Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

I 1977. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tízmillió forint értékben sportszereket és játszótéri felszereléseket/ícészit évente a Kunhe­gyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet. Képünkön Tóth Péterné, Bátri Gézáné és Szabó Imréné gyermekhintákat szerel össze Cukorrépa helyett burgonyát Tavaly ősszel hírül ad­tuk, hogy a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetke­zet az idén 200 hektár­ról 600 vagon burgonyát akar betakarítani. Ez a mennyiség a megye la­kossága kétharmadának elég - a vállalkozás na­gyon dicséretesnek tűnt. - Csak annyi szépséghibá­ja akadt, hogy a gazda­ság a cukorrépa helyett váltott volna át krumpli termesztésére. A cukorrépa maradt. En­nek ellenére még ültethet­tek volna burgonyát is, gon­dolhatjuk, hiszen a Tisza II. Termelőszövetkezet AC-ön- tözőteleppei rendelkezik, s a sok milliós beruházás éssze­rű kihasználásához intenzív és nem kevésbé „pénzes” növények kellenek —, mint amilyen a cukorrépa és * a burgonya. Hogy e két kultúra közül melyikre van nagyobb szük­sége a népgazdaságnak? Csak azt a választ tarthat­juk helyesnek, hogy mind­kettőre. Még egy indok te­hát, hogy a Tisza II. Tsz- ben legyen cukorrépa és burgonya is. így is lenne, ha szállítani nem kellene. Csak­hogy kell, és ez keresztül húzza a számításokat. Ugyanis az üzem, adottsá­gait messzemenően figye­lembe vevő vetésszerkezete olyan, hogy amíg a nyári kompányban 1450—1600 va­gon fuvarozni valójuk akad, addig ősszel — mellékter­mékek nélkül — mintegy 4400 vagonnyi árut kell szál­lítaniuk. Mi ilyenkor a te­endő? Természetesen az, hogy a gépesítést az őszi kampányhoz kell igazítani, még akkor is. ha az ilyen­kor egyébként is szoros szervezet tavasszal és nyá­ron csak „lötyög”. És itt a bökkenő, mert a 600 vagon burgonya megtermelése, de főképp a szállítása olyan gépparkot igényelne, amely az év nagy részében kihasz­nálatlanul állna, és így to­vább növelné a feszültsé­get. Tehát akkor nincs más kiút: termelje a gazdaság csak az egyik növényt, a cu­korrépát, mint ahogyan ezt most is teszi. A termelő- szövetkezet cukorrépater- mesztésf' gépsora elhasználó­dott, gazdaságosan legfel­jebb az 1977-es évet bírja végig. Akkpr pedig már most dönteni kell, hogyan tovább? Méghozzá annak tudatában, hogy az új be­rendezések ismét legalább 5 évre megakadályozzák a ter­melési szerkezet változtatá­sát. Ez ugyan még nem zár­ja ki azt, hogy az üzem me­gint cukorrépa gépsorokat vásároljon, de a logikus gondolkodás már igen. A cukorrépát ugyanis szép eredménnyel lehet termelni „száraz” körülmények kö­zött, de burgonyát csak ön­tözött földeken érdemes. Te­hát ez utóbbi növény más gazdaságokba való átvállalá­sa sokkal nehezebb — már­pedig krumplira nagy szük­sége van az országnak és ha a hazai igényeknél több teremne, az exporttal se lenne gondunk. Viszont az is tény, hogy a cukorrépa és a burgonya ál­talában nem „ellenségei” egymásnak. De a kisújszál­lási Tisza II. Termelőszövet­kezetben — ahol ősszel 1100 hektár rizs, 600 hektár szó­ja, 1300 hektár kukorica ésiX a zöldségfélék várják a be­takarítást — éppen az előb­biek miatt szerintünk a bur­gonya termesztése a helyes választás. — braun — Központi telephely épül Speciális gépeket szereznek be Biztató eredményekkel és visszatérő gondokkal teli félesztendőről készített szárrfvetést Jászárokszállá- son a Hímző és Szőnyegszö­vő Szövetikezet. Női blúzo­kat, perzsa és torontáli sző­nyegek szövésével teljesítet- zett térítőkét készítő szövet­kezet az év első felében 14,5 millió forintos árbevételi tervét 1 millióval túlteljesí­tette. A szövetkezet termékei iránt az utóbbi években megnőtt a kereslet. A népi díszítőművészetünket bemu­tató, szép hímzésű női blú­zokat például jól ismerik Angliában és Svédországban, az NSZK-ban, Hollandiá­ban. Az újabb megrendelése­ket a szövetkezet csak a termelés növelésével tudja kielégíteni. Ehhez pedig üzembővítésre. gépesítésre, korszerűbb technológia be­vezetésére lesz Szükség. Ezt a célt szolgálja a 10 millió forintos költséggel épülő központi telephely. Az új létesítmény korszerűen fel­szerelt konfekció-előkészítő, szabász műhelycsarnokok­ból, irodahelyiségekből, rak­tárakból áll. A műhelyek­ben mintegy másfél millió forint értékű speciális gépek segítik majd a munkát. A központi telephely át­adását augusztus 20-ra ter­vezik. Előnye lesz, hogy egy helyre kerülnek a szövetke­zetnek eddig egymástól tá­voli telephelyei. A kedve­zőbb feltételek között a szö­vetkezet 1978-ban több mint 32 millió forint termelési érték előállítását tervezi. — ia — Fehérjék takarmányozásra A KGST fehérjegazdálko­dás tudományos egyesülés tagországainak képviselői tegnap a viszneki Béke Ter­melőszövetkezetben szakmai bemutatón vettek részt. A szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar és az NDK- beli szakemberek részvételé­vel lezajlott bemutató és ta­nácskozás napirendjén takar­mányozásra alkalmas új fe­hérje nyersanyagok kutatá­sa, illetve az ezek feldolgo­zásához szükséges új techno­lógiák kialakítása szerepelt. A témában egvüttműködési megállapodás született, az er­ről szóló államközi szerző­dést ugyancsak a tanácskozá­son írták alá. LEHET PÁLYÁZNI Tetőtéri gáztüzelésű kazántelepek Az országos műszaki fej­lesztési bizottság, a Nehéz­ipari Minisztérium országos energiagazdálkodási ható­sága, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium energiaracionalizálási cél­program bizottsága, Buda­pest Főváros Tanácsa köz­mű- és mélyépítési főigazgató­sága, ingatlankezelő vállala­tok társulása (Székesfehér- yár) — a Kommunális Be­ruházási Vállalat lebonyo­lításában — országos pályá­zatot hirdet tetőtéri gáztü­zelésű kazántelepek tervezé­sére. A pályázat célja, hogy épületcsoportok és egyedül­álló közintézmények tetőté­ri gázkazántelepének létre­hozására adjon megoldáso­kat, amelyek szerint később típustervet lehet kialakíta­ni. A tervpályázati kiírást az érdeklődők már átvehe­tik a Kommunális Beruhá­zási Vállalatnál (1014. Buda­pest, 1. kerület Dísz tét 17.), s ugyanide kell postán el­küldeni a kész pályaműve­ket legkésőbb október 3-ig. A legjobb tervek díjazására és megvásárlására 530 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legkésőbb november 15-ig hirdeti ki a pályázat eredményét. Lapszabász gép Korszerűsítik az „üvast” A munkaegészségügy és a munka megkönnyítése szem­pontjából is egyaránt jelen­tős az a fejlesztés, amelyet a Miskolci Avas Bútorgyár­ban most a minőség javítása érdekében végeznek. A gyár­ban egy úgynevzett lapsza­bász gépet és egy felületke­zelőt építenek be. A görgő­sínes félautomata lapsza­bászgép kiküszöböli a nehéz fizikai munkát, az öntő és felületkezelő sor pedig a ko rábbinál jobb, korszerűbb felületkezelő eljárásokat tesz lehetővé, Cseresznyeszü rét Ha valaki megnézné ha­zánk összes munkhelyén a szabadságos kartonokat, meg­győződhetne róla, hogy a Nagykörűben születettek vagy hozzátartozóik, június és július dereka között min­den évben legalább 3—4 nap szabadságot vesznek ki. Állí­tásom természetesen csak becslésen alapszik. Az azon­ban pontos adat, hogy e Ti­sza-menti községnek az öt­venes évekig 4600 lakója volt, most viszont alig több mint 2500. Az is igaz, hogy Nagy­körű minden nyáron, az em­lített időpontban visszanyeri eredeti létszámát, sőt olykor meg is haladja azt. Ez az idő­szak a cseresznyeszüret né­hány hete. Ilyenkor a forga­lom szinte nagyvárosi mére­teket ölt, s a hazalátogatók különféle járműveinek nél­külözhetetlen tartozéka a csomagtartó... Adódik mindez abból, hogy Nagykörűben terem az or­szág legjobb, legkitűnőbb minőségű, ma már Európa- szerte híres cseresznyéje. A hazai exnort fele innen szár­mazik: évente mintegy 60— 70 vagonnal visznek külföld­re. A cseresznyének a falu ha­tárában is sok fajtája van, de köztük csak a Germens- dorfi — vagy ahogyan ott ne­vezik: a Gersmen(!) — a sztár. Átmérője nem ritkán meghaladja a három centi­métert. A „leg”-eknél tartva azt sem lényegtelen megemlíteni, hogy ebben a Szolnok megyei községben a Forráspartnak nevezett dűlőn fekszik az or­szág legnagyobb, egybefüggő cseresznyéskertje. Ez a té- eszé. Területe mintegy 100 holdnyi. A háztáji kertek in­nen nem messze a Homokon, illetve a falu szélén az öreg­szőlőben találhatók, s azok is kitesznek körülbelül 250 katasztrális holdat. Tavasszal, virágzás idején nem mindennapi látványt nyújtanak az ültetvények. Különösen a Forráspart meg­kapó. Nem nehéz elképzelni, hogy amikor 14 ezer fa egy­szerre bont virágot, a szó szo­ros értelmében bódító illattal telik meg a környék leve­gője. Cingler Andrásnak, a té- esz brigádvezetőjének mind­ez természetes. Ebben nőtt fel. Ö inkább azzal törődik, hogy talál-e a fákon tetveket, szövőlepke-fészket. A briga- déros szívesen beszél munká­járól a nagykörűi cseresznye történetéről. — Nálunk a cseresznyefá­kat a századforduló elején kezdték ültetni. Én 1935 óta foglalkozom csonthéjasokkal. Az itt látható 14 000 fa per­sze csak hét—nyolc éves te­lepítés, vagyis még csak most fordul termőre. Cingler András és Nagykö­rűnek szinte minden fiatalja, öregje szóba hozza Petrovay Györgyöt, az Osztrák—Ma­gyar Monarchia egykori fő­kertészének a nevét. Ez a kü­löncként emlegetett, sajátsá­gosán gondolkodó „kilenc ágú koronás” báró nagy fa­iskolát tartott fent s a falu­bélieket alkalmazta minden­féle munkára. A gyümölcs- termesztés fortélyaiba igye­kezett beavatni a legügye­sebb napszámosokat, de rá kellett ébrednie, hogy az al­földi szegény embert az ál­lattenyésztés, a takarmány- és a gabonatermesztésen, az e célra megálmodott talp­alatnyi föld árának összeku- porgatásán kívül semmi más nem érdekli. Végül is „csel”-hez folya­modott : „véletlenül” őrizet­len hagyatta a mustrafákat — a kisebb értékű csemeté­ket nevezték így —, s rög­vest akadtak tolvajok. Elő­fordult, hogy a lopást jelen­tették neki. Olyankor a nyo­mozást , személyesen vezette, de büntetés csak akkor várt a tettesre, ha az elcsent fá­kat nem ültette el. A húszas évek elejére így aztán már takaros kis gyümölcsösök, főként cseresznyés ligetek vi­rítottak a Forrásparton, a Homokon és az Öregszőlő­ben. Ezt követően még tíz esztendő kellett ahhoz, hogy a városi kofák felismerjék a nagykörűi cseresznyében rej­lő, búsás haszonnal járó üz­letet. Előbb egy-két kereskedő jelent meg szüret táján a fa­luban, de azután már csőstül jöttek. Kilójáért 32 fillért ad­tak, majd kaptak érte Pesten hetvenkettőt. Barát József, tanácselnök. Negyvenöt éves, s immár több mint két évtizede áll a falu élén. A múltról kérde­zem, ö mosolyogva inkább a jelenre próbálja terelni a szót: — Községünkben mi a cse­resznyére építjük a szocia­lizmust. Nálunk ez a gyü­mölcs a jólét egyik alapja .. . Emlékeztetem. Volt idő. amikor veszélybe került a nagykörűi cseresznye. Rábó­lint, és lassan kibontakoznak szavai nyomán egy nagyon gondterhes, átmeneti korszak eseményei. — Bizony, az ötvenes évek­ben, a téesz szervezéskor a helyi vezetőség néhány tagja úgy foglalt állást, hogy a cse­resznyefákat mind ki kell szedni. Az érv — utólag is elismerem — igen nyomós volt: szüret táján alig akadt ember, aki a téeszben dol­gozzon. Júniusban közös föl­dek elnéptelenedtek, csak a Homokon, az öregparton folyt a munka. Ha belegon­dolunk, a falu lakosait is meg lehetett érteni: a szö­vetkezet akkoriban nagyon gyengén fizetett, viszont a cseresznyéből mindenki pénzt csinált. Végső soron Nagykö­rűnek a fák akkor is millió­kat hoztak. Sok-sok gyűlés, megannyi vita zajlott — a cseresznyefák vagy a szövet­kezet virágzása fontosabb-e? Én azt mondtam: mind a kettő! A kiirtás mellett szavazók, ha nehezen is, de belátták, hogy a Tisza és a Tárná által lerakott drága, lőszös, barna homokot nem szabad elfú- vatni a széllel. Olyan hiba lett volna ez, amit az utókor soha nem bocsátana meg. (Folytatjuk) Séra Sándor Blúzok a Szovjetunióba, csipkék Japánba 0 25 éves karcagi szövetkezetből A karcagi Háziipari Szövetkezet az idén ün­nepli fennállásának 25. évfordulóját. A negyed­század alatt a környező községekből és a szom­szédos Hajdú-Bihar me­gyéből több mint ötszáz ügyeskezű asszony kap­csolódott bedolgozóként a szövetkezethez. Tavaly 20 millió forint volt ter­mékeik árbevétele, ebből 12 milliónyi az export. A karcagiak hazai és kül­földi piacra egyaránt szál­lítanak. Régi vásárlójuk a HUNGAROCOOP és a HUN- GAROTEX Külkereskedelmi Vállalat, közvetett exportju­kat a Budapesti Háziipari Szövetkezet és a Főnix Szö- vezetkezeti Közös Társulás bonyolítja. Legjelentősebb honi vevőjük a Népművé­szeti Vállalat, amely saját boltjaiban árusítja a karca­giak termékeit. Hogyan kerülnek a blú­zok Moszkvába és Tokióba? Leggyakrabban úgy. hogy a külkereskedelmi vállalatok üzletkötői 15—20 darabos mintakollekcióval felkeresik a leendő partnereket és be­mutatják a karcagi mellett sok más szövetkezet termé­keit is. Ha a mintadarabok megnyerik a vásárlók tet­szését. mindiárt megkötik a szerződést. Ha a vevőknek valamilyen különleges kí­vánságuk .van^ akkor asze­rint elkészítik az újabb mintadarabot. Ezek után leg­többször a megrendelés kö­vetkezik; volt már olyan is, hogy csak tíz darabra, volt hogy több ezerre. A karca­giakról tudják, hogy gyor­san dolgoznak, és a sürgős megrendeléseknek is eleget tesznek. A gyorsszolgálat út­ján közvetlenül szállítanak a világ sok tájára. A szövetkezet 1960 óta rendszeresen exportál. A vert csipkének Japán, a varró részlegben készült ru­háknak a Szovjetunió a leg­nagyobb vásárlója. A tőkés exportot a divat változásai nagyon befolyá­solják, ezért mindig újít­ják a kollekciókat, és fel­mérik, hogy melyik ország­ban mit keresnek. A divat- irányzatokat is megpróbál­ják követni, főként fazon­ban és anyagban, de biztos márkát a népművészek ál­tal tervezett minták jelen­tenek. Ugyanez igaz a ma­gyar vásárlóra, a Népművé­szeti Vállalatra is. Egy-egy új terméket bemutatnak a vállalatnak és ha az sikerrel jár, a következő negyedéves szerződésben már szerepel is. A bébiruhák, blúzok 80 százaléka, az asztalterítők, faliképek egynegyede, a vert csipkének pedig öt százalé­ka kerül külföldre, a többi a hazai boltokba. A karcagi szövetkezetnek jó kapcsola­ta van vevőivel. A segítő szándék sohasem hiányzik egy-egy szerződés módosí­tásnál vagy postamunkánál sem.- fj ­Együttműködés Az MSZMP KB Párttör­téneti Intézetének meghívá­sára Budapestre érkezett Ion Popescu-Puturi, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának és a Ro­mán Szocialista Köztársaság Államtanácsának a tagja, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának Tör­téneti és Társadalompoliti­kai Intézetének igazgatója. A látogatás során megbeszé­lésekre került sor a két in­tézet közötti együttműködés kérdéseiről. Hegesztő (Fotó: T. K. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents