Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
1977 július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Dedikált uborkák BOLGÁR FIATALOK ■ ■ ■■ KOZOTT A z impozáns kjusztendili múzeumban látott Di- mitrov-képeket idézte a sztrumai Agráripari Komplexum szuperintenzív gyümölcsöse. Nem csoda: Siskov- ci faluban élt a nagy bolgár festő, s ez a gyönyörű 700 hektáros gyümölcsös e falu határában található, bizonyítékul, mennyire ebben a szép tájban gyökerezett Dimitrov festészete. A gyümölcsöt földalatti csővezeték táplálja vízzel, s ennek láttán rögtön otthon érezte magát Szőke László, a kisújszállási Tisza II. Tsz KISZ-titkára, aki — lévén náluk is ilyen fejlett öntözőkultúra — hosszas tapasztalatcserébe kezdett a helyi szakemberekkel. A sztrumai Agráripari Komplexum szakemberei panaszkodtak : az összesen 4 ezer 700 hektárnyi gyümölcsösüket éppen virágzáskor érte az erős fagy, s ez óriási károkat, jelentős terméskiesést okozott. A Kjusztendil megyei kom- szomolisták szerint — élükön Dimitar Milenkowal, aki a dimitrovi Komszomol megyei bizottságának első titkára — .két ellensége van a bolgár mezőgazdaságnak: a fagy és az általuk nagyon kedvelt Mária. A KISZ Szolnok megyei Bizottságának titkára, Szalontainé Pádár Mária ugyanis nagyon-na- t'von szerette az uborkát, s ha egyébből nem is, de ebből az előételnek számító finomságból sokat pusztított. Amit a fagy nem vitt el... — célozgattak nevetve a bolgár fiatalok, s egy-két nap alatt legendák születtek. Egyáltalán nem háryjánosi hazugság, hogy Kjusztendil megyében negyven centis uborkák teremnek, méghozzá imigyen dedikálva: „Ezt a hideg uborkát forró szívvel adjuk.” Nem is éhezett Mária, e valóságos Kánaánban már attól félt, hogy csömört kap. A csömör azonban messzire elkerülte a magyar fiatalokat. Csömör, aki szerint a többi magyar fiatalnak még a szeme sem állt jól végig katonás fegyelemmel, rásnyire szűkült szemmel figyelt, gyűjtötte az élményeket. Például a Sztojav Ludev honvédelmi táborban, ahol any- nyira koncentrált a valóban parádés látnivalóra, hogy szórakozottan, a lencsével saját arca felé kattogtatta a fényképezőgépet, s több tekercs önarcképet készített. Ebben a táborban egyébként a mi Ifjú Gárdánkhoz hasonló egységek adtak ízelítőt a bolgár fiatalok honvédelmi felkészültségéből. Nagyon magas színvonalon áll Bulgáriában a hazafias honvédelmi nevelés. Itt tisztelik a munkát és a hősöket, s a fiatalok eszményképükül választják őket. A legendás hírű partizánok élő képviselőivel nagyon szoros az ifjúsági szövetség kapcsolata. Például Rila felé menet, nagyon széo vidékén van egy emlékmű az út mentén, az út másik oldalán pedig egy kis múzeum; mindkettő az egyik leghíresebb bolgár partizáncsapatnak és az itt lezajlott nagy ütKizetnek állít emléket. Ezen a történelmi emlékhelyen szoktak ünnepséget rendezni a fiatalok, s ekkor kapják meg tagkönyvüket a frissen felvett komszo- molisták, méghozzá az egykori partizánoktól. Igen látogatott hely Kjusztendilben is Dimitrov Kaljáski múzeuma, melyet a hősi halált halt kommunista forradalmár nuritán házában rendeztek be. ö volt a kjusztendili kommunista párt egyik alapítója, szervezője. Egy hatezer lakosú, Kocserinovo nevű városkában (a Rila hegység közelében) mindenki büszkén emlegeti Vaskot, akit a település adott a partizáncsapatnak, s aki csak tizenhét éves volt, amikor a fasiszták