Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

1977. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mindennap Columbo Jegyzőkönyv: mely felvétetett a Szolnok járási-városi rendőrkapitányság épületének első emeletén, a megyei rendőrfőkapitány­ság vizsgálati osztályához tartozó 3-as he­lyiségben a mai napon. Jegyzőkönyvvezető megállapítja, hogy az érdekelt a fent ne­vezett helyen szabályszerűen megjelent, az ide vonatkozó okmányokat magával hozta, a kihallgatás és az elmondottak írásba rög­zítése ellen kifogást nem emel. A kihall­gatott személy leírása: jó megjelenésű, kö­zepes testalkatú, 170 cm körüli magasságú, barna félre fésült hajú, barna szemű, fiatal férfi. Arca szögletes, orra hegyes, álla kissé előreugró. Az említett napön barna nadrá­got és sárga pulóvert viselt. Különös ismer­tetőjele: büntetlen előélet, nyílt tekintet, ízes „szolnokias” beszéd, a megszólalás előtt elgondolkodik, megfontolja mit mond, s mosolyogni is tud. Néha. A jegyzőkönyv vezetőjének első kérdése: Dohányzik? A válasz: igen. A kérdezőnek nincs kifo­gása az ellen, hogy az asztal másik felén ülő rágyújtson, így a kihallgatás dohányfüst­ben történik. Kérdés: Hogyan történt? Hogyan került a rendőrség­re? Válasz: Nem akartam. Nem gondoltam, hogy .. Közbe­vetett megjegyzést: Kérem, gondolja át, amit mondani akar ne hallgasson el semmit, összefüggő választ kérek. Vá­lasz folytatva: Igen ... Hát nem gondoltam, hogy itt vég­ződik. Szolnokon, a gépipari technikumban érettségiztem 1970-ben. Utána műszaki raj­zolóként helyezkedtem el Martfűn, a Tisza Cipőgyár­ban. Az az igazság, hogy ez a munka nem tetszett nekem. Nem elégített ki, nem érez­tem jól magam a négy fal között... Kérdés: És elhatározta, hogy kitör? Válasz: Nem határoztam el semmit. Bevonultam katoná­nak. Kérdés sürgetve: Kérem, arra válaszoljon, mi juttatta ide? Válasz: A diplomám. Le­szerelés után felvettek a fő­iskolára. Elvégeztem, rendőr­tiszt lettem. — Neve? — Rolkó István. Hadnagy 1975, a végzésem óta. * * * — Két éve dolgozom a vizs­gálati osztályon, ahol nagy­részt élet elleni és erőszakos bűncselekményeket kapok feladatként. — Nyomozó? — Nem ez a munkaköri megjelölésem, de mondjuk így. Nyomozó. Csakhogy én nem azt derítem ki, hogy ki a tettes, hanem legtöbbször ismert elkövetőkkel van dol­gom. — Mi a hétvégi Columbó- akcióknál mindig úgy látjuk, akkor van vége egy ügynek, amikor elfogták, leleplezték a tettest. Mit lehet egy felderí­tett ügyön még felderíteni? — Az ügyet. Azzal ugyanis még szinte semmit nem tisz­táztunk, hogy megtudtuk, ki a gyilkos, ki az elkövető. Szükség van az események, a bűncselekmény pontos megis­merésére, az indítékokra. Ez csak igazán a „felderítés”. Sőt, ekkor akár az is eldől­het, egyáltalán tettes-e a tet­tes, bűncselekmény történt-e vagy baleset? — Volt már ilyen ügye? — Azt hiszem erről is ju­tott ez eszembe. Az egyik községben meghalt egy férfi, aki az előző este csúnyán ösz- szeverekedett az egyik roko­nával. A fején vérzések vol­tak. A képlet világos — a tettes ismert. Csak éppen a vizsgálatból nem az derült ki, amit az első gondolat sugall­na — tehát hogy az ütésektől kapott halálos sebet. A tet­tes, akivel összeverekedett, nem ölhette meg. Nékem sem mindegy, „gyilkost” vagy ga­rázdát állítok az ügyészség elé. Nekem is bizonyítanom kell minden állítást, igazol­nom minden gyanút — nem maradhat semmi felderítetle­nül. — Semmi terhelő ... — És enyhítő