Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

1977. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az állami lakások jó gazdái Körkép a városgazdálkodási vállalatok munkájáról, terveiről Megyénkben az állami bérlakások száma megközelíti a tízezret. Ezekből 2280 a megye hat vidéki városában van, ahol tanácsi felügyelettel a városgazdálkodási vál­lalatok gondoskodnak fenntartásukról. A tanácsok mű­szaki osztályaitól és a vállalatoktól kapott tájékoztatás alapján készült körképünk azt bizonyítja, hogy a vidéki városokban is jó kezekben van az állami lakások fenn­tartási, állagmegóvási munkája. JÁSZBERÉNY Jászberényben például csaknem 2 millió forintot költenek az idén a város­gazdálkodási vállalat keze­lésében lévő állami bérlaká­sokra. A lakók kényelmét szolgálja, a háziasszonyok munkáját könnyíti a Köz­társaság téri, a Nádor utcai és az Alkotmány úti laká­sokban elkezdett korszerűsí­tés, felújítás. Az ötvennyolc lakás kor­szerűsítésére egymillió 230 ezer forintot költenek. Me­legvizes mosogatókkal lát­ják el a konyhákat, a für­dőszobában villanyboylerek- re cserélik ki a régi széntü­zelésű vízmelegítő berende­zéseket. A többi állami bér­lakásra az idén több mint 900 ezer forintot fordítanak. A szokásos nyári karban­tartásokon kívül általános felülvizsgálatot is tartanak. Ahol szükséges festenek, felújítják a parkettát, kicse­rélik vagy megjavítják a nyílászáró szerkezeteket, az olajkályhákat és az olajboy- lereket. KARCAG Karcagon kilencvenöt épü­let, háromszázhuszonhét la­kás van állami tulajdonban. A városgazdálkodási válla­lat a tavalyihoz hasonlóan az idén is 2,2 millió forin­tot fordíthat felújítási, kar­bantartási és a hibabejelen­tések alapján adódó mun­kákra. Ez utóbbiak jelentő­sen csökkentek az utóbbi években elvégzett felújítási munkák révén. Jelenleg in­kább a szükség — átmeneti lakások hiánya okoz gondot a városban. Szinte megold­hatatlan azoknak a bérlők­nek más lakásokban való el­helyezése, akiknek a tíz-ti­zenöt éve épült emeletes ta­nácsi lakásai felújításra szo­rulnak. A városgazdálkodási vállalat lakásfenntartásra fordítható kapacitásának az idén kilencven százalékát már lekötötték. Ennek felét a Madarasi úton lévő négy­szintes lakóházban a gáz­készülékek biztonsági okok­ból történő kicserélése teszi ki. MSÚISZfaUS Kisújszálláson csaknem hatvanhárom millió forint az állami ingatlanok értéke. A százöt lakóépületben ta­lálható háromszázhetven bérlakás zöme tizenöt-húsz éves, vagy még annál régeb­bi. Ezek rendszeres karban­tartása gyakori és folyama­tos munkát igényel, amely­re az idén 2,1 millió forint áll rendelkezésre a város­gazdálkodási vállalatnak. Sok munkát adnak az év eleji belvíz okozta károk, és sok a tetőszerkezet megron­gálódása miatt beázott la­kás. Az újabban épült tömb­lakásokban szükségessé vált a biztonsági előírásoknak meg nem felelő gázkészülé­kek kicserélése. Mindezeket a munkákat fontossági sor­rendben, tervszerűen végzi a városgazdálkodási vállalat. TÚRKEVE A túrkevei tanács végre­hajtó bizottsága a közel­múltban értékelte a város­gazdálkodási vállalat mun­káját, és jóváhagyta az idei lakóházjavítási keret fel­használására készült költ­ségvetést. Hatszázharminc ezer forint áll rendelkezés­re a vállalatnak ebben az évben javításra, felújításra és beszerzésre. A felújítási munkákra tervezett 405 ezer forintot elsősorban a laká­sokban megrongálódott nyí­lászárószerkezetek kicseré­lésére, tetőszerkezetek kija­vítására és szanálásra kerü­lő állami lakóépületek bon­tási munkáira fordítják. A felújítások mellett az arra alkalmas lakásokat, elsősor­ban a bérlők kérésére kor­szerűsítik többek között a Kossuth Lajos és a Kisdomb utcában. mezítOr Mezőtúron a városgazdál­kodási vállalat kapacitásá­nak egyötödét köti le az ál­lami bérlakásoíkról való gon­doskodás. A városban lévő 230 tanácsi lakás többsége közepes állagú, mindössze egyharmada csak a 10—15 évinél régebbi. A régi, egye­dülálló lakásokat ugyanis folyamatosan értékesíti a vállalat. Az ötéves tervidő­szakra készült lakásfelújítá­si tervben 2,1 millió forint­ban határozták meg azt az összeget, amelyet lakásfel­újításra, karbantartásra fordíthatnak. Ezeknek a munkáknak a sorrendiségét most a város hatszázadik jubileumára való felkészü­lés határozza meg. Elsősor­ban a városközpontban lévő lakóépületek homlokzatát hozzák rendbe, összesen húsz azoknak a lakásoknak a száma, amelyek ebben az évben feltétlen felújításra szorulnak. A gyorsabb és jobb minőségű felújítási, karbantartási munka érde­kében még az idén 300 ezer forintért csőállványokat, 200 ezer forintért egy gyors- felvonót. jövőre pedig egy félmillió forint értékű ha­barcskeverő és vakológépet vásárol a mezőtúri város­gazdálkodási vállalat. Másodállások, mellékfoglalkozások Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai Elöljáróban annyit, hogy nem általános helyzetkép­ről, csupán néhány munka­helyen végzett vizsgálat ta­pasztalatairól számolhatunk be a Szolnok járási városi NEB-ülésen tegnap hallot­tak alapján. Általánosításokra, mesz- szemenő következtetések le­vonására a népi ellenőrök háromhónapi vizsgálódása kevés, ahhoz azonban ép­pen elég, hogy felkeltse a munkahelyek vezetőinek az érdeklődését, és a másod­állásokról és mellékfoglal­kozásokról szóló tavaly év elején napvilágot látott MŰM rendeletre irányítsa a figyelmüket. Nem mintha ennek a NEB . vizsgálatnak a során égbekiáltó vissza­éléseket, szívességi alapokon létesített fiktív másodállá­sokat fedeztek volna fel a népi ellenőrök. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy a néhány évvel ezelőtti káoszt már követhető, átte­kinthető rend, ellenőrizhető és számonkérhető főálláson kívüli munkavégzések vál­tották volna fel. De — š ez a vizsgálat vezetőjének vé­leményéből- és a bizottság készítette jelentésből egyér­telműen kicsengett — a másodállásokat, mellékfog­lalkozásokat vállalókra nem a munka nélküli jövedelem- szerzésre való törekvés a jellemző. Pedig számuk az utóbbi években emelkedett. Az érintett szövetkezeteknél és vállalatoknál például 1974-ben 54, tavaly már 112 „idegen” dolgozót tartottak számon. A népi ellenőröknek volt összehasonlitási alapjuk, hi­szen az új rendeletet meg­előző kétéves gyakorlatot is nagyító alá vették, rrlert az 1974-től ez év első negyed­évéig tartó időszakot vizs­gálták. A nyolc munkahely közül — ahol jártak —hét­ben (a szolnoki Vas- és Fa­ipari, a Bőr- és Textilipari Szövetkezetben, a tiszaföld- vári Építő-, Vasipari, Szol­gáltató Szövetkezetben, a szolnoki áfésznél, az újszá- szi Szabadság, s a zagyva- rékasi Béke Tsz-ben, vala­mint a Tempónál) apró ad­minisztratív hiányosságo­kon kívül szinte mindent rendben találtak. Az volt a véleményük, hogy ezeken a munkahelye­ken többnyire a szakembe­rek (elég gyakran fizikai munkások) hiánya miatt, vagy a napi néhányórás ál­lások betöltésére indokoltan alkalmaznak nem főállású dolgozókat. A jogszabály megkövetelte engedély, a szakszervezet jóváhagyása, az előírt kétéves munkavi­szony se hiányzott. Munka­idejük nem haladta meg a főállású munkaidejük egy- harmadát és a fizetésük is a törvényes keretek között mozgott. A nyolcadik munkahely­ről: a megyei tanács Ter­vező Vállalatáról azonban már nem mondhatták el mindezt. A jelentés kéthar­mad része a vállalatnál fel­fedezett szabálytalanságról szól. Bár nem lehet elhall­gatni, hogy speciális profilú és sajátos gondokkal küzdő cégről van szó, az is köztu­dott, hogy jóval több ter­vező szakemberre lenne szüksége a megyének, mint ahányan jelenleg vannak. Ezért alkalmazott a vállalat mellékfoglalkozású terve­zőket és ezért engedélyezte saját dolgozóinak, hogy más cégeknek tervezzenek. Ez rendjén is volna, ha jogsza­bályban előírtakat betart­ják, nem szóbeli egyezkedés alapján létesítenek mellék­állásokat, ha nem marad homályban, hogy tulajdon­képpen mit is csinálnak és mennyiért azok, akiket szak- tanácsadóként alkalmaznak és így tovább. Mindez csupán néhány példa a pozitív és negatív tapasztalatokból. Hamaro­san sor kerül ötvennyolc vállalatnál és szövetkezet­nél végzett népi ellenőrzési vizsgálat alapján egy átfogó megyei helyzetkép kialakí­tására és elemzésére. A szolnoki horgászegyesületek részére ötven négyszemélyes műanyagcsónakot ké­szít az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi Uvegtechnika üzeme. A poliészter csónakok súlya mindössze 55 kilogramm HOLTÁG Néhány kilométerre az élő Tisza. A település mellett a Holit-Tisza ága húzódik. Né­hány kilométerre a négyes főközlekedési úton autófo­lyam hömpölyög. Tábla mu­tatja: Szakállas. A 245 lelket számláló település békésen lapul a robogó élet szomszéd­ságában. Akár egy holtág. Krónikása a téesz-nyugdíjas Vadász József. „A tizennégyes háború előtt tíz, tizenöt ház állt ezen a helyen, majd a háború után portákat osztot­tak. A második világháború után megint osztottak. Azóta behozták a villanyt, s vele a világot. Kőút, telefon, autó­busz, televízió. Csak egy baj van: elmennek a fiatalok. Itt a legújabb házat is az ötve­nes években építették.” Idézet a törökszentmiklósi városi tanács ideiglenes bi­zottságának jelentéséből, mely a külterületi lakott he­lyekkel foglalkozik: „ ... Tö- rökszentmiklós város köz- igazgatási területén lévő kül­területi lakott helyek — Óballa, Surján, Szakállas, Barta, Szenttamás — melye­ket zömmel a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai lakják, várhatóan 2000-ig nem kerülnek felszámolásra.” Hallgassuk meg Szakállas lakóit! ■, . Mást jelent egy Járda, zápor a vá­rosi embernek, s megint mást a szakállasáak- nak. Itt nyakig érő sarat, jár­hatatlan utakat, kiszállítha­tatlan szenet jelent az eső. A tanácstag, Juhász István jár­daanyagot kért a törökszent­miklósi tanácstól, fuvart kért a Tiszafái Tsiz-től, társadal­mi munkát a lakosságtól. 1974-ben 484 méternyi járdát építettek. A bolt. Itt minden boltos „rossz”, mindenkit elmarnak. Előfordult, hogy négy hóna­pig zárva volt a bolt, egy do­boz gyufáért is Törökszent- miklósra kellett menni. Most kértem kiflit. Nincs. Kenye­ret. Nincs, egy héten kétszer szállítanak. Kértem valami­lyen ennivalót. Bármit. Nincs. Sör van. M Havi forgal­Kocsma. f-so ezer forint. Gyors számítás: ha a csecse­mőket és az aggokat, betege­ket is beleszámítjuk, egyet­len szakállasi ember több mint 300 forintot költ italra havonta. Csak a kocsmában. A szórakozás. Sztrunga Lászlóné, boltos: „Három éve, amikor Szakállasra kerül­tünk, működött egy klub a téesz egyik helyiségében, de nem volt aki irányítsa. Sok fiatal unalmában beivott a kocsmában, s így ment a klubba. Persze, a szülők nem szívesen engedték ilyen hely­re a fiatalokat, úgyhogy meg­szűnt a klub.” Juhász István, tanácstag: „Kultúra, szórakozás? Ezek mellé jó nagy és sok felki­áltójelet tessék' tenni, mert itt valamit tennünk kell”! Közlekedés. nácstag mesel i, hogy 1973-ban, amikor meg­választották. első teendője a közlekedés javítása volt. Ad­dig naponta csak egy iskola­busz járt Szakállasra, de si­került egy buszt rendszeresí­teni az eljáró munkásoknak is. Mégis rengeteg panasz van a közlekedésre. Derzsi József- né: „Iskolaszünetben csak szerdán és szombaton van busz. Reggel hatkor bevisz­nek Törökszentmiklósra, s csak este ötkor jöhetek haza. Vasárnap egyáltalán nincs busz, pedig a szakállasi nép is menne ide-oda, rokonok­hoz, kórházba látogatni, de mivel?" Másokból is dől a panasz. „Minden nap elké­sünk a munkából, mert késve jön a busz, de az is előfor­dult, hogy nem jött. Szakál­lasról Törökszentmiklósra járnak az emberek dolgozni az ipari üzemekbe. Késéskor persze lefognak az óránkból! _ I - A volt iskola TBlBIOn. épületében van egy. Surjánnal, az ottani postával vannak ' összeköttetésben, ahol — azt mondják — sokszor kihúz­zák a zsinórt, nagyon nehéz telefonálni. Pedig sokszor kellene orvost hívni. Orvos. Létesítettek egy or­vosi rendelőt, a téesz adott neki helyiséget, berendezte, üzemelteti. Hetente egyszer jön egy gyermekorvos, s uff"anosak egyszer a körzeti orvos, sorolja a tanácstag. JLI( . . Gsortos Ottó, llllatOk. ivaros: „A negyvenes, öt­venes években konda és te­héncsorda járt ki a faluból. Még 1974-ben is ötszáz ser­tést tartottak Szakállason, ezt onnan tudom, hogy én segí­tettem oltani, s darabjáért egy forintot kaptam. Ma? Nem tudom van-e százhar­minc sertés? Ha hiszi, ha nem, a faluban egyetlen anyakoca van. Képzelje el, ide hordják a kolbászféléket, a tejtermékeket hetente egy­szer, a tejet pedig minden nap. .Mert — szinte nevetsé­ges — összesen két tehén van Szakállason! Nem lehetett ta­karmányt kapni, felhagytak az állattartással. Most már kiszállítja a téesz a takar­mányt, de az emberek nem akarnak kínlódni az állatok­kal, megkapják a nyugdíju­kat, beszélgetnek, tévéznek.” . , gyümölcs. Ismét Zöldség,«a™™.: .w. gén sokszor hármat is fordultam a mik- lósi piacra, vittem a sok árut, nyöszörgött a kocsi, Micsoda bulgárkertészetek voltak itt! Most? Fél kocsi áruval döcö­gök a piacra. Nagy baj van itt, kérem. Én is készülök el­adni a gyönyörű lovamat, mert nem mehetek fel velük a négyes föútra, a sáros úton pedig ha agyonverem a lova­kat, akkor sem húzzák el a kocsit. Pedig rengeteg fuva- roznivaló lenne: bútor, ház­tartási gépek, nyugdíjas utal­ványra szén, egyszóval min­den. Csak építési anyagot nem kér senki.” Igaz, a téesz is biztosított egy fogatot a falunak, de az egymagában nem győzi a sok szállítaniva- lót, s csak reggel 9-től dél­után kettőig mehet a négyes főúton. Üres házak. A fiata­lok elhúzzák a csíkot, pedig nem lenne ez rossz hely Olyan a föld, mint a kenyér,” Csortos Ottó: „Ha minden jól megy, ősszel beköltözünk Török­szentmiklósra, emeletes tömb­házba.” Sztrunga Lászlóné: „Mi is elköltözünk majd.” Szakállason máris két üres házat pusztít az idő. Siska Jánosék hat gyereke közül egyetlen egy lakik Szakálla­son, de már az is építkezni készül Fegyverneken. Itt mindenki azt hiszi, hangoz­tatja, hogy Szalui Hason nem lehet építeni, nem adnak ki építési engedélyt, hiába bi­zonygatja az ellenkezőjét Ju­hász István tanácstag, öreg­szik a falu. A 75 családot sor-' ra véve a tanácstag hetven nyugdíjas korú embert szám­lál össze, de azokkal együtt, akik egy-két éven belül vár­ják nyugdíjazásukat, ez a szám tekintélyesen nő. Há­rom 92 éves ember is él Sza­kállason. Tavaly három gyer­mek született, viszont öt em­bert eltemették. A temető nő, a falu fogy. Ebben az eszten­dőben még nem örülhettek újszülöttnek. n , - | az ideiglenes Részletek már iidezett jelen­téséből és a törökszentmik­lósi városi tanács intézkedési tervéből, amelyet a külterü­leten: élők életkörülményed­nek javítására dolgoztak ki. „Szakállás: az élélmiszerbolt korszerűsítése a tervek sze­rint 1978-ban történik meg. A telepen terményelárusító- hélyet létesítettünk ... Az el­múlt években ... villamosítva lett a Szakállas-újtelepi rész... A? ezredfordulóig szükséges az autóbusz jára­tok sűrítése . .. Keresni kell a megoldást Szakállas víz- gondjainak enyhítésére.. . 1980-ig — a megszüntetett körzeti orvosi állás átcsopor­tosításával — létre kell hozni a második mezőgazdasági üzemi körzetet, amelyhez az óballai és a szakállasi lakos­ság tartozik... A művelődési ellátás« fejlesztése érdekében együttműködési megállapo­dást kell kötni azokkal a munkahelyekkel, ahol a ta­nyaközpontok lakossága dol­gozik .. . Szakállason 400 mé­ter járda megépítése látszik indokoltnak 2000-ig... A külterületi lakosság városba történő beköltözését elő kell segíteni. Ennek érdekében évente — a kialakítandó ház­helyek esetében — figyelem­be kell venni a külterületről beköltözni szándékozók szá­mát, biztosítani kell, hogy minden évben az igényeknek megfelelő számú telek álljon rendelkezésükre. A családi házas telkek vásárlásánál a beköltözni szándékozókat előnyben kell részesíteni.” A holtág-település csönde­sen lapul a robogó élet szom­szédságában. Nincsenek nagy vágyak, csak a méltó emberi élet, amit összefogva igye­keznek megteremteni. Körmendi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents