Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

1977 .június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Építők EGYÜTT Martfűn RUGüDTU Hl K ITT Reggeli fényben úsznak a házak. Sok ablakán habos-fe­hér függönyök mutatják az életet, s néhányon látszik: dolgoznak bent a szerelők, a szakiparosok. Horváth Bela építésvezető mutatja a házat, amelyik már frissen vakolt, s amelyikbe egy-két hónap alatt negyven Azért szombaton is építünk — mondja Szakács Dániel. család költözik. Június 20-án adják át, s nagyon igyekez­nek, ne találjon hibát a mű­szaki ellenőr. Azért is hív­ják az átadás előtt: boga­rássza csak, ha talál valamit, rögtön megcsinálják. Mert az ÉPSZER-nél az a szokás, hogy a műszaki átadás után tíz-tizenkét nappal jönnek a lakók. Oj városrésznek beillő Martfű vége, a Szolnoki út mindkét oldala. Négyemele­tes házak állnak sorban. Hat év alatt épültek. — Ezzel a mostanival együtt 360 lakás — mondja az építésvezető. És mennyi lesz még! Itt megvetettük a lábunkat, sokáig! A lakások többsége két-há- romszobás. Munkáslakások, az OTP és a Tisza Cipőgyár építteti. Kell a lakás, sok a fiatal a gyárban. A fürdőszobát szerelik a kétszobásban. Jó nagy a konyhája, tágas a tere. Szakács Dániel kőműves brigádvezető pontosan ilyen­ben él 1975 óta a családjá­val. Asszonya a gyár mun­kása, a két vállalat — az ÉPSZER meg a Tisza Cipő­gyár — segítette őket az ott­honhoz. — A belső vakolás az én munkám benne — mondja. — Nekem nagyon jó, meg­felelő. Bodó József, a kőművesek Április 4. szocialista brigád­jának vezetője nem osztozik fiatal társa véleményével: — Már én nem tudnám el­képzelni ilyen zárt helyen az életemet. Ezért építettem ma­gamnak családi házat Török- szén tmilkóson, a Tenyői úton. Csak más az, van kert, egy kis munkával megterem a le- vesbevaló, meg aztán az a szabadság! Fekete Péter, a műhelybi­zottság titkára is helyben hagyja Bodó véleményét. Ne­ki Tiszaföldváron áll a háza. — Jó nagy udvar, apró jó­szággal, hogy ne a piacot szidjam, ha egy pár csirkét lecsap az asszony. Szabadkoznak, nem, nem a lakás nem tetszik. Szép is lenne, ha a maguk munká­ját nem becsülnék. De ők „vi­déki” emberek. Napjában fa- bódés autó hozza össze a száznegyven embert a mart­fűi építésvezetőségre. Csépá- tól Fegyvernekig utaznak. Így tizenkét órájukba telik a do­log, mégis ezt tartják jónak. Horváth Béla azért büsz­ke rájuk, mert törzsgárda az, amelyik Martfűn épít. Bodó József Pesten kezdte a munkáséletet. Az volt az utazás, kéthetenként. Ez a mindennapos kicsiségnek tű­nik. — Tíz, tizenkét éves törzs­gárdisták vagyunk itt együtt többségben — mondja, s Fe­kete Péter összenéz Horváth Bélával. — Ügy mondjuk, együtt ra­gadtunk itt! Van és lesz munkájuk so­káig a fejlődő gyár tövében. Most 1980-ig tudják, mennyi lakást építenek, de azt is, hol lesz az új lakónegyed, hová hurcolkodnak, ha itt a Tisza- földvár felé eső végeken be­fejeződik a munka. Szeptem­berben újabb negyven lakást adnak át és év végéig még húszat. Aztán a TÜZÉP-től kijelölik az új házhelyeket, s beépítik a nagykanyartól az első szövetkezeti házig a te­repet. Szép munka lesz, mire elkészülnek. Ály Gyula gépkezelő, Lisz- kai László segédmunkás és Szakács Dániel