Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
1977. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fontos feladat A FIATALOK MUNKÁRA NEVELÉSE Polinszky Károly nyilatkozata A közelmúltban Szófiában rendezték meg a szocialista országok közoktatási minisztereinek II. konferenciáját. A konferencia tartalmi munkájáról Polinszky Károly oktatási miniszter, a magyar küldöttség vezetője elmondotta az MTI munka-j társának, Deregán Gábornak: — Három nagy kérdéskört vitattunk meg. Elsőként a középiskola szerepét tekintettük át az ifjú nemzedék munkára nevelésében, a termelőmunkára váló felkészítésében. A küldöttségek vezetői részletes tájékoztatást adtak az országaikban folyó iskolai nevelőmunkáról, amelynek kiemelt területe a munkára nevelés, a szakmára való felkészítés, a pályaválasztás előkészítése. Hazánkban például 1951 - ben mintegy 96 ezer diák járt, ma ennek több mint kétszerese jár középiskolába. Ugyancsak ez idő alatt alakult ki Magyarországon a szakközépiskolák hálózata. Felszólalásomban egyebek között arról szóltam, hogy a középiskolának — az általánosan képző középiskolának is! — ki kell alakítania a munkára való készséget, alapvető összetevői ennek a munkaszeretet, az általános műveltség életkornak megfelelő színvonala és bizonyos ismeret- és tapasztalatanyag a termelőmunkában. A felszólalók többségének a véleménye megegyezett abban, hogy a tanulók munkára és pályaválasztásra való felkészítésének az oktató-nevelő munka folyamatában kell megvalósulnia. Valamennyi tantárgy összhatásaként kell kifejleszteni az alapvető képességeket, készségeket, a helyes szemléletet. Természetesen jelentős szerepük van a technikai ismereteket nyújtó tantárgyaknak, a társadalmilag hasznos munka végzésének és a pályairányítást elősegítő szakköri, iskolán kívüli munkának is. Mindez a korábbinál nagyobb mértékben tükröződik az elkövetkező években folyamatosan bevezetendő új iskola; dokumentumokban. — A második témakör az 1975-ös I. miniszteri konferencia óta eltelt időszak ok*- tatásügyi változásait foglalta össze. Öszinté érdeklődést keltettek a hazánkban folyó oktatáskorszerűsítési munkák, közöttük éppen az említett új pedagógiai dokumentumok. Miként nálunk, a szocialista országokban mindenütt előtérben áll napjainkban az óvoda iskolaelőkészítő szerepének növelése, a középfokú iskolázta- tás általánossá tétele, a szakképzés arányos fejlesztése, a szocialista nevelés-oktatás hatékonyságának fokozása, az átfogó tantervi korszerűsítés. A továbbiakban a szocialista országok közötti több oldalú együttműködésre vonatkozó rendezvénytervet beszéltük meg, készítettük elő. Ennek keretében — a kormány előzetes felhatalmazása alapján — megállapodtunk abban, hogy a közoktatási miniszterek III. konferenciájának hazánk lesz a színhelye 1979-ben. A III. konferencia „a tanulók marxista—leninista világnézetének alakítása az oktatás folyamán és a tanórán kívüli munka eszközeivel” című témakört tűzi napirendjére. Manapság gyakran hallani. — olykor mentségképpen, máskor egyszerű magyarázatként — hogy a hetvenes évek magyar valósága, erőteljesen konszolidálódó világunk nem kedvez a drámának, erőteljes, látványos konfliktusok híján „tétlenségre” van kárhoztatva a drámaíró tolla. Pedig ki ne érezné, hogy egyre bonyolultabbá váló korunk a maga emberi szövevényeivel mennyire nem szűkölködik ellentétekben, hogy a visszahúzó erők, igaz sokszor nem nyíltan, de rejtetten, elsősorban magatartásokban megbújva mily gyakran kísértenek, hogy életünk csupa drámai izgalom, csak épp e drámaiság felfogására és érzékeltetésére különleges írói érzékenység szükséges. Egy magatartás diagnózisa Az Idő és benne az ember mozgásaira oly fogékony Illés Endre tévéjátéka épp azért értékes „ajándék” a televíziónak, mert egy mai magatartás izgalmas drámáját alkotta meg. Azt is mondhatnám, egy stílus drámáját írta meg, tudván azt, hogy a stílus mindenkor egyben maga az ember. Soltész Tamást, a tévéjáték főszereplőjét azért nem szeretik általában, mert úgymond’ nem jó a stílusa: túlságosan hideg, taszí- tóan magabiztos, öntelten hiú, félelmesen fölényes és könyörtelenül szabályos. Illés Endre a rá jellemző pontossággal és szigorral e magatartásbeli tünetekben jelentkező emberi betegségről ad diagnózist. Még a vállalat fegyelmi tárgyalásán sem a kötelek, hanem valójában