Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-09 / 134. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 9. 4Pihenjünk, de hol? II munkalélektan szakemberei bebizonyították, hogy azok akik az urbanizációs ártalmaktól mentesen, aktív pihenéssel, természeti környezetben töltik a hét végét, a következő munkanapokon derűsebben, nagyobb munkateljesítménnyel dolgoznak. Látszólag túlontúl is prak- ticista szemlélet ez, holott inkább humanista: a pihent ember ugyanis kevesebb erőkifejtéssel képes többet, jobban dolgozni. Tehát érdemes pihenni. De hol? — kérdezhetik a szolnokiak. Inkább csak költői kérdés ez, mert a válasz kézenfekvő: a ti- szaligeti üdülőkben, a Holt- Tisza ágak mentén, a népszerű hobbi-telkeken, amelyek gazdasági haszna sem elhanyagolható. Nemsokára „nyithatna” a Tisza bal partján levő szabadstrand is, amely megfelelő életbiztonsági és civilizációs feltételek megteremtésével újra a szolnokiak kedvenc fürdő- és kiránduló- helyévé válhatna. Sajnos — egyelőre — a városnak nagyon mostoha része ez a szép természeti táj. Kétségtelen, hogy ez a terület ártér, kiszolgáltatva až áradások pusztításának. A tavasszal különösen nagy rombolást végzett a Tisza az üdülősor vállalati hétvégi házaiban, a több száz kiskertben. Az utakat elmosta a víz, járhatatlanná váltak, sőt a vízmosások II. világháborús bombákat is felszínre hoztak. (A megyei bíróság sportházától néhány lépésnyire kettőt is találtak.) A kommunális szolgáltatások is szünetelnek. Az ivó- vízvezetéket elszakította az áradás, — több száz kiskerttulajdonos és számos vállalati hétvégi ház érzi ennek hiányát. Az utak járhatatlansága miatt a mezőgazdasági —főleg zöldség — termékek szállítása is lehetetlen. Cikkünkben ugyan a Szolnok környéki hétvégi pihenés lehetőségeit vettük számba, de a város zöldségellátása szempontjából ennek a néhány száz hektárnak termése gazdaságilag sem elhanyagolható. A szabadstrandon is számottevő pusztításokat okozott az árvíz. Tönkre tette a tavaly telepített higiéniai épületeket is, — s ott sincs ivóvíz. Sajnálatos tény az is, hogy a szolnoki Holt-Tisza- ág — alcsiszigeti partján — tereprendezés miatt (?) — kivágták az évszázados fákat — kietlenné téve a Ti- szaág partját — s helyükre még csak bokrokat sem ültettek. A szolnoki fiatalok kedvenc kirándulóhelye volt a Szandaszőlős alatti Epreserdő is, amely az utak rendezetlensége és lezárása miatt már csaknem megközelíthetetlen. Jobban kellene törődnünk természeti tájainkkal. Amikor az Edzett ifjúsá|ért mozgalomról beszélünk előtérbe kell, hogy kerüljön az ifjúsági turizmus is. Furcsa módon ezalatt inkább csak az autóbusszal megtett kirándulásokat értjük, nem a kerékpár- és gyalogtúrákat, nem a táborozást, a jó levegőn végzett testmozgást. B szolnoki üdüiő6or és 11 szabadstrand helyreállításához kétségtelenül a tűzszerészek, a vízügyi igazgatóság, a városgazdálkodási vállalat, a vízművek, stb. sürgős munkájára van szükség, de kirándulóhelyeink szépítésére, ^felügyeletére ifjúsági szervezeteink is vállalkozhatnának.. Jó alkalom lenne mindez a város, a megye szép tájainak „felfedezésére”, a pihenőidő egészséges eltöltésére. Mert kirándulni nemcsak autóbusszal lehet, gyalog és kerékpáron is, — persze ehhez járható utak kellenek és alapvető — ivóvíz, illemhely, stb. — civilizációs feltételek. ti — Hz iskolát tatarozzák — a diákok A debreceni Építőipari Szövetkezetnek évek óta gondot okoz az utánpótlás biztosítása. Az általuk patronált hajdúsámsoni általános iskolában viszont évek óta