Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
1977. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Illem kell abba beleszakadni Szolnokon a Tisza bal partján a háború előtt évszázados fáival, vad szépségével csalogatta a város lakóit a Móricliget, amelyet a harcok vihara és a tűzre- való nélkül maradt szolnokiak kályhája emésztett el. A hajdani kedves kirándulóhely éledt újjá évekkel ezelőtt Tiszaliget néven. Uszoda, sportpályák, stadion, sportcsarnok, kemping, KISZ-tábor, vállalati üdülők, étterem, kisvendéglő, csónakázó tó... Minden, amit a szórakozni pihenni vágyó óhajt. Valóságos Szolnoki Paradicsom, népliget. Hol van ehhez a Móricliget —, hol van ehhez a rendezett, a dolgozók kényelmét szolgáló létesítményekkel beépített zöldterülethez. Beépített, nos ez az! Épp erről jegyezte meg az egyik ismerősöm, hogy hovatovább már nem tudja eldönteni, liget, vagy építési terület lesz a Tiszaliget. No persze nem hogy örülne, milyen szépen sorjáznak a gát mentén a vállalati — tehát közösségi! — üdülők, s milyen kedves, ha összeösszejön egy-egy kis társaság a cég megfáradt dolgozóiból. Vagy néha nem a cég dolgozóiból, de hogy társaság, az biztos. Hiba lenne ismételgetni az' évek óta lapunkban vissza-visz- szatérő rosszallásokat, hogy azokban a vállalati üdülőkben sem mindig a vállalat dolgozói, még kevésbé munkásai pihentetik megfáradt idegeiket, hiszen hagyjuk ezt a kollektíváknak, döntsék el ők, kit, mikor, hogyan látnak vendégül. Kisétáltunk á Tiszaliget- be —, s elfáradtunk. Elfáradtunk azért, mert hosszú zsákutca. Ha netán nem futballmeccsre vagy uszodába készülünk, ' s mégis rászánjuk magunkat, hogy épp ptt kapcsolódjunk ki, marad számunkra egy folyosó. Betonúton, betonjárdán legyalogolunk —, ha jobb ötletünk nincs — a KISZ-táborig, aztán vissza. Na persze, ki az, aki gyalogolni jár a Tiszaligetbe? Senki, Oda pihenni járunk kérem! El-elüldögélünk a hús árnyat adó fák lombja alatt, lekucorodni egy padra. Padra ám, de hol? A betonsétány mellett ülő Alapvető emberi természet: a kíváncsiság. Ha nincs egy létra a repülőhöz, hát majd elvesszük azt a néhány padot is, készítünk belőle egy ingatag állványt, s megnézzük belülről a repülőt. orra előtt húsz centire ingáznak a járókelők, két-há- rom méterre száguldoznak — bocsánat, sebeSségkorlá- tozottan! — az autók. Nyűgös vagy barátom, mondja erre egy másik ismerős. Hát miért lenne a Tiszaliget egy folyosó, mikor kétoldalt ott van a jókora erdő jobbra-balra. Erdő! Az igen, de mintha a kutyának se lenne jó. Üres! A nyárfák alatt a maholnap gyomnak számító gyalogakácok buja bokrai mellett elvétve van egy- egy szebb cserje, S hogy pihenőpad, vagy — uram bocsá’ — asztalka (sakkasztalka?) lenne? Az sajnos nincs. Vigyük oda a gyerekeket? Jó, de minek? A vállalati bokrok mögé bújt hintákat és az egyébként is hasznos KRESZ-parkot leszámítva egyetlen játszótérnek alig nevezhető terecsike várja az apróságokat. Egy hintaállvány, három hinta, egy mászóka, egy forgókerék. Kész. De jó lenne, ha több is lenne! Lesz majd, tervezik, mondja Magossányi József a városi tanács illetékes osztályvezető-helyettese. Lesz, csak majd később, mert most ennél még játszótérügyben is fontosabb dolgaink vannak. Széchenyi lakótelep. Kétszázhetven család, keli az új játszótér, épül is. Arra van pénz, erre most nincs. Megérthetjük, bármennyire is borongunk, hogy ez így nem elég otthonos. Addig nyújtózz, ameddig a takaró ér, jut eszembe, s magyarázom a gyerekemnek, ne legyen már úgy oda azért a Tiszaligetért, hiszen nemcsak most nincs