kőműves az étteremben ül le néhány szó­ra. Van saját éttermük, száz Mm Együtt ragadtunk itt — hunyo­rít Fekete Péter. ember is elfér benne. Terí­tenek is annyinak, hiszen rég kiment a divatból a táská- zás. A cipőgyárból küldik a meleg ebédet minden nap. — Megszoktuk a főtt ételt, jó is, nem kell szárazai rág­ni, aztán akárhogy számo­lunk, olcsóbb is, mint ha ven­nénk, ezt, azt. Ízletes ebédet küldenek a gyárból. Szeretik az építőket a gyárban. Jönnek gyakran a vezetők, kérdezik, rendben-e minden? És jön a tanácsel­nök is, akiről úgy tartják, lelkes fejlesztője Martfűnek. — Megismertük az embe­reket is, meg ők is minket. Jó az nekünk, hogy nem kó- dorgunk hol itt, hol ott. Ezért is maradtunk együtt, ilyen szépen. 80 százalék ná­lunk a törzsgárda! Ez pedig, építőmunkások között szép, ugyebár? Az ebédlő mellett melegvi­zes zuhanyzó, öltöző. Maguk­nak építették, s ha odébb mennek, a másik végre, ott is lesz. Horváth Béla szerint még jobb. Megéri, mert az ember fontos. A munkaidő reggel héttől délután ötig tart. Akkor ér­kezik a fabódés, s viszi haza a munkásokat. Minden szom­bat szabad. — Azért szabad szombaton is építünk — mondja Sza­Bodó József, aki a családi há­zat szereti. kács, a legfiatalabb brigád vezetője. — Valaki mindig nyakig van a munkában, ott­hon. Fiatalok, maguknak csi­nálják. Hát csak elmegyünk, kisegítjük! — Aztán a kert, a néhány kis szőlőtőke körül is tesz- vesz az ember, ilyen jóidő­ben .. . — Jó időben — a napszít­ta arcú építésvezető sóhajt — tudja, meglátszik a mun­ka menetén, az emberek ar­cán, amikor végre tavaszo- dik, s dolgozhatunk teljes kedvvel, erővel! Nekünk épí­tőknek ez az igazi. Bezárt vi­lág lehet máshogy élni, dol­gozni! Kint, a természetben, a nap melege is másképp süt. Ablakból nézni borzasztó lenne. Ebben mind egyetértenek. Ezt élik évtizedek, évek óta. Ez az ő világuk. Jó világuk. S. J. ' Fotó: N. Zs. Új rendel kezesek fl tsz-ek kategorizálásáról, a dolgozók munkaidejéről és munkadíjazásáról A Magyar Közlöny 41. számában megjelent a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együt­tes rendelete a tsz-ek ka­tegorizálásáról, a tsz-ek dolgozóinak munkaidejé­ről, valamint munkadíja- zási rendszeréről. Az új jógi szabályozás alapelve: a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és a társulásoknál dolgozó ta­gok és alkalmazottak mun­kadíjazása — váljék a le­hető legnagyobb mértékben azonossá az állami vállalati dolgozók bérezésével. A munkadíj-szabályozás eddig a termelőszövetkezeti tagok esetében csak a vehe­tőkre és valamennyi alkal­mazottra terjedt ki, nem érintette viszont a tagként dolgozó fizikai munkásokat, ügyintézőket és ügyviteli dolgozókat. Az új szabályo­zás már minden tsz-dolgo- zóra kiterjed. A ts^-tagok eddig sérel­mesnek találták, hogy elté­rőek voltak a személyi munkadíj, illetve a szemé­lyi fizetés megállapításának szabályai. (A tag vezetők esetében a személyi munka­díj felső határa a munka- díjtétel felső határának 20 százalékkal, az alkalmazot­taknál pedig 30 százalékkal növelt összege volt.) A ren­delet most egységesen az állami vállalat; szabályok alkalmazását írja elő, s ez­zel a megkülönböztetés meg­szűnt. Az új jogszabály alapján a besorolás