Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-11 / 136. szám

1977. június 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 i-----------Ti « „HÉT” 1 o e © Csak a munkaképességük 1 nyomában; L------í> l c sökkent A televízió „Hét" című műsorának nyomában keres­tük a Szolnok megyei tapasztalatokat. A múlt vasárnap az érdekeltek a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásá­nak gondjairól beszéltek. A hatvan, illetve ötvenöt év be­töltése előtt időnek előtte rokkanttá nyilvánítottakkal együtt országosan több mint 350 ezer ember ügyéről van szó. Olyanokról, akik jelentős munkaerő-tartalékot jelen­tenek. A holnapi „Héf’-ben a tervekről és a megoldásokról lesz szó a műsor befejező részében. Pontatlan a fogalom, mert még nem találtunk jobbat: csökkent munkaképességűek. Némi zavar észlelhető a köz­tudatban az értelmezéssel. Sokan úgy vélik, a csökkent munkaképességűek keveseb­bet dolgoznak s az egész­ségeseknél kevesebb is telik tőlük. A másik még fellel­hető tévhit nyomán, csak­is a csonkulásos balesetet szenvedetteket sorolják kö­zéjük. Régen, a röviden MUCSÖ- nek „keresztelt” bizottság mondta ki a betegekről . a döntő szót. Ma a megyében az Országos Orvosszakértői Intézet első fokú bizottságai végzik a vizsgálatokat. A szolnoki rendelőintézet első emeleti folyosójának végén megbújó szobában- dr. Tóth Lajos főorvos évi hatezer „vizsgálatról beszél. Lehetet­len ‘kiszűrni, hogy közülük mennyien kérik munkaké­pességük csökkenésének megállapítását, hiszen jár­művezetői engedélyekhez és a bíróságok felkérésére is szakvéleményt adnak. — Nem vezettünk statisz­tikát — veszi át a szót dr. Pataki Lajos, a bizottság el­nöke —, ezért nálunk átte­kinthetetlen a helyzet. Mi csak vizsgáltunk, megállapí­tottuk mennyire károsodott a beteg és javaslatot adtunk további foglalkoztatására. Nemrégiben némi változás történt és számítógéppel fel­dolgozható lapokon vezetjük a csökkent munkaképességű­ek adatait, diagnózisait. So­kasodik a munkánk. Mégis megéri, hiszen az átfogó irá­nyítás segítheti a betegek rehabilitációját. A súlyosan károsodottak rokkantsági nyugdíjat kap­nak. Akik 50—67 százalék­ban vesztik el munkaképes­ségüket, azok rehabilitálha­tók, azaz újra munkába ál­líthatók. A hallás- és látás­károsodás mellett sokféle be­tegségre panaszkodnak a ké­relmezők. Dr. Tóth Lajos szavai szerint mégsem az ér­zékszervek károsodásai okoz­zák a legtöbb gondot. „Jaj, a derekam!" — Régebben a szív- és ér­rendszeri panaszok számítot­tak a leggyakoribbnak, ma már a mozgásszervi beteg­ségek vezetik a listát. Gya­koriak a porckorong sérülé­sek és a reumás panaszok. Az egykori hárommillió kol­dus országából az elhízottak országa lettünk, s ennek ter­mészetes következménye a porcoknak és az ízületeknek a gyorsabb kopása. Ám akár­milyen betegségről is le­gyen szó, a csökkent munka­képességűek továbbra is hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. Csak éppen meg kell találni számukra a biztonságos, megfelelő mun­kakört, amelyben — lehet, hogy meglepően hangzik — teljes értékűen dolgozhat­nak ... Sajnos, a munkahelyek kínálata meglehetősen egy­színű. A vállalatok minden évben jegyzéket küldenek a városi, községi tanácsoknak a csökkent munkaképességűek^ kel betölthető állásokról. Te­lefonközpont, porta, néhol mosoda — nem sokkal na­gyobb a választék. A szak­munkások viszont nem szí­vesen vállalják az „egysze­rű munkát”, s az alacso­nyabb jövedelmet. Inkább megromlott hallással, látás­sal