az, amit ő szeretne, nem volt az évekkel ezelőtt sem! No de ilyen makacsok ezek a kölykök, csak bömbölnek, hogy ők bizony el tudnának képzelni oda egy nagy dombot, amire föl-lemászni lehetne, meg még rönkvár is épülhetne a tetején és (olyan isteni fatuskó, farönk figurákat láttunk másutt apu!) falovat is meglovagolnának, aztán (no elég már a fantáziálásból!) lipi- tyókázni is tudnának, miközben a nagypapa ott (valahol a közelben) ultizna, vagy sakkozna az erdő neki is otthonossá tett zugában. Hogy, mit össze tud hordani egy alig óvodás gyerek, s őt az sem érdekli, hogy „kapacitás”, meg „ütemezés”, ő csak visít, hogy akkor meg mi a csudának cipelem én ki, ha — szerinte — nincs miért. Mit tehetek, megkérdezek néhány szolnoki vállalatvezetőt, mit szólnak ehhez a butasághoz — még, hogy játszótér, pihenőpark! Vasadi János, a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója. Ö bizony — mondja — annak idején nem ilyen agyonépített — zsúfolt „zöldvárosnak” képzelte a ligetet. Ligetnek! S természetesen nem zárkóz- na el a vállalat a segítség- nyújtástól, ha végre az otthonosabbá tétele érdekében is kezdődnének munkálatok. Ambrus János a Járműjavító igazgatója helyszíni szerelési, festési, stb. „élőmunkát” ajánlott, Vigh Sándor a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának igazgatója a kérdésre meglódult fantáziával már a nyugdíjasoknak szánt sakkasztaloknak, ülőalkalmatosságoknak az elhelyezését is kezdte részletezni, amelyeket —, ha ilyen kéréssel a vállalatot megkeresnék! — szívesen elkészítenének. Rácz Gyula a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója a fiatalok Sok vasas szakmához értő segítségét tenné le a közös asztalra. Gyerekjátékok elkészítése, vasipari munkák.Váradi József az Érdért szolnoki 2. számú telepének vezetője földmunkát és fűrészárut, Nagy Zoltán a Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság igazgatóhelyettese farönköket ajánlott a várhoz, s amihez még kell, Kádár Zoltán a SZOLNOKTERV igazgatója szerint pedig a felajánlott rönkökből néhány játékot megtervezniük gyerekjáték lenne... Na tessék, még a végén kiderül, hogy AKKORA akadálya sincs is annak, hogy CSAK ÜGY is ki lehessen menni a Tiszaligetbe. Lehet, hogy ennyi jóakarathoz, a kezdeményezéshez csatlakozik a hivatalos „egyetértés” is? Mindenesetre már megvettem a lapátot, hogy kéznél legyen, ha társadalmi munkára hívnának... A tanács kér a brigádok segítenek Jászladányban a nagyköz-í ségi tanács az idén 3 millió! forint értékű társadalmi) munkát kért a lakosoktól. A gyermekinitézmények fejlesztésűéhez, felújításához azonban ennél jóval több pénzre; lenne szükség. A községi pártbizottság, a Hazafias Népfront és a nagyközségi tanács ezért további] segítséget kért a szocialista brigádoktól. A közelmúltban együttes ülést tartottak, melyen részt vettek a helyi üzemekben, szövetkezetekben, hivatalokban dolgozó szocialista brigádok vezetői. A rendező szervek ismertették a jelenlevőkkel, hogy milyen, a gyermekintézmények fejlesztésével kapcsolatos feladatok megvalósításához kérik segítségüket. Az 50 szocialista brigád képviseletében résztvevő brigádvezetők felajánlották, hogy minden — a nagyközségben dolgozó — kollektíva brigád- tagonként 10 óra társadalmi munkával segít. Így építenek sportudvart a Baross úti iskolának, kerítést a Hősök téri iskola részére, korszerűsítik az óvoda fűtését. Három autóbuszvárót építenek, a környezetvédelmi feladatok megvalósítását fásítással, a parkok karbantartásával segítik. Takarékos fiatalok A megye lakosságának