Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
1977. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Péter-Pál napján lesz hetvenöt éve hogy a Zagyva-parti művésztelep műtermeit átadták az első művészeknek. Ettől az időtől számítjuk a kolónia történetét. SZOLNOKI MŰVÉSZEK KÜLFÖLDÖN... Amikor a szolnoki UII művésztelep alko- ■ ll» tóiról beszélünk, s _____ teljes joggal, — hiszen ők maguk is vallották ezt, — szolnokiaknak mondjuk őket, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a Tisza-parti művésztelep elsősorban a nyári hónapokban működött. A törzstagként vagy vendégtagként-éy- ről évre megjelenő festőművészek legtöbbjének műterme volt a fővárosban is, s részt vettek a képzőművészeti élet egészében. Ismert tagjai voltak a különféle művészeti társaságoknak, művészeti „asztaloknak”, szereplői a külföldi kiállításoknak. A z 1905-ös velencei nemzetközi képzőművészeti kiállítás magyar termének résztvevői között Bihari Sándor, Mihalik Dániel, Ol- gyay Ferenc, Szlányi Lajos, Zombory Lajos nevével találkozunk, hogy csak a művésztelep alapítóinak névsoránál maradjunk. Deák— Ébner Lajos, aki ekkor már a női festőiskola tanáraként járt le vásártémákért Szolnokra, éppen egy itt készült képpel szerepel a kiállításon. De az 1908-as londoni ipari-mezőgazdasági és művészeti kiállításon, s az 1911- es római nemzetközi tárlaton is szerepeltek művészeink. A művésztelep negyedszázados jubileuma alkalmával készített számvetés a szolnokiak külföldi sikereire is kiterjed. Idézzünk ifj. Gonda Béla írásából: „ .. .a szolnoki művészek a háború után rendezett külföldi nemzetközi kiállításokon, köztük Bécsben, Velencében, Brüsz- szelben, Varsóban, mindenütt sikert arattak ... Vi- dovszky Bélának Interiőr című, szolnoki tárgyú képét az 1922. évi velencei nemzetközi kiállításon az olasz király vette meg, hogy Zá- dor István munkáiból a bécsi Albertina, a brüsszeli Musée Moderne és a londoni British Múzeum vásároltak, — hogy Szlányi Lajos mennyire ismert Angliában is, hogy Pólya Tibor művészetével amerikai és angol lapok cikkek egész sorában foglalkoztak, s műveiből Amerikában és Agliában egyaránt többet megvettek, sőt odakünn megrendelésre is (dolgozott, vagy hogy Fényes Adolf és Zombory művészete mennyire elismert külföldön, sőt a fiatal Szüle Péter is feltűnt már négy nagyobb nemzetközi tárlaton ...” Tegyük hozzá, a fenti cikkben közöltek továbbiakkal bőségesen kiegészíthetek. Megemlíthetjük a nagysikerű stockholmi képzőművészeti kiállítást, amelynek egyik vezető képviselője Szlányi Lajos volt. S érdekességként ejtsünk néhány szót az 1938-ban, Tal- linnban rendezett magyar képzőművészeti kiállításról, ahoi tizenkét, Szolnokhoz kapcsolódó művész szerepelt. De ha mindezekre nem térnénk ki, csupán az 1937- es párizsi világkiállítás magyar pavilonjának résztvevőit mutatnánk be, — már elégséges lenne a szolnokiak jelentőségének bizonyítására. Mattioni Eszter, Aba- Novák Vilmos, Borbereki Kovács Zoltán jelentős díjakkal távoztak. S olyan vonzerőt gyakorolt akkoriban a szolnoki kolónia nyugalmas környezete, hogy a párizsi kiállítás törzstag szolnoki művészeinek sikerült a szintén nagydíjas Kovács Margit kerámikus művészt is magukkal csábítani. A kolónia tagjai igen sokat tartózkodtak külföldön ösztöndíjakkal, kiállításokkal és tanulmányutakon. Szinte általános volt a napilapok ilyenfajta tudósítása : Pólya Tibor nemsokára érkezik Angliából, Mattioni Eszter egyelőre nem jön a telepre, mert Svédországban van, Szlányi Lajos ezidén Olaszországban fe'st, Zádor István a szolnoki telep külföldi művészcsere-akciójá- nak keretében Hollandiában tartózkodik stb. Ennek a csereakciónak, amelyet a budapesti Fészek művészklub igazgatója indított el, a szolnoki telep aktív részesévé vált. Nemcsak a szolnoki művészek utaztak így hosz- szabb-rövidebb tanulmányútra külföldre, de a telep is fogadott külhoni művészvendégeket. 1939. augusztusában három lengyel művész érkezett a telepre, egy festő, egy grafikus é’s egy szobrász. Ugyanebben az esztendőben angol festők is jelezték, hogy hosszabb időt töltenének a Tisza-parti kolónián. Az említett utazások, kiállítások csak elenyésző részét jelentik a szolnoki művésztelep ilyen irányú tevékenységének. Ahhoz viszont elegendő, hogy érzékeltetni tudjuk, mennyire nem jelentett elzártságot sem a fővárosi, sem a nemzetközi képzőművészeti élettői az a tény, hogy a művészek nyaranta a szolnoki kolónián dolgoztak. Sőt! Ez a nyugodt, baráti légkörben, művészetről folytatott vitákkal és aktív alkotó tevékenységgel töltött néhány hónap kitűnő munkákat eredményezett mindegyikőjüknél. Ezért tértek vissza hűségesen, és vallották magukénak a telepet. Egri Mária (Folytatjuk) Szakmai gyakorlaton a szakközépiskolások Az iskolákban befejeződött a tanév, a diákok készülődnek a táborozásra, a nyaralásra. A szakközépiskolás tanulóknak azonban mégsem csengettek ki egészen, hiszen a napokban elkezdődött a kötelező nyári szakmai gyakorlat. Fiatalok népesítik be az üzemeket, gyárakat; amit tíz hónapon át megtanultak a könyvekből azt most megismerik a gyakorlatból is. A szolnoki Vízügyi Szakközép- iskola tanulói Tiszakécskén tanulmányozzák a folyó-me- derrendezés fortélyait, szorgalmasan segédkeznek a különböző munkálatokban. Alig egy kőhajításnyira a Tiszától a forró homokra fektetett hosszú fóliaszőnyegen tíz-tizenkét diák dolgozik. Öriástűkkel, műanyag „cérnával” öltögetik össze a fóliadarabokat. — Ezt a cérnát aligha rágják szét a halak — jegyzi meg a harmadikos Berta Li- lian. — A fólia ugyanis a Tisza medrébe kerül majd a nádszövettel együtt — magyarázza Sólyom Albert. — Jobb itt, mint az iskolapadban? — össze sem lehet hasonlítani. Sőt még a tanműhelynél is jobb. Így lehet csak igazán megtanulni a szakmát, a legjobb tankönyv sem tudja pótolni a gyakorlatot — vélekedik Lilian. — Vízépítő tagozatos osztályba jár. Nem kimondottan női pálya. — Óvónő akartam lenni, de nem vettek fel gimnáziumba. Most már viszont megkedveltem ezt a szakmát, s' ha elvégeztem a középiskolát, szeretnék továbbtanulni. — A gyakorlat egy hónapig tart. Hol töltik a vakáció többi részét? — Építőtáborba megyünk, egy hétig pedig Rákóczifal- vára járunk a termelőszövetkezetbe zöldséget szedni. — S mikor nyaralnak, pihennek? — Marad egy kis idő arra is. Az osztályunk az NDK-ba kirándul -— újságolja a másodikos Kiszely Imre. Amit a gyakorlaton keresünk, jó lesz a nyaraláshoz. A munkavezető Masáth László elégedett a diákok munkájával: — A fárasztó napi utazás — Szolnokról és vissza — fel sem tűnik a gyerekeknek. Nagyszerűen helytállnak. S aminek külön örülünk, a fiatalok érdeklődnek a munkáról, miért kell elvégezni, s persze a majdani elhelyezkedési lehetőségekről is. Azt hiszem, a gyakorlatokon dől el, hogy megszeretik-e a diákok a választott hivatásukat. Én magam is akkor határoztam el, hogy megmaradok a pályán, amikor iskolás fejjel belekóstolhattam a kétkezi munkába, akkor ismertem meg azt, amiért beültem a padba, a szakmát, amit választottam. T. G. Hiúsági építészeti tábor Mártélvon A KISZ Központi Bizottságának megbízásából, a KISZ Csongrád megyei Bizottsága augusztus 1-től augusztus 14-ig a Mártély melletti Ti- sza-parton rendezi meg a XII. országos ifjúsági építészeti tábort. * Régi ■Pl mesterségek 1 a mai Szolnokon Maszek bolt” icsodaaaa? ? !!! — kJ üvöltött Bodrogi a tele- • * fonba. — Hogy én ... ? — mély lélegzetet vett — Nahát, majd én megmutatom ... Ez is csak egy tisztességes munkásemberrel történhet meg ... Disznósági Tiszta fejjel állok minden vizsgálat elébe! Lecsapta a telefont, arca lassan visszanyerte eredeti, ciklámenvörös színét. Amíg telefonált, püspöklila volt. Maga elé bámult a földre, gondolkodott. Húsos füle mozgott. „Tiszta fej?” gondolta, „vagy emelt lélek?” legyintett, „valamit összekevertem megint, az biztos.’’ Száznegyven kilóját meghazudtoló fürgeséggel felkelt és kiabálni kezdett. — Fülest kaptam fiacskám a Robitól, jön a KÖJÁL, meg az élelmiszer- vizsgáló .. . Még ma! Megbántott tónusú, mély hangja leesett a földre és kigurult egy nyitott ajtón. Kintről zörgés hallatszott> mintha egy lábasra tették volna rá a fedőt s az ajtóban megjelent egy vékony, csúnyácska nő. — Mit nézel — förmedt rá Bodrogi — jól hallottad ... — Honnan tudták meg? — kérdezte halkan az asz- szony. — Megtudták, megtudták, mit tudtak meg? Te is csak nyöszögsz itten, megtudták, mit tydtak meg? Valami barom reggel kolbászt zabáit a kettesben, nem ízlett neki és kitalálta, rázsige is: ez is csak egy tisztességes munkásemberrel történhet meg. De zavarodottságát mi •sem bizonyította jobban, hogy ösz- szekeverte a tiszta lelket és az emelt főt. Na, mindegy. Tenni kell valamit. Bodrogi, mint egy vadkan, becsörtetett a szóKutyakolbá hogy kutyahúsból van . .. A disznó! Majd én megmutatom! Bodrogi arca újból püspöklila lett. Részben indulataitól, amelyek éppoly vastagok és húsosak voltak, mint ö maga, részben a megerőltetéstől — Bodrogi József pecsenyesütő volt, három bódé karmestere (egyik a saját, másik a felesége, harmadik a testvére nevén) és csak paufleck- beh volt képes huzamos ideig gondolkozni. A telefon a kereskedelmi osztályról érkezett és annyira felkavarta, hogy kétszer is elmondta: majd én megmutatom, és hogy disznó. Egyszer eszébe jutott a vabába, zsírpecsétesf vonalas írkát tett maga elé, zsebéből előkerült egy csökött ceruza. „Bemenni Pityuhoz” — írta először, aztán alá sorban „bemenni Fi- tyó elvtárshoz’’ — itt rágott egyet a ceruzán — „bemenni a megyére", és végül: „bemenni Lacza cimborához”. Bodrogi József délelőtt tízkor kezdte a bemenést. Délután kettőkor rajtaütésszerűen meglepték bódéit az ellenőrök, lefoglalták a kolbászkészletet, mintákat vettek, szimatoltak és vegyelemeztek. Bodrogi estére püspöklila fejjel és galambfehér lélekkel állt a szabóban a telefonnál. — Köszönöm, cimbora. Hát persze, hogy nem találtak. Hogy is találhattak ott, ahol nincs, hehehe. még ilyet! Csak egy tisztességes munkásemberrel... Nyolc egyforma telefon- beszélgetést bonyolított le. Megizzadt. Aztán betúrt az ing nyakába és kiabált. — Készítsetek elő, nincs áru, holnap nem tudunk indulni. Gyerünk, gyerünk, legalább ötven kiló kell. Lassan átöltözött. Felhúzta a valamikor fehér, zsírpacniktól és vércsimbó- koktól megkeményedett henteskötényt, hosszú kést fogott a kezébe és kiment az udvarra. Alkonyodott. Hátul, egy deszkából tá- kolt fáskamraféle előtt megállt és a torkát köszörülte. Béniről valami kaparászás hallatszott, Bodrogi kinyitotta a reteszt, benyújtotta fejét a félhomályba. Nagy, virsliujjú jobb kezével diszkréten csapkodni kezdte a combját. — Na gyere ide — mondta halkan és megmarkolta a kést. Arca piros volt most, mint a hóhér süvegje. — Gyere szépen ... Kampis Péter