dolgoznak tovább, kín­lódva, hogy valahogy majd csak kihúzzák nyugdíjig ... A szolnoki Városi Tanács tnunkaügyi csoportvezetőjé­nek, Márton Ernőnek szavai „rímeltek” dr. Pataki Lajo­séra. Átfogó képet csak kü­lön felmérésekkel, ellenőrzé­sekkel kaphatnak a tanács­nál. Egy ilyen összegzés sze­rint Szolnokon 72 vállalatnál működik rehabilitációs bi­zottság és a munkájukat 36 orvos segíti. Ezek a bizott­ságok a gyárkapun belül gondoskodnak megbetegedett dolgozóikról és a megfelelő ^munkáról. Egy másik fel­mérés szerint 1975-ben 900 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztattak a vá­rosban. He „kegyelemkenyéren” — Sokat javult a helyzet 1970-től — magyarázza Már­ton Ernő. — A csökkent munkaképességűek majd há­romszor annyian dolgoznak, mint hét évvel ezelőtt. Száz­ötven olyan beteget állítot­tunk munkába, akik addig még soha sem kaptak fize­tést. A foglalkoztatás ezek­nek az embereknek nemcsak a jövedelmet jelenti. Ha csak segélyből élnek, otthon ül­nek, az idők folyamán lelki­leg mind jobban bezárulnak, s egyszer csak fölöslegesnek érzik magukat. A munka, a közösség egyben a bizonyítás lehetőségét adja önmaguk­nak és a családi környeze­tüknek is: „szükség van rám”. — Akkor minden rendben? — Nem erről van szó, de az eredményeket fontosnak tartjuk — feleli a csoport­vezető. — Persze a hagyo­mányos szociális szemlélet még ma is többet árt, mint használ. Sokan félreértik a rehabilitációs munkát. Az mondják, a beteg keressen csak annyit, mint azelőtt, legfeljebb kevesebbet dol­gozik. Erre a szemléletre a vállalat ráfizet, rosszul jár a csökkent munkaképességű is, hiszen nem ott foglalkoztat-* ják, ahol a' leghasznosabb lehetne. Arról nem is szólva, hogy a „kegyelemkenyeret” senki sem fogadja szívesen. De sajnos sokszor a rehabi­litációra szoruló dolgozók sem vállalják az új munka­körhöz elengedhetetlen át­képzést. Kedvező képről tanúsko­dik a megyei tanács végre­hajtó bizottsága előtt tavaly szerepelt jelentés: „A mun­kahelyi jegyzékek alapján folyamatosan gondoskodnak a rehabilitálásra várók elhe­lyezéséről ... továbbra is több munkahely áll rendel­kezésre, mint ahány csök­kent munkaképességű dol­gozót el kell helyezni.” Több megyében viszont „sorban állnak” a felvételért. Még­sem szabad elhallgatni, hogy nálunk sem mindig ott kí­nálják a munkahelyeket, ahol a rászorulók élnek. Pél­dául a községekben lakó mozgásszervi sérülteken nem segít, ha Szolnokon alkal­maznák őket! A megoldást számukra a lakó- és mun­kahely közötti szállítás je­lentené. vagy — s ez a job­bik —, ha lakóhelyükön gondoskodnának foglalkoz­tatásukról. A II. számú irodaháznál, a TEMPÓ Ipari Szövetkezet telepén a játékszerelő és húzózár javító részlegben is foglalkoztatnak csökkent munkaképességűeket. A „já­tékosoknál” harmincnégyen dolgoznak. fl gyerekek között is... — És közülük hányán csökkent munkaképességű­ek? — öten — feleli Major László részlegvezető. — Azt hiszem öten.. s Ketten anyagmozgatók. A többiek 6,50—8 forintos órabérért já­tékot szerelnek, válogatnak. Akad közöttük szellemi fo­gyatékos, szívére panaszko­dó, s olyan is, aki három- szor-négyszer megfordult már nálunk. Diós Sándor 24 éves. Éve­ken át a kórházakat járta, a tüdőgondozótól az idegosztá­lyig. Vontatottak a szavai: — Teljesítménybérben anyagmozgató vagyok. En­nivalóra kell a pénz. Albér­letre. A faterommal külön vagyunk, és ha nem adok dohányt, kirúg ... Régen dol­goztam a Vasipari Ktsz-nél. Meg a Halászban, sörös, bo­ros