződések a kaszálók hasznosítására, talált tárgyak, segélyek... Ez a szabály. — És a gyakorlati haszna? — Ezek alapjífh tudok jelentést adni a felettes tanácsnak, éppúgy, mint régen. — De hisz az utóbbi időben néhány radikális egyszerűsítés történt, például kevesebb hatósági bizonyítványt kell kiállítani. FORMÓUS IGAZOLÁSOK — Az előírás szerint igen. Nem is lenne kötelességem kiállítani, ami szabályban nincs felsorolva. De mondja meg mit tegyek, ha egy Szolnokon dolgozó építőipari munkás elém áll az üres nyomtatvánnyal, amelyen a tanácsnak igazolnia kell, a különélést, hogy a vállalatnál a pótlékot megkapja Őt büntetném, ha elküldeném. Pedig azt kellene, aki még mindig ragaszkodik ehhez a formális papírhoz. Év elején százával gyártom ezeket az igazolásokat. A vicces az egészben, hogy én is a személyi igazolvány alapján állítom ki. Nekem elég ez a hivatalos okmány, a vállalatnak nem. Neki még egy papír kell. Ördögi kör ez az igazolási mánia. Minket szidmondok; a Munkatörvénykönyve írja elő, hogy a családtag halála esetén a hozzátartozónak egy szabad napot kell adni. De ehhez a munkahelynek nem elég a halotti bizonyítvány, még a tanácstól is kell egy papír. Hát azt hiszik, hogy minden temetésen megnézzük, hogy ki rója le a kegyeletét? Vagy: nyilvántartást vezetek az elhullott állatokról. Nehogy azt higgye, hogy a biztosítónak elég az állatorvosi igazolás, nem. A tanácstól is kell egy papírt vinni, amit mi az állatorvosi igazolás alapján állítunk ki. Érti ezt? Mert én nem. Őszintén szólva én sem. Az elmélet szakemberei évről évre irtják a formális igazolási kötelezettségeket, de ez a törvényerőre emelt jószándék ezernyi buktatón felakad, és nem gyűrűzik el a mindennapi élet gyakorlatához, azokhoz, akiknek megkönnyítené a dolgát. Kin múlik? Egy kis falu minden lakóját személyesen ismerő tanácsi ügyintéző erélytelen- ségén? Vagy azokon az igazolást kérőkön, akiknél az elavult adminisztrációs szokások áttörhetetlen vaspáncéllá merevedtek? BONYOLULTABB AZ EGYSZERŰ? A szokás hatalma. Az újat idegenkedve, fenntartással, azonnal kritikával fogadó, vagy védekező állásból szemlélő hozzáállásunk alig-alig változott. Különösen falun, ahol a hagyományos életforma mélyebb gyökereket eresztett. Azoknak a íej- ken'dős. napbarnított, cserzett arcú asszonyoknak a láttán ötlöttek fel bennem ezek a gondolatok, akik az állatkísérőlap kezelőjének kétlé- pésnyi irodájában megfordullak: „az ég áldja meg kedves, töltse már ki. megfizetem . . . sosem tudom megszokni ezt a pakszust. Látja, most is elvétettem, pedig mondta a jány .. . Mindegy, csinálja már meg ...” Név, lakcím, állatok száma (szarvasmarha esetén a fülszám) a település, ahová irányítják. Farkas Menyhért- né tolla sebesen száguldott a vonalkák között. Illetékbélyegek, pecsétek, aláírások. Ahány kismalac kerül piaci napon a szekérre, annyi kiállításra váró lap, annyi megszámlálhatatlan pecsét, bélyeg, aztán egy nagy lélegzet: — Ezek a kísérőlapok hat napig érvényesek, utána meg kell újítani. Ha nyélbeütik az üzletet, el ne felejtsék átadni az új tulajdonosnak, akinek ott kell kísérőlapot kérnie, ahol az állatot vásárolta. Még csak ezután következett a fejkendős nénik kérdésáradata: — És ha nem tudom eladni? — Ismét megújítjuk a lapot. — Az is 25 forint lesz? — Csak 5 forint darabonként. — És ha mi veszünk jószágot? — Annak a településnek a tanácsánál kérjék az állatkísérőlapot, ahol vásároltak ... — Féléve, hogy a járatlevél helyett az állatkísérőlap van forgalomban. Higgye el, rekedtre beszéltem magam, hiába, a végén inkább kitöltőm én. Nem panaszkodom, de ez az igazság — fűzte hozzá mentegetőzve Farkas Menyhéríné. — Én még csak elboldogulok. Az 