betétállománya június végén elérte a 3.3 milliárd forintot. A megtakarítások 80 százalékát kamatozó betétként helyezték el, de számottevő a fiatalok, csaknem 15 ezer „ifjúsági takarékbetét” számláján kezelt 88 millió forint is. A betétek összege ebben az évben csaknem 230 millió forinttal nőtt. Tiszafüreden Új IBC-áruház A SZÖVOSZ központi támogatásával, összesen 9 millió forint beruházással új, 660 négyzetméter alapterületű, modern ABC-áruházat létesít Tiszafüreden az Áfész. Az új üzletet a Felszabadulás téren, az emlékmű közelében építik fel. A kivitelezés még ebben az évben megkezdődik. Az iskolát 1974-ben újították fel, a munka 800 ezer forintba került. Sokan mondták — így lett az általános iskola Jászivány legmutató- sabb épülete. Két évvel ezelőtt már nem ott tanultak a felsőtagozatos diákok, és az 1977/78-as tanévtől az alsótagozatosokat sem Jásziványon oktatják, A gyerekeket autóbusz viszi naponta Jászapátiba, ott folytatják a tanulmányaikat. Jászivány „legcsinosabb” épülete, az általános iskola tehát üresen maradt. Annál zsúfoltabb a község óvodája. A régi, megviselt épületnek a konyhán kívül egyetlen helyisége van, ez egyben a foglalkoztató-terem, a fektető, a tálaló és a raktár is. O yakran eszeimbe jut a karikásszemű, megerőltetéstől reszkető kezű fiatalasszony. Egy félig kész falusi utcán álltam meg mellette. Épülőfélben lévő házuk előtt keverte a maltert. A ház mögött fóliasátor állott, de valami iszonyú tákolmány : dorongokra úgy ahogy ráerősített, oldalt felhasított műtrágyás zsákok. — Nem sok ez egyszerre? — kérdeztem a fiatalasz- szonyt. — És ha sok? Most vagyunk fiatalok. Kell a ház, mert magunk akarunk lakni, kell a kertészkedés, mert különben nincsen pénz villany- tooylerre... Férje éppencsak ránkpillant az állványról, aztán fordult vissza, rakta a téglát tovább. És gyakran eszembe jut a fiatal mérnök is. Meglátogattam őket, a szülők kertes házában, ahol laknak. Az ifj- asszony kávét főzni ment, mi beszélgettünk. Feltűnt nekem a sarokban álló mérnöki rajztábla, amit nyolc-tízezer forintért ma már üzletben lehet kapni. Ez minek? — Ja még nem láttad, az a benzinrevaló. Merthogy a fizetésünkből mindenre nem telik. Hát megvettem ezt a masinát részletre. Látod, nagyon ügyes szerkezet, a szögmérést, az egyszerűbb műveleteket magától végzi. Szinte játék rajta dolgozni. Külön munkát vállalok, vikendháza. kat tervezek esténként. De csak hétköznap. Aztán jön egy kis pénz, fizetem a részleteket, és még marad benzinre, hogy szombat reggel nekiindulhassunk... Két végletet állítok itt szembe és egészen egyik mellett sem akarom magamat elkötelezni. Mert megértem, hogy a fiatalok saját fészket akarnak, élni akarnak, ezért hajlandók a többletmunkára. De nem tudok lelkesedni az első számú példáért. Azokért, akik mindent egyszerre akarnak és ennek érdekében teljes erejükkel, sőt néha már erejükön fölül dolgoznak. Rémiszt a nem ritka példa, amikor a fiatalok „hajtanak”, de mire felépül a ház, úgy megutálják egymást a kölcsönös hajcsárkodás miatt, hogy el is válnak. Szép dolog, hasznos dolog a munka, de nem kell abba beleszakadni. Van ennek mai, modernebb változata is, márpedig nem csupán a városi, fiatal mérnök példája. Ki lehet építeni hasonló életritmust falun is. A mezőgazdasági kistermelés anyagi-műszaki hátterével Az óvodások mostoha helyzetén változtatnak az idén szeptember 1-től, mert az óvoda az iskola üresen maradt épületébe költözik. Két tágas tantermet átrendeznek, az egyik a kicsinyek foglalkoztató-terme, a másik a fektetőszobája lesz. Külön