Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

1977. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vakó c jó Az általános iskolákban már elcsendesedtek a tantermek, a folyosók. Az utolsó csengőszó „hosszú szünetet” jelzett — a nyári vakációt. Pihenést, táborozást, nyaralást Ígérőén. A kö­zépiskolások a hétvégén jutnak a „nagy V”-ig — a fekete táblákon teljes lesz a szó; VAKÁ­CIÓ! Ki hogyan tölti a kéthónapos szünidőt? — erről beszélgettünk a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjaival, tanáraival. — A harmadikosok, az utol­só „gimis nyarukat” töltik az idén. Ezt azért ^fontos megjegyezni. — mondta Zsurzsucz Marianna, mert elhatározta az osztály, hogy a szünetből július a tanulás jegyében fog eltelni. A har­minckét tagú kis csapatból mindenki szeretne tovább tanulni, el kell kezdeni a felkészülést. Sokan közülünk a majdani iskolájukban — legalábbis reméljük — az egyetemeken, főiskolákon töltenek két hetet. Az otta­ni KISZ-esek vendégeikként felvételi előkészítőkön vesz­nek részt. Akik itthon ma­radnak közülünk, azok pedig szaktanár irányításával ké­szülnek a felvételire. — Pihenésre, szórakozásra nem is jut idő? — Dehogynem, hisz anél­kül nem lenne teljes: a vaká­ció. Az évzáró után már az első turnussal indulunk a lengyeltóti építőtáborba cse­resznyét szedni. Nagyon sze­retjük a táboréletet. Jó tár­saság, jó programok vannak, az egész évi padban ücsör- gés és tanulás után pedig jólesik a fizikai munka. Mint minden nyári szünet­ben, így az idén is szervez­tünk egy osztálykirándulást. Augusztusban felkerekedünk és irány Sopron! Egy hétig maradunk. — Eddig a közös progra­mokról beszéltél, mivel töl­tőd az időd osztálytársak nélkül? — Olvasok — regényeket, verseket, kimegyek a berek­fürdői strandra, táncolok, otthon többet segítek a szü­leimnek. — Márkus Zsuzsa most végzi a második osztályt. Neked mii ígér a nyári szü­net? — Elsősorban azt, amiből a tanév során a legkevesebb van: szabadidőt, amit szeret­nék úgy kitölteni, hogy tar­talmas is és szórakoztató is legyen. Az osztályunkból tí­zen alakítottunk egy „mun­kabrigádot”. Az évzáró után két-három hetet a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet kertésze­tében dolgozunk. Utána a családdal kimegyünk a Be­rekbe. Elhatároztam, hogy sokat olvasok, napozok, für­dők. Építőtáborba is megyek augusztusban, Lengyeltótiba. Érdekes módon én a szünet végén már nagyon várom a szeptembert, az évkezdést. Nagyszerű dolog újra talál­kozni az osztálytársakkal! — Én egészségügyi szak­középiskolás vagyok — mondja Balajti Mária —, így a nyári szünet szakmai gya­korlattal kezdődik. Minden évben elmeevek a rokonaim­hoz is nyaralni, azt hiszem most is így lesz. Tiszaszőlő- sön lakom és nagyon szeret­nék az ottani bölcsődében dolgozni legalább egy hóna­pot. Az osztályból néhány lánnyal úgy terveztük, hogy ők is oda jönnek dolgozni, ha sikerül. A kerestemből könyveket és hanglemezeket veszek. Lökj Lászlóné pártösszekö­tő tanárnő a táborozási lehe­tőségekről beszélt. — Nagy volt a túljelentke­zés az építőtáborokba. A Szolnok megyei középiskolá­sok évek óta nagyon jó ered­ményeket értek el a munká­ban, így jutalomból az or­szág egyik legszebb, a Bala- tonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti építőtáborában dolgozhatnak az idén. A mi iskolánk kilencvenkilenc he­lyet kapott. Három turnus­ban indulnak a diákok, el­sősorban másodikosok és harmadikosok, sajnos nem sikerült