meggyilkolták. Kocserinovo lakói segítették, a partizánokat, később itt alakultak a megye legelső termelőszövetkezetei (a mai tsz elnöke még nincs harmincéves!). Megyénk fiataljainak képviselői hosszú-hosszú beszélgetéseket folytattak bolgár barátaikkal; ez nálunk így van, nálunk pedig így, mi ezt így csináljuk, és ti? Ilyen, és ehhez hasonló mondatok fakadtak az érdeklődők ajkán, méghozzá kifogyhatatlan bőséggel. Megtudtuk, hogy Kjusztendil megyében 25 ezer 300 komszomolista van, legtöbb természetesen a két legnagyobb városban: Kjuszten- dilben 10 ezer 400, Sztanke Dimitrovban pedig 8 ezer 800 ifiúkommunista dolgozik a mozgalomban. A falvakban összesen csak kétezer kom- szomolistát tartanak nyilván, náluk is alacsony a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok szervezettsége. Aktuális gondjaik is sokban azonosak a KISZ problémáival, ezt mutatja, hogy év végén két nagyon fontos témát tárgyal a Komszomol megyei bizottsága: foglalkoznak majd az ingázók és az ifjúsági szervezeten kívüli fiatalok helyzetével, és ezzel kapcsolatban a mozgalomra váró feladatokkal; valamint elemzik a fiataloknak a szocialista munkaversenyben betöltött szerepét. Kjusztendil megyében 250 ifjúsági munkabrigádban 4 ezer fiatal dolgozik. Mindegyik ifjúsági brigádnak van egy névadója (partizánok, a kommunista mozgalom mártírjai), s egy tablója, melyen a versenyeredményeket jegyzik naponta. Elterjedt az alkotó ifjúság mozgalom is, a legjobb alkotásokat nyáron bemutatják Kjusztendilben (akárcsak Szolnokon!). Jó néhány ipari üzemben jártunk: feltűnő volt, hogy egy hatalmas tablóra mindenhol fényképeket tűztek ki. A képek fölött a felirat: „Nasa Szlava”, azaz „A mi büszkeségeink.” A kiváló dolgozók fényképei között nagyon sok a fiatal arc. Körmendi Lajos Következik: Otthagyott szívek Bemutató Gyulán A hagyományos gyulai színházi estek nyitánya Hernádi Gyula: Szép magyar tragédia című műve Fél évszázad a korong mellett... F. Szabó Mihály, a népművészet mesterének alkotásaiból nyílt kiállítás Karcagon, a Győrffy István Nagykun Múzeum kistermében (Fotó: N. Zs.) Felfelé ívelő vonal Jegyzetek a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa közművelődési állásfoglalásához NaOV érdeklődéssel ol- —sLL vastuk a szakszervezetek megyei tanácsa állásfoglalását, amely a köz- művelődés helyzetét elemzi és rögzíti a menetközbeni tennivalókat. Tehát nagy jelentőségű folyamatot dokumentál a testület állásfoglalása amikor az adott — 1974-től napjainkig — fejlődési szakaszt vizsgálja. A szakszervezetek megyei szerveinek közművelődési tevékenysége együtt fejlődött a szakszervezeti nevelő munkával, állapítja meg a dokumentum, s úgy véljük ez kulcsmondat. Ha ugyanis a szakszervezetek közművelődési tevékenységét grafikon segítségével ábrázolnánk, az eredményességi mutató felfelé ívelő vonal lenne. Ez vitathatatlan, minden fejlődést gátló tényezők ellenére is. Valóban növekedett a szakszervezetek áltaj végzett közművelés hatékonysága, ahogy ezt az állásfoglalás megállapítja, de ezzel párhuzamosan nem csökkent arányosan a formális elemek visszahúzó hatása. Ez alól a felnőtt oktatás szerencsés kivétel, eredményei önmagukért beszélnek, ámbár a Mindenki iskoláját és más, újszerű, a szervezett oktatást segítő formát — félreértve — néhol az iskolai oktatás pótlására igyekeztek felhasználni. De ennél sokkal általánosabb hiányosság a felszínes műveltséget