ebédlőt és nevelői szobát is kap az óvoda, a kerti játékokkal gazdagon ellátott udvar pedig játékparadicsom lesz a gyerekeknek. A volt iskolának az óvoda átköltözése után is csak egyik részét használják majd. Az üresen maradt további két tantermet a későbbiekben öregek napközi otthonává alakítják át. Az iskolai konyha kapacitása ugyanis lehetővé teszi, hogy főzzönek a magukra maradt idős embereknek is, korántsem vagyunk elégedettek, de azért az utóbbi időben már sok minden történt. Vásárolni is lehet sok mindent. Ezer, ötezer, húszezer forintért nagyon praktikus önetetőt, baromfinevelő battériát és nyúlketrecet, motoros permetezőt és gépesített kiskapát, tartós fóliasátrat és fejőgépet, mindenféle ap- róbb-nagyobb szerkentyűt, ami a munkát megkönnyíti, a mindennapi rabságot enyhíti, de ugyanakkor az eredményt is fokozza. Biztos vagvok benne például, hogy egy gyári fóliasátor már az első évben hoz annyival többet, mint amennyit a bevezetőben említett fiatal pár annak a szörnyű kis sátornak az összetákolásával megspórolt. Hasznosan ügyködik az is, aki egy berregő masina után ballag a zöldségültetvény sorai között, de kezei nem reszketnek majd a megerőltetéstől. Akinek pedig önetetője, önitatója van, az elmehet lakodalomba, részt vehet egy rövidebb kiránduláson; azaz nem rabja a háztáji gazdaságnak. Ráadásul ezek a kis szerkeny- tyűk lehet, hogy mosolyra fa. kasztják az öregeket, de tet- szetősek a fiatalok körében, még bizonyos presztízst is biztosítanak tulajdonosuknak. Az elviselhető mértékig vállalt befektetés (ilyesmire OTP hitelt is lehet kapni) még egy előnnyel kecsegtet. Annak a fiatalnak, aki „ráhajt”, rendszerint csak addig tart a szuflája, amíg a kitűzött célt éléri. Mikor kész a ház, vagy megvan a kocsi, gvakran felszámolja az egész háztáji gazdaságot. Akkor már mérséklet terhelést sem vállal. És esetleg nem tud mit kezdeni szabad idejével, talán a kocsmában keres szórakozást, ahol már nem könnyű a mértéket megtartani. O ki viszont modernizálja, felszerelte háztáji gazdaságát, annak a többletmunka nem jelent kínzó nyűgöt, inkább kellemes kikapcsolódást másfajta elfoglaltságot, pénzben jól mérhető alkotó tevékenységet. Lehet, hogy egy ilyen embernek kicsit később készül el a saját családi fészke, de nem átkozza el, mire felépül. És nem is hagyja abba ezt a fajta értékteremtő tevékenységet. Mert a felszerelés már úgyis megvan, a szakmai fogásokat már elsajátította, kicsit izgatja is, hogyan lehetne könnyebben, még eredményesebben folytatni. Jászalsószentgyörgyön Klubtalálkozó Második alkalommal rendezték meg az idén Jászalsó- szentgyörgvön a Vadaskert ifjúsági parkban a Szolnok és Jászberény város, járás ifjúsági klubjainak, KISZ- eseinek találkozóját. A jászsági klubtanács, a Déryné művelődési központ és a jászalsószentgyörgyi községi KISZ-bizottság szervezésében megtartott találkozó célja: fórumot biztosítani az „Értünk éltek, s élnek” klubpályázat vállalásainak teljesítéséhez, lehetőséget az „Edzett ifjúságért” sportrendezvények megtartásához. Tegnap a résztvevők munkásmozgalmi klubvetélkedőkön, szabadtéri játékokon, folk-beat énekesek műsorán, irodalmi színpadok bemutatóján vettek részt. Ma az „Edzett ifjúságért” mozgalom jegyében sportvetélkedőkkel, a tábori tízpróba jelvény megszerzéséért folyó versenyekkel, szórakoztató sportjátékokkal folytatódik a találkozó. Igriczi Zsigmond Mindennapos kép a KRESZ-parkból. Ennek van sikere. F. B. Üresen maradt Óvoda lesz az iskolából Jásziványban- / ■■■ ■ m ' » ^ V^P^H| népliget? v,‘r £***&&? ,• ;'