alapját képező fizikai és nem fizikai mun- kádíjtételek az állami vál­lalati munkabér-tételekkel teljesen azonosak. Azonos előírások alapján történik a személyi munkadíj, illetőleg a személyi fizetés megálla­pítása is. A továbbiakban azonos mértékű lesz a ma­gasabb vezetői munkakört betöltő tsz-dolgozók részére kifizethető prémium azzal, mint amit a vállalati veze­tőknek adhatnak. S ezentúl a szövetkezetekben fizetett, az eredménytől függő ré­szesedés is megfelel a válla­lati nyereségrészesedésnek. A jogszabály egyebek kö­zött intézkedik a mezőgaz­dasági tevékenységet folyta­tó tsz-tagok és alkalmazot­tak éves munkaidejéről; ez túlórával együtt legfeljebb 3000 óra lehet. Ennél maga­sabb munkateljesítményt a termelőszövetkezeti dolgo­zóktól követelni nem lehet, A drága berendezések megérkeztek. A ládákat s a kiegészítő tartozékokat el­helyezték egy raktárszerű épületben. A szállítók kül­földi képviselője különös figyelemmel megvizsgálta, zárható-e az ajtó. Merthogy gyártottak már szolnoki üzemnek gépeket, ott is ha­sonló problémák voltak, s amíg állt a masina az ide­iglenes tárolóhelyen, addig leszedegették róla a csava­rokat. A Nagyalföldi Ku­tató és Feltáró Üzemben vasajtó mögött pihen a tompahegesztő gép. Hozzá senki nem nyúlhat. Ára 250 ezer rubel. Pihen, pedig még nem is dolgozott — nem dolgozhat. A kőolajfúrásnál a több ezer méterre lenyúló fúró- rudat darabokból illesztik össze. Menettel csatlakoz­nak -egymáshoz az elemek. A kapcsoló rész kopik, tö­rik, ezért levágva a csö­vekről az újat tompahegesz­téssel rögzítik. Jobban mondva rögzítenék. Régeb­ben nem tehették ezt, mert nem volt berendezés, most nem tehetik azért, mert.. . De ne vágjunk a dolgok elé. Az üzem évek óta nyuga­ti országokból importálja az új csöveket. Évenként 40— 50 millió forintot költenek erre. az elhasználódott ru­dak pedig besorakoznak több ezer társuk mellé az .állványokra. Nem kell kü­lönösebben illusztrálni, ez jelentősen drágítja a kőolaj­fúrás költségeit, öt évvel ezelőtt született meg a ja­vaslat: mivel a kapcsoló elemek itthon is gyártha­tók, vásárolni kellene egy olyan gépet, amely a tom­pahegesztést elvégzi. Az öt­letet, a javaslatot piackuta­tás követte. Két esztendeig. Ezidő alatt a szakemberek sokat jártak külföldön, ajánlatokat kaptak olasz, nyugatnémet cégektől, végül megláttak az NDK-ban 1973-ban egy berendezést. Megkötötték a szerződést. Sikerült tervezőt is talál­ni, az OLAJTERV vállalta az épületek, a kiszolgáló be­rendezések tervezését. Idő­közben kiderült, mást is vállalnia kell. Az NDK cég ugyanis nem rendelkezett fúrócsövek tompahegeszté­si technológiájával. Felke­resték tehát a tervezőket, készítsék el ezt, s a tapasz­talatokat majd átveszik a német szakemberek. Még annyit: a tervezők kikötöt­ték, csak részletekben tud­ják szállítani a dokumentá­ciót. Ez bizony megnehezíti a kivitelezők munkáját. So­káig nem is akadt az épü­letek elkészítésére vállalko­zó. Végül 1975-ben megszü­letett a Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vállalattal a megállapodás. Így 1976. január 1-én el is kezdték a kivitelezői munkálatokat. Három esztendő tehát el­telt. Közben sokat utaztak a szakemberek, mert a szűk területi