Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

1977. június 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A KAEV gyöngyösi gyáregysége részé-* re százezer darab beálló kereket gyártanak a jász­sági Vas-, Faipari Szövetkezet jász­árokszállási üze­mében. Képünk a szövetkezet forgá­csoló műhelyében készült. Fotó: TKL DIVAT ÉS A KÍNÁLAT Tanmedencéje is lesz Korszerű iskola kérdést tett fel egy osztrák turista a minap Budapesten: - .,Hogy van az, hogy itt az embe­rek olyan jól öltözöttek, de a kirakatokban alig látni igazán divatos, szép holmit?” Ha a kirakatokat illetően nem is vagyunk egészen egy véleményen, megfigyelését mégis lényegében reálisnak tartom. Némi magyarázattal szol­gál az Országos Piackutató Intézet egy a közelmúltban megjelent tanulmánya, amely az úgynevezett „láthatatlan importtal” foglalkozik. Esze­rint a lakosság birtokában levő ruházati cikkek tekinté­lyes része nem a hazai üz­letekből származik. Főként pulóvert, harisnyát, felsőru­hát, kiegészítő divatcikkeket hoznak haza külföldről a magyar turisták. Nyilván azért, mert itthon nem ta­lálják meg, amit keresnek. Miért nem? Erről szakmai körökben eltérőek a vélemé­nyek. Egyesek szerint ipa­runk nem készít igazán kor­szerű ruházati termékeket. Ennek azonban ellene szól, hogy a magyar cipőipar, konfekcióipar árui piacot ta­lálnak a divatot leginkább követő országokban is. Mást gyártunk exportra, és mást belföldre? Esetenként igen. Bizonyos vélemények szerint azért, mert a mi kereskedő­ink elavult ízlésű, gondolko­dású emberek, akik nem szívesen vállalják az új koc­kázatát, esetleg túlságosan korosak is ahhoz, hogy meg­értsék és méltányolják a fia­tal vagy fiatalos ízlésű ve­vők igényeit. Biztos vagyok benne, hogy ez így, általá­nosságban szintén nem igaz. Ám a ruházati cikkek for­galmának számai mégis fi- gyelméztetőek. Tavaly pél­Fogas dául a kereskedelem értéke­sítése messze elmaradt a tervezettől, és nagy készle­tek halmozódtak fel. 1976-ot a ruházati szakemberek fe­kete esztendőként emlegetik. De az idén sem látványos az értékesítés fejlődése, bár márciusban kiemelkedően sok ruhanemű kelt el, ápri­lisban már ismét mérséklő­dött a forgalomemelkedés, januárban és februárban pe­dig igen szerény volt. Bármennyi tényezőt is igyekszünk mérleglni, még­is az az érzésünk: a ruházati cikkek kínálata kevésbé van összhangban a kereslettel, mint más árucsoportoké. Megkérdeztem divatosan öl­tözködő fiatalokat: hol vá­sárolnak? Elgondolkoztató válaszokat kaptam. Például: „A bizományiban időnként pompás cuccokat lehet kifog­ni, csak állandóan figyelni kell, mi érkezik”. Vagy: „Mi, lányok az egyetemen ma­gunk varrunk!” Mások ma­szek butikokat látogatnak, divatos fürdőruhát, táskát, cipőt, farmert, pamutgarbót szüleikkel hozatnak külföld­ről. Azt mondják: ritka sze­rencse, ha üzletben, áruház­ban igazán kedvükre valót találnak. A mai divatot követők vá­----------—gyai nem túlzottak, n em képtelenek. Általában egyszerűen, célszerűen és kényelmesen szeretünk öltöz­ködni; bizonyíték erre a far­mer és a pamut ingek nép­szerűsége. Ez a kívánság összhangban van mai élet­formánkkal, szokásainkkal. És ha nincs teljes összhang­ban a kínálattal, akkor nem az igény, hanem a kínálat hibáztatható. G. Zs. Szombathelyen, a megye- székhely testvérvárosáról, a Mari Köztársaság fővárosá­ról, Joskar-Ola-ról elneve­zett városrészen új általános iskola építését kezdték el. Az óvoda mellett felépülő korszerű tizenhat tantermes iskola létesítésére mintegy harmincnyolc millió forintot fordítanak. A kétemeletes épületben négy napközis fog­lalkoztató terem, tornaterem, hatszáz adagos konyha és étterem is helyet kap. Az új iskola a tervek szerint a jövő év nyarán készül el. A központi fűtést, a csator­na- és vízvezeték-hálózatot úgy helyezik el, hogy később egy tanmedencét is csatla­koztathassanak az iskolához. 