Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

1977. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A FIM Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár Widente gyáregysége 1974-ben települt Rom- hányba. Évi 140 millió forint értékben különböző nagyságú, keramikus kötésű csiszolóko­rongokat és hajlékony, tárcsás eszközöket: polirkorong rotasmirg csiszolótárcsákat, stb., va­lamint gumi és bakelit kötésű csiszolókorongokat gyártanak az üzemben. Képünkön: Megfelelő formára vágják a csiszolóidomokat. fllvenezer rizscsomag müszakontént Nagyszabású rekonstrukció a hántolóban Nagy rekonstrukciós mun­ka folyik a Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat karcagi rizshántoló üzemé­ben. A korábbi évek fej­lesztési programját tovább­folytatva az elmúlt hóna­pokban újabb csomagoló gépsort helyeztek üzembe. A két automata géppel mű­szakonként 50 ezer 1 kilo­grammos rizst tudnak elő­állítani a kereskedelem ré­szére, 15 kilogrammos fó­lia egységcsomagokba gyűjt­ve. Ezzel a fejlesztéssel lé­nyegében megoldódott az üzem korábbi munkaerő­gondja, sőt lehetővé vált 32 dolgozó átcsoportosítása a csomagolóból más munka- területre. Jól jár a kereske­delem és a fogyasztó is, mert rendszeresen nagy mennyiségű csomagolt rizst tudnak szállítani az üzle­tekbe. Dolgoznak az üzemben a már elavult koptatórész re­konstrukcióján is. A kiöre­gedett tisztító gépek he­lyett, korszerű szovjet—dán tisztító berendezéseket sze­relnek be. A hántoló üzem speciális osztályozó gépeit az úgynevezett paddy-asz- tal gépsorait ugyancsak fel­újítják, a selejtezésre váró gépek helyett modern NDK gyártmányú gépeket állíta­nak üzembe. Ezek a korsze­rűsítések már az őszi fel- dolgozási idénytől javítják a rizs minőségét és a fel­dolgozás hatékonyságát. A rekonstrukció ilyen arányú ütemét az tette lehetővé, hogy az elmúlt évi gyen­gébb termés következtében a feldolgozást lényegesen korábban hagyták abba, és a kényszerszünetet a felújí­tási műveletekre használ­ták fel. A KITE-be tömörült Szolnok megyei rizstermelő gazdaságok azt a célt tart­ják szem előtt, hogy hazai rizstermésből fedezzük az ország rizsszükségletét. Ezt igazolja, hogy az üzem kör­zetében a tavalyi, szinte katasztrofálisan gyenge ter­méseredmények ellenére a rizs vetésterületét nem csökkentették, s a kedvezőt­len tavaszi időjárással sike­resen megbirkózva, jó mi­nőségben vetették el a magvakat. A termelési fo­lyamatok során igyekeznek kamatoztatni azokat az elő­nyöket, amelyeket az ipar­szerű termelési rendszer nyújt az üzemeknek. A ter­melési kedvet egyébként kedvezően befolyásolta, hogy a tavaly; kiesés el­lensúlyozására a rizsterme­lő gazdaságok igen jelentős állami segítséget kaptak. a „Baikál” A vártnál jobb eredmé­nyeikkel zárják a félévet a Jövő Asztalosipari Szövet­kezet jászjákóhalmai tele­pén. A Jákó szekrénysorból 74 garnitúra készült el az év elején. A szövetkezet ezzel teljesítette a kereskedelem megrendeléseit és lezárta egyik legrégibb termékének gyártását. A régi termék helyett kezdték el az NSZK exportra készülő „Baikál” sarokszekrények gyártását. Az „átállást” 1 millió fo­rint értékű gépesítés —'egye­di célgépek, sablonok beál­lítása, új technológiák Beve­zetése — előzte meg. Befe­jezés előtt áll a 2 millićf fo­rint költséggel épülő szere­lőműhelyből és készárurak­tárból álló, 600 négyzetmé­ter alapterületű üzemcsar­nok. Az új létesítményt vár­hatóan július 30-án adják át. Eredmény: az év első