viszonyokhoz. a szolnoki üzem adottságai­hoz kellett alakítani a tech­nológiát. Kiderült, nem jó a kezdeti elképzelés, módo­sítani kellett a terveken, mert a tompahegesztőhöz nélkülözhetetlen az új cső­egyengető. Valamint új tra­fóállomás, új laborépület szükséges, mert a régit le kell bontani, helyére kerül a csarnok. Addig tehát semmit, amíg a labor új otthona el nem készül. Tavaly januárban kivonultak az építők, ekkor­ra már tisztázódott az új beruházás — a tompahe­gesztő a csarnokok, a kiser gítő berendezések, a trafó­ház, a laboratórium — 117 millió forintba kerül. Eb­ből a labor, amelyet idén májusban adtak át az épí­tők, másfél millió forint ér- " tékű. Ezt másfél évig épít­gették. Közben elkészült a trafó­ház is. sőt megérkezett az NDK-ból a tompahegesztő berendezés. (A megrende­lők „rátartással” kérték a szállítási határidőt, gondol­ván, mire felépül a csarnok, addigra majdcsak megjön a gép. Megjött, de idejében.) Mindez mivel jár? A szer­ződés szerint a garanciát el­veszti az üzem, ha a szállí­tás időpontjától 18 hónapon belül nem próbálja ki a gé­pet. Tehát 1976. végén a garancia „elúszott”. Eddig a tompahegesztő története, ami még nem zá­rult le. Minden bizonnyal a beruházók, a tervezők, és a kivitelezők is tudják, hol követtek el hibákat. A Nagyalföldi Kutató és Fel­táró Üzem a piackutatásnál, a beruházások előkészíté­sénél. Hátráltatta a munká­kat a tervek sorozatos mó­dosítása, a dokumentációk szakaszos — és nem ütemes — szállítása, ugyanúgy mint a kivitelezőknél az időnkén­ti szervezetlenségek. A cél, s ezzel egyetért beruházó, tervező, kivitelező, hogy a gép minél hamarabb üze­meljen. Ne kelljen még éve­kig milliókat fizetni a nyu­gatról importált csövekért, akkor amikor ezerszámra várnak felújításra itthon ezek a nélkülözhetetlen szerszámok. Az akargt mint elmondták, mindenki részé­ről adott, most már csak le keli szűrni a tanulságokat. Ha ennyi elég ... H. J. HOGY TÖBB LEGYEN... Munkás háztáji Ismerkedés a számítógépekkel Tanfolyam programozóknak Szolnok megyében mind több vállalat igényli a SZÜV szolgáltatásait. A bővülő géppark egyre több számítás- technikai szakember munká­ját követeli meg. Képzésük­ről a Nemzetközi Számítás- technikai Oktatási és Tájé­koztató Központ gondosko­dik, amely az 1977—78-as tanévben is indít tanfolya­mokat Szolnokon. Az információ folyamat- szervezői kurzus hallgatói két éven keresztül heti egy alka­lommal hallgathatnak elő­adásokat az üzemek, vállala­tok, intézmények gazdasági munkáját segítő számítógépes folyamatok szervezéséről, tervezéséről. Indítanak ázámítógép-prog- ramozói tanfolyamot is Szol­nokon. Ennek célja: kiképez­ni szakembereket, akik algo­ritmusok alapján képesek számítógépi programok meg­írására.' Elsajátíthatnak egy magas szintű programozási nyelvet, megismerkedhetnek az operációs rendszer hasz­nálatával. A tanfolyam ideje két esztendő, a részvétel fel­tétele hasonlóan az előzőhöz, az érettségi bizonyítvány. Georgikon ríapok A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem Mezőgazda­ságtudományi Karán augusz­tus 23—25 között rendezik meg a XIX. Georgikon na­pokat. A mezőgazdaság egyik súlyponti feladata je­lenleg a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztése. A keszt­helyi kutatók ezért a szarvasmarha gazdaságossá­gi kérdéseit javasolják a háromnapos tudományos ta­nácskozás központi témá­jául. Van abban valami meg­ható, amikor ősz hajú asz- szony öntözi meg reggelen­ként a gyenge csemetefát, és a bérház tövében, a frissen ültetett virágok közt tér­deplő, csöppet sem fiatal férfi gyomlálja a földet. Ha­sonló érzések szállhatják meg az embert, ha Vágó Jó­zsefet, a BVM kunszentmár­toni gyárának lakatosát hall­gatja. — Valahogy jobb étvágy- gyal is esszük azt, amit ma­gunknak termeltünk. Aztán nehéz meló után kikapcso­lódásnak sem rossz a friss levegőn elvackolni azzal a száz négyszögöllel. Van ám benne minden: sárgarépa, petrezselyem, hagyma ... szóval ami egy háromtagú családnak csak kell. — Hogyan döntöttük el, hogy kinek melyik darab jut? Ügy, hogy beleraktuk egy kalapba az összes ne­vet és sorsot húztuk. így nem lehetett bundázni, és most senki sem vitathatja a másikét. Ha nem ezt csinál­tuk volna, akkor nagy ve­szedelem kerekedhetett vol­na, mert sok volt az igény­lő. Annyira, hogy az eleinte 150 négyszögölenként hirde­tett területet le kellett szál­lítani százra. No, de ez nem is baj, mert legalább jutott mindenkinek. Kivéve persze azokat, akiknek kertes háza van, mert az kizáró ok... Szóval kisorsoltuk a földet, levertük a karót, és a két­szer megszántott földbe, ugyanis a tsz olyan rend.es volt, hogy a négyszögölen­ként egy forint bérleti díjért meg is művelte a talajt, el­ültettük amire otthon szük­ség van. — Hogy mikor kell kapál­ni, meg egyebek? Az idő­sebbek mondják. Például be­szélik a műhelyben, hogy most már permetezni kell. Erre én megkérdem, hogy mivel, aztán megyek a bolt­ba, megveszem amire szük­ség van, kölcsönkérek egy permetezőt... Egyszóval megy itt minden, mint a ka­rikacsapás. Nincs más véleményen Lekly Sándor lakatos se, pe­dig ahogy mondja: — Tíz évvel ezelőtt még pesti voltam, s mivel a Rá­kóczi úton nem terem zöld­ség, sok tapasztalatom ne­kem sincsen. De elmegyek a a kertbarátok előadásaira, amin egyébként illik ott len­ni mindenkinek, s mert a kert itt van a gyárral szem­ben, majdnem mindennap megnézem, hogy kell-e vala­mit csinálni vele ... Harangozó Sándorné, a szomszéd üzemben, a Pannó­niában gyönyörűen megtisz­tított bőrökkel dolgozik, lé­vén ugyanis a fehér raktár csoportvezetője, de ugyan­úgy gondolkodik, mint az olajos kezű munkások. — Mi ugyan kertes ház­ban lakunk, ha valaki visz- sza nem mondja a 100 négy­szögölt, nem is kaphattunk volna földet, de bizony meg­érezte a pénztárcánk a ta­valyi borsos zöldségárakat, így aztán amikor mégis le­hetőséghez jutottunk, egy­ből belevágtunk: az összes földbe krumplit ültettünk. Egy kicsit kényszerből per­sze, mert a mi gyárunk el­késett a kéréssel, s így a tsz csak a tavasszal egyszer megszántott földjéből tu­dott adni. Révész István, a kunszent­mártoni Körösmenti Terme­lőszövetkezet pártbizottságá­nak titkára szerint: — Nem nagy darab az egész, összesen is csak 3—4 hektár lehet. S mindegyik amolyan dirib-darab föld, amire nagy gépnek rámeni- nie sem érdemes. Hasznosí­tani viszont kell valahogy, és ezek szerint sikerült is. — braun —

Next

/
Thumbnails
Contents