az emberi kötelékek minősége áll a középpontban. Az Aki szeretni gyáva című tévéjáték lélektani nyomozás egy jellegzetes típus tartalmának kibontására, s közben a szerző azt is bizonyítja, hogy magánélet és közélet konfliktusai sohasem választhatók el egymástól. Törvényszerű, hogy Soltész Tamásnak egyszerre gyűlik meg a baja családi berkében és munkahelyén, a kötélpálya-szerelő vállalatnál. Soltész nem követ el súlyos bűnöket. A törvények értelmében felelősségre nem vonható, mert nem állt meg például az árokba fordult motoros láttán. Szabályosan cselekedett akkor is, amikor nem járult hozzá, hogy a vállalat egyik fiatal dolgozója egyetemen a régészettel próbálkozzék — hisz a kötélpálya szerelése és a régészet valóban nem rokon szakmai területek. Amikor az ivándi kötélpályát szerelték össze irányításával, akkor sem volt köteles a kötelek minőségét közvetlenül is ellenőrizni, hisz két szakvélemény tanúsította szilárdsági megbízhatóságát. Mégis, súlyos emberi mulasztások terhelik lelkiismeretét, melyek az önző, a normálistól eltérő, kockázatokat vállalni nem akaró kényelmességből származnak: jellembeli deformálódásának ez az igazi oka. A magunkért vagyunk felelősek, nem másokért énközpontú életfelfogás lepleződik le a rendkívüli gazdaságosan megtervezett és pontos drámai helyzetekre épülő tévéjátékban. Lengyel György — Illés Endre drámai világának kitűnő ismerője — rendezésében híven igyekezett visszaadni mindazt, ami a szövegkönyvben leíratott. Elsősorban a jellemek ábrázolására koncentrál, és nem egy emlékezetes típust teremt a képernyőre. Lényegkereső szigorúságával a születésnapi bemutatóban — 75 éves a tévéjáték szerzője — a szép és igaz élet utáni vágy jelentkezett a képernyőn egy csúnya és igaztalan emberi tartás kíméletlen „felboncolásával”. Röviden Évek óta más-más formát választva igyekszik bemutatni a televízió a pedagógusnap alkalmából a nevelői hivatás szépségeit, így állva be a köszöntők sorába. Most Szombathelyre, a Tanítóképző Főiskolába látogattak a kamerák, leendő tanítók- népművelők korszerűen felszerelt műhelyébe, ahol szerencsére nem a technika csodáit keresték, hanem a korszerű pedagógiát segítő technika megteremtőjét, a kísérletező, a mindig megújulni képes pedagógust, s találták meg az „értől az óceán felé” igyekvő főigazgató személyében a korszerűen gondolkodó nevelőt. A tartalmában igaz, hangvételében kissé ünnepélyesre sikeredett riportfáim legfőbb erénye, hogy ismét megfogalmazta: a pedagógia ember ember által való nevelése, kivételes humánumát ez adja, s minden más tevékenységtől elütő sajátos szépségeit ennek köszönheti. V. M. Újabb hét rövidfilm Élhet-e vadmadár a civilizáció árnyékában, és meddig tűrnek az „embertűrő” fajok? — Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre ad választ Bodrossy Félix „Vadmadarak” című színes, népszerű tudományos filmje. Kiss József „A víz és az ember” című ugyancsak színes népszerű tudományos filmje a víz útját kiséri nyomon a forrástól a tengerig, és a nélkülözhetetlen „őselem” fogyasztásával, szennyezettségével ösz- szefüggő, egyre élesebben jelentkező gondokra is figyelmeztet. Gyöi'gy István alkotása „A naprendszer” című kisfilm a csillagászati ismereteket eleveníti fel, s beszámoló az űrkutatás legújabb eredményeiről. Szálkái Sándor „A cső” cimű dokumentumfilmjében Komlós János ezúttal riporterként jár utána egy szemet bántó városkép-csú- fító csőhálózat létrejöttének. Paulus Alajos dokumentumfilmje a „Ránk figyelnek” az iskolába kerülő gyerekekre hívja fel a figyelmet, akikben kitörölhetetlen emlékként rögződik a felnőttek minden — jó vagy rossz — tette, szava. Az említetteken kívül két további rövidfilm — a „Béka” című észak-koreai és az „így alakul az orgaringram” című román ismeretterjesztő kisfilm szerepel még a mozik júniusi műsorán. »matftr szinjžtszilmak Szakmai tábar Űj, érdekes és hasznos nyári rendezvénnyel gazdagodik Pécs: az amatőr színjátszók és rendezők szakmai táborával. A nyári színjátszó tábor június 27-én nyílik, ekkor találkoznak először az amatőr színjátszók és rendezők a hivatásos művészekkel. S nyomban megkezdik két előadás színpadra állítását. Az egyik Peter Hacks „Szép Heléna” című darabja lesz, a másik Gali László „Magyar Passió” címmel régi magyar komédiákból összeállított műsora. Az első pécsi színjátszótábor kísérletnek számít. Ha a . kezdeményezés beválik, akkor a jövőben minden nyáron megszervezik az amatőr színjátszók és rendezők szakmai találkozóját a Mecsekal- ján. JUBILEUMI TÁRLATUNK J PATAY MIHÁLY: BIVALYOK A HÓBAN A hazai fametsző művészet kitűnő, mindezideig feldolgozatlan tevékenységű művelője. A harmincas évek végén került a szolnoki művésztelepre, ahol 1956-ban bekövetkezett haláláig dolgozott, Képünket korai munkái közül választottuk BENEDEK JENŐ: MŰVÉSZEK 1944-ben vendégtagként kezdi tevékenységét a szolnoki művésztelepen. A felszabadulás után induló művészeti élet egyik vezető egyénisége, szolnoki munkássága idején kap Kossuth-dijat 1952-ig kötődik művészete Szolnokhoz Jegyesség, lakodalom, nászút A népmesék kedvenc. témája a királylány és a pásztorfiú — vagy a királyfi és a pásztorlány — egymásra találása, viszontagságai, egészen a beteljesült szerelemig, a házasságig. Az ifjú pár azután minden mesében „hetedhétországra szóló lakodalmat, csap és boldogan él, míg meg nem hal”. A szerelem, a párválasztás, az együttélés azonban koronként nagyon is eltérő sajátosságokat mutat. Elég utalni arra, hogy napjainkban is intenzív pszichológiai, mély- lélektani kutatások foglalkoznak a házassági szokásokkal, a párkapcsolatok mozgató rugóival. Sokan a házasságot valamiféle „szükséges rossznak” tartják — hozzátéve, hogy ehelyett jobbat még senki sem talált. Tény, hogy a házasodási kedv évről évre növekszik. Tavaly hazánkban több mint százezer pár mondta ki a boldogító igent. Érd,emes megjegyezni, hogy a házasságok többsége nem a szerelem évszakában köttetett. A tavaszt, és a többi évszakot „fejhosszal” megelőzi a nyár, a július és az augusztus. E két hónapban több mint 20 000 házasságot kötöttek. Szociológiai felmérések szerint fokozatosan későbbre kerül a házasságok időpontja, s napjainkban a huszonévesek korcsoportjában nő leginkább a házasságra lépők száma. Érdekes megfigyelés, hogy csökken a jegyesség ceremóniájának jelentősége. Inkább régebben volt szerepe, amikor a lányos háznak szüksége volt a kapcsolat biztonságának ilyen külső „demonstrálására.” A karikagyűrűnek az volt egykor a hivatása, hogy a lánytól más férfiak közeledését elhárítsa. És az is, hogy hírül adja a lányoknak: a jegygyűrűt viselő férfi udvarlóként már nem jöhet szóba. A társadalom általában a jegyességet mindig nagyon komolyan vette, egyes országokban felbontását büntette is, ha elfogadható okok nélkül bontotta fel valaki. Napjainkban viszont szűnőben van a házasság ilyenfajta társadalmi szabályozása. A mai feltételek között a fiataloknak egymásban kell bízniök, nem pedig a jegyesség intézményében. E hagyománynak inkább az ünnepség kedves emlékében van szerepe. Az egybetartozás érzését fokozza, s csak ennek jelképe a karikagyűrű. A vizsgálatok szerint általában alaposan megrövidült a jegyességi idő, sőt, mind gyakoribb, hogy eljegyzés nélkül házasodnak a fiatalok. A házasságkötés ünnepi külsőségeiben meg jóval nagyobb a hagyományok szerepe. A fiatalok többnyire engednek a család igényeinek, hiszen ekkor még szorosak a szülői házhoz fűződő kötelékek. A házassági ceremónia tehát sokkal inkább a szülők, mint a fiatalok felfogását és szemléletét tükrözi- A családi „hagyomány” érvényesül abban, hogy hány vendéget hívnak az esküvőre, hogyan bonyolítják le a lakodalmat, vagy hogy hova mennek a fiatalok nászútra. A városi szokások már távolodnak a tradícióktól. Mind gyakoribb, hogy csak a két család és a legszűkebb baráti kör, a legközelebbi rokonság van együtt. A szerényebb külsőségekkel zajló esküvőnek és lakodalomnak — vagy inkább ünnepi- ebédnek, vacsorának — az „alkalom” ad külön fényt. Falun viszont változatlanul nagy közönség előtt zajlik az esemény. Mindenki „kitesz magáért”, s a lakodalom hatalmas költséggel, nem egyszer a- családok anyagi helyzetéhez mérten aránytalan áldozattal jár. „Átalakult” a nászút korábbi funkciója, ami lényegében a szexuális élet megkezdésének alkalma, időszaka volt. Bár a szexuális össze- hangolódás szempontjából változatlanul fontos szakasz« a házaséletnek, ma már inkább az a jelentősége, hogy módjuk van a fiataloknak lélektanilag feldolgozni az esküvő élményét; foglalkozhatnak terveikkel, közelebbről, jobban megismerhetik egymást — erényeikkel, hibáikkal együtt. (Folytatjuk) Győri Margit (Grafika: Szabó Ágnes)
