Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
1977. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szociális terifelc az állami gazdaságokban Másé az embléma, övék a haszon Korszerű munkáslakások Üzem! reggeli, ebéd és vacsora flulőbuszon a munkahelyekre Mintegy nyolcezer munkás dolgozik Szolnok ráegye tíz állami gazdaságában. Róluk, pontosabban az állami gazdaságok szociális terveinek 1976. évi teljesítéséről, ' az idei feladatokról tárgyalt tegnap a MEDOSZ megyei bizottsága. A témát az Állami Gazdaságok Országos Központja Szolnok megyei főosztálya nevében Mészáros Mátyás terjesztette a szakszervezeti megyebizottság elé. Az állami gazdaságok korábban öt évre szóló szociálpolitikai terveket készítettek, s 1977 az első esztendő, amelyben egy évre dolgozták ki tennivalóikat a gazdasági és szakszervezeti vezetők. Az állami gazdaságokban dolgozó munkások élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében tavaly mindenütt megoldották — ahol már volt, megjavították — az üzemi étkeztetést, valamint a korszerű munkába- és hazaszállítást. Csak kényelmes autóbuszok vásárlására több mint 7 millió forintot költöttek a gazdaságok. Több gazdaság — a héki. a tiszasülyi, a karcagi és a mezőtúri — pénzt adott a gyermekiptézmények fejlesztésére. bővítésére is, hogy saját dolgozóik gyerekeit el tudják helyezni. Növelték a saját üdülők számát, befogadóképességét, sokat költöttek a nagycsaládosok gyermekeinek nyaraltatására. Az állami gazdaságok mindemellett folytatták a negyedik ötéves tervben megkezdett munkáslakás-építési akciójukat. Az ötödik ötéves terv idejére erre kereken 58 millió forintot irányoztak elő. Szeretnék felszámolni a gazdaság (tulajdonában lévő 344 lakást, amely részben minden komfortot nélkülöző régi tanya, részben pedig uradalmi cselédházak maradéka. Az ilyenekben élő családoknak kívánságuk szerint vagy családiház-építési kölcsönt és támogatást, vagy lakásvásárláshoz kamatmentes kölcsönt adnak. A bizottsági ülésen több állami gazdaság képviselője szólt, a szociális tervek megvalósításának nehézségeiről is. Elmondták, hogy sok család elzárkózik a kényelmesebb, jobb élettől, ragaszkodnak a tanyákhoz, egykori cselédlakásokhoz, még akkor is. ha a legminimálisabb komfortot is nélkülözniük kell. Mások arról szóltak,, hogy az utóbbi években nem a munkásszállások, hanem a munkásszállítás fejlesztését igénylik, ami a drága Ikarus, autóbuszok beszerzését sürgeti. A messzi munkahelyeken a dolgozók étkezése és tisztálkodása sem könnyű, hiszen a minden igényt kielégítő lakókocsik is sok pénzbe kerülnek. A MEDOSZ megyei bizottsága az eredmények ismeretében állásfoglalásában nagy elismeréssel szólt az állami gazdaságok szociális törekvéseiről. a munkások élet- és munkakörülményei javításának eddigi eredményeiről. Javasolta. hogy folytassák tovább azokat a vállalati és szakszervezeti együttes intézkedéseket, amelyek nyomán a tíz Szolnok megyei állami gazdaságban tovább erősödik a törzsgárda, nagyobb lendületet vesz a szocialista munkaverseny. — sj — Két felszállás között Gép dübörög a rizsföldek fölött. A csatornánál az ég felé mordul, s széles ívű fordulóval ismét lecsap a táblára. A jelző zászlót tartó ember a csatorna partjára húzódik, fejére borítja a csíkos leplet — a permetként hulló vegyszer miatt. A gép leszállóhelyét légzsák jelzi. Döccenve fog talajt, kígurul. s pontosan ott áll meg a tartályoknál, ahol a nyomócső végét már töltésre készen tartja valaki. A kocsik, hordók között tébláboló emberek hirtelen megélénkülnek, beröffen a szivattyú motorja, hordók gördülnek, a gép tartályaiba ömlik a gyomirtószer. Szerelők ugranak, zsírozni, olajozni, takarítani a beporosodott ablakokat. A gépből kiszáll a kisegítő pilóta s átadja helyét Csák Gézának, aki — ki tudja hányadszor 28 éves repülői gyakorlata alatt — egy pillantással ellenőrzi a műszereket s int. hogy kész az indulásra. Felbőg a motor, s a gép rövid nekifutás után a levegőbe emelkedik. Tizenöt perc múlva, mire újból visszatér, ismét harminc hektár rizs vegyszeres gyomirtását végezte el a kisújszállási Tisza II. Tsz földjein. Rendben volt minden — mondja Pajor István kisegítő pilóta * Nagy Ferenc indítja a szivattyút (balról). A vegyszeres tartály kezelője idős Nagy László (fent). Csák Géza pilóta