1500. kísérőlapnál tartok, de mi lehet ott. ahol már a tízezrediket kötegelik. — De hiszen éppen az lenne az egyszerűsítés, hogy a tulajdonosnak kell kitölteni, és a felelősséget is ő vállalja érte. — Igen, meg az, hogy nem kell a nagy könyvbe, minden jószágot külön-külön beírni. És nem kérünk már vemhes igazolást, mint előtte. Bárki kaphat állatkísérőlapot. A tsz irodájában is osztogatják. Látja éppen ez az, amit nem értek. — Egyszerű, nem kell firtatni az állat eredetét. — Hát, nem egészen. Egy példát mondok, és megérti az aggályom: egy püspöki lakos a törökszentmiklósi piacon fegyverneki embertől malacot vásárol. (Gyakori, nem kiagyalt kombináció.) Néhány hónap múlva megjelenik nálam és kísérőlapot kér. Becsületes és hozza azt a lapot is, amit a régi tulajdonostól kapott. Én mégsem adhatok neki újat. Fegy- vernekre kell küldenem. Ugyanis, ha 6 napon belül nem írják át a jószágot, visz- szaszáll az eredeti tulajdonos nevére. De, ha csak azzal állít be, hogy állatkísérőlap kell neki, a kérését nem tagadhatom meg. Az a véleményem, hogy rengeteg visz- szaéíésre ad lehetőséget, az új módszerrel nem lehet követni az állatok forgalmazását. Biztos vagyok benne, hogy ma is tartanak annyi állatot Püspökiben, mint tavaly, mégis ezerrel kevesebb az állatkísérőlapok száma, mint az elmúlt évben ilyen tájban a jártatoké volt. Vagy mást mondok, a bíróság igazolást kért tőlünk. X. Y. jövedelmének a megállapításához kellett, hogy mennyi jószágot adott le. Hogy válaszolni tudjak, 1500 lapot kellett átnyálazni. És ahol tízezret kell átböngészni, nem tudom, elég-e hozzá egy nap. Még mindig jogos lenne a bosszús kézlegyintés, amely kilincselést, folyosói várakozást, pecsétre, pecsét gyűjtést sejtet? Most, amikor az egyszerűsödést, ésszerűsítést bizonygató statisztikákkal, kommentárokkal cáfolják az effajta kézlegyintést, mondván : igenis sok minden történt éspedig éppen az ön érdekében. A papír papírt szül korszaknak vége. És sorakoznak az érvelő adatok, hogy: tavaly például 15 százalékkal csökkent a statisztikai jelentések száma, tíz éve még 2 millió 200 hatósági bizonyítvány volt, ma hetede... és, hogy ez csak a kezdet. Fentről, lentről kezdeményezik, sürgetik a felesleges aktahegyek máglyára rakását. Csak a laikus böngésző tartja tengernyinek azt a kimutatáshalmazt, amit egy kétezer lélekszámú községben a tanácsnál vezetni kell? Hogy a járdát nyolc (plusz kapubejáró), az utat húszféle burkolat szerint centiméterekre bontva kell nyilvántartani. TENGERNYI KIMUTATÁS Hogy az igazgatási ügyintézőnél huszonöt, a gazdaságinál harmincöt féle dosz- Szié lepedőnyi nagyságú kimutatása van kéznél, hogy az újfajta háztáji földadó bevezetésénél több, mint ezer határozatot kellett postára adni. (Ember legyen a talpán, de legalábbis szakértő, aki el tud igazodni az adóívén, amely évről évre másmás szempontok szerint alakul.) Pedig a napokban olvastam a Szolnok megyei Tanács hivatalos tájékoztatójában, hogy az elmúlt években különböző hatósági eljárásokat érintő szabályokra közel száz ésszerűsítési javaslatot tettek. Hogy mi lett a sorsuk, arról nem szól a fáma. Arról viszon igen — és ez szintén a megye; tanács egy értékelő jelentésében szerepel —, hogy az első fokú határozathozatalt igénylő ügyek száma tavaly az előző évhez viszonyítva 52 százalékkal növekedett, ezen belül a pénzügyi ágazatot érintőké 127 (!) százalékkal volt több. Az értékelés arra is választ ad, hogy mi volt az oka az egyszerűsítési folyamatnak kissé ellentmondó jelenségnek: az új ebadó és a közműfejlesztési hozzájárulás. Az idei állapotot majd az új adórendszer bevezetésével lehet mentegetni. És jövőre? ... Kovács Katalin Csigalépcső Fotó: TKL 1