plusz helyeket sze­reznünk, így az elsősök egy­általán nem mennek, pedig ők is jelentkeztek. A fiúk Kiskörére mennek táboroz­ni, és dolgozni — könnyebb földmunkát végeznek majd — egy lánybrigád indul a Hevesi Állami, Gazdaság épí­tőtáborába, és egy turnus a Baranya megyei Szilágypusz­tán tölt gyümölcsszedéssel két hetet. Az Expressz ifjú­sági táborokkal kapcsolatban az idén először alakult úgy a helyzet, hogy nem hasz­náltuk ki a lehetőségeinket. Nagymarosra húsz diákunk megy. de a balatonszemesi táborjegyeket átadtuk más iskolának, nem igényelték a gyerekek. A KISZ-vezetők az idén is szervezett továbbkép­zésben vesznek részt a tisza- ligeti és más KlSZ-táborok- ban. Az ifivezetők egyik nyá­ri programja pedig az úttö­rőkkel való táborozás. Török Erzsébet „Saját életünket tesszük szebbé” Vöröskeresztes aktivisták között a Jászságban „A helyi szervezetek száma az elmúlt négy évben 79-ről 95-re emelkedett, a taglét­szám meghaladta a 9 ezer 500-at. Tavaly 12 ezer 730 résztvevővel 326 egészség- ügyi felvilágosító előadás hangzott el, csaknem 17 ezer család csatlakozott a tiszta­sági mozgalomhoz. Az akti­visták által patronált csalá­dok száma elérte a négyszá­zat, 250 egyedül élő öreget gondoztak.” Adatok a Ma­gyar Vöröskereszt jászberé­nyi járási és városi szerveze­tének munkájáról. Néhány szám csupán, de szemlélete­sen bizonyítják: a Jászság­ban is eredményesen dolgo­zik a Vöröskereszt. A városi szervezet kiemel­kedő eredményeket ért el az elmúlt négy évben, különö­sen az anya- és csecsemővé­delemben, a cigány lakosság körében végzett egészségügyi felvilágosító munkában. így nyilatkozott erről Sebők Jó- zsefné, a Vöröskereszt váro­si titkára. — Az, hogy Jászberényben 44 helyi szervezetben mint­egy 4 ezer aktivistánk szor­goskodik, jelzi, hogy mun­kánkra mindenütt szükség van. Természetesen vannak olyan területek, ahol a szo­kottnál is nagyobb feladatok várnak ránk. Aktivistáink például figyelemmel kísérik a veszélyeztetett családok­ban élő gyerekek sorsát, ál­lami gondozottakat patronál­nak, rendszeresen foglalkoz­nak a nevelőszülőkkel. Négy év alatt a városban több mint 2 ezer 600 résztve­vővel 94 egészségügyi tanfo­lyamot szervezett a Vörös- kereszt. Az elsősegélynyújtó tanfolyam, az anyák, a nagy­lányok iskolája, a csecsemő­gondozási, a betegápolási tanfolyamok mellett külön jelentősége volt az önkéntes ápolónői tanfolyamnak, ahol üzemekben dolgozó lányok, asszonyok sajátították el a szükséges ismereteket, s ezek birtokában hasznos segítőivé váltak az üzemegészségügyi munkának. Fazekasné Toásó Klári a járási Vöröskereszt szervezet titkára az egyedül élő idős emberek társadalmi gondo­zásáról, az alkoholizmus el­leni küzdelemről, az ifjúsági vöröskeresztes csoportok munkájáról különösen szí­vesen beszélt. — Járásunkban a helyi szervezetek kapcsolatokat te­remtenek az öregek napközi otthonával, az egyedül élő idős emberekkel, megállapo­dásokat kötnek az otthonok munkáját irányító szakigaz­gatási szervezetekkel. Kere­sik és ■ megtalálják azokat a hasznos módszereket, ame­lyekkel derűsebbé lehet ten­ni az idős emberek életét. Családvédelmi munkánk fontos részét képezte — és képezi a jövőben is — az al­koholizmus elleni küzdelem. Előadások, kerekasztal be­szélgetések szervezésével, a felvilágosító és propaganda­anyagok terjesztésével küz­dünk a sok bajt, betegséget, családi viszályt okozó alko­holizmus ellen. Vöröskeresztnek az ifjúság körében