megoldatlan a politechnikai oktatás. Ezért a szövetkezet — nem minden „hátsó szándék” nélkül — felajánlotta, hogy szakemberei a politechnikai oktatás keretében megismertetik a diákokkal a kőműves szakmunka alapelemeit. A kísérlet sikere felülmúlta a legderűlátóbbak várakozását is: a gyerekek szívesen és jó eredménnyel tanulják a számukra érdekes munkafolyamatokat. Olyany- nyira, hogy ma már maguk végzik az iskola karbantartását. i Kempelen Riza sírja lászberényben Arany János írt hozzá verset Kevesek előtt ismeretes hazánkban, még talán a jászberényiek előtt is, hogy a nagy magyar polihisztornak, a sakkozó gépéről híres Kempelen Farkasnak leszármazottjai a múlt század ötvenes éveiben pár esztendeig Jászberényben éltek. Kempelen Győző — Farkasnak dédunokája —, a jászberényi gimnázium tanára volt- az 1857—59-es években. Itteni működése alatt írta meg tanulmányát „A törökök a Jászságban. Korrajz.” címmel, amelyben a jászberényi tanács levéltárában őrzött 140 eredeti török okmányt dolgozita fel tudományos igénnyel. Tanulmánya érdekes olvasmány manapság is. Felesége Tóth Teréz — Tóth Kálmán író nővére — volt. aki Kempelen Riza néven ismeretes a magyar irodalomban. Elbeszéléseket, regényeket írt, a Hölgyfutár munkatársa volt. Művei a kor nőíróinál szokatlan írásmód: a korrajzi háttér miatt tűntek ki, s az olvasóközönség körében igen népszerűek voltak. 29 éves korában, 1858. január 1-én halt meg Kempelen Riza Jászberényben. Sírja az úgynevezett Fehértói temetőben van, síremléke — egy fekvő sírkőlap — irodalomtörténeti érdekességű. Arany János írt hozzá yer- set „Kempelen Riza sírkövére” címmel: „Riza jövel! zendült a szellemi szózat egéből, Vágyad örök szép volt: ime az isteni szép. Riza, maradj! rebegi szomorún az övéi szerelme, Mennyed alant is van: tenszíved alkota itt. Már szállt, már küszöbén lebegett a végtelen üdvnek, Megtért volna, de haj! zárva mögötte az ég.” Alti Jászberény történelmi emlékeit, nevezetességeit és műemlékeit tekinti meg, ne felejtse el Jászberény ezen egyedülálló irodalomtörténeti emlékét is felkeresni. Pozder Miklós Korvinák kutatása Mátyás király könyvtára, a Corvina az egyik legértékesebb humanista gyűjtemény volt, a ma\ gyarországi reneszánsz kultúra nagyszerű alkotása. Köteteinek egy részét — s ezek a legismertebbek arany betűkkel írták, finom bőrbe vagy bársonyba kötötték, ellátták véretekkel és az atany j/yűrűt tartó hollóval, a Hunyadiak címerével díszítették. Innen, a holló, latin nevéről (corvus) kapta nevét a könyvtár. Sok könyv és tanulmány jelent meg róla. Azt gondolhatnánk, hogy mindéi!' érdekesebb kérdést már régen tisztáztak. Pedig nem, Hosz- szú ideig azt hitték a nagy király csak a pompázó külsejű kódexeket gyűjtötte. Ez tévedés. Olvasta is a könyveit, fontosnak tartotta a tartalmat és ezért egyszerű papírkódexeket is vett és őrzött. Azt a korábbi állítást is megcáfolta, hogy Mátyás ellensége lett volna a könyvnyomtatásnak. Ma már tudjuk, hogy sók műnek a kinyomtatása az ő rendeletére történt. Dedikáltak is neki sok nyomtatott művet. Ezek hiányozhattak gyűjteményéből? A Corvina katalógusa, könyveinek felsorolása nem maradt korunkra, s így az állomány nagyságát az egyes kutatók rendkívül eltérően állapították meg; vcút, aki csak 500 kötetre becsülte, és volt, aki ennek százszorosára, 50 000-re. Az utóbbi években főleg Csapodi Csaba és felesége. Gárdonyi Klára foglalkozott sokat a könyvtár múltjával; kutatásaikat a Magyar Tudományos Akadémia akadémiai díjjal jutalmazta. Csapodi megállapította, hogy