Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
1977. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 forma és közízlés fl vevő a szemével választ Napjaink közízlését lemérhetjük az utcán, a boltokban, a lakások berendezési tárgyain, irodákban, s még az üzemcsarnokok gépsorain, a munkapadok szerszámain is. Az, hogy esztétikai szemléletünk jó vagy rossz, nem utolsósorban az ipartól is függ. Ha tetszetős, jó alakú használati tárgyakat gyárt, akkor fejleszti a közízlést, rávezeti az embereket a szép, a harmonikus formák felismerésére. A magyar iparban évtizedeken keresztül a mennyiségi szemlélet volt irányadó, majd a tartalom, a funkció került előtérbe, de a termékek célszerű, tetszetős kivitelezéséhez csak az utóbbi években jutottunk el. Még azt sem állíthatnánk, hogy belső indítékra, inkább a nemzetközi piac döbbentette rá a szakembereket arra, hogy csak a szép formájú áru kel el jó áron, mert a kereskedelemben is régi igazság: nem elég a „belbecs”, az üzlethez „külcsín” is kell. fi szép iránti igény A tartalom és forma egységét a vásárló is igényli. Ezt a képességét nagyrészben kifejlesztették az importáruk, melyeknek lehet, hogy a minősége nem jobb — sőt, van amikor gyengébb — a hazai termékeknél, mégis a vevő inkább azt vásárolja. így diktálja a szépérzéke. Sokan és sokat járunk külföldre, ahol szintén összehasonlítási alap Kínálkozik: a tőkésországok szemkápráztató terméktálalásához, csomagolás- technikájához képest a miénk fantáziaszegénynek hat. Olyan a —különbség, mint amikor egy filmet feketefehérben és színesben is látunk. A közízlés változó — az ipar, a kereskedelem formálja. Nehéz azonban a tömegek ízlésneveléséről beszélni, amikor az iparban még nem mindenütt tapasztalható a szép iránti igény. Sok múlik a gyári konstruktőrökön, gyártmányfejlesztő mérnökökön. Sajnos, egyes vállalatoknál még mindig csak a jó konstrukciót tartják fontosnak, s a forma sokadrangú kérdés. A gyártmányfejlesztésnek sem kritériuma a formafejlesztés! Ez mérhető le az évente kibocsátott termékeken is, melyeknek csak szűk köre dicsekedhet azzal, hogy tetsztős külsejét formatervezőtől kapta. Nem akarok általánosítani, hisz a nagy gyárak —például az IKARUS, a SZIM, a VIDEOTON — formatervező gárdája elismerten világszínvonalon dolgozik. A gép- és műszeriparban is — bár még a gyártmányfejlesztésnek nem mindenhol komponense a formatervezés — azért már összehasonlíthatatlanul szebb gyártmányok készülnek, mint 10 évvel ezelőtt. A háztartási gépeket előállítók is a megbízhatóság, a könnyen kezelhetőség. a biztonság követelményei mellett követik a korszerű esztétikai irányzatot. Nem lehet kifogás A közízlésre a tömegcikkgyártók hatása igen nagy, mivel termékeikkel „benépesítik” életünket. Ezért éppen itt nem szabadna a takarékosságra hivatkozva csökkenteni a formatervezés költségeit, mely annyira csekély, ' hogy a terméket lényegesen nem drágítja. Az sem lehet kifogás, hogy a vállalatnak nincs megfelelő formatervezője. Az Iparművészeti Vállalat Formatervező Irodája nyolcvan szakembert foglalkoztat, akik a magyar ipart bármilyen szakmában ki tudják szolgálni: a legkülönbözőbb ágazatokban — a híradástechnika. a műanyagipar, a gyógyászat, az építőipar — közreműködnek az új gyártmányok esztétikus, modern formaalakításában. Évente 350—450 témára kapnak megbízást, hetenként zsűrizik a terveket. Partnereik között találjuk az ORION-t, mely a legújabb divatirányzatnak megfelelően kéri a formaterveket. Ök tervezik a kozmetikai és a háztartási ipar flakonjait, tubusait, az ELZETT zárait. kulcsait, fém evőeszközeit. A motorosok védősisakjától kezdve, az elektromos számítógépeken, vezénylőszekrényeken át, a moszkvai olimpiára készülő riporterberendezésig a legváltozatosabb gyártmányskálán „játszanak” a formákkal. A magyar ipari formatervezők kezdeményezésére még a hetvenes évek elején megszületett a házgyári konyhaprogram. Célja: az otthonok kellemes környezetének megteremtése, ahol a család minden tagja a háztartási munkákat gyorsan, kényelmesen, korszerű és ízléses eszközök segítségével elvégezheti. Hogy mekkora szerepe van a konyhaprogramnak a lakosság ízlésformálásában, bizonyítására elég néhány adat: 1970-ben 3 millió 142 ezer lakást tartottak nyilván hazánkban. A távlati fejlesztési tervek szerint 1971—85 között 1 millió 200 ezer lakas épül, melyek több mint egyharmada házgyári elemekből készül. Számítva az időközbeni szanálásokra is, a nyolcvanas évek derekán a lakásállomány 20 százalékát házgyári típus teszi ki. A régi nagy alapterületek leszűkültek, más lett a lakások térelosztása korunkban. Az építőipar korszerűsödésével lépést keli tartania a könnyűiparnak, a lakberendezési ágakban is. És itt jön a formatervezők egységes elképzelése: létrehozni az iparban a gyártmányok szín, forma és minta összhangját. A programba olyan nagy vállalatok is bekapcsolódtak. mint a Finomkerámiai Művek, a LAMPART Zománcipari Művek, a VBKM Elektromos Hőkészülékek Gyára. Eddig már több mint háromszáz tárgyat, eszközt hoztak forgalomba a házgyári konyha komplett családjaként. Az áruházakban, vasedény-bol- tokban egész sorozatokat vásárolhatunk a zománcos, magyaros virágmintás garnitúrákból, melyek a konyha díszei. dUalini lány A program — kétségtelen — egészséges folyamatot indított e] az ipar szép igényének felkeltésére, az ütem azonban kissé lassú, s nem elég széles körű. A Minisztertanács 1005/76 (III. 7.) számú rendelete társadalmi jelentőségű rangra emelte az ipari formatervezést. A gyárakon múlik, hogy éljenek ezzel a társadalmi ranggal, mely az összetettebb, igényesebb gyártmányfejlesztésen kívül a közízlés irányítására is kötelelz. H. A. Karcagon flmatörfilmesek és képzőművészek alkotótábora Karcagon június 19-től 26-ig rendezik meg Szolnok megye amatőrfilmeseinek második nyári alkotótáborát. A házigazda Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ harminc amatőrművészt hívott meg a festői környezetbe, a Karcag- Berekfürdőn nyíló táborba. A résztvevők „A holnapnak forgatunk” címmel meghirdetett megyei honismereti, helytörténeti amatőrfilm- pályázatra készítenek műveket. Az alkotótáborban a lengyel Blahovnia Vegyikombinát művelődési házának négytagú amatőrfilmes küldöttsége is részt vesz. A lengyel alkotók viszonozva a négytagú szolnoki küldöttség május végi egyhetes lengyelországi látogatását, másodszor forgatnak a megyében. Júniusban ugyancsak Karcag ad otthont az amatőrképzőművészek nyári alkotótáborának is, ahol. mintegy ötven festő, grafikus, szobrász,, batikkészítő fejleszti képességeit, A Természettudományi Múzeum állattárának madárgyüjte- ményét felújítják. Több éves gyűjtőmunkával mintegy 11 ezer madarat befogtak, illetve preparáltak. Folyamatosan újabb értékes példányokkal is gyarapodik a gyűjtemény. Képünkön: Esztergályos Lajos főpreparátor a gyűjtemény legkisebb és legnagyobb madarával, a kolibrivel és a kondorkeselyűvel ( JUBILEUMI TÁRLATUNK J GABORJANI SZAfeó KÁLMÁN: Tehénpásztor A kiváló festő- és grafikusművész a harmincas évek végétől a Művészeti Egyesület megszűnéséig a szolnoki Müvésztelep törzstagja, kiállításainak, életének aktív részese volt. MATTIONI ESZTER: Portré 1937-től a szolnoki Művészeti Egyesület gyakorlati megszűnéséig dolgozott Szolnokon a Művésztelep törzstagjaként. A Damjanich Múzeum gyűjteményéből közöltük egyik olajképét, amely kitűnő emberábrázolási készségéről tanúskodik. (Lent) Több mint 2000 hangverseny Helyzetkép az új koncertévad elején Az utóbbi évek leggazdagabb és legváltozatosabb koncertévadját zárja a napokban az Országos Filharmónia. Az október elejétől május ' végéig tartó téli—tavaszi hangversenyszezon során a Budapesten megtartott félezer és vidéken megrendezett több mint 1700 koncertnek — becslések szerint — összesen 900 ezer látogatója volt. Ebben az évadban olyan híres együttesek látogattak hazánkba, mint a I^os Ange- les-i és a londoni szimfonikusok, valamint a Moszkvai Filharmónia zenekara, s olyan szólisták fordultak meg • hangversenytermeinkben, mint Szvjatoszlav Rich- ter, aki az évadban többször fellépett a fővárosban és hangversenyezett Debrecenben is. A telítettség és a növekvő igények miatt a szezon ifjúsági koncertjeit — közöttük a legkisebbek számára szervezett „Mesélő muzsika” című bérleti hangversenyeket — már csak iskolákban lehetett megtartani. Vidéken valamivel kedvezőbb a helyzet. Az ország más nagyvárosainak növekvő jelentőségét hazánk zenei életében több kedvező tendencia jelzi. Ilyen, hogy az elmúlt évadban országos zenei programmá terebélyesedett a „Korunk zenéje” hangversenysorozat, amely korábban kizárólag a budapesti zenei hetek eseménye volt. E sorozat keretében Pécsett, Szegeden és Debrecenben kilenc koncerten szólaltatták meg a kortárs zeneszerzők műveit. A Magyar Rádióval és . Szeged városával tavaly decemberben közösen megrendezett szegedi zenei hét eseménysorozata az Országos Filharmónia egyik legrangosabb vidéki zenei rendezvénye volt. A hangversenyek iránti igény évről évre növekszik vidéken is. A szocialista brigádok és a szakmunkás- tanulók számára rendezett koncertekre például az elmúlt évadban — csak vidéken — 17 ezren váltottak bérletet. Ezekkel együtt a Filharmónia vidéki hangversenyeinek az elmúlt évadban több mint félmillió látogatója volt. fl magyar—szovjet barátság múltjából Légügyi tárgyalások 1919-ben Veteránok, vörös pilóták. Egyre kevesebben vannak. A könyörtelenül múló idő ritkítja soraikat. Pedig 1919-ben a magyar -szovjet barátság elindu-: lásának ők voltak az első tanúi,. alakitói, formálói. 1955-ben a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege repülőiről szóló könyvem megírásához adatokat gyűjtöttem. Levéltárakban, könyvtárakban kutattam és felkerestem az akkor még élő veterán pilótákat. Éjszakákat beszélgettünk végig, életre keltek a hősi 133 nap repülős eseményei. Szamuely Tibor híres re- pülőútjának szemtanúit keresve találkoztam Kvasz Andrással, az egykori vadászpilótával. — A Tanácsköztársaság idején a Várban a légügyi parancsnokságon dolgoztam, amikor egy nap hívatott a parancsnokom. Érdeklődött, hogy fogságom alatt mennyire tanultam meg Oroszul, mert én leszek egy " Oroszországból érkező pilóta kísérője és tolmácsa. Ekkor hallottam először Viktor Hodorovicsról, a Vö- rÖ£ Hadsereg bátor pilótájáról. Az orosz vendégek 1919. április 15-én érkeztek Kijevből L. V. G. típusú, 260 lóerős repülőgéppel. A pilótán kívül egy számomra ismeretlen személy és soksok könyv, irat, újság és film volt még a gépen. Az orosz pilóta az 1062 km-es utat, állandóan 3000 méter magasan repülve — két közbeneső leszállással — 8 óra alatt tette meg. — Sokat beszélgettem Viktor barátommal, akiben a kor egyik legkiválóbb pilótáját ismertem meg. Mű: veit, igen szimpatikus ember volt. Mint gépészmérnök lett pilóta 1914-ben. Franciaországban tanulta a repülést, és a világháború első éveiben a nyugati fronton vadászrepülőként harcolt a németek ellen. Egy- üléses Spad vadászgépétől rettegtek a németek. Nem véletlen, hogy őt választották a magyarországi útra. Az akkori idők egyik legjobb gépét, az L. V. G-t (Luftfahrzeug — Verkehr — Gesellschaft) készítették elő a nagy vállalkozásra. Mi is ismertük ezt a szolid, erős és megbízható géptípust. 1919 elején négy gyárban készítettek repülőgépeket, a pétervári Lebedjev, a moszkvai Dux, a balti-tengeri gépgyárban és a sze- vasztopoli repülőgépgyárban. A két utóbbi hidroplá- nokat gyártott, s a hadiesemények miatt akkor ideiglenesen szüneteltették a termelést. Az orosz aviatika ügyeit a légügyi népbiztosság intézte. A repülőcsapatok felszerelése, ellátása kitűnő volt, nagy megbecsülésnek örvendtek. Minden gyaloghadosztályhoz 3 repülőszázad (escadron) tartozott. A századparancsnokok általában szakképzett pilóták voltak, rajtuk kívül még 5—7 pilóta és 3—5 megfigyelő tartozott a parancsnokság alá. Egy század 6—8 gépe közül 2—3 vadász-, a többi pedig felderítő és bombázó volt. Kvasz András szerint többször szóba került a már megvalósuláshoz közelálló szovjet—magyar légiposta járat terve. — Viktor Hodoroviccsal tárgyalások folytak Budapest—Kijev és Budapest— Odessza közötti légijáratok indításáról is. A legkedvezőbb feltétele az utóbbinak volt. Hidroplánnal a Duna vonalát követve, hetenként kétszer, éjjel akarták indítani a gépeket. Már kitűzték az első járat indulásának idejét, kijelölték a pilótákat és a csepeli hidroplán kikötőben hozzákezdtek a gépek előkészítéséhez. Sajnos a Magyar Tanácsköztársaság és a fiatal szovjet állam közötti első légijárat nem valósult meg. A katonai helyzet más feladatokat követelt tőlünk, a vörös pilótáktól. Hodorovics barátom április 23-áíi reggel 9 órakor visszarepült Kijevbe. Aztán soha többé nem hallottam felőle. Tamás György