tíz éve dolgozik Kisújszálláson és környékén. Naponta húsz-huszonötször startol a MÉM repülőgépes szolgálatának gépén (lent). T. K. L. A karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezet műhelyeit látogatók először semmi különöset nem vesznek észre. A színes villa- mosvezetékeket kötegekbe rendező nőket és férfiakat, a forrasztások gyorsan el- - oszló füstjét, a vasszerkezeti műhelyben dolgozók olajos, izzadt arcát látva nem is találkoznak semmi váratlannal. A szövetkezetét nem ismerő vendég talán csak akkor lepődik meg. amikor szemügyre veszi az elkészült termékeket. Nem is a piro: és kék drótok labirintusár vagy a 16 tonnás kikötői daru kezelőfülkéjének nagyságán lepődnek' meg. Inkább azt nem értik, hogyan kerül a Villamos Állomásszerelő Vállalat vagy a Magyar Hajó- és Darugyár emblémája a KÁTISZ-nái készült gyártmányokra. Azután ha nagyon kíváncsi a látogató, az irodában mindent megmagyaráznak: a szövetkezet termelési értékének 80 százalékát kooperációban készítik. Termékeik nem a piacra kerülnek először, hanem beépítik őket például egy-egy — az MHD-nél készülő — hajóba. Legnagyobb rendelőjük a 1 Magyar Hajókooperáciá haszna millió forintért gyártanak tolóhajót és úszódarut irányító berendezéseket, komplett darukezelő fülkéket. Az Egyesült Izzó Konverta Gyárának a Villamos v Állomásszerelő Vállalatnak és az. Anód nevű budapesti cégnek különböző elektromos szerekezete- két, energiaelosztó házakat, egyenirányítókat és transzformátorokat készítenek. Megéri a KÁTISZ-nak együttműködni az állami vállalatokkal? Feltétlenül. Tavaly például 12 százalékos nyereséghányadot értek el. A kohó- és gépipari ágazatban ez kedvező gazdasági mutató. Szolnok megye ipari szövetkezetei között előkelő helyet foglalnak ,el. Annak ellenére megéri kooperálni, hogy a „saját termékeik'’ több nyereséget hoznak, mint a szövetkezeti átlag. Mégsem inkább ezeket készítik, mert a villanypásztorból és az áruházi : berendezésekből csak annyit keresnek, ameny- nyit most is gyártanak. És miért nem fejlesz- (j| tenek ki és , dobnak . piacBWB ra újabb előre gyártmányokat? A termelés magas színvonalát látva jogosnak tűni!? a kérdés. Csak- hát nem elég kizárólag a mostani, viszonylag fejlett technológiát nézni. Figyelembe kell venni a gazdálkodás évek óta kialakult szervezetét, az előd szövetkezet múltját is. A kooperáció arányának visszaszorításához — tegyük föl. így több nyereséghez jutnának — piackutató és műszaki fejlesztő csoportokra lenne szükség. A KÁTISZ gépparkja nem alkalmas tömeggyártásra, viszont a jelenlegi termékösszetétel mellett nagyon gazdaságosan foglalkoztathatják évek óta hasonló munkát végző, jól képzett elektronikai műszereiket. A mostani gyártmányszerkezettel kitűnően kihasználhatják mind a lakatos, mind a villamos műhelyeket. Az állami vállalatoktól kapott megrendelések többsége igényel ugyanis vasszerkezeti munkát is. A kialakult termékválaszték, az évek során ehhez alkalmazkodott szakmai struktúra, szervezeti adottságaik a kooperációs hányad magas arányának tartására ösztönzi a szövetkezetét. A megfelelőnek ítélt jövedelmezőség is alátámasztja a vezetők szándékának helyesséA SZÁMADÓ A romantikára hajlamos képzelet könnyen meglódul Gál Sándort látva, de szavait hallva szinte vágtatni kezd, mint valami ménes. Mert a kunmadarasi pásztorember, a Nagyrét fia szép, érdekes történeteket mesél. Például arról, hogy ő, a veje és inasa kettőszázhetvennyolc állatra vigyáz, ebből negyvenöt ló, a többi szarvasmarha. A Nagyrét már- a Hortobágy peremének számít, s Gál Sándorék szomszédjában háromszázharminc magyar szürke marha legel. Ebből a gulyából megszökött két tehén ősszel, egyet nagynehe- zen megtáláltak, visszahajtottak a gulyába, de a másiknak nyoma veszett. Majd most tavasszal, amikor kiverték a marhákat, s a legelő még sík víz volt. látnak távolabb egy állatot. Hát az elveszett magyar szürke tehén volt, s hamarosan csatlakozott az idegen gulyához. Gál Sándorék lassacskán a ma-' gyár szürke gulya közelébe irányították a maszek, háztáji tehenekből álig csordájukat. Ott lasszóval kifogták af elbitangolt magyar szürkét, mert magától nem akart visszamenni régi társai közé. Romantika, bámész turisták: ugyan mit gondolnak Gál Sándorról? Mert ő nem amolyan turistáknak beöltöztetett cifraruhás pásztor, mögött nehéz emberi sors s a köréje képzelt romantika lapul. így beszél. — 1922-ben születtem, hétéves koromtól pásztor vagyok. Akkoriban még bojtár voltam, a számadó kosztolt minket, kéthetenként mehettünk haza: reggel hazaballagtunk, délután pedig már mars kifelé. Akkor még magyar szürkét őriztünk, 1200 darabot, elég volt nekik vizet húzni./ Mint fiatal gyereknek tetszett a gulyások viseleté, a cifra szűr meg a bő gatya, nekem is az volt, de ezek a ruhák már fuccsba mentek, kitőtt az idejük. Rideg pásztorok már az én gyerekkoromban sem voltak, nem teleltek a pusztán. - De az életük borzasztóan érdekelt, olvasgattam is róluk. Láttam én gazemberségeket is. olyan pásztorokat, akik eltitkolták a gazda előtt, hogy odakint a pusztán megellett a tehén, vagy azt hazudták, elpusztult a borjú: így azután az övéké lett. Ez régen Volt. Most? A kunmadaras! Kossuth Tsz tagja vagyok. Április 30-án kiverjük a gulyát, s november 1-i'g a pusztán élünk, odakint alszunk a szabadállásban. Van egy régi bundám, azzal takarózom. a fiatalok pedig lópokróccal. Ha eső van, elővesszük az esőköpenyt. Ugye, a jószágot hajtja az idő, elébe kell állni, mert amit átvettünk, azzal le kell számolni. A fiatalok már nem szeretik ezt az élelet, mert nem hallják a harangszót, vagyis messze vannak a várostól, falutól, nem mehetnek szórakozni. Látja, én meg ebben nőttem, ez az életem, és csak akkor jövök haza a községbe, ha hívatnak az irodára. Kint él a feleségem is, öt családom van, a legkisebb most megy katonának. A három fiamból egyik sem lett pásztorember, pedig jaj de reménykedtem, hogy . hej, nem kell majd nekem idegen inast fogadni!... Az egyik fiam egyszer kijött segíteni, a sok idegen jószág akkor gét. És van a/, együttműködésnek még egy, forintban pontosan nem mérhető, mégis a hatékonyságot javító eredménye: a. KÁTISZ- nál öt évVe előre tudják a feladataikat. A szerződésekből minden évben megállapítható, mikor mit fognak készíteni és az az előrelátás rtagy mértékben segíti a racionális készletgazdálkodást, a munka jó megszervezéséi. Sorolhatnánk még a kooperációs kapcsolat előnyeit. Nem beszélhetünk még az együttműködési • szerződések teremtette termelési biztonságról; az Ar.ódtól minimális összegért kapott gépekről. A további részletezés helyett azonban foglalkozzunk inkább a szövetkezet kooperációs gondjával. A karcagiak szívesen adnának ki Mindenki munkát a megye más ipari szövetkezeteinek, kölcsönös előnyök alapján fejlesztenék az együttműködést velük. A KÁTISZ-nak szüksége van a bedolgozókra, mert egykét munkára nincs elég gépük vagy emberük. Sajnos Túrkeve és Kunhegyes kivételével nem találtak partnerre a megyében. A társ- szövetkezeteknek vagy nem volt szabad kapacitásuk, vagy — &7. utóbb; volt gyakoribb — az együttműködésre ajánlkozók nem tehet-' tek eleget a karcagiak vállalati partnere által előírt minőségi és határidő követelményeknek. Megfelelő jelentkezők hiányában például Sülysápon készíttetik egyik termékük egyes részeit — magas szállítási költségekkel. Karcagon tehát követendő példával találkoztunk. Adottságaiknak legjobban megfelelő termelési formát vá- lasztoták. így gazdaságosabban dolgoznak. És jól járt a népgazdaság is: a Magyar Hajó- és Darugyár például fontos exportkötelezettségeinek tehet eleget a KÁTISZ segítségével. V. Szász József úgy ment, mint az őrült. Azt mondja ar gyerek: „Édesapám, ilyen munkát is el lehet vállalni?" „El, fiam.” „Nahát, engem többet ne hívjon segíteni!” Hiába no, más az ő útjuk. Kicsit tört ember vagyok, de a fájdalmat felülmúlja az akarat, nyugdíjig én a Nagyréten akarok lenni, mert csak itt érzem jól magam. De még a feleségem is! Ö is segít nekem a jószág körül, főz, gondozza a baromfit. Mert van odakint egy tanyánk, életreszóló, cserepes, Nem bánnám ha sohasem lenne tél, mert akkor mindig kint lehetnénk ... Nézem Gál Sándort, s néhány ismerősöm jut eszembe. Az, aki ezt a hihetetlenül gazdag világot, a nagyréti pásztorkultűrát kifaggatta, s ebből írta néprajzi doktori disszertációját. Az a kutató, aki az intenzív legelők megteremtésén fáradozik; s az, aki megpróbálja a pásztorokat mindenféle elmés szerkezetekkel helyettesíteni. Mert a pásztor ma már egyre kevesebb, a fiatalok „szeretik hallani a harangszót” ... Körmendi Lajos