420 ezer forint Fantáziadús, jó ötletekért ' A Kaposvári városi Tanács, valamint az Épításügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium terv- pályázatot hirdet Kaposvár kis- gáti városrészének részletes ren­dezésére és beépítésére. A táv­latban ezen a területen 30 Szer lakosú városnegyedet kell kiala­kítani. A pályázat célja, hogy a város VI. ötéves tervének meg­felelően lehetővé tegye az elő­relátó területelőkészítést. A pályázati kiírást június 20- tól vehetik át az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban (Budapest, V., Beloiannisz u. 2—I.), s a kész terveket legkésőbb szeptember 12-ig kell benyújtani. A leg­jobb alkotások díjazására és megvásárlására 420 ezer forintot irányoztak elő. Barát József a cseresznyét még gyermekkorában tanul­ta meg értékelni. — Güdrök-köz mellett lak­tunk. A mi házunk volt leg­közelebb a csereszepiachoz. Mindig ott őgyelegtem a ko­fák körül. Hallottam, mit beszélnek egymásközt, s megfigyeltem többször azt is. hogyan vesznek össze a gyümölcsön, vagy miként vívnak közelharcot egymás­sal az eladókért. Rájöttem tehát, hogy másutt kincset ér a nagykörűi cseresznye. A civakodások különösen a szezon végén váltak gyako­rivá, amikor a Gersmen szí­ne pirosbó] feketébe ment át. Ilyenkor a legzamato­sabb és mégsem törik, szál­lítás után is ropogós marad a gyümölcs. Dr. Brózik Sándor és dr. Mihályffy József, a Kerté­szeti Kutató Intézet főmun­katársai, már több mint egy évtizede foglalkoznak a nagykörűi cseresznye terv­szerű és tudományos alapon való fejlesztésével. A helyi téeSz — teljes nevén: a kő­telki—nagykörűi Ady Endre Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet — forrás-parti ültetvényét az ő irányítá­sukkal hozták létre. — Szívesen végeztük ezt a munkát — mondják. — Olyan földdarab ez, amilyen ritkán adatik kutatók szá­mára. Fekvésénél, a talaj anyagi összetételénél jobbat keresve sem lehet találni. A nemesítés céljai ennél fog­va könnyebben elérhetők. Sikerült i’s kialakítani a nagyüzemi termesztés felté­teleit. A gyümölcs íze, za­mata, minősége a régi ma­radt, ugyanakkor az érés szakaszosan megy végbe. Telepítésünk fái a gépi rá­zásra is alkalmasak. így sem könnyű persze, 30—40 nap alatt 250 to. cseresznyét csak erről a részről betaka­rítani. De a tanácselnök ja­vaslatát a falu minden ve­zetője elfogadta; az érés csúcsidőszakában álljon le a szőnyegszövődé, a kt'sz! Ha ez nem elég akkor diáktá­bort létesítsünk a Tisza- parton. Egy szem gyümölcs -sem mehet veszendőbe ... Az új telepítés — a hat­vanas évek végén — koránt­sem zajlott le simán. A For­rás-parton ugyanis azelőtt háztáji gyümölcsösök vol­tak. jó néhány tanyával és az elaggott, kivénült, meg­rokkant fákkal. Az elhanya­golt kerteknek már nem volt jövőjük. Ezért a téesz pénz­zel megváltotta a területet, és külön kártérítést fizetett a fákért. Azután megjelen­tek a buldózerek. Lett is er­re susmogás: „ . .. egyebet se tudnak ezek, csak irta­ni!”. Akadt olyan öregasz- szony, aki két évig fújta a magáét, pedig korábban a testvérekkel minden eszten­dőben ölre mentek a pár ko­sár termésért. Ma viszont már legtöbben azt mondják: „inkább megszöknék a falu­ból, minthogy vissza kelljen vennem ...” A cseresznye a közösnek, az egyéni gazdáknak, az al­kalmi szedőknek egyaránt jól fizet. Régen másképp volt. Akik például egykor napszámban szüreteltek, egy kaska (öt hat kiló) gyümöl­csöt kaptak egésznapi mun­kájukért. És természetesen kosztot. Most minden kiló után 5—6 forint járja. Az ügyesek leszednek reggeltől estig egy mázsa cseresznyét. A gyerekek az unokák többnyire csak szüretre jön­nek haza, mert tudják, ilyen­kor egy kis pénz áll a ház­hoz. Elmennek aztán a ko­csiba pakolt kaskákkal, s ámulatba ejtik a városi is­merőseiket a nagyszemű, ropogós Gersmennel, — mondják az idősebbek. Séra Sándor (Folytatjuk) A tomboló kániku­lában jóval több fo­lyadékot fogyasztunk az átlagosnál, ezt bizonyítja a szolnoki szörpüzemben hétfőn el­ért rekord is: a hatféle Márkából 61 ezer 500 kétdecis palackot szállítottak, a literes üdítőből pedig 3 ezer 200 hagyta el az üze­met. A zavartalan ellátás érdekében hétfőn - átmenetileg - nyújtott műszakot vezettek be, naponta kétszer tiz órán át dolgoznak. Jelenleg 180 ezer kétdecis és 14 ezer 800 egyliteres különféle fajta üdítökészletük van. A felújított kocsiparkkal folyamatosan szállí­tanak az áruházakba és a strandokra, nem lesz fennakadás az ellátásban. Képünkön Csabai Józsefné kezeli a gépet, Kenyeres Gyula a szintretöltést és a tisztaságot el­lenőrzi. Egy műszakban húszezer palackot töltenek meg. Szomjazunk Derékszögben vagy hajlítotton A zok közé tartozik, akik a kisebb települések­ről csapatostul indul­tak Szolnok, a város „mág­neses” erőterének vonalain. Az*akkor tizenötéves Ju­hász Zoltán Jászdózsán ült vonatra, egy kis kofferrel a csomagtartóban. Zsebében nővére szolnoki címe és egy gyűrött újsághirdetés: „ a Tiszamenti Vegyiművek vil­lanyszerelő-tanulókat keres”. Szolnok nagyságával már az első pillanatban ráijesz­tett. Az állomásról oly hosz- szan szaladt a gyárnak a busz, hogy azt hitte, elté­vedt. 9 A Vegyiművekben 1961- ben ketten kezdtek villany­szerelő-tanulóként. Ismer­kedés a kábelekkel, kapcso­lókkal, családi menedék a nővérnél, szülők kórházi ápolása, pénzesutalvány a bátytól — címszavakban ennyit a kezdetről. „A második évben ... már bejárhattunk a gyárba, per­sze inkább csak a szerszá­mokat cipeltük a mesterek után. Akkoriban sokan fél­tették a fogásaikat, nehogy más is eltanulja tőlük. Egy­szer az egyenirányító-beren­dezésről kérdeztem a mes­tert. Egymáshoz küldözget­tek, s végül semmit sem tudtam meg. Azt hiszem fél­tették a jó zsíros helyeket. A nagyfeszültségesek meg a darusok a nyugdíjas állás­ra spekuláltak. Dehát egy­szer ennek is vége lett, fel­szabadultam, bekerültem mű­szakos szerelőnek a szuper­foszfát üzembe. A villany- motor volt a lelke a feltáró kamrának, ha egy félórára is leállt, besült több mázsa anyag. Akkor aztán piszkos melóval verték ki, de sze­rencsére a másfél év alatt ilyent nem kellett látnom. Tanultam, gyakorlatból töb­bet, mint előtte három esz­tendeig. A szuperfoszfátban már idősebb villanyszerelők­kel dolgoztam párban és szinte észrevétlenül belerá­zódtam a szakmába. A fél­tés, a tudás-takargatás va­lahogy megszűnt. Hogy miért, azt nem tudnám meg­mondani. . . .” Ahogy hajladozva magya­ráz, vékony alakján lötyög­ve hullámzik át a munka­ruha. Felső zsebében csi­pesz és csavarhúzó. Az uj­júval int hozzá, csitt, az ilyen szerszám a ruhában veszélyes, mert ha elesik a szerelő, akkor... s máris mellékerül a kérdés: akkor miért hordja? Felnéz, sze­mében értetlenkedés, hogy csak a kívülálló nem tudja: Juhászt, amikor a raktárban anyagért caplat, az udvaron megállítják: „Gyere már Zoli bedöglött az a franc!...” És Juhász helyre rakja a kilazult vezetéket, persze, ha a főnök észreveszi a csavarhúzót, vagy ha tény­leg elesik, akkor — de csak ennyit, az emberben kizá­rólag belülről megrajzolható munkafegyelemről. Aztán már a szorongásokról: , „Gyerekfejjel az ösztön­díjnak hamar kitelt, több­ször volt üres a zsebem, mint teli. Egyszer szóltak, lenne fusimelö. Tudtam, mások is csinálják, szép pénzt keresnek vele, de fél­tem. Tartottam attól, hogy feljelentenek és a rosszin­dulat miatt mindenem el­vész, márpedig én azt a ki­csit is megbecsültem, amim volt... És az áramtól is félek. Csak akkor dolgozom vele, ha tudom minden rendben. Még inas korom­ban egyszer lámpatestet sze­reltünk. Mondtam a mester­nek áramtalanítsunk, ő meg azt hitte, csak a fiatalos hő- börgés szól belőlem, s fel­küldött a létrára. A zárlat egy pillanat alatt légyként felragasztott, de szerencsére kiszakadt a vezeték, meg­úsztam. Más alkalommal a daru sürgős javításánál mái­én hibáztam, feszültség alatt szereltem. A kalitkában áz asszony rámkapcsolt, még szerencse, hogy rögtön ész­re is vett, és visszahúzta a kart. Azt mondják falfehé­ren meginogtam, de szeren­csére befelé estem, s nem a tizennégyméteres mélység­be, a betonra . . . Nem tu­dom idevág-e, hogy kérni sem’ szerettem soha életem­ben. Oda nem mentem vol­na a főnökeimhez, hogy ke­vés a pénzem adjanak már egy kicsit. Ijgy voltam ve­le, ha érzik, hogy kimarad­tam a „játékból”, ígyis ad­nak .. A szolnoki térképről idő­közben elbulldózerezett ut­cák, az albérletek emlékei. Később a Sas utcai ház La- katosékkal. Ma már nehéz szétválasztani, miért is ked­ves az emlék. Talán a Ve­gyiművektől „vett” asszony, Nusi miatt, vagy Lakatosék hétköznapi emberségéért. MÉSZÖV lakás 1973-ban, kölcsönök, két gyerek, Nu- sika és Krisztina — ennyit a százezrekéhez hasonló, va­lójában mégicsak „Juhász Zoltán-i” magánéletről. Az­tán már a munkáról: „Több mint félezer motor tartozik hozzám a mostani munkahelyemen, a porfesték üzemben. És minden motor­hoz hozzájön még három biztosíték, több ezer kábel és vezeték, no meg szünte­lenül az újabb berendezé­sek. Most például az új tri- polifoszfát üzem automati- káiról beszélnek sokat, va­lakinek majd azokat .is ja­vítani kell. A felvonókkal úgy jártam, hogy papír nél­kül álltam oda bütykölni őket. Néhányan a*t mond­ták micsoda felelőtlenség, s igaz bennem is ott volt a félsz. De, hát a pesti szere­lőkre sokszor napokig vár­tunk, munkaidő után sem sajnáltam az időt. Aztán annyira rám szoktak, hogy szombaton, vasárnap is riasztottak. Ezért aztán 1970- ben, a kiváló dolgozó ki­tüntetésem mellé letolást kaptam a főnökeimtől, hogy a tudtuk nélkül egy másik üzemben is javítok.! Megfo­gadtatták velem, hogy soha többé. Aztán titokban még­is csináltam, mert nem néz­hettem, ‘hogy kínlódjanak. Rövidesen meglesz a papí­rom, éjszakákat tanultam, hogy a felvonószerelői vizs­gát letehessem. Nem teljes értékű szakma, de arra jó, hogy azt is ismerje az em- ben . ..” Aztán befejezésül már csak egy párbeszédből: — Néha a szakmai dolgo­kon összevitázunk. Azon például, hogy a kábelt de­rékszögben vezessük vagy hajlítottam — Nem mindegy? — A kábelnek derékszög­ben is megteszi. De hajlí- totlan a szemnek jobban fest. . . Mélykúti Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents