Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 10. Kádár János nemzetközi sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János a vatikáni látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz és a Rómában akkredi­tált külföldi sajtó képviselői, s a magyar újságírók rész­vételével. A nemzetközi sajtókonfe­renciát Randé Jenő, a Kül­ügyminisztérium sajtófőosz­tályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a nagy számban megjelent újságíró­kat, s átadta a szót Kádár Jánosnak. A Központ Bizott­ság első titkára bevezetőben rövid nyilatkozatott tett: Kapcsolataink jól alakulnak — örülök, hogy olaszorszá­gi látogatásom során talál­kozhatok a sajtó a rádió és a tv munkatársaival. Kö­szöntőm önöket az olasz és a nemzetközi sajtó tisztelt képviselőit, s megragadom az alkalmat, hogy megkö­szönjem az olasz sajtó mun­katársainak korrekt munká­ját, amelyet mostani római látogatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa” vagyok, de szeretném meg­mondani: rám nézve nem sértő ez a jelző. Régen híve vagyok minden olyan komp­romisszumnak, amely segíti azt az ügyet, amelyért dolgo­zom és harcolok. — Amint önök is tudják, az Olasz Köztársaság mi­niszterelnökének meghívására látogattam Olaszországba. Ehhez a látogatáshoz kedve­ző alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársaság és áz Olasz Köztársaság kapcso­latai az utóbbi időszakban jól alakulnak, és minden le­hetőség megvan arra, hogy a kapcsolatok a jövőben sok­oldalúan tovább fejlődjenek. — Most, amikor a hivata­los program már véget ért, megelégedéssel szólhatok ar­ról, hogy az Olasz Köztársa­ság nagyrabecsült vezetőivel jó légkörben folytatott meg­beszéléseinken kölcsönös tö­rekvés nyilvánult meg a két ország együttműködésének további elmélyítésére és ki- szélesítésére, a lehetőségek fokozottabb kiaknázására. — Meggyőződésem, hogy a magyar—olasz kapcsolatok fejlesztése jól szolgálja mindkét nép érdekeit, elő­mozdítja a béke ügyét, hoz­zájárul a különböző társa­dalmi berendezkedésű orszá­gok békés egymás mellett éléséhez és az enyhülés megszilárdításához. — Mint az ismert, ma dél­előtt felkerestem a Vatikán­ban VI. Pál pápát, akivel hosszas eszmecserét folytat­tam az időszerű nemzetközi kérdésekről, a Magyar Nép- köztársaság és a Vatikán kapcsolatairól. Mindkét nép érdekében — Ezt követően Kádár János az újságírók kérdé­seire válaszolt. Népszabadság: Hivatalos látogatásának befejeztével hogyan értékeli a tárgyalá­sok eredményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lát a magyar—olasz kap­csolatok sokoldalú tovább­fejlesztésére? — Látogatásomat eredmé­nyesnek értékelem. A ren­delkezésre állt rövid idő alatt az Olasz Köztársaság politikai életének számos vezetőjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsola­tok sokoldalú fejlesztésére. Vonatkozik ez az államközi, a politikai kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre, a kultúra területére, a la­kosság legszélesebb körű érintkezésére, a turizmusra és más hasonló területekre. Kölcsönösen azt állapítottuk meg, hogy nagyon jó lehe­tőségünk van a sokoldalú kapcsolatok továbbfejleszté­sére. Meggyőződésem, hogy a jó lehetőségek kiaknázása megfelel mindkét nép, mind­két ország érdekeinek, — Nagy jelentőséget tu­lajdonítok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó ország­ról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehető­ség. Tudvalevő, hogy Olasz­ország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Népköztársaság viszont a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST-hez tartozik. Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok együtt­működésének, békés egymás mellett élésének. A Corriere Europeo (olasz gazdasági hírügynökség) tu­dósítója arról érdeklődött, hogy a látogatás nyomán várhatók-e konkrét eredmé­nyek a gazdasági együttmű­ködésben? — Az ilyen jellegű tárgya­lásoknak, amilyeneket teg­nap, tegnapelőtt az Olasz Köztársaság vezetőivel foly­tattunk általában nem lehet feladatuk a gazdasági együtt­működés egyes kérdéseinek konkrét és részletes megvi­tatása. A fő területekkel és témákkal foglalkoztunk, azo­kat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás embereinek dolga. Az olasz vezetők meg­ígérték, hogy az együttmű­ködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet ténye­zőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet "egyes veze­tőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazda­sági kapcsolatokat. Egyetér­tő volt a fogadtatása annak a véleményünknek is, hogy nem korlátozzuk a magyar— olasz kapcsolatokat egyszerű­en az árucsereforgalomra, te­hát az „adok-veszek”-re, ha­nem a tudományos kutatás­tól kezdve minden lépcsőt járjunk végig és keressük meg a fejlettebb gazdasági együttműködés lehetőségeit. Az állam és az egyház viszonya rendeződött Az Osservatore Romano- nak, a Vatikán lapjának tu­dósítója a VI. Pál pápánál tett látogatásra utalva azt kérdezte Kádár Jánostól, mi­ként ítéli meg a magyar ál­lam és az egyház viszonyát, és várható-e, hogy e láto­gatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek? Mint az ismert, ma délelőtt felkerestem a Vatikánban VI. Pál pápát, akivel hasznos eszmecserét folytattam az időszerű nemzetközi kérdé­sekről, a magyar állam és az egyház viszonyáról, to­vábbá a Magyar Népköztár­saság és a Vatikán kapcso­latairól. Elmondhatom, hogy rend­kívül jó benyomásokat sze­reztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megenged­hetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszíté­seit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érde­kében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szellem­ben készüljünk. Arra a köz­ismert tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára többen hallgatnak, mint ahány állampolgára van a Vatikánnak. VI. Pál pápa a mai talál­kozót úgy értékelte, hogy kapcsolatainkat illetően je­lentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a ma­gyar állam viszonya rende­zésének folyamatát, és ez üdvözölhető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztár­saság sok-sok nemzedéken át fenn fog állni és még nem­zedékeken át az egyházak is létezni fognak. Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hoz- zonyos, hogy vannak hívő zá —, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződ­jék. Olyan műszert még nem találtak föl, amely megmu­tatná: ki igazi hívő, ki nem. Szám szerint nem lehet meg­mondani, hogy Magyarorszá­gon hány hívő van. De bi- emberek. Az állam, és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lelkiis­mereti problémák elé állíta­ná. Kijelenthetem, hogy Ma­gyarországon ilyen problé­ma nincs. Igaz, sok éven át dolgoz­tunk a Vatikán megbízottjai­val míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyaror­szágon. De hazánkban a hí­vő embereknek nincs lelkiis­mereti problémájuk. A val­lás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avat­kozunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akar vasárnap elmegy a misére, az istentisz­teletre — az állammal nem kerül szembe. A római katolikus egyház magyar szóvivői hivatalosan kinyilatkozták, hogy a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányos törvényeit betartják és a maguk eszközeivel tá­mogatják a magyar nép épí­tő terveit. Többet mi az egy­ház embereitől nem kívá­nunk. Megköszöntem a pápa kép­viselőinek és természetesen magának a pápának a fára­dozást, viszonyaink rendezé­séért. Kölcsönösen elégedet­ten szóltunk jelenlegi viszo­nyunkról. Persze, a tárgyalásokon né­ha bonyolult kérdések ke­rülnek szóba, sokáig tart a tárgyalás, lassan születik meg a megegyezés. De öröm­mel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrektan vég­rehajtja azt, amiben meg­egyeztünk. Mindketten elége­detten állapíthattuk meg, hogy szándékaink talákoz- nak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kormányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a ked­vező folyamat tovább foly­tatódjék. Hallgassuk meg egymást, vegyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a má­sik fél érdekeit. Magyaror­szágon az állam és az egy­ház viszonya tartósan ren­deződött. Bizonyára megértik, hogy az állam szempontjából sok­szor súlyos kérdésekről van szó. Jómagam megértem, hogy olykor az egyház olda­láról nézve sem egyszerű a dolog. De távolabbra kell előre néznünk és az általá­nos érdekeket kell figyelem­be vennünk. Abban a meg­győződésben jöttem el a Va­tikánból, hogy ezt az utat járjuk. Az olasz tv-híradó munka­társa azzal vezette be kérdé­sét, hogy jól ismerik a Ma­gyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyarországon igen komolyan veszik az em­beri jogokat és tudják azt is, hogy Magyarország önálló ország. Ezek előrebocsátásá­val kérdezte meg: továbbra is ideiglenes jellegűnek te- kinthető-e, hogy szovjet csa­patok állomásoznak Magyar- országon? Célunk a szocialista demokrácia továbbfejlesztése — Volt már szerencsém ez­zel a kérdéssel találkozni. Megismétlem, amit már több­ször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglene­sen tartózkodnak Magyaror­szágon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom megmondani. Ez a nemzetkö­zi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakulásának függvé­nye, összefügg a NATO léte­zésével. Nem