Mátyás elődeitől legfeljebb száz kötetet örökölhetett, és az évi gyarapodás eleinte legfeljebb öt kötet lehetett, 1473 után pedig ötven kódex, 1485 után az uralkodó gyűjteményét tudatosan a legnagyszerűbbé akarta fejleszteni, de az évi gyarapodás ekkor sem haladhatta meg a százötven kötetet. A kutató kinyomozta a gyűjtemény egykori őrzési helyét — a palota' Dunára néző oldalán, a kápolna melletti teremben — és számításokat végzett, hogy itt hány kötet férhetett el. Ezekből a játékosnak tűnő, de sok fáradságot és időt igénybe vevő kutatásokból az derült ki. hogy az állomány valószínű kötetszáma 2000 lehetett, de semmi esetre sem haladta meg a 2500-at. Ezt a számot ma kevésnek érezzük, pedig nem az. A XV. századi könyvtárakban nem őriztek sok könyvet. A Corvina nagyságra és érték-, re nézve Európa második nun- f prcmta pyjpumt ntm tinin m M físi legnagyobb gyűjteménye volt, csak a Vatikáni Könyvtár rendelkezett nagyobb állománnyal. Ennek a 2000—2500 kötetnek a nagyobb része az évszázadok folyamán megsemmisült, a kisebb rész pedig szétszóródott. A legtöbbet, 45 kötetet Budapesten őriznek (Széchenyi és Egyetemi Könyvtár), a többi Európa különböző városainak könyvtáraiban, Bécsben, Drezdában, Londonban, Madridban, Rómában és az Egyesült Államokban található. A hitelesnek elismert korvinák száma nemrégen még csak 180 volt, a Csapodi házaspár kutatásai révén ez a szám 194-re nőtt és előreláthatóan még valamivel emelkedni fog. Önkénjelenül merül fel az a kérdés: hogyan lehet ma korvinát találni? Mátyás könyveinek legbiztosabb ismertető jele a címlap aljára festett címer. Különféle formáit ismerjük, a leggyakoribb változat négy mezőre oszlik, kettőben a vörös-ezüst sávos Árpád-házi címerrel, kettőben a kétfar- kú cseh oroszlánnak — Mátyás a cseh királyi címet is viselte — a szívpajzsban azonban minden esetben ott fészkel a gyűrűt tartó holló. A király halála után az ellopott vagy elajándékozott kódexek új tulajdonosai a címert gyakran kivakartat- ták vagy átfestették, de behatóbb vizsgálattal, esetleg ultraibolya átvilágítással mindig megtalálható az eredeti festés nyoma. Sokszor az emendálás vezet nyomra. így hívjuk azt a munkát, amikor egy tudós humanista átvizsgálta a kész kódexet, kijavította a másoló által ejtett elírásokat, helyesbítette a másolt szövegből átvett nyelvtani és stílusbeli hibákat. Nagyon sok kódexet emendált Vitéz János érsek, a Hunyadi család régi barátja. Ezek a kötetek vagy az ő könyvtárához tartoztak vagy a Corvina gyűjteménybe. Néha stílusáról lehet ráismerni a budai királyi másoló és könyvkötő műhely termékeire. A nagy külföldi kódexgyűjtemények jelentős része még feldolgozatlan, csak rövid leltárhoz hasonló repertórium készült róluk, s ezek semmi támpontot nem nyújtanak az egykori tulajdonosokról. A madridi királyi könyvtár 30 000 kódexe közül csak 3000-et írtak le részletesen, sőt a Vatikáni Könyvtár 80 000 kötete közül is csak 15 000-ről készült részletesen leírás. Ha ezeket feldolgozzák, feltehetően rábukkanunk még néhány korvinára. A Corvina könyvtárról folyó kutatások magától értetődően vezettek el két nagy magyar humanista, Vitéz János és Janus Pannonius gyűjteményének tanulmányozásához. Nemrégen azt vallottuk, hogy a XV. századi Magyar- országon csak egy nagy könyvtár volt, a királyé. Ma viszont egyre jobban látjuk, hogy a reneszánsz műveltség és könyvgyűjtés nem korlátozódott a királyi udvarra. Vértcsy Miklós Korsóformát ölt az anyag Formakész gyertyatartók Díszítő motívumok kerülnek a vázákra