adó, műveltségmázt eredményező „közművelődési” formák aránytalan és érdemtelen túlbecsülése. A didaktikusán építkező játékos formák hasznát — vetélkedők — nem vonjuk kétségbe, de ezek nem tudják pótolni a tanulást, a jól irányított önképzést. Márpedig nagyon §pk üzemben, vállalatnál úgy vélik, hogy néhány jól, rosszul sikerült vetélkedővel eleget tesznek a közművelődés követelményeinek. A munkahelyi köz--------------------— művelődés legfőbb bázisaivá a szocialista brigádok fejlődtek, állapítja meg a szak- szervezeti dokumentum. Hozzátesszük: a lehetőségektől még messzire elmaradva. Még mindig csaknem általános — tisztelet a kivételnek — hogy a művelődési program csupán kapcsolt része a brigád vállalásának nem pedig a kívánt életforma velejárója. Jónémely brigádnapló — elnézést a hasonlatért — csillogó kirakata mögött elsekélyese- dik a lényeg: a tényleges tudásanyag. N agy gondot fordít az állásfoglalás arra, hogy az üzemek, vállalatok megfelelően segítsék a közművelődést. Ez a törekvés nagyon fontos, de úgy véljük csak szakképzett népművelők irányításával érheti el célját maradéktalanul. Jó néhány üzem, vállalat már belátta a népművelők alkalmazásának szükségességét és hasznosságát, de működésük szervezeti koordinációit tökéletesíteni kellene. Az előzőekkel összefügg: számos helyen létesítettek üzemi, vállalati klubot, tekintélyes összegeket áldozván ezekre, de a művelődés tartalmi tényezőiben kevés helyen van érdemi előrelépés. Mindez elsősorban a közművelődés kevésbé szakszerű irányítása miatt van így. Mert amikor a munkahelyek vezetői támogatják a művelődés ügyét, — törvényes kötelességüknek tesznek eleget, de senki sem várhatja az üzemek, vállalatok nagyon is leterhelt vezetőitől, hogy operatíven irányítsák a munkahely kulturális életét. Ez naiv el- képzés lenne, — amennyire jogos a szakképzett népművelők munkába állításának igénye. Az állásfoglalásban rögzített Sok hasznos megállapítás és javaslat között külön figyelmet érdemel a következő: „Biztosítani kell a műveltség, a művelődő ember erkölcsi-anyagi elismerését a munkahelyeken”. Nagyjelentőségű ez jövőbe tekintő szándék, hiszen — a műveltség és a munka eredményessége ismert összefüggése alapján — a legjobb munkásokban egyben a legműveltebb munkásokat becsülik majd meg. S ha a szakszervezetek erős tömegkapcsolataik segítségével mind jobban elősegítik a művelt embereket még fokozottabban megbecsülő közhangulat kialakítását, — felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tesznek a közművelődés ügyének is. Tiszai Lajos TÜNDÉRMESE E gy nyári szombat délután Cse- metke Márton szolid tempóban vezette Trabantját a Balaton felé• Pontosan tartotta a követési távolságot, nem nézett sem jobbra, sem balra, de legkevésbé azokra a stopposokra, akik nagy szerényen beérték volna az ö műanyag dobozával is. Arra a fekete alakra, aki olyan kétségbeesetten integetett, mégis — tudja isten miért? — már messziről fölfigyelt. Közelebb érve, megértette önmagát. A néni a megboldogult nagymamájára emlékeztette. — Szántódra megyek, ha megfelel a néninek, szívesen elvisisem — szólt ki a kocsiból megállva mellette. — Jaj, nagyon, az isten áldja meg lelkem — hálálkodott a néni, és meglepő fürgén már oda is pende- rült Csemetke mellé az ülésre. Az autó ment tovább, a néni motyogva hálálkodott, a férfi csak bólogatott, hümmögött, szóval nem válaszolt, nagyon