sem. Mind­kettőt kötelességem felsora­koztatni az igazság érdeké­ben. Nem lehetek elfogult s nem lehet számomra valaki csak azért ellenszenves, mert a rendőrségre került — hoz­ták. Azt, hogy bűnös-e vagy sem, nem az én feladatom ki­mondani, hanem a bíróságé. * * * Három fiatalember váltja egymást a szobában. Három kalandhős, akiknek egy lány jutott. Nehezen alakul a hi­teles történet, ki verte meg, hogy „kezes” legyen. A ki­hallgatás kedélyes beszélge­tés, afféle „Ugyan már hon­nan veszi a hadnagy elvtárs” — típusú „visszabeszélős” módon folyik. Majd egy for­dulat. — Ide figyeljen (becenév) kár a gőzért, tudom, hogy maga ott (pontos helyszín) adta az első pofont. — No jól van, most már mindegy, úgyis tudom ki mondta meg. A (másik cim­bora neve.) — így volt? — így. Mit tagadjak most már. Mennyit kaphatok? ... * * * A fiatalember arcán zavart, belenyugvást sejtető mosoly, a nyomozóén elégedettségről árulkodó „Ez bejött”. — Tudja mi ebben az ér­dekes? — Az, hogy bevallotta? — Az, de hogyan. — Tények ellen nincs or­vosság. — Miféle tények? Nem is mondta el a (név), csak én találtam ki. Blöff volt, be­jött. Néha ez is kell. No per­sze ez nem általános s a blöff mit sem ér, ha megalapozott tények és bizonyítékok nem erősítik meg. Sokkal több múlik a gondolkozáson, a lo­gikán. — Szereti Columbot? — Nem, de megnézem. Azért nem szeretem, mert egykaptafa történetekben hősködik, de azért a filmet mégis jónak tartom, mert egyet jól bemutat: azt, hogy ez szellemi munka, ehhez a munkához állandó gondolko­dás, ötletek kombinációja kell. No persze nem csak hét­végén. Nálunk minden nap ... A jegyzőkönyvet (el) vezette: Igriczi Zsigmond- ->■ ''-K-j * • \V Zabolátlan zajok Szinte jelképpé vált már a nagyvárosok réme, a sű­rített levegővel működő lég­kalapács, a féktelen zaj jel­képévé. Joggal, hiszen túl­harsogja a legzajosabb jár­műveket, munkagépeket, és messze környéken minden embernek a fejét „kalapál­ja”. Még szerencse, hogy előbb-utóbb továbbvonul szerszámával a munkás, újabb embereket „boldogít­va”. De gondolunk-e arra, hogy nekj mit kell kiállnia egész napi munkája során? Ha valamilyen látvány nem tetszik az embernek, lehunyja a szemét, a fü­lünket azonban nem lehet becsukni, így a zaj táma­dásának valamennyien szen­vedő alanyai vagyunk. Sok­szor még olyankor is, ami­kor észre sem vesszük. Az orvosok szerint a már meg­szokott, úgyszólván észre­vétlen zajok is károsak a szervezetre, ha erősségük túlhalad egy bizonyos szin­tet. A zaj még álmunkban is hat az idegrendszerre, fára­dékonyságot, levertséget, rossz közérzetet okoz ébre­dés után. A 120 decibel fe­letti hangzavar már fájda­lomérzetet is kelt, és szabá­lyos fizikai elváltozásokat okoz a hallószervekben, ami­nek szükségszerű következ­ménye a nagyothallás. De a szédüléshez, a rosszulléthez, a vérkeringés! zavarok elő­idézéséhez már a 65 deci­beli fölötti zajszint is ele­gendő. A zaj elleni harc első lé­pése jogi szabályozásra várt: ki kellett dolgozni azokat a szabványszinteket, amelyeknek a megtartása környezetünk megfelelő csendjét, nyugalmát bizto­sítja. Az 1975. április 1-én hazánkban hatályba lépett zajszabvány pontosan meg­határozta ugyan, melyek a megengedett, még elviselhe­tő zajszintek a nappali, il­letve az éjszakai órákban a lakásokban, kórházakban, szállodákban, üdülőkben, iskolákban, irodaépületek­ben, gyárak környezetében, stb. de az előírások betar­tásának ellenőrzésében még jóformán semmiféle előre­haladás nem történt. Hajdúsiobosilón új, 13 szintes üdülő épül, mintegy 100 millió forint költséggel. A szobák nagy részét úgy alakították ki, hogy két szoba egybenyitásával a nagycsaládosok is ké­nyelmesen elférnek. Augusztusban már vendégeket fogad a híres gyógyfürdőhely új üdülője Megyénk az élvonalban Évről-évre többen tanulnak tovább A hét végéig a második helyen megjelölt valameny- nyi középfokú iskolában is elbírálják a továbbtanulás­ra jelentkezett nyolcadiko­sok felvételi kérelmét. Az idén az általános iskolákban megközelítően 114 ezren fe­jezik be tanulmányaikat, az előző évihez képest 1,1 szá­zalékkal kevesebben járnak — még néhány napig — a nyolcadikba. Számuk, kö­vetve a demográfiai hullá­mot 1968-tól folyamatosan csökken, akkor több mint 182 ezer nyolcadikos volt. öt évvel ezelőtt a nyolcadi­kosok 89,1, tavaly 94,6, az idén 95,3 százaléka kíván to­vábbtanulni. A legmagasabb 98,9 százalékos — az arány a fővárosban és alig néhány tizeddel marad el Debrecen­ben és Győrben. A megyék közül 96,3 százalékkal He­ves, Szolnok és Veszprém megye vezet. Az idén — követve az utóbb; évek tendenciáját — ismét kevesebben jelentkez­tek a gimnáziumokba, a to­vábbtanulók 17,2 százaléka; és többen — 30,7 százalék — a szakközépiskolákba. A 23 100 gimnáziumi helyre 19 500-an, a 28 400 szakkö­zépiskolai helyre pedig meg­közelítően 35 ezren adták be jelentkezési lapjukat, el­ső helyen jelölve meg eze­ket az iskolatípusokat. A középiskolákba a nyol­cadikosok 47,9, a szakmun­kásképző intézetekbe pedig 44,7 százaléka jelentkezett. A gimnáziumokba jelentke­zőknek mintegy 64, a szak- középiskolákba jelentkezők­nek 55, a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezőknek pedig 34,4 százaléka lány. Eltérés mutatkozik a vá­rosi és a községi nyolcadi­kosok továbbtanulási szán­dékában. A gimnáziumok és a szakközépiskolák iránt á városi gyerekek nagyobb, a szakmunkásképzők iránt ki­sebb százalékuk érdeklődik. A szakmunkásképző iskolák­ba 18 ezer városban élő és 33 ezer községben élő nyol­cadikos jelentkezett. Évről évre csökken a to­vább nem tanulni szándé­kozók száma. 1973-ban pél­dául még mintegy 11 ezren, az idén alig több mint öt­ezren választanak kereső foglalkozást közvetlenül a nyolcadik osztály befejezése után. Közöttük a lányok kétszer annyian vannak mint a fiúk. Iskolánként átlag két nyolcadikos nem tanul tovább, túlnyomó többségük községi általános iskolák ta­nulója. A tovább nem tanu­lókat könnyű számontartani, Győrben például 22-en, Deb­recenben 27-en vannak, s a fővárosi 159 tanuló sem sok a mintegy 15 ezer nyol­cadikoshoz képest. A leg­több, 642 nyolcadikos Sza- bolcs-Szatmár megyében vá­laszt ott azonnal kereső fog­lalkozást. A világ filmjeinek magyarítói termé­szetes nek tart­juk, hogy a televízió képer­nyőjén a külföldi filmeknek 96 százaléka magyar szink­ronizálásban jelentkezik, és a mozikban vetített filmek­nél is 80 százalék a magya­rul beszélők aránya. Ma­gyarországon kétévenként nyolcszáz filmet szinkroni­zálnak a Pannónia Film­stúdióban a mozikban, il­letve a televízióban történő bemutatásra. A munka nagyságára jellemző az is, hogy két év alatt kilencszáz színész fordult meg a szink­ron stúdióban, s közöttük egyre több az új, kevésbé ismerős hang, lassan felol­dódnak a szereposztási sab­lonok. Egy közelmúltban született kulturális minisz­tériumi állásfoglalás szerint két éven belül — néhány opera- és balettfilmet leszá­mítva — kizárólag csak szinkronizált filmekkel talál­kozhatunk majd. A szinkron művészei nagy fontosságú munkát végez­nek. A világ filmjeinek ma­gyarítása tömegméretekben folyik, és művészi igényt kí­ván. így kerül közelebb a külföldi filmalkotás a ma­gyar nézőhöz, aki szinkro­nizálással a teljes szöveget kapja, míg a feliratozásnál maximálisan annak egyhar- madát, s akkor is meg kell osztania figyelmét a kép és a felirat között. A szinkron akkor jó, szokták mondani, ha szinte észre sem lehet venni a jelenlétét, azaz a néző természetesnek veszi a különböző nemzetiségű filmek magyar megszólalá­sát. Szinkronművészetünk, — amelynek jelenlétét már régóta filméletünk termé­szetes velejárójának tekint­jük, sokszor olyannyira ter­mészetesnek, hogy észre sem vesszük, nem is figye­lünk rá — eredményei mel­lett sem gondtalan. Például a nagy rendezői egyéniségek stílusát hangban visszaadni tudó színészek és rendezők kellenének, s Magyarorszá­gon nincs ilyen irányú szí­nészképzés (de nincs a ba­ráti államokban sem). Holott egyre égetőbb szükség len­ne rá, hiszen a színésznek a már korábban megalkotott szövegekhez és a megrende­zett játékhoz kell alkalmaz­kodnia, a már felépített sze­reppel kell azonosulnia. Sok­sok gondja mellett a magyar szinkronfilmgyártás aligha­nem a legjobb helyzetben van a környező és távo­labbi baráti országokkal va­ló összevetésben. Amikor a külföld filmjeit nézzük a moziban és a te­levízióban, már eszünkbe se jut külön elismeréssel gondolni a filmek magya- rítóira, a szinkronművészek­re. Nem ők állanak reflek­torfényben. Kétévenként a debreceni szinkronfilm­szemlén teszik mérlegre munkájukat. most is Ez történt május kö­zepén, amikor tizennyolc verseny­film bemutatásával léptek a nagyközönség és a szak­ma elé. Vetítéssorozattal vizsgálták egyazon filmjele- net-sor más-más nyelvű szinkronizálását, és művé­szi hatását. A baráti orszá­gok küldötteivel együtt számbavették a szinkron­film helyzetét. A magyar szinkron ebben a számve­tésben jól vizsgázott. Ebből az alkalomból érdemes az érdeklődés reflektorfényét a magyar szirikronfilmre vil­lantani. Benedek Miklós Napjainkban KÖNYVSZEM LE 0 nemzetközi gazdasági integrációk és Magyarország szerepe a nemzetközi munkamegosztásban (Antal Zoltán — A nemzetközi gazdasági integrációk kialakulását és tevékenységét bemutató könyv tematikailag három részre tagozódik. Az első rész a tőkés gazdasági in­tegrációk második világhá­ború után kialakult folya5 matait tárgyalja, elemzi az Európai Gazdasági Közösség (EGK, Közös Piac), az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) és az egyéb tőkés integrációk tevékeny­ségét. A második rész a szocialista gazdasági integ­ráció (KGST) megalakulását és fejlődését mutatja be, részletesen ismertetve a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás általános alap­Perczel György) elveit, az együttműködés fő formáit és területeit, vala­mint a KGST szervezeti felépítését. A tanulmány harmadik témaköre hazánk nemzeközi kapcsolatainak elemzése: Magyarország kapcsolata a, KGST-vel, a nem szocialista országokkal, s végül a népgazdaság egyes ágazatainak nemzetközi gazdasági együttműködése. A kötetet táblázatok, iroda­lomjegyzék egészíti ki. Közérethető stílusa miatt nemcsak a gazdasági szak­emberek, hanem a szélesebb olvasóközönség érdeklődé­sére is igényt tart. (Tan- könyvkiadó 1976.)

Next

/
Thumbnails
Contents