hat hónapjában 2 ezer 240 sa­rokszekrény készült el. Az új termék bevált, a „Baikál” az egyik legkeresettebb bú­torfajta lett. A megrendelő az év második felében az eddigi mennyiségnek akár a többszörösét is átveszi a szö­vetkezettől. Az első félév eredményei­hez tartozik, hogy a szövet­kezet hiánytalanul teljesí­tette a belföldi megrendelé­seket. A Jövő Asztalosipari Szövetkezet többi telephe­lyével kooperálva szállodai berendezésekhez alkatré­szeket, a Magyar Optikai Művek megrendelésére dísz- óratokokat gyártott. Két termelöszöuetkezetben NEB-vízsgálat Karcagon A karcagi Népi Ellenőr­zési Bizottság a város két termelőszövetkezetében azt vizsgálta, hogyan készül­tek fel az idei feladatok végrehajtására. Megállapították, hogy a szövetkezetek jól felkészül­tek a termelési tervek tel­jesítésére, az ehhez szüksé­ges anyagi, technikai, szemé­lyi feltételeket biztosították! Nehéz helyzetet teremtett a szövetkezetekben, hogy a me­zőgazdaság tavaly viszony­lag rossz évet hagyott maga mögött és a felhasznált leg­fontosabb termelési' anyagok árai is emelkedtek az elmúlt évben. Súlyosbította a körül­ményeket a tavalyi alacsony rizstermés is, hisz a karca­gi termelőszövetkezetek ter­mésszerkezetében — más al­földi üzemekétől eltérően — magas a rizs aránya. A Május 1. Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet idei tervében 10 százalékos ter­melési értéknövekedés sze­repel, az árbevételt 27,4 szá­zalékkal kívánják emelni. A Magyar—Bolgár Barátság Tsz a termelési érték 11 szá­zalékos, az árbevétel 8 száza­lékos növekedését tervezte. A termelőszövetkezetek a vetésszerkezet kialakításában igyekeztek eleget tenni a népgazdasági igényeknek, ugyanis mindkét tsz-ben nö­vekedett az ipari növények és a zöldségfélék aránya- A termelőszövetkezetek eltérő fejlesztési elképzeléseiből adódik, hogy a tehén- és anyakoca-létszám a Május 1. Tsz-ben, a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetke­zetben pedig az anyajuh­létszám emelkedik gyorsabb ütemben. Az állati termé­kek értékesítése általában megfelel a városi célkitűzés­nek. Az állattenyésztéshez szükséges takarmány a Má­jus 1. Termelőszövetkezet­ben rendelkezésre áll, a Ma­gyar—Bolgár Barátság Tsz pénzügyi fedezetet biztosított a hiányzó mennyiség vásárlá­sára. A mezőgazdasági üze­mek gyengébb gazdasági helyzetük ellenére sem csök­kentik jelentős mértékben a gépvásárlásokat, így a tech­nikai színvonalban nem vár­ható visszaesés. A szövetkezetek pénzügyi helyzete romlott 1976-ban, ez természetesen érződik majd ebben a gazdasági évben is, ezt a tényt rövid lejáratú hi­telek biztosításával kívánják ellensúlyozni — állapította meg a Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A NEB javasolta a Május 1. Termelőszövetkezet vezetőinek, hogy a korszerű agrotechnikai követelmények betartása mellett a tápanyag­mérleg alapján történjen a műtrágyázás. Javasolta to­vábbá, hogy a réti talajok­nál, lehetőleg a nyár végén, szárazság idején végezzenek altalajlazítást. Indítványozta’ hogy ott ahol a talaj és te­repadottságok lehetővé teszik a felületi öntözés korszerűbb módszereit is alkalmazza a termelőszövetkezet. A Népi Ellenőrzési Bizottság felhív­ta továbbá a figyelmet ar­ra, hogy a bevetetlenül ma­radt 658 hektáros területet takarmánynövények termesz­tésére hasznosítsák, azoknak a területeknek a kivételével, ahol rizstelep-rekonstrukciót terveznek. Automaták pótlólag Kép 1972-ből, színhely a jászberényi Hűtőgépgyár 