elfoglalta a vezetés. — Mit csinál ez a szédült ürge? — hallotta egyszerre maga mellől Csemetke Márton. A hang fiatalosan csengett. Az előtte szlalomozó Dacia miatt már előbb negyvenre csökkentette a sebességét az óvatos férfiú, most azonban, hogy fél szemmel az utasára pillantott, beletaposott a fékbe. A mögötte fölharsanó fékkoncert csak aláfestő zenéje volt a „jókívánságok” kórusának. Csemetke azonban nem hallotta, és nem látott semmit. csak a csodát bámulta maga mellett. — Jótett helyébe jót várj — mosolygott kedvesen a csoda, azaz egy húsz év körüli nagyon csinos szőke lány. '' — Maga hogy kerül ide? — kérdezte kis idő után a férfi a tíűvö- lően mosolygó lányt■ — Kíváncsi voltam, hogy akad-e férfi, aki nemcsak olyan szándékkal vesz föl valakit... Tetszik érteni? — Tetszem érteni — sziszegte dühösen Csemetke — és megkérem, hogy azonnal szálljon ki! — Tessék? — Értse meg kérem, én meghitt házaséletben élek, nekem nagy gyerekeim vannak, én... — Még soha nem tetszett félrelépni? — De kérem! Mi köze hozzá? Még mindig itt van? Könyörgök, értse meg, ha meglát minket valaki így... Tűnjön el, de sürgősen! — Bocsánat, de ha én itt, a nyílt országúton elhagyom az ön kocsiját, az borzasztóan gyanús lenne. Még azt hinnék_ hogy erőszakoskodni tetszett velem, és én menekülni voltam kénytelen. Nem igaz? — De.. ■ — szívta a fogát Csemetke. — Nagyon kérem, hogy vegye vissza a parókáját. Aligáig elviszem. A Trabant indult tovább. A férfi időnként rápislogott a mellette ülő maszkból rávillanó szempárra, és nyelt egy nagyot. — Megszomjaztam, innom kell valamit — szólt Lepsénynél, és letért a balatoni útról. — Annyit már tudok önről, hogy nős és két gyermeke van... — mondta a lány az első korty kóla után. — Ezt soha nem tagadtam, de azért. ■. Maga mondta, hogy jótett helyébe jót várj. Nos, én várom a jót. — Helyes. Lenne néhány nagyon jó kérdésem. — Állok rendelkezésére. — Házassága előtt hány nővel volt dolga? Eggyel sem? Eggyel? Háromnál többel? Tíznél többel? Nos? — De kérem, egy férfinak a nővel sokféleképp... — Ez a következő kérdés. Hány- nyal volt csupán plátóian, hánnyal csókolódzott is, hánnyal... — Nem beszélnénk talán másról? — vágott közbe ingerülten Csemetke• — Jaj, dehogynem. mindenre sor fog kerülni — mondta a lány, és kinyitotta a füzetet, amelyet közben elővett a táskájából. — Tehát? — Mi az, hogy tehát? — Még nem tetszett válaszolni az első kérdéscsoportra? — Kérdéscsoportra? Miféle kérdéscsoportra? — Már nem tetszik emlékezni? Megismétlem, — Ne tetszikezzen, mondja csak úgy, hogy Márton, vagy Marci! — Kérem, Márton, vagy Marci, amíg az első kérdést nem ixeltem be, hiába türelmetlenkedik, nem megyek tovább. — Nekem már voft dolgom egynéhány nővel... — Néhány az lehet három, de lehet tíz is. Számot tessék mondani, kb. — Unom ezt a játékot — fakad ki Csemetke —, kedves izé... — Ez nem játék uram! — háborog sértetten a lány —, hanem tudományos fölmérés a nős férfiak komplexusairól és motivációiról. . — Vegye vissza a parókáját, és jöjjön! Elviszem Aligáig. — Kösz• Csak előbb beírom a választ a tizenhetedik kérdésre. Ez a legdöntőbb adatok egyiké. így hangzik: A házasságon kívüli kapcsolatot a) Keresi? b) Elfogadja? c) Visszautasítja? — Tehát válasz: B „Elfogadja”. — Pontosabban: elfogadnám. — Ez nagyon jó válasz, a tizenkilencedik pontra: Képes-e harcolni a szerelemért? Válasz: nem. Sólyom László
