Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

1977. június 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Péter-Pól napján lesz hetvenöt éve, hogy

a Zagyva-parti művésztelep műtermeit átadták az első művészeknek. Ettől az időtől számítjuk a kolónia történetét.

MÜLLER PAPA ÉS A BÉCSI FESTŐK--------- Az 1848—49-es szaI

badságharc idején fo- ■ kozódott a bécsi ka_____ tona-művészek, csataképfestők érdeklődése Magyarország iránt. Elsőül is Szolnok vidéke, híres vásárai, a Puszta, az akkor még alig szabályozott, mocsaras vízpartok, árterek vonzották az osztrák művészeket. Ahhoz, hogy elképzeljük, milyen vad, nomád vidék volt ez a „Nyugatról” érkezők számára, csak néhány sort idézzünk a fiatal Bismarck, a későbbi porosz „vaskancellár” 1852- es alföldi utazása alkalmával feleségének írt leveléből.

.......Képzelj el magadnak

o

ly lapos síkságot, mint az asztal, a melyen az ember a látó. határig nem lát mást, esak magas, csupasz fákat, a féligvad lovak és szarvas- marhák részére ásott vedres kutakat, ezerszámra menő világosszürke vad ökröket, karhosszú szarvakkal, bozontos lovakat, melyeket lovas, félig meztelen juhászok őriznek dárdaszerű botokkal, végtelen sok disznócsordát, azok között mindég egy szamarat, a mely a pásztor bundáját és olykor őt magát is czipeli, azután nagy sereg túzokot és nyulat, hörcsögalakú czicz- kányt, olykor esős vizű tavakon vadkacsákat, vadlibákat, bíbiczeket... A nők általában szép növésűek, egyesek rendkívül szépek. Mindnek koromfekete a haja, hátul hajfonattal, benne piros szalag. A nőkön nagy vörös-zöld kendő vagy vörös selyem, arannyal díszített főkötő van. Vállukon és mellükön igen szép sárgás selyemkendő. Szoknyájuk rövid és fekete vagy sötétkék színű. Csizmájuk vörös szattyánból készült

és egész szoknyájuk alá ér. Élénk, leginkább sárgásbarna arczúak, nagy villogó, fekete szemekkel...”

Bismarck levele alapján elgondolhatjuk, milyen szívesen utaztak a festők témáért, egzotikus látványért Szolnokra. Hát még ha azt is hozzátesszük, hogy volt honfitársuk, a Tísza-parti városban már megtelepedett, szintén festő Adolf Müller fogadta őket. Hevesi Lajos leírása szerint a legnagyobb szeretettel.

„ .. .'Müller Papa’ a bécsi festők faktotuma Szolnokon. Ö rendel nekik lakást, értük megy a pályaudvarra, be- kvártélyozza őket, inast fogad nekik, evés-ivásról gondoskodik, anyagi és szellemi jólétükkel törődik; árnyékukká szegődik, vezetőjük, tolmácsuk, hírük kürtöse, vagy inkognitó-tartózkodásuk szigorú őrzője lesz, amint kívánják. Előkerít mindent, amit a művészvágyakozás bírni óhajt: eredeti formájú agyagedényeket, hímzett, piszkos lódenköpenyeket, modellt, ruhatisztogatást, értesítést nyújt élőszóval, levélben, minden lehető és lehetetlenről, röviden — nélküle Szolnok a bécsi művészvilág számára talán sohasem lett volna olyan vonzó...”

Közben Müller papa szintén alkot, sőt „versenyt fest reggeltől estéiig a vendéggel”, akik között Hainrich Láng, Tina Blau, Leopold Cári Müller és a legnagyobb, akit a házigazda, ha tehette volna „rég halálra tisztelt volna szívének határtalan vonzalmában” August von Pettenkofen. ö volt az, aki először nézte meg összehúzott „festő-szemmelt; a Tisza-partot, a vásárteret, a Pusztát, s jött Szolnokra palettájával, festékeivel első ízben 1851- ben, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal harminc éven át. Az ő hatására keresték fel Szolnokot osztrák, német kollegák, majd a későbbiekben Münchenben, Párizsban dolgozó magyar festők is.

Rózsaffy Dezső jegyzi fel Pettenkofenről, hogy három dolog érdekelte Szolnokon leginkább. A tömeg tarka mozgalmassága, a vásár; azután a cigány; végül a magyar paraszt élete. Modorában, életmódjában, viselkedésében mindig kiütközött a katona. Általában neki és osztrák társainak is Adolf Müller tolmácsolt, de néha előfordult, hogy hirtelen kellett a „modellel érintkezni”. Több róla feljegyzett anekdota közül egyet idézünk.

„Pettenkofen egy alkalommal az országúton járt. Szemben, lóháton gyors vág- tatással, parasztlegény közeledik. A mester harsányan odaszól: „Halt! Megállj!” A legény megállítja a lovát és leszáll. Pettenkofen tolmácsa útján — magyarul csak any- nyit tudott, hogy „ne mozogj!” — megérteti vele, hogy le akarja festeni, úgy amint jött lovastul. De a puszták legénye dacos és büszke sarj, tagadólag válaszol: „belőle az urak nem csinálnak komédiát!” Az egykori katonatiszt dühbe jön az ellenkezés láttára, gallérjánál fogva megragadja a legényt, s amúgy huszárosán, vagy dragonyos módra — amint tetszik — nyeregbe teremti őt, nem is ellenkezett az többé.”

Egri Mária

Átadás előtt

Látogatás

a szolnoki vasutasok új klubházában

!Íé1|InS1|I

A szolnoki vasúti csomópont mintegy háromezer dolgozójának hosszú évtizedekig (intézményen belül) egyetlen művelődési ház állt rendelkezésére. Ez volt a József Attila úton működő — közismert nevén — Mozdonyvezetők otthona. A létesítmény már régóta nem felelt meg a követelményeknek; kicsi volt és programjaival sem töltötte be a szerepét.

Mindez már a múlté, mert elkészült az új vasutas klubház az állomás közvetlen szomszédságában. Az épületben most végzik az utolsó simításokat. A terv szerint június 22-én adják át.

Az új kulturális létesítményt Csapó János, a vontatási főnökség szb-titkára mutatta be:

— A klubház tervezésénél arra törekedtünk, hogy ebben az impozáns épületben minden korosztály megtalálja a maga szórakozását. Az 1370 négyzetméter területet úgy osztottuk szét helyiségekre, hogy a különböző érdeklődésű emberek egymástól elkülönülten, zavartalanul szórakozhassanak. Ezért kialakítottunk játékszobákat, barkácshelyiségeket és egy színháztermet is. A nyugdíjasok klubhelyiségét a földszintre terveztük, tekintettel arra, hogy az idős emberek nem szívesen járnak lépcsőn. Ha a színházteremben kétféle rendezvényt tartanak; kihúzható, műbőrből készült fallal pillanatok alatt kettéválasztható a helyiség. Egyelőre 6 ezer kötet könyv közül válogathatnak majd a látogatók ezt' a készletet azonban még az idén 20 ezer forint értékű olvasnivalóval növeljük. Ezenkívül természetesen járatunk napi-, hetilapokat, illetve folyóiratokat, mintegy negyvenfajtát.

Ezután Molnár Lajosnétól a klubház igazgatójától kérdeztük meg, hogy milyen programokra számíthatnak majd az odalátogató vasutasok :

— Most készítjük a felméréseket. Ennek alapján elsőként beindítjuk a hajó-, vasút- és repülőmodellezők klubját. Szervezünk továbbá természetjáró, elektrotechnikai, rádiós, a — gyesen lévő kismamáknak — szabás-varrás és műhímző, valamint fotó, eszperantó és galambász szakköröket.

Még az idén szeretnénk meghívni Chrüdinák Alajost. a tévé külpolitikai riporterét, valamint Moldova György írót és Hofi Géza humoristát.

Séra Sándor

Nyitnak

a nyári napközi táborok

A JÖVŐ ISKOLÁJÁÉRT

Egyre több nevelő végez tudományos tevékenységet

A nyári napközi táborok egyrésze már megnyílt, a többség az ünnepélyes tanévzáró, a bizonyítványosztás utáni napokban tárja Szélesre kapuit a gyerekek előtt. Az Oktatási Minisztériumban eddig beérkezett — nem teljes körű — jelzésekből arra lehet következtetni, hogy az idén ismét több gyerek vehet részt napközi táborban: két éve mintegy 31 ezer, tavaly már 34 és félezer általános iskolás nyári napközis programjáról gondoskodtak szervezetten.

Székesfehérváron, a Kiserdőben például jelentős társadalmi segítséggel tavaly nyitották meg a tábort és az idén tovább fejlesztették, itt 300 napközis töltheti kellemes körülmények között a vakációt. Fejér megye bodajki, gajavölgyi megyei táborában öt váltásban váltósként 480 gyermekről gondoskodnak. A sárbogárdi járásbeli Vajtán ugyancsak ezekben az években épül ki a járási tábor.

Békéscsabán a Városi Tanács nagy összeggel támogatta az idén is a 360 helyes tábort. Felelősségteljesen gondoskodik a többségében munkásgyermekekről a

nagy iparvidék, Borsod is, Miskolcon három tábor működik és Borsod megye mintegy 2000 táborozója közül 1600 az egész nyarát töltheti jó körülmények között, felügyelet mellett.

A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata tegnap tartotta meg Szolnokon, a városi tanács dísztermében tanévvégi ülését. A tanácskozáson,- amelyen részt vett Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese is - Dajka Miklós, tagozati alel- nök számolt be az elmúlt tanévben végzett munkáról.

A társaság célkitűzéseit, feladatait az 1976/77. oktatási évben a megyei tagozat sikeresen megvalósította — állapította meg az alelnök. Mint ismeretes tavaly tavasz- szal új vezetőség vette át a tagozat irányítását. Közgyűlésen értékelték az elmúlt évek eredményeit, s meghatározták a további feladatokat, amelyek között első helyen szerepelt a létszám növelése. Amíg korábban mindössze harmincnégy pedagógus vett részt a tagozat munkájában, jelenleg hivatalosan száztíz nevelő kapcsolódott be a tudományos tevékenységbe. Ennél is több azonban a tagozat égisze alatt dolgozó, kutató tanárok száma; hisz a hat munkacsoportba mintegy száznyolcvanán jelentkeztek a megye pedagógusai közül. Tizennyolcán a társaság központi szakosztályaiban is eredményesen tevékenykednek.

Az elmúlt tanévben a tagozat tíz ülést rendezett; a résztvevők száma meghaladta a hatszózat. Tanácskoztak többek között az erkölcsi nevelés, a személyiségfejlesztés, a magatartás és a szorgalom értékelésének kérdéseiről, a közelmúltban pedig szerkesztőségi ankétot tartottak, amelyen a Köznevelés című oktatáspolitikai hetilap munkatársaival találkozhattak pedagógusaink.

A továbbiakban az alelnök elismeréssel szólt a munka- csoportok tevékenységéről, s a pályázatok eredményeiről. Megállapította, hogy a meghirdetett különböző pályázatokra évről évre egyre több magas színvonalú tanulmány érkezik be, amelyek közül a legsikeresebbek könyvalakban is napvilágot látnak.

A beszámolót követően dr. Kálmán György, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője a jövő iskolájáról, a köznevelés távlati fejlesztésének főbb kérdéseiről, dr. Lénárd Ferenc, a pszichológiai tudományok doktora pedig a nevelés és oktatás egységéről tartott előadást.

Délután a különböző munkacsoportok szekcióülésen vitatták meg az elmúlt tanév eredményeit, s a jövő feladatait.

Beszélgetés az újságkészítés mestereivel

Azirószt

Mnaésnan Furcsadal

A CSODABABAK

Don Juan: Chaplin..

Az író sze Nincsésvan Furcsa dal

A CSODABABÁK

Hndf| mnvne ríjllri ert/io gmf

Nen pttrew jvlf cybi éljifh diyu't nmuoup hűi Viittr atdfhji Imi éljíhtd. CunrovMka ilj hrngil \mítc atdfhjkkl ij Auiofxlkf/vd«/ udu hadfghjk I nwivc v Sut atdfghj éfk)fgd*ert hitmd

Ahol cfhjtkl mifj4j»ql mavdfiur/i cri/uipgilrj kifej

Bcdcn/ui jwklil urtzií

aidí hjktfe Cn/u

Don Juan: Chaplin..

óú. tködiopM Fftuta

Mvjmfr »mg/jkőáu Ili lm •zhrnnt u*k S»*j

icvfcMTMk Mrtnvatnjí cvb. Mrtiurn n dfhji mwrtfatdfgh. Lm* «mj. Matdf ghjklmm Atdfhgjk powtxr Ifcjgh •cdfgh jklmar aadf|il

úmn bgtihnm juikOui •**)**' Werf* bfi/hni Ihj uiopMil rfvcdcmui vfr«d. Fmmoki Mintuil crtu atdfghj rm Cetlií utrre aidi!

Egy hetilap címoldalának rajzolt tükre (Balra) Elkészült a szövegek szedése, a rajzok kliséje. Ezután a rajzolt tükör szerint tördelik az oldalt. Ez az oldallevonat

R

adics Vilmos és Ritter Aladár az újságkészítés, a tördelés nemzetközileg elismert tanárai, a szakma mesterei. Nemrégiben jelent meg a Laptervezés, tipográfia című, gyönyörű kivitelű könyvük. Megkértük őket nyilatkozzanak a szakmában oly nagy érdeklődéssel várt kötetről.

— Milyen újságot kíván a mai olvasó? — kérdezzük.

— A tetszetős napilapot, képeslapot, magazint szívesebben veszi kézbe az olvasó, örömmel forgatja, s a látványtól felbuzdulva jó érzéssel kezd az olvasáshoz, — kezdi Radics Vilmos. Ebből az alapgondolatból indul ki könyvünk felépítése. Végigkísérjük a lap születését a szerkesztőségben és a nyomdában.

— Milyen kérdésekre ad választ a könyv?

— A laptervezés a központi téma. Az újságíró megírja cikkét, a fotóriporter képet, a grafikus rajzot készít. Ezekből komponál újságoldalakat a tördelőszerkesztő. Ez a tervezés. A tördelőszerkesztő tükörlapra rajzolja a leendő oldal tökéletes mását. A tükör vezénylőkönyv, amelynek

alapján a nyomda elkészíti az újságot. A rend a Szépség forrása. A tipográfiai rend a tetszetős újság alapja.

Ritter Aladár a ma és a holnap újságkészítéséről beszél:

— Már ma betekinthetünk a jövő szerkesztőségébe és nyomdájába. Erről is írunk, Az elektronikus, képernyős szerkesztés és a fényszedé- sű, számítógépes újság korszakába léptünk. Bizony Jókai Mór és Verne Gyula nagyon csodálkozna, he beté- védne egy modern szerkesztőségbe, vagy nyomdába ... A Szovjetunióban például mesterséges hold segítségével vetítik át a moszkvai szerkesztőségből a sokezer kilométernyire levő nyomdákba az újságoldalakat.

— Milyen lesz az újság 2000-ben?

— Nem hiszem, hogy a tv vagy a rádió néhány évtized múlva kiszorítja a nyomtatott újságokat. Még sokáig szükség lesz a lapozható, olvasható sajtóra. Tovább*

ra is változik a forma és a sokszorosítás technikája is újabb lehetőségeket hoz. Tokióban nemrég láttam a holnap újságját. A lakásban „nyomtatott” hírlapot. A nyomdában egy példány készül. Az előfizető otthonába írógép nagyságú készülék kerül. Elektromos hullámok segítségével, papírlapra rögzítve jelenhet meg a napilap, vagy képeslap.

— Nálunk szerényebb keretek között történik a fejlődés. A megyei lapok egyrésze már ofszetnyomású. Kitűnő lett a kép- és a szöveg nyomása. Ezzel megelőzték a fővárosi napisajtót. Remélem, hogy ez a fejlődés folytatódik.

Az újságíró befejezéseként Lengyel Lajos, Kossuth díjas könyvművész szavait idézi: „Radics-Ritter kötete nemzetközi versenyen is bemutatásra kerül. Ez a könyv nemcsak a szakemberek, de az újságkészítés iránt érdeklődik és a szép könyv barátai körében már megérdemelten keltett nagy érdeklődést.”

Máté Tót Imre