1. számú üzeme. Két munkás áll a dübörgő 600 tonnás prés mellett. Az egyik rakja a szerszámba az alumínium pogácsákat, a másik fogóval kapkodja ki onnan a sajtolt hüvelyeket. Be-ki, be-ki, nyolc órán keresztül, izzad­va mert a gép mellett nya­ranta a hőmérő higanyszála felkapaszkodik az 50 fokig is. Az 1930-as években készí­tett masina mellett a hőmér­séklet a melegebb napokon most is eléri ezt az értéket. A kép viszont jócskán meg­változott körülötte. Sziszegő hangok kísérik, végálláskap­csolók vigyázzák az alakító szerszám útját. A gép egyik oldalán acélkar, végén csuk­lóval — a műszakiak úgy mondják: manipulátor —sze­degeti az adagoló asztalról az ezüstös színű pogácsákat, s rakosgatja a két „pofa” kö­zé. A másik oldalon egy hoz­zá hasonló kapkodja ki a le­endő szifontesteket s teszi a szállítóvályúba. Az adagoló asztal végén egy asszony fi­gyeli a megújhódott présgép működését. o A gyár célgép osztályán dolgozták ki a folyamatot, amellyel jelentősen megvál­tozott a gép mellett dolgozók munkája, nem beszélve ar­ról, hogy nőtt a masina ter­melékenysége. Régi, már-már elavult berendezésre szerel­tek fel tehát új, korszerű pneumatikus vezérlésű szer­kezetet — pótlólag automati­zálták. A Hűtőgépgyárban három éve kezdték el vizs­gálni annak lehetőségét, ho­gyan lehetne az említett pél­dához hasonlóan megkönnyí­teni a munkások dolgát, nö­velni a gépek teljesítményét. Elkészült egy tanulmány is, amely elsősorban a prések utólagos — vagy pótlólagos — automatizálásával foglal­kozik. Miért éppen ezekkel a gépekkel? A Hűtőgépgyárban szép számmal akad belőlük olyan, amelyen egy műszak­ban ugyanabból az alkatrész­ből 10 ezernél is többet ké­szítenek. Ennyiszer kell meg­nyomni a kapcsológombot, ennyiszer kell továbbítani az acéllemezt, ami fárasztó és kézzel lassú. Még akkor is, ha a munkás sietve dolgo­zik. Kiszámolták, néhány alkat­rész gyártásánál automatikus lemezadagolóval, készülékek­kel — amelyek eltávolítják az alakító szerszámokból a pré­selt terméket — a termelé­kenység a hagyományos kézi módszerhez képest tízszere­sére nő. Más esetekben vi­szont létszámot takaríthatnak meg, vagy a fizikai munkát teszik könnyebbé. De a ki­egészítő berendezések segít­ségével jelentősen csökkent­hető a hulladék mennyisége is. e Mi kell a pótlólagos auto­matizáláshoz? Egy régi gép, valamint néhány modern ké­szülék és műszer. (A Hűtő­gépgyárban bebizonyosodott, hogy nem minden berendezés alkalmas a „fiatalításra”. Tudni kell, mi készül a jö­vőben a gépen, és abból mennyit gyártanak, műsza­konként néhány termékért gazdaságtalan lenne a kiegé­szítés.) Mindez persze ötlet nélkül kevés. Minden gyár azon igyekszik, hogy jól kép­zett műszaki gárdája oldja meg a feladatokat. Sok eset­ben azonban a munkások újításai segítenek a megre­kedt elgondolásokon. A pótlólagos automatizálás útja ma még elég rögös. Nem az imént említett „szellemi kapacitás” hiánya miatt, bi­zonyítja ezt a jászberényi példa. Három évvel ezelőtt készült el a tanulmány, s en­nek ellenére ma még nagyon kevés az olyan régi gép, ame­lyet új automatikus berende­zésekkel láttak el. Nehéz a kiegészítő készülékek, mű­szerek beszerzése, s ebben gyakran az árak is közreját­szanak. Egy apróságnak tűnő lemezadagoló például, amely a prés utólagos automatizálá­sának a lelke, a régi gép árán is túltesz — külföldről kell beszerezni. (Igaz, az utóbbi években már Egerben, a Fi­nomszerelvények, vagy Bu­dapesten a Mechanikai Mé­rőműszerek Gyárában is ké­szítenek az import cikkek minőségével vetélkedő ké­szülékeket.) Akad viszont a jó minőségű termékeknek el­lenpéldája is. A Hűtőgép­gyár egyik présének „frissíté­sénél” nyolcszor kellett ki­cserélni a hazai szövetkezet gyártotta, több ezer forintos számláló műszert. A megfiatalodott gépek újabb és újabb problémákat hoznak napvilágra. Igaz, hogy a kezelő munkásoknak csak a gép működését kell figyel­niük, de mi történik ha a be­rendezés leáll? Ha elromlik a pneumatikus vezérlés, az in­tegrált-áramkörös irányítás? A hiba megállapításához a szakmunkás-bizonyítvány már kevés. Egyre többen lát­ják ezt a Hűtőgépgyárban is: három év alatt százhúszan vettek részt a pneumatikus, hidraulikus berendezések ke­zelését, javítását oktató tan­folyamokon. Igaz, nem a pót­lólagos automatizálás, hanem az újonnan vásárolt modern gépek, gépsorok varázsa az oka a nagy érdeklődésnek. De az elromlott berendezések szempontjából ez teljesen mindegy. Problémát okozhat a rak­tározás is. Az automatizált masinák — ma még ez a jel­lemző — nem mindig illesz­kednek a gyártósorba. Töb­bet tudnak a régieknél. Az elkészített termékeket to- további megmunkálás előtt valahol tárolni kell. Szakmai berkekben úgy nevezik ezt: gyártásközi raktározás, amely a rakodólapok feltalálásával — s nem utolsósorban hasz­nálatával — jelentősen egy­szerűsödnek o A felsorolt problémák el­lenére a Hűtőgépgyárhoz ha­sonlóan egyre több vállalat­nál szentelnek nagyobb fi­gyelmet a pótlólagos automa­tizálásra. (A miértre egyszerű a válasz: megéri. Megéri ki­egészítő berendezésekkel fel­szerelni a régi, elavult gépe­ket, ahelyett hogy újakat vá­sároljanak.) A hűtőgépgyári­val ellentétben azonban sok esetben ez esetleges, vélet­lenszerű. s nem szervezett. Nehéz bizonyítani azt is, hogy a pótlólagos automatizálással foglalkozó üzemek száma sok vagy kevés. Annyi biztos, hogy táboruk növekszik. Szakértők, akik nemzetközi, gazdasági mutatók összeha­sonlítására vállalkoznak, a magyar gépipar termelékeny­ségét a nyugat-európai fej­lett országokénak 40—50 szá­zalékára becsülik. Vagyis van még pótolnivaló a pótló­lagos automatizálás eseté­ben is. Hajnal József (Foty tatjuk) Kozmikus geodézia A kozmikus geodézia leg­újabb eredményeiről adnak számot 21 ország szakembe­rei a Technika Házában kedden megkezdődött négy­napos tudományos tanács­kozáson. A kozmikus geo­dézia a műholdak földi megfigyeléséből nyert pon­tos adatokat a földfelszín­kutatáshoz, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület ren­dezte szimpóziumon az eh­hez szükséges műszaki be­rendezésekről tartanak elő­adásokat a hazai és a kül­földi résztvevők. A műholdak segítségén alapuló földfelszín-kutatás­hoz széleskörű nemzetközi együttműködés alakult ki, ebbe a munkába hazánk is bekapcsolódott, s e célra a Magyar Geodéziai Szolgálat az elmúlt évben felállította Pencen központi obszerva­tóriumát. Az obszervató­riumban most helyezik üzembe a KGST-országok közösen készített legmoder­nebb úgynevezett műhold lézerét — egyik előadás en­nek részleteit ismerteti a konferencián. Az új beren­dezés használatával pontos koordináták, támpontok je­lölhetők ki a földfelszínen, ez pedig egyebek mellett a térképkészítéshez szolgál se­gítségül. A szolnoki MEZŐGÉP tószegi gyáregységében az NDK-beli Kombinát FORTSCHRITT részére gyártják az E-295 típusú si­lókukorica betakarító adaptert. Képünkön szállításra vár a kétezredik gép.

Next

/
Thumbnails
Contents