szoktam jó­solni, most sem akarok, de senki nem számolhat azzal, hogy az ideigle­nesen Magyarországon tar­tózkodó szovjet csapatok ki­vonása után a népi hatalom veszélybe kerül Magyaror­szágon. A szocialista rend­szer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását. — Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: nem hisszük azt, hogy amit eddig elértünk, az ideális, célunk és feladatunk a szocialista demokrácia további fejlesz­tése. Mostanában nagyon di­vatosak az emberi jogokról hangoztatott szólamok. Ma­gam is hosszan tudnám sorol­ni az alapvető emberi jogo­kat, például az élethez, a munkához való jogot, a nők és a fiatalok egyenlő bérhez való jogát, azután a minden állampolgárnak járó ingye­nes orvosi kezelés, az üdü­lés jogát, és számos más jo­got, amelyek nálunk nem papíron, hanem a gyakorlat­ban is biztosítottak. Más or­szágok talán más emberi jo­gokra tudnak hivatkozni. — A fejlődés útja — az, hogy az alapvető emberi jo­goknak mindenütt érvénye­sülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettségi kérdése. A Magyar Televízió mun­katársa azt kérdezte, hogy a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztése érdeké­ben milyen akadályokat kell elhárítani a KGST és a Kö­zös Piac tagországainak gaz­dasági kapcsolataiban? — Magyarország a kis or­szágok közé tartozik. Gazda­sági adottságaink nagymér­tékben ráutalnak bennünket a nemzetközi gazdasági kap­csolatok fejlesztésére, amit külön, olasz viszonylatban is szorgalmazni fogunk. A Paese Sera tudósítója arról érdeklődött, hogy Olaszország és Magyarország együttesen mivel járulhat hozzá a belgrádi találkozó eredményességéhez. — Mostani megbeszélé­seink alapján az a benyo­másom, hogy magyar és olasz részről hasonlóan kö­zelítjük meg a kérdéseket. Felelős olasz tényezők jelen­tették ki: az olasz nép, az Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az Elnöki Tanács tag­ja felesége és kísérete társa­gának tagjai, dr. Trautmann zaérkezett Olaszországból, ahol Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság kormánya elnökének meghívására tett hivatalos látogatást. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihe­gyi repülőtéren Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Benkei And­rás belügyminiszter, Pullai Árpád közlekedés- és posta­E Olasz Köztársaság abban ér­dekelt, hogy folytatódjék az enyhülés. Azt is megálla­pítottuk: annak hívei va­gyunk, hogy a helsinki aján­lásokat egységes egésznek kell felfogni. A belgrádi ta­lálkozónak a helsinki ajánlá­sok további gyakorlati meg­valósulását előmozdító, konst­ruktív tanácskozásnak kell lennie. — Nem akarok ex katedra kijelentést tenni. A magam részéről sok sikert kívánok a kapitalista országokban küzdő és dolgozó kommunis­ta és munkáspártoknak ah­hoz, hogy győzelemre vigyék a mónopoltőke diktatúrája elleni harcot, tömörítsék a dolgozó népet, a demokrati­kus erőket és —, ha úgy tet­szik, magánvéleményként mondom — akár proletár- diktatúrával, vagy anélkül, akár pluralista vagy másfaj­ta szocializmust megvalósít­va, de mielőbb nyissák meg népük előtt a szocialista utat. — Meggyőződésem, hogy Európa valamennyi kommu­nista és munkáspártja kö­zött, akár szocialista, akár nyugat-európai kapitalista or­szágokban dolgoznak, kölcsÖ7 nős és teljes szolidaritásnak kell érvényesülnie és fog. is érvényesülni, ezt senki nem fogja tudni megbontani. ügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának vezetője, Rácz Pál külügyi államtitkár, és dr. Szalai Béla külkeres­kedelmi államtitkár fogad­ta. Jelen volt Fabrizio Piag- gesi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A hazaérkezést megelőző­en Kádár János, felesége és kísérete Mario Franzi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete és felesége társa­ságában Rómából Velencébe utazott, ahol Valter Pelosi tartományi prefektus fogad­ta. A velencei látogatás prog­ramjában egy muranói üveg­gyár, a Szent Márk tér és a Doge Palota megtekintése szerepelt. KÖZÖS KÖZLEMÉNY Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának olaszországi látogatásáról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, Giulio Andreottinak, az Olasz Köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására, 1977. június 7-e és 9-e között hivatalos látogatást tett Olaszországban. A látogatás során Kádár Jánost fogadta Giovanni Leone, az Olasz Köztársaság elnöke. Ezen kívül látogatást tett Amintore Fanfaninál, a szenátus, valamint Pietro Ingraónál, a képviselőház elnökénél. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken Kádár János és Giulio Andreotti beható eszmecserét folytatott a magyar —olasz kapcsolatok fejlődéséről, valamint a közös érdek­lődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. Megbeszélésre került sor Púja Frigyes,' a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere és Arnaldo Forlani, az Olasz Köztársaság külügyminisztere között. Dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter Rinaldo Ossola olasz külkereskedelmi miniszterrel folytatott eszmecserét. A tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcso­latai az utóbbi években eredményesen fejlődtek. Kifejezésre juttatták eltökéltségüket, hogy a két ország miniszterelnökei által 1975. november 12-én aláírt magyar —olasz közös nyilatkozatnak megfelelően a jövőben is mindent megtesznek népeik barátságának elmélyítéséért, országaik együttműködésének fejlesztéséért. Mindkét fél üdvözölte a gazdasági együttműködésben elért eredményeket. Megállapították, hogy a vonatkozó egyez­mények végrehajtása kedvező irányban halad. Az a szán­dékuk, hogy a jövőben még fokozottabban élnek azokkal a meglevő lehetőségekkel, amelyek a hosszútávú gazdasági kapcsolatok létesítését szolgálják. Ennek érdekében további erőfeszítést tesznek az 1974-ben aláírt, tíz évre szóló gaz­dasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodásban foglaltak teljes megvalósítására. A felek ezúttal is megerősítették készségüket, hogy meg­vizsgálják kulturális, tudományos, művészeti, oktatási és egészségügyi együttműködésük fejlesztésének lehetőségét. A magyar—olasz közös nyilatkozatban foglaltaknak meg­felelően elősegítik a két ország állampolgárainak rendszeres érintkezését és látogatásait. Elégedetten állapították meg, hogy a kétoldalú együtt­működés legfontosabb területeit szabályozó államközi egyez­ményeik gyakorlati alkalmazása eredményes. Kinyilvánítot­ták készségüket, hogy ahol kölcsönös az érdek, új egyez­ményeket kötnek a két ország együttműködésének fej­lesztésére. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték eltökéltségüket, hogy hozzájárulnak az eny­hülési folyamat továbbfejlesztéséhez, az országok együtt­működésének kiszélesítéséhez, függetlenül azok társadalmi és gazdasági rendszerétől. Véleményük szerint az európai biztonság és együtt­működés megszilárdításának fontos feltétele a helsinki záró­okmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtása. Hangsúlyozták az ezévi belgrádi találkozó fontosságát. Elhatározott szándékuk, hogy tevékenyen hozzájárulnak a záróokmányban a találkozó elé tűzött célok eléréséhez. A felek nagy fontosságot tulajdonítanak a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatásának, olyan intézkedések révén, amelyek kiegészítik a politikai enyhülést és meg­erősítik a biztonságot Európában és az egész világon. Remé­lik, hogy a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet —amerikai tárgyalások mielőbb sikeresek lesznek. A két fél ismét aláhúzta a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és a kapcsolódó intéz­kedésekről Bécsben folyó tárgyalások fontosságát és kife­jezte kívánságát, hogy azok pozitív eredményre vezessenek. Egyetértettek abban, hogy az enyhülés megszilárdítása nem korlátozódhat az európai földrészre. Kifejezték aggo­dalmukat a világ különböző térségeiben létező feszültség- gócok miatt. Ismételten megerősítették, hogy Magyarország és Olasz­ország álláspontja a kózel-keleti helyzet békés rendezését illetően közel áll egymáshoz, ahogy azt az 1975. november 12-én aláírt magyar—olasz közös nyilatkozat megállapította. Hangsúlyozták a genfi értekezlet fontosságát a közel- keleti helyzet átfogó rendezésében és síkraszálltak az érte­kezlet munkájának felújítása mellett. Ismét kijelentették, hogy teljes mértékben támogatják az ENSZ céljait és elveit, valamint szerepének és hatékony­ságának erősítését a béke, a nemzetközi biztonság és igaz­ságosság megszilárdításában, továbbá a társadalmi és gaz­dasági haladás előmozdításában, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmében. A felek megelégedéssel nyugtázták, hogy nézetük számos kétoldalú és nemzetközi kérdésben hasonló vagy közel áll egymáshoz. Kádár János olaszországi látogatása a két ország viszo­nyának fontos eseménye volt, jelentős mértékben hozzá­járult Magyarország és Olaszország gyümölcsöző kapcsola­tainak elmélyítéséhez, a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Kádár János megújította Giovanni Leone köztársasági elnök és Giulio Andreotti miniszterelnök magyarországi hiva­talos látogatásra szóló meghívását. Az Olasz Köztársaság elnöke és az olasz Minisztertanács elnöke megerősítette, hogy a meghívást örömmel elfogadja, Kádár János és kísérete tegnap este hazaérkezett

Next

/
Thumbnails
Contents