ládákat emeltem és gyakran odakaptam az olda­lamhoz ... Meg a piacon al­kalmi munkás voltam, de nem tudtam belőle megél­ni... Itt jó nekem. Senki sem háborgat, még ételt is adnak... Fél mondatok egy életről. Jórészt a múltról. Ma már dolgozik Diós Sándor. És az egyik brigád, ottjártunk nap­ján fogkrémet, fogkefét és egy borotvakészletet vett a fiúnak. Egy hétre az ebédjét is befizették. Eszembe jut, hogy a pszichológusok sze­rint a rehabilitáció a mun­kaalkalomnál többet je­lent! Még hosszan beszélhetnénk a mai helyzetről és a kilátá­sokról. A leglényegesebb, hogy az eddiginél sokkal több figyelem jut majd csök­kent munkaképességűeknek. Többek között azért, mert a jövő is figyelmeztet. A pá­lyaválasztási intézet repre­zentatív felmérése szerint ugyanis a szolnoki általános iskolások 7,4 százaléka csök­kent munkaképességűnek számít, ha majd dolgozni kezd ... Mélykúti Attila Üj híd készül Tatfitótfa- iunál. Új hidat emelnek a Dunán Tahitótfalunál. A régi hídszerkezetet el­csúsztatták pilléreiről, amelyeket most megerő­sítenek. A parton már szerelik az új acélszerke­zetet A 200 méteres új hidat még a nyáron rá­csúsztatják a pillérekre és megkezdik a két forgalmi sávos út építését is Tegnap délután nyílt meg a szolnoki MÁV Kórház alagsorában Szabó László szobrász- művész kamarakiállitása. A szolnoki művész a kórház KÍSZ-aiapszervezetének meghívá­sára rendezte meg tárlatát, amelyet június 18-ig láthatnak az érdeklődők. Képünkön: részlet a kiállításból — Ma kezdődik Szövetkezeti kórusok országos találkozója Győrött flmatörfilmek fesztiválja Október 13—16. között ren­dezik meg a díjnyertes ama­tőrfilmek harmadik nem­zetközi fesztiválját Győrött. Eddig 25 ország jelentette be részvételét három kon­tinensről. Az európai orszá­gokon kívül filmeket vár­nak Japánból, Törökország­ból, az USA-ból és Kana­dából. A háromnapos rendezvé­nyen összesen 100 filmet forgatnak le. Minden ország egy-egy órás összeállítással vesz részt a versenyen. Itt már csak olyan filmet mu­tathatnak be, amelyek elő­zőleg országos vagy nem­zetközi versenyeken díjat nyertek. A nyolcadik szolnoki kul- túrális hetek keretében ke­rül sor ma és holnap a szö­vetkezeti kórusok hatodik országos találkozójára. A résztvevő huszonnégy ének­kar ma este hat órakor a megye négy helységében — Szolnokon, Törökszentmik- lóson, Mezőtúron és Jászla- dányban — mutatja be a kórusmuzsika gyönyszemei- ből, klasszikus és kortárs szerzők alkotásaiból váloga­tott műsorát. A hangver­senyt követően a kórusok szerenádot adnak a házigaz­da városok, s a nagyközség lakóinak. Az énekkarok holnap dél­előtt Szolnokon részt vesz­nek a Béke és barátsági hó­nap záróünnepségén. A Fel- szabadulási emlékműnél több mint ezer énekes elő­adja Balázs Árpád „Jelige” című művét a szerző vezény­letével, majd dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnök- helyettese mond ünnepi be­szédet. A dalostalálkozó értékelé­sére, s a díjak átadására dél­után a tiszaligeti sportcsar­nokban kerül sor, majd zá­róhangversennyel ér véget a kétnapos program. Frigy másodszor, harmadszor... A közhit sze­rint ha vala­ki újraháza­sodik, jobban, alaposabban mérlegel min­den körül­ményt, mi­előtt az anyakönyvvezető elé lépne. Nos, a felmérések eredményei nem ezt mutat­ják. A másodszor is elvált férjek egynyolcadánál, a fe­leségek egyhetedénél a há­zasságkötéskor is fennálló okok miatt jutott válságba a családi élet. Tény viszont, hogy a válás rendszerint nem jár együtt a házasság­ból, a házas életformából va­ló kiábrándulással. Az elvál­tak háromnegyed része 5 éven belül újraházasodik. Ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban a két-három- éves, illetve a hét-tízéves házasságok borulnak fel a legnagyobb gyakorisággal, többségben a harminc-negy­ven év közötti korosztály tagjai találkozhatnak az új párválasztás kérdésével. Ez pedig — a pszichológu­sok véleménye szerint — még ideális életkor, hiszen ekkora már a nő is, a férfi is megfelelő pszichés érett­séggel kezdhet új életet. Negyven éven felül viszont a válás-újraházasodás már több veszéllyel jár: ekkor kezdődik a „változás idősza­ka”. amely a rossz házasság­ban élőknél könnyen kivált­hatja azt a testi-lelki elbi­zonytalanodást. amelyet a „kapuzárás előtti pánid­nak szoktak nevezni. A part­nerváltoztatás ebben az élet­korban már azt jelenti, hogy hosszú ideje természetessé vált, mélyen bevésődött szo­kásokat kell feladni, s he­lyükbe újakat kialakítani. Az adatok szerint a máso­dik házasság általában job­ban sikerül, mint az első, de egyharmaduk mégis fel­bomlik. A lélektani kutatá­sok eredményei arra utal­nak, hogy e válások többsé­ge személyiséghibára vezet­hető vissza. Többek között arra, hogy az újraházasodók egy része mintegy magával viszi a válást előidéző ténye­zőket új házasságába is; te­hát nemcsak egyes rossz tu­lajdonságait, hanem az elő­ző életközösség sajátos örök­ségét is. Az egyik fél eset­leg egy viszonylag harmoni­kus házasság maradandó él­ményét, míg a másik a ke­serűség súlyos terhét. Az új életközösség sikerét nagyban veszélyezteti, ha va­laki nem képes az első há­zasság tapasztalatait önma­gában leszűrni, illetve a vá­lás okozta megrázkódtaittás negatív utóhatásaitól meg­szabadulni. Ilyen esetben fé­lő ugyanis, hogy személyi­sége nem érettebbé válik, hanem neurotikusán eltor­zul. Gyakori jelenség ez, ki­vált akkor, ha valaki házas­ságot köt azzal a partner­rel, akivel már első házas­sága idején szexuális kapcso­lata volt. Ám inkább a leg­több bajt a régi szokások továbbélése okozza. Például az, ha valaki csak az előző házasságában konfliktusokat kiváltó okokra ügyel, csak azokat igyekszik kiküszöböl­ni s a második házastárs személyiségével összefüggő sajátos igényeket, követelmé­nyeket figyelmen kívül hagy­ja. Veszélyhelyzetet idézhet fel a túlérzékenység is. Ha például az első házastárs le­kezelően vagy gúnyosan vi­selkedett, akkor a második­nak egy ártatlan tréfája is vihart robbanthat ki. Kísérteties hasonlóság fi­gyelhető meg sokszor a régi és az új házasság hibái kö­zött. Még akkor is, ha az érintettek tudatosan törek­szenek arra, hogy második házasságuk lényegesen kü­lönbözzön az elsőtől. A pszi­chológusok ezt azzal magya­rázzák, hogy az első mélyen átélt szerelem élményének „ismétlődési kényszere” a hozzá hasonló partnernél nyilvánul meg a legerőseb­ben. Tények sokasága igazolja, hogy gyermekkel az új há­zasság kimenetele meglehe­tősen kétséges. Olykor viha­ros gyorsasággal, pár hónap alatt tönkremennek házassá­gok, ha a nevelőszülő „nem jön ki” a gyerekkel. Ugyan­így általában zátonyra fut az előző lakásából „kiszorult” férj vagy feleség anyagi megfontolásokból kötött új házassága, helyesebben „be­házasodása”. Különösen ak­kor, ha annakidején maga okozta első házasságának megromlását, s helytelen életvitelével új életkörülmé­nyei között sem képes le­számolni. (Folytatjuk) Győri Margit Grafika; Szabó Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents