Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

1977. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Péter-Pál napján lesz hetvenöt éve hogy a Zagyva-parti művésztelep műtermeit átadták az első művészeknek. Ettől az időtől számítjuk a kolónia történetét. fl MŰVÉSZEK ES a VAROS Itt az ideje, hogy a Szolnoki Művész- I ■ ■■ ! telep történetéről I ' 1 közreadott soroza­tunkban néhány szót ejt­sünk a kolónia és a város kapcsolatáról. Már a telep megalakulása előtti idő­szakban jelentős szerepet játszott a művészek rend­szeres idelátogatásában a szolnokiak szívélyessége. A műtermes házak felépítéséig a festők, munkájukhoz al­kalmas házaknál szálltak meg. Nem volt közömbös tehát, hogy a lakosság sze­retettel fogadta őket. A ké­sőbbiekben pedig a szolno­ki, sőt a vármegyei művé­szetszerető lakosság segítsé­gére alapozta a Művészeti Egyesület a kolónia anyagi támogatását. Ez kétségtele­nül függött a nagybirtoko­sok, a város vezető rétegé­ben szerepet játszó üzletem­berek, bankárok, kereskedők hozzájárulásától, de semmi­képp sem szabad elfeledkez­nünk azokról a polgárokról, akik fillérekkel. tömeges képsorsjegy-vásárlásaikkal segítettek a művésztelep anyagi gondjain. Több dokumentumunk van arról, milyen mértékig érez­te az egész város magáénak a művésztelepet, milyen je­lentősége volt egy-egy kiál­lításnak, művészeti esemény­nek. Ifj. Gonda Béla írja a telep huszonötödik évfordu­lóján a szolnoki közönség­ről : „ . . . E sorok írója öt éven át élt együtt Szolnokon a festőkkel és a műbarát közönséggel, s gyönyörűség­gel láthatta a művészeti kul­túrának azt az egész Ma­gyarországon páratlan fel­lendülését, amj Szolnokon lejátszódott. Míg kezdetben alig néhány képet vesznek, de már azt is szeretettel be- cézgetik, büszkeséggel muto­gatják, eldicsekednek vele, később lassan-lassan mind több lesz a műpártolók szá­ma ... A művészek tehát Szolnokon valóságos otthon­ra találtak, s így otthonra talált ott velük már általá­ban maga a művészet is ...” Ez a jó kapcsolat az évek során csak fejlődik. így jut el odáig a Művészeti Egye­sület, hogy a II. világháború pusztításai nyomán teljesen használhatatlanná vált mű­vésztelep helyett szolnoki polgárok lakásait biztosítot­ta a Budapesten lakó törzs­tag művészek nyári befoga­dására. Több visszaemléke­zés szól arról, hogy a hábo­rús időszakok, a gazdasági válság esztendei alatt a mű­vészek Szolnok éttermeiben képpel fizettek, s ezt a tu­lajdonosok rendjénvaló üz­letnek tartották. Az érem másik oldalé pe­dig az a kötődés, amellyel a művészek érezték magu­kénak a várost. Részt vet­tek kulturális életében, elő­adásokat, tárlatvezetéseket tartottak, kiállításokat ren­deztek a közízlés fejlesztése érdekében. Zombory Lajos haláláig tagja volt a telep­nek, azon művészek közé tartozott, akik meg is tele­pedtek a Tisza-parti város­ban. Zombory Lajos, mielőtt képzőművészeti tanulmányait megkezdte volna, építészeti rajzoló volt, esztendőkig Lechner Ödön irodájában dolgozott. így készséggel ál­lította tudását a város szol­gálatába. Több közművelő­dési jellegű bizottságnak tagja a vármegyénél és a Növekedett az érdeklődés az orosz nyelv iránt Év vége a Gorkij nyelviskolában Negyedik tanévét zárta az idén a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Központi Gor­kij Nyelviskolájának Szol­nok megyei tagozata. Negy­venöt tanfolyamon ötszáz­huszonnyolc hallgató vizsgá­zott le sikeresen orosz nyelv­ből. Ez az eredmény a négy tanévet összehasonlítva az egyik legjobbnak számít. A siker titka abban rejlik, hogy a korábbi évektől el­térően a szervezésben ala­posabban kivették részüket az MSZBT tagcsoportok, s a közép- és általános iskolai orosz _ szakos pedagógusok, szakfelügyelők, Örvendetes, hogy az el­múlt tanévben indítottak tanfolyamot szakmunkás- képző intézetekben is, hi­szen köztudott, hogy ezek­ben az oktatási intézmé­nyekben a tanterv nem írja elő az orosz nyelv tanítását. Sajnálatos azonban, hogy a megyében még mindisrtalál- hatók fehéi; foltok — mint például a tiszafüredi járás — ahol egyetlen egy tanfo­lyam sem volt az Idén. Nem valószínű azonban, hogy ez az érdeklődés hiányát jelzi. Elég ha csak arra utalunk, hogy a tiszafüredi gimná­zium diákjai második helye­zést értek el a „Ki tud töb­bet a Szovjetunióról?” or­szágos vetélkedőn. Az elmúlt években a jász­berényi járásban alig sike­rült összehozni egy vagy két tanfolyamot. Az idén vi­szont a járások versenyé­ben elvitték a pálmát. Hat kezdő tanfolyamon nyolcva- nan tanulták meg az orosz ábécét, s az alapvető tár­salgási formulákat. A szol­noki járás viszont mindösz- sze két tanfolyamával az elsőről az utolsó előtti hely­re került az idén. Megnövekedétt az érdek­lődés az orosz nyelv iránt az általános- és középisko­lákban. Ezek az iskolaj tan­folyamok olyan diákokat tö­mörítettek, akik orosz sza­kos pedagógusoknak készül­nek, vagy a Szovjetunió fel­sőoktatási intézményeiben szándékoznak továbbtanulni. A nyelv órán kívüli tanu­lása megmutatkozott a ta­nulmányi versenyeken. Nem egy középiskolás tanuló eredményesen szerepelt az országos döntőn is. A hagyományokhoz hűen a tagozat vezetői idén is hir­dettek megyei versenyt a tanfolyamok hallgatóinak. A jelentkezők írásbeli és szó­beli versenyen adtak számot ismereteikről. A legjobbak — a jászberényi Szebenyj Éva gyógyszerésztechnikus (tanára Kovács Györgynél, a mezőtúri Herbály Katalin gyógyszertári asszisztens (ta­nára Horváth Károly) és Tóth Ilona, a szolnoki Tisza- parti Gimnázium és Szakkö­zépiskola tanulója (tanára Simon Ferencnél — egy-egy szovjetunióbeli utazásban részesültek. A legeredménye­sebben dolgozó pedagóguso­kat pedig a Központi Gorkij Nyelviskola jutalmazta. Négyévi munkájuk elismeré­seként Rekita Albertné, a szolnoki Vízügyi Szakközép- iskola igazgatója és Kulcsár Balázs szakfelügyelő szintén szovjetunióbeli utazást ka­pott. . T. G. városnál egyaránt. A Tisza- vízvezeték érdekében 1910- ben erős propagandát fejt ki, míg sikerül meggyőznie az illetékeseket, hogy ez sokkal hasznosabb, mint a tervbe vett ártézi-vízvezeték. Zom­bory legnagyobb szabású közéleti munkája azonban a Tisza-part rendezési tervé­nek elkészítése 1925-ben. „Szolnok város képviselő­testülete ... szívesen vette Foto: Tabák Lajos Folyók és hidak találkozója Katharina Blum elvesztett tisztessége tudomásul, hogy festőmű­vész úr a szolnoki gőz- és gyógyfürdő építésével kap­csolatosan az egész Tisza- part rendezésére vonatkozó­lag egy elgondolásában mű­vészies, kivitelében tetszetős és a jövő fejlesztés lehető­ségeit szem előtt tartó tervet készített es bocsájtott a vá­ros rendelkezésére. Ennek alapján el is határozta a képviselőtestület a Tisza- partnak általános rendezé­sét, illetőleg parkírozását olyanképpen, hogy annak eszközlésénél a festőművész úr tervezésében megadott gondolatokat szem előtt tart­va minden tekintetbe jöhető városfejlesztési, szépészeti, közegészségügyi és általános kulturális kívánalom kielé­gülést nyerjen, s egyidejű­leg elhatározta, hogy itt ma­gánépítkezéseket nem enge­délyez, de még a közvetlen környékbeli építkezéseket is speciális szabályrendeleti in­tézkedésekkel idomítja a tervbe vett Tisza-parti ren­dezéshez . . Ez így is történt. S ha nem is teljes egészében, de máig követhető formájában Zombory Lajos elképzelései szerint valósult meg a Tisza- part rendezése. Levéltári kiadvány Budapesten készül Az európai fővárosok építéstör­ténetének forrásai című nem­nemzetközi kiadvány, kez­deményezője és anyagi tá­mogatója: a Fővárosi Tanács, pontosabban a Fővárosi Le­véltár. Szerzői: több, mint húsz európai főváros levéltá­rai. A Nemzetközi Levél­tári Tanács hathatósan se­gíti e hasznos vállalkozást. A tanács ügyvezető főtitká­ra, Kecskeméti Károly Ság- vári Ágnessel, a Fővárosi Levéltár igazgatójával együtt elmondta az MTI-nek: az európai fővárosok polgár- mestereinek budapesti talál­kozója, a kölcsönös törek­vés az együttműködésre su­gallta a javaslatot, amellyel mind a Nemzetközi Levél­tári Tanács végrehajtó bi­zottsága, mind a fővárosok egyetértettek. A Nemzetközi Építész Szövetség és más nemzetközi szervek is üdvö­zölték e kezdeményezést, hi­szen ez a mű nemcsak a történeti kutatást, hanem a városrendezést, . műemlékek védelmét, restaurálást is szolgálja majd. Mint azt a tényszerű, tár­gyilagos történetből meg­tudjuk, Katharina Blum egyáltalán nem vesztette el a tisztességét. Legalábbis, ha ennek megítélése vala­mennyire Is objektív mér­cék alapján történik. Egy átlagpolgárhoz — vagy aho­gyan az egyik nyomozó né­hány könyv alapján hatá­roz: kispolgárhoz — képest nagyon is tisztességes. Ám az ábrázolt társada­lomban a látszat dönt a tisztesség felől, az teremti meg és az veszejti el. A rendnek, a demokráciának, a sajtószabadságnak a lát­szata uralkodik Böll-Schlön- dorff Nyugat-Németor­szágában. A jóléti társada­lom butító, tompító össz­komfortja adja a csillogó mázat, ami mögött jelenték- telenedik az ember. A ha­talom logikája szerint tárgy- gyá, eszközzé válik, bábként kezelendő, önkényesen fel lehet emelni vagy félre le­het söpörni. De Katharina Blum ember, aki érzi a fáj­dalmat, a megaláztatást. Ez akkor lényeges, amikor az említett logika által nem kö­vethető lépésekhez vezet. ^Katharina visszaszerezhet­né, pontosabban megvehetné tisztességét, a hatalom — je­len esetben a jelképes ne­vű, Szenzációvadász újság, a „Die Zeitung” alakjában — — felkínálja ezt. De a logi­ka csődöt mond, a lány nem fogadja el a „rend”- megszabta játékszabályokat, lelövi a gátlástalan újság­írót, vállalva ezzel a továb­bi tisztességtelenséget. Ez pedig — mint azt a hivatá­sa áldozatává magasztosuló újságíró temetésén megfo­galmazza a szónok — veszé­lyes. Mindenki veszélyes, aki nem hajlandó tudomá­sul venni, hogy mások dönt­senek életéről, aki nem en­gedi, hogy bármiikor rátör­jék az ajtót, lehallgassák a telefonját, kövessék, figyel­jék egész nap, veszélyes az, aki nem nézi esténként a tévét, nem hisz az újságok­nak, önálló véleménye van — egyszóval az, aki nem manipulálható. Hiszen a manipuláció biztosítja a minden igényt kielégítő, za­vartalan rend látszatát. Ezt az újság, a rendőrség, a té­' vé, a politikusak szövevé­nyes maffiaszerű kapcsola­ta, és persze az őket fizető nagytőke tartja fenn. Ennek mechanizmusát leplezi le Schlöndorff filmje. Farsang egyik éjszakáján Katharina Blum találkozik egy fiúval és megszereti. Csakhogy a fiatalember ül­dözött anarchista. (A lány ezt talán nem is tudja.) A rendőrség már reggel meg­jelenik — azaz sisakos, gép­fegyveres katonák beronta­nak a lakásba — és a fiút nem találva elhurcolják a lányt. Az ártatlant. — Mitől fél annyira, hi­szen ártatlan, nem?! —kér­dezi cinikusan az egyik ren­dőr.' Ő pedig igazán tudhat­ná, hogy a büntetés nem a vizsgálat lezárása után kez­dődik, hanem abban a pil­lanatban, amint a hatalom szóba áll az egyénnel. Egy­oldalú beszélgetés ez, egyik oldalon a részvétlen, üvöltő erőszak, a másik oldalon a remegve nyüszítő, bólogató ember (ha még az). Egyiken U sorsokkal játszadozó, bár­kit meghurcoló sajtó, mási­kon a manipulált olvasók. Katharina tudja, hogy te­hetetlen, de csak néz nyílt, tiszta tekintettel és nem hagyja magát megfélemlíte­ni. Hiábavaló a rendőr álla­ti ordítása és leereszkedő jópofasága, az újságíró gyá­va magabiztossága, negédes modora. A kemény, bátor és találó társadalombírálatot nem tudja végig alátámasztani a fiimi megvalósítás. Pedig Volkér Schlöndorff érti a dolgát, ezt már korábbi, si­keres regény-adaptációja, a nálunk is bemutatott „Az ifjú Törtess” is bizonyította. (Sokan ettől a filmtől szá­mítják a mai nyugatnémet film indulását.) Böll-filmje is mestermunka, felkelti a krimik izgalmát, de nem fo­gadja el annak olcsó meg­oldásait (mint teSziik azt a sorozatban készülő olasz politikai krimik). Nem a történet fordulatait hang­súlyozza, hanem végig meg­őrzi az általánosabb mon­dandó szándékát. De a kis­regény epikus lazasága ká- rára válik a filmnek. A történet szétfutó szálait nem tudja kézben tartani, a fe­szültséget másfél órába sű­ríteni a rendező. A múlt és jelen közt szabadon nyar­galó írói fantáziát döcögve követik a durva vágások. Emiajt' lesznek darabosak, túl tipikusak a megjelenő figurák. (Kivétel ez alól a szép, érzékeny-arcú fősze­replő, Angéla Winkler.) Pontosabbak, ámyaltab- bak azok a részek, amikor nem a felidézésen, hanem a jelenidejű ábrázoláson van a hangsúly. Így születik meg a film legszebb pillanata, amikor a cellájukba kísért szerelmesek találkoznak. Itt Schlöndorff leveti magára erőltetett hűvösségét, mer szenvedélyes lenni. Külön­ben az egész filmet a hideg tárgyilagosság, a szándékos távolságtartás jellemzi. Kí­vülállóként kell választ ta­lálnunk a Böll-regény alcí­mében feltett kérdésre: „Mi­ből' lehet erőszak és mit te­het velünk?” Volker Schlöndorff film­je határozottan állást fog­lal. Akkor születik erőszak, ha nincs más eszköz a hatalom fenntartásához. Kiszolgálta­tottá, megalázottá teszi az embert. Vagy újabb erőszakot szül. Bérezés László Egri Mária Az új tanévre készülnek A TANÉRT Vólloldt II. számú gyáregységében közel 500 féle szemléltető eszközt készítenek. Képünkön: természetes alapanyagból készült kacsa-, illetve nyúlcsontváz (MTÍ foto, Balaton József felvétele - KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents