Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
1977. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A furfangos „biztonsági tartalék” , December óta kormányrendelet és — Szolnok megyében — a megyei tanács elnökének utasítása segíti a vállalatok munkaerő-ellátásának szervezését. A munka- közvetítési jogszabályokként ismert réndelkezések életbelépése óta történt változásokról kívántunk képet kapni. Meglátogattuk a megyei tanács munkaügyi osztályát, a szolnoki munkaközvetítő hivatalt és két iparvállalatot. Csák László, a megyei tanács munkaügyi osztályának helyettes vezetője a legfontosabb adatokat ismertette: — A közvetítő hivatalok 1977. I. negyedévben 2200 dolgozót helyeztek el. (Persze ennél többen változtattak a három hónap alatt munkahelyet. A kiemelt vállalatokhoz kívánkozóknak ugyanis nem minden esetben kellett a városi tanácsnál jelentkezniük.) A kiközvetítettek közel kétharmada a kiemelt vagy az V. ötéves terv idejére létszámfejlesztésre kijelölt vállalatok valamelyikénél helyezkedett el... Az emberek odakerültek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Már csak egy kérdés marad: hány ember hiányzott a vállalatoknál? Csak a döntő fontosságú üzemek 1174 üres munkahelyet jelentettek — a közvetítőirodákból 583 embert küldtek hozzájuk. (Ez a szám kiegészül még a „kaputól felvettekkel”.) Az adatokból látszik: a közvetítési rendszer egyedül nem képes a munkaerőhiány megszüntetésére. ZRVIRt jelentések Csák László a szükségletek és a lehetőségek mérlegelésekor egy kedvezőtlen jelenségről is beszámolt: — A vállalatok igen „rafináltak”, legalább is azt hiszik. „Biztonsági tartalékkal” megnövelt létszámigényt jelentenek be. Pedig semmi hasznuk nem származik e magatartásból: ugyanis csak annyi embert kaphatnak amennyi van... De megnehezítik munkánkat, képtelenek vagyunk megállapítani, hány dolgozó is hiányzik valójában. Kétségessé válik, Körkép a munkaerő közvetítésről odakerülnek-e a munkáskezek, ahol a legnagyobb hasznot hajthatják? ... Két számmal is alátámaszthatnám kételyeink jogosságát: 1976-ban hétezer munkahely állt üresen Szolnok megyében. Az idén viszont már tizenötezren hiányoztak. Az igények ilyen növekedése irreális. Tavaly ugyanis a szükségesnél (?) hétezerrel kevesebb dolgozóval is 5,5 százalékkal nőhetett az ipari termelés. A megyei tanács után a szolnoki városi tanács munkaközvetítő hivatalába vettük utunkat, megtudni, mi is rejlik a már megismert adatok mögött. Kik keresnek a közvetítőben munkát? VÁNDOR, VÁNDOR... A statisztikákat nézegetve nem váratlan, mégis érdekes kép tárult elénk. A „kiközvetítettek” közel kétharmada már legalább ötször változtatott munkahelyet. Több mint egyharmaduk még csak öt éve vagy ennél rövidebb ideje dolgozik. Felmerül a kérdés: hány évet, hónapot tölthettek el egy helyen? (Nem „fehér holló” a huszonvala- hányadik munkahelyét kereső vándor sem.) Ráadásul a jelentkezők négyötödének nincs szakképzettsége. Elképzelhető, mennyire enyhítheti a vállalatok munkaerő gondjait egy-egy vándorló, szakképzetlen dolgozó. Csak a legegyszerűbb feladatok elvégzésnél foglalkoztathatják őket. Mire ugyanis betanulnak munkájukba, úgyis továbbállnak. A szakmunkásokat kereső üzemek sajnos nem sok segítséget várhatnak a közvetítő hivataltól. És most lássuk a vállalati tapasztalatokat. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat és a Szolnoki Papírgyár igen sok szakképzetlen dolgozót foglalkoztat. Sok embert küldenek tehát hozzájuk a városi tanácstól? A munkaügyi osztályokon e feltevés ellenkezőjét állítják. Tóth Menyhért, az ÁÉV munkaerőgazdálkodója szerint alig néhányan jöttek a közvetítőtől. Mint korábban, most is a vállalatot keresik fel először a jelentkezők; Csak akkor küldik őket a tanácshoz, ha a belépők munkakönyvével „baj van”. A papírgyárba viszont azért került kevés „közvetített”, mert nem tudják őket foglalkoztatni a hosszabb tanulást kívánó munkahelyeken. (A múlt év második fele óta felvett kilenc „vándormadár” közül csak öt maradt az üzemben.) HATRANYDUN fl KILÉPŐK A „munkaügyeseknek” az a véleményük, hogy az új közvetítés rendszer életbe lépése óta sincs náluk sokkal több munkára jelentkező. A jogszabály egy másik hatását tartják jóval hasznosabbnak. Mivel a kilépő dolgozók az új munkahelyen csak a kategóriájukban adható legkisebb bért kaphatják, — hosszú távon — csökkenhet a munkahelyet változtatók száma. A vándorlók ugyanis jobban meggondolják majd, hogy érdemes-e továbbállni — tartják a vállalatoknál. A tavalyi rendeletek az emberek megtartását segítik. Ma még azonban ez a korlátozó hatás nem nagyon mutatkozik: „Az embereknek a saját bőrükön kell majd érezniük a ki-belépések hátrányát” — mondja Tóth Menyhért. Azért már ma is van némi változás: az ÁÉV- től például 1977. első négy hónapjában „csak” három- százhatvanhatan léptek ki, szemben a tavalyi négyszáztizenhattal. V. Szász József Komputerek — közösen Mintegy nyolc esztendővel ezelőtt, 1969-ben Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió aláírták a számítástechnikai együttműködésről szóló egyezményt, amelyhez a későbbiek folyamán Kuba és Románia is csatlakozott. Közös erővel összeállítottak egy együttműködési programot, amelynek keretében megindult a szocialista országok egységes számító- géprendszerének (ESZR) a létrehozása. A kísérleti példányok, valamint a sorozat- gyártás technológiájának kidolgozása minden egyes résztvevő állam ipari lehetőségeinek és igényeinek figyelembevételével valósul meg. Magyarország a kis méretű ESZ—1010 (R—10) modell tervezésére és gyártására specializálódott, mely másodpercenként 5—7 ezer művelet elvégzésére alkalmas. Teljesítményben utána a szovjet és bolgár szakemberek által közösen kifejlesztett ESZ—1020 típus következik. A Csehszlovákiában készülő ESZ—1021 modell elsősorban technológiai folyamatok irányítására alkalmas, 25 ezer műveletet végez el másodpercenként. Az ESZ—1030-at a Szovjetunóban dolgozták ki lengyel szakemberek közreműködésével. Az NDK a másodpercenkénti 250—300 ezres műveleti sebességű ESZ—1040 gyártására specializálta magát, az 500 ezer műveletet végző ESZ—1050- et pedig a Szovjetunió állítja elő. Ugyanott készül majd a 3 milliós műveleti sebességű ESZ—1060 is. A felzárkózásban Bulgáriának kellett a legnagyobb erőfeszítéseket tennie, ahol az elektromos és elektronikus iparnak nem voltak hagyományai. Ma már ott tartanak, hogy kilenc gyár készít alkatrészeket és foglalkozik a számítógépek gyártásával. (A felvétel ezek egyikében, a szófiai Electronica gyárban készült és az 5012— M típusú mágneses memória egyik alkatrészének az ellenőrzését mutatja.) Több évi Kísérlet Új lehetőségek a szőlőtermesztésben Több éves kísérleti munkával elkészült szőlőöntözési tanulmány a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kecskeméti állomásán. Dr. Fürj József kutató irányításával kidolgozott tudományos alaposságú módszer alkalmazásával új lehetőségek nyílnak a szőlőtermesztésben a Duna-Tisza közén. Megállapították, hogy szinte majdnem minden évben szomjazik a szőlő a homokon. A növény optimális vízigénye 600—700 milliméter évente, s ezzel szemben a vidék átlagos évi csapadéka alig ért el az 560 millimétert. Ehhez — a különböző víznyerési lehetőségeket figyelembe véve — négyféle öntözési módot dolgoztak ki a kutatók a gyakorlat számára. Választhatnak a termelők a csepegtető, az altalaj, az esőztető és a barázdás öntözés között. Több éves megfigyelés szerint valamennyi forma segítheti a termésbiztonságot, az ágazat jövedelmezőségét. Négy- és tízemeletes házakból Lakótelep épül Nagykanizsa . északkeleti határában, közvetlenül a 7- es számú főútvonal mentén, újabb lakótelepet építenek. A mezőgazdasági művelés alatt levő belterületen 130 hektár területet jelöltek ki beépítésre. Négy és tízemeletes lakóházakat, s a majdan ottlakók kényelmét szolgáló közösségi létesítményeket, építenek. A már elkészült tanulmány-tervek szerint egy évtizednél hosz- szabb időre lesz szükség az új lakótelep felépítéséhez. Száz százalék Minőségből kiváló Június 10. körül gépszemlék Aratási előkészületek Szolnok megyében szépen fejlődik, sok helyen már kalászol a gabona, s megkezdődött a felkészülés a több mint 153 ezer hektár föld nyári termésének a betakarítására. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán elkészült a nyári betakarítás előzetes mérlege. A búzát, az őszi és tavaszi árpát, a zabot, repcét, lent és borsót termelő gazdaságok — rizskombájnokat is beleszámítva — 1276 arató-cséplőgéppel rendelkeznek, amelyek közül több mint száz a nagyteljesítményű Class Dominátor és a John Deere. Egy üzemképes kombájnra 139 hektár aratandó terület jut. A gépi felkészültséggel naponta csaknem 11 ezer hektár, közel 4400 vagon termését tudják betakarítani. A megye üzemei úgy tervezik, ha az időjárás nem szól közbe, a kombájnok tízórás napi munkájával alig 13 nap alatt betakaríthatják a megtermelt gabonát. Az aratásra való felkészülés megyeszerte gyors ütemben halad, mert június 10. körül már megkezdődnek a nyári betakarítási gépszemlék. Ezeregyszáz kombájn máris üzemképes. A Gabonafelvásárló és Malomipari Vállalat is készíti elő, fertőtleníti a gabonaraktárakat. A szezonban 127 átvevőhelyet üzemeltetnek. Az idén 20 százalékkal bővült a megye terményszárítási lehetősége, így a berendezésekkel óránként megközelítően kétezer tonna gabonát tudnak raktározásra kész, száraz állapotba hozni. Kilencedik éve, hogy a tanácsi kis vállalat nagyvállalaté lett. Döcögősen újat, nehezebb munkát tanultak a szolnoki lányok, asszonyok a Május 1. Ruhagyár szolnoki futószalagjain. Kevesen emlékeznek már a kezdés keserveire, — hiszen szívesen csak a jóra gondol az ember. Annál inkább arra, hogy az ötödik ötéves terv gyári feladatai között a minőséget már nem javítaniuk kell, hanem tartani. Mit takar mindez? — Termékeink 98,78 százaléka első osztályú volt, már a terv készítésekor — mondta Janik Árpádné igazgató. — Ezért terveztünk „csak szinttartást”. Drága exportkabátok, kényes bőrruházati cikkek futnak már rég a szolnoki gyár szalagjain. Ha jól belegondol az ember, hinni is nehéz, hogy a 15 futószalag munkásai ilyen „professzorai” a szakmának. Csoda ez? Csodák nincsenek. Az emberek szorgalma, a tanulókedvű szolnoki munkásnők kitartása azonban mégis csodálatra, — de legalább elismerésre méltó. Ötszázötven fizikai munkásból kétszázhúsz a szakmunkás. A felnőtt szakmunkásképzőn kétévenként harmincán szereznek képesítést. 1971-ben végzett az első szakmunkástanuló osztályuk. Évenként azóta huszonöt fiatal, a korszerű gyári munkában otthonos szakmunkás kezdi náluk a munkáséletet. A tanulásban, a szakma alapos ismeretében és gyakorlásában kinek-kinek küzdéssel teli múltja van a Május 1. Ruhagyárban Szolnokon, Csupa fiatal, jó kedvű lánygárda dolgozik a 149-es futószalagon. A Dobó Katica brigád. Hiába süt a májusi nap — ők már gyönyörű bőrkabátokat varrnak. Divatosat, drágát. — Pontozzák a minőséget — mondja Pirók Józsefné, a művezetőjük. Igazán nincs szégyelnivalónk. Száz százalék. Ugyanis a havi teljesítményünkre ebben az évben rendre 25 ponton felüli értékelést kaptunk. Ez pedig azt jelenti, hogy legfeljebb borhiba, szőrmehiba miatt lehet másodosztályú egy-egy kabátunk. De még arra is ügyelünk, ha felfedezzük a hibás részt, megyünk a szabászokhoz. A brigádvezető, Szabó Mária az első szakmunkástanuló nemzedék tagja. A kétszeres aranykoszorús brigád tizenhat tagjának munkáját dicséri. Most tizenhatan vannak — hat fiatalasszony otthon a gyerekét neveli. — Áprilisban 641 bőrkabátot varrtunk, három fazonban. Általában nyugati exportra dolgozunk. Egész évben százszázalékos volt a minőség, tehát például az első negyedévben gyártott 2 ezer 262 bőrkabát mind első osztályú volt. A futószalagon él a „Ne add tovább” mozgalom. Egymás munkáját ellenőrzik, segítik. — Nem ördöngösség. Oda kell figyelni, gondosan, pontosan dolgozni. Ennyi az egész. Valóban ennyi. És mégis, vajon mennyi az ennyi? Bizonyosan nagyon sok ... — sj — Több mint 20 ezer tégla hagyja el naponta a kunszentmártoni téglagyárat. A B-30-as falazó tégla a legkeresettebb, szinte ki sem hűl, máris viszik a vevők.