végzett munkájáról elmondta: a járásban 577 taggal 21 általános iskolai vöröskeresztes csoport dolgo­zik. Tavaly több mint 500 is­kolás vett részt tanfolyamo­kon. Gajdos István a jászalsó- szentgyörgyi Petőfi Tsz dol­gozója a Vöröskereszt helyi szervezetének titkára, 17 esz­tendeje vesz részt fáradha­tatlanul a szervezet munká­jában. A „Kiváló vöröske­reszt munkáért” kitüntetés ezüst és bronz tulajdonosa­ként az idén megkapta a ..Kiváló véradó szervező” ki­tüntetést. — Örülök az elismerésnek, de ennél is nagyobb öröm; hogy látóm, szükség van a munkámra. Jó érzés tudni, hogy az elmúlt kilenc év alatt, amióta titkára vagyok a helyi szervezetnek, 103-ra emelkedett a tagság létszá­ma, hogy több mint nyolc­van tagunk önkéntes véradó. A tisztasági mozgalom, a vér­adás szervezése, az öregek­ről való gondoskodás sok tö­rődéssel jár. de szívesen csi­nálja mindenki mert tudja: saját életünket teesszük szebbé, t. A. Megkezdődtek a szőbeli érettségi vizsgák Tegnap az ország középis­koláinak egy részében meg­kezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. A többi iskolában a beszámolók 13-án, hétfőn ve­szik kezdetüket, a középis­kolák I—II—III. osztályos tanulói számára ugyanis a tanítás csak szombaton ér véget, s az érettségi teljes zavartalanságát ott hétfőtől jobban lehet biztosítani. A gimnazisták négy, a szakközépiskolásoknak legke­vesebb négy tárgyból kell érettségizniük. A gimnazis­ták számára kötelező volt a magyar nyelv, és irodalom, valamint a matematika és ezen kívül kötelezően kellett két tárgyat választaniuk a történelem, az idegen nyel­vek, a fizika, a kémia, a bio­lógia, és a földrajz közül. Magyar nyelv és irodalom­ból írásbeli és szóbeli is van, történelemből és földrajzból csak szóbeliznek, a többi tárgyból választhattak a két lehetőség közül. A szakkö­zépiskolásoknak a magyar nyelv és irodalom, a szakmai elméleti tárgy, illetve — is­kolatípustól függően — a szakmai gyakorlat a kötele­ző. Magyar nyelv és iroda­lomból az írásbeli mellett szóbelizni is kell. Matemati­kából akkor van szpbeli vizs­ga, ha az írásbeli nem sike­rült. A többi tárgyból a vizsgaszabályzat határozza meg a formát. A vizsgaszabályzatok sze­rint egyszerre 4—6 tanuló le­het jelen a teremben, a vizs­ga szünet nélkül folyik. Egy napon legfeljebb 40—45 fe­leletre kerülhet sor. Minden diák egy-egy felelete előtt legalább félórát gondolkod­hat, majd ismereteit legfel­jebb húsz percig fejtheti ki. A tételeket a diákok húzzák. Ha teljes tájékozatlanságot árulnak el. az elnök pótté­telt is húzathat. A szóbeli érettségik június 22-ig tartanak. ' JUBILEUMI TÁRLATUNK L___________________________________________________________________________ BOTOS SÁNDOR: TÁJKÉP Szolnoki születésű, csak 1949-beti költözik a mü- vésztelepre, de már ko­rábban is kiállít a Szabad Szakszervezet Szolnoki Csoportjával. 1959-ig dol­gozik a telepen, elsősor­ban drámai tájképei is­mertek, amelyek közül ké­pünk is származik. P. BAK JÁNOS: FESTÖNŐ 1953-tól 1958-ig dolgozott a szolnoki művésztelepen. Baján Rudnay Gyula ta­nársegéde volt, színvá­lasztásában, ecsetkezelé­sében érezhc'tő a mester hatása. Táj és ember har­monikus kapcsolatát örö­kítő munkái között jelen­tős műve közölt képünk. Színre lép íiMMP­a „harmadik” A válóperek­ben visszaté­rő ok és in­dok: a „har- dik” iránt ér­zett szerelem. Ám az új szerelem — az esetek többségében — csupán „másodlagos tünet”. A házas­ság súlyos konfliktusa előzi meg. A tapasztalatok szerint napjainkban többnyire a nők kérik az új szerelem jogán a házasság felbontását. De rendszerint olyan együttélés megszüntetését kívánják, amelyben már elviselhetet­lennek érzik helyzetüket: a férj magára hagyta őket a munka, a háztartás, a család ellátásának gondjaiban. Az új, reményteljes kapcsolat e gondok megszűnését vagy legalábbis enyhülését ígéri. Ha ilyen kapcsolat már lét­rejött, akkor szánja rá ma­gát a döntő lépésre. A bíró­sági tapasztalatok szerint te­hát nem az ok nélküli hűt­lenség szaporítja a válási statisztikát. A perekben ugyanis a „megcsalt férj" többnyire hangsúlyozza: kész megbocsátani felesége hűt­lenségét, csak térjen vissza hozzá. A férj valójában tisz­tában van — be sem vallott — ..bűnével”, amely a fele­ség elhidegülését okozta. Me­rőben új jelenség ez. külö­nösen. ha meggondoljuk: ko­rábban a női hűtlenség egyet jelentett a feleség er­kölcsi megsemmisülésével. Megszűnt a „kettős morál” — amely szerint csak a nő házasságtörése elítélendő. Gyakori „vendégek” a bí­róságokon az alaptalanul, a beteges féltékenységtől üldö­zött feleségek, illetve fér­jek. A gyötrő féltékenység általában a változás korában uralkodik el a nőkön. A vonzerő elvesztésétől rettegő, önbizalmában megrendült fe­leség „jelenetei” előbb-utóbb váláshoz vezetnek. A bete­gessé váló férfiúi szerelem­féltésnek mások a mozgató­rugói. A sokszor gyűlöletbe átcsapó szeretet hátterében gyakran neurotikus alkat, esetleg szakmai sikertelen­ség, rossz idegállapot áll. Előfordul, hogy a hűtlenné lett férj szűnni nem akaró bűntudatának ellensúlyozá­sára szór vádakat feleségére. Ugyanez természetesen for­dított „szereposztásban” is megesik. Ritkán esik szó arról, hogy a család' belső világát meg­zavaró „harmadik” lehet a szülő, méghozzá a mindenbe beleszóló, ellentmondást nem tűrő szülő is. Ma is járják még az anyósviccek. Nem véletlenül .Bőven van ..tár­gyi” alapjuk: sajnos, a való­ság kísértetiesen hasonló — rendszerint válásba torkolló — eseteket produkál. A váló­perek mintegy három száza­lékának hátterében a szü­lőkkel való együttlakás kon­fliktusai allnak. Mindebben a legszomorúbb, hogy még ki' sem alakult életközösségeket szüntetnek meg. A szülőkhöz költöző fiatal párnak ugyan­is egyszerre két irányban — a szülőkhöz és egymáshoz — kell, kellene alkalmazkodnia. Ez olyankor kilátástalan, ha — különösen a fiús mama — versenyre kel ifjú menyé­vel gyermeke szeretetéért. Az önállóságra törekvő, ' de tapasztalatlan fiatalasszony­ban pelig .nem nehéz hibát találni. A feleség és a mama közötti „párharcot” a sarok­ba szorított ifjú férj az ese­tek túlnyomó részében az utóbbi javára dönti el. A házasélet viszálya ezután már kettejük között zajlik, egészen az elhidegülésig, a válásig. Számtalan eset példázza, hogy több évtizedes házassá­gokat dönthet romba a gyer­mek, pontosabban az önző gyermek, ő is lehet tehát „harmadik”. Mennyit kapjon a szülők összekuporgatott pénzéből a „saját lábára ál­ló” fiatal? Legtöbbször ilyen és ehhez hasonló anyagi vi­tákban igyekszik a felnevelt gyerek a maga oldalára ál­lítani a szülők valamelyikét. Kétségtelen, ő lesz az abszo­lút nyertes. A szülők „meg­osztása” azonban a torzsalko­dások állandósulásához vezet. Rendszerint egymás iránti gyűlölködéssel, válással, nem egy esetben a „szívtelen” szülő kiüldözésével zárul. (Folytatjuk) Győri Margit Grafika: Szabó Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents