Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-13 / 111. szám
1977. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ’W Részlet az úgynevezett közművelődési törvény végrehajtási utasításából: „A vállalatok és szövetkeztek dolgozóik művelődésének elősegítéséhez igényeljék a lakóterületek közművelődési intézményeinek közreműködését, segítségét és anyagi eszközeikkel járuljanak hozzá ezen intézmények fenntartásához és fejlesztéséhez. A rendelkezésre álló anyagi eszközök összehangolt és tervszerűbb felhasználása érdekében fokozott mértékben törekedni kell a művelődési otthonoknak és közművelődési könyvtáraknak több szerv (állami szervek, szövetkezetek, társadalmi szervezetek) által történő közös fenntartására.” Az utasítás egyértelműen fogalmaz: „A különböző szervek együttes segítésével könnyebb hatásos köz- művelődési munkát végezni.” Látszat szerint mindez nagyon kézenfekvő, ám, ha szembesítjük az elvet a gyakorlattal, a törvényben megfogalmazott célkitűzést a valósággal, kiderül, hogy van még mit tenni. Szemlélet és mérték A művelődési házak, klubkönyvtárak közös fenntartásba vételére a legnagyobb szükség a kis és közepes lélekszámú községekben volna. Miért? Ezeken a településeken a csak tanácsi fenntartású inétzmények — a „gazda” szűkös anyagi lehetőségei miatt — jóformán vegetálnak. A művelődési házak költségvetése — néhány kivételtől eltekintve — elegendő az intézményvezető, a takarító fizetésére, és a puszta fenntartás költségeire: fűtésre, világításra, néhány kisebb javításra, fogyóeszközök beszerzésére. Hosszú időn keresztül ez jellemezte a tiszafüredi járás falvait is. S ha erre az esztendőre javultak is valamit a feltételek, a korábbi években keletkezett hátrány még alighanem sokáig érezhető lesz, ráadásul mindez a gyakorlati, a tartalmi munJegyzetek ■ •• •• a közös fenntartásról kán. Magyarán szólva: leromlott az intézményhálózat, s „élénk” volt az intézmény- vezetők fluktuációja a folyamatos sikertelenség következtében. Kirívó példa lehet erre a járásból Tisza- szőlős, ahol olyan „szépen kifejlődött” ez a „betegség”, hogy ma már nincs közművelődési intézmény a faluban. (Nem tekinthető annak a községi könyvtár sem, amely ilyen célra teljesen alkalmatlan épületben működik.) Szőlősön épül ugyan az új klubkönyvtár, de olyan tempóban, hogy az iskolásgyerekek „Kőmíves Kelemen várának” nevezik az esztendők óta negyedkész épületet. Megjegyzésre méltó, hogy Tiszas^lősön — a Tiszafüreddel történt tanácsi , egyesülés után — megüresedett a tanácsháza épületének egy része: szükségkönyvtárnak jobban megtenné, mint a mostani, netán még egy klubot is be lehetne ott rendezni. Közhelyszámba megy: nemcsak a törvény betűje, a szelleme szerint kell cselekedni. A kis településeken ez — egyelőre — jelentsen annyit, hogy a téesz és az egyéb gazdasági szervek ismerjék fel: nem azért kell támogatniuk a közművelődést, mert törvénybe foglalták és így számonkérhető, hanem saját dolgozóik értelmesebb, teljesebb élete érdekében. Akad jó példa: Kunmadaras Hogy nincs így, arra csak néhány aránytalanságot a tiszafüredi járásból. A járási székhely Tiszafüred művelődési központja tavaly összesen 73 ezer forint támogatást kapott a településen lévő □ tudomány rendkívül bonyolult dolgokat megoldott már. Bizonyos titokzatos Összefüggésekre, éghajlat, hegy- és vízrajz és egyes géptípusok működése közötti rejtélyes összefüggésekre azonban még nem sikerült fényt derítenie. Az Első Magyar Herkentyűgyár szokatlan és furcsa esetére gondolok. Az üzem Hencida fővárosába, Bonci- dába szállított megrendelésre egy tizedmilliomod pontosságú mikroherkentyűt. Alig ért azonban a gép rendeltetési helyére, máris reklamáció érkezett Boncidából: a mikroherkentyű nem hűt, hanem fűt, nem tapaszt, hanem szétválaszt, nem körbe jár, hanem össze-vissza ugrál. A tervező mérnök, Gócza, nagy sietve, még azon a héten fölkerékedett, hogy helyreüsse a csorbát. Nem sajnálta a fáradságot, majd két hétig tartózkodott Boncidá- ban. Lelkiismeretesen végiglátogatta a gyönyörű főváros nevezetességeit, számtalan színes felvételt készített a csodálatos műemlékekről, a tengerparti kies üdülőkről, sőt még arra is szakított időt, hogy tüzetesen megvizsgálja a mikroherkentyűt. Sikerült megállapítania, hogy a zavarokat a főkardán penészesedése okozza. A hibát megszüntette és a mikroherkentyű újra kifogástalanul működött. Sajnos, csak rövid ideig. Alig tért haza Gócza, már levelet hozott a posta. Igaz, hogy a mikroherkentyű most hűt, tapaszt, körbe is jár, azonban közben úgy reszket, hogy nem lehet az anyagot adagolni! Az áldozatkész Gócza azonnyomban már vissza is tért volna Boncidába, ha Benyák, a főmérnök, nem veszi le sietve válláról a terhet: ő maga vizsgálja meg a gépet! Néhány nap múlva elindult. A főmérnök már három hétig tartózkodott Boncidában az ügy kompli- káltságára való tekintettel. Benyák a természet lelkes szerelmese volt: épp ezért behatóan tanulmányozta a boncidai nők természetét természetes lelőhelyükön, a sztriptízbárokban és a fénylő bulvárokon. Sőt arra is szakított időt, hogy a mikroherkentyűt alaposan megvizsgálja. Megállapította, a hiba oka egy látszólag jelentéktelen apróság: a főtengelylánc és a kerékagy összeköttetése valahogyan megszakadt. Azonnal rendbehozta a szerkezetet, amely üzemektől, szövetkezetektől, ugyanakkor a hatezernél alig több lakosú Abádszalókon a helyi Lenin Tsz támogatása meghaladta a 70 ezer forintot. Nem Abádszalók kapott sokat, hanem Tiszafüred keveset és Tiszafüreden kívül is akad jó néhány település, ahol „méreten alul” szabták meg a támogatás összegét. A szemlélet és a támogatás mértékének összefüggése nyilvánvaló. A tiszafüredi járásban négy településen — Tisza- burán, Abádszalókon, Tisza- derzsen és Kunmadarason — kötöttek szerződést a gazdasági egységek és a tanács a művelődési ház fenntartására. A leghatásosabb szerződés — meg is látszik a művelődési ház munkáján — Kunmadarason készült. A tanács, a téesz, az ipari szövetkezet és az áfész évente összesen több mint 200 ezer forint támogatást ad a művelődési* háznak. Nem sok, de ennyiből — okosan gazdálkodva színessé, változatossá lehet tenni a művelődési hás programját. Semmi speciális „nagy ötlet”, „fur- fang”, nincs a kunmadarasi példa mögött: alapos, körültekintő szerződés készült a közös fenntartásra, s a szerződés legfontosabb jellemzője az, hogy be is tartják. Van még egy nem elhanyagolható jelenség Kunmadarason, ami alighanem az alapját adja a közös fenntartásnak. A település párt, gazdasági, állami vezetői gyakori vendégek a művelődési házban, bérlettulajdonosok, vetélkedők résztvevői, és így tovább. Bokros teendőik közepette is. .. Ne kívülállóként Anélkül, hogy abszolutizálnánk a művelődési házak munkájában az anyagi föltételeket, kijelenthetjük: több kell. És ezt a „több”-et a gazdasági szervektől kaphatják meg az intézmények. Csakúgy, mint az erkölcsi, szellemi támogatás többletét. Nem a kívülálló segítségére van szükség, hanem a résztvevőére. Szabó János immáron zavarmentesen ánű- ködött. De milyen bonyolultak is ezek a modern gépek! Alig tért meg, máris táviratót kézbesítettek a gyárban Boncidából: a gép nem reszket, de nem is mozdul! Benyák máris fordult volna vissza, ha az ügy fontosságára való tekintettel nem döntenek úgy felettesei: a műszaki fejlesztési főosztály vezetője és annak helyettese, továbbá az elvi főirányító főosztály vezetője és annak helyettese, hogy maguk járnak a dolog végére. Az időközben tíztagúvá növekedett szimpoziont már a repülőtérről kellett visszahívni. A türelmetlen boncidaiak ugyanis visszaküldték a mikroherkentyűt. A komplikált, annyi bajt okozó gép — anélkül, hogy hozzányúltak valna — a kis- szatymazbürgözdi új precíziós gyártelepre került. Már másnap érkezett az S. O. S! A mikroherkentyű négyzetes alakban bóklászik és egyszerre hűt és fűt! Ez alkalommal Sós Alajost, a gyár létszámfölötti r TS« itokzatos összefüggések >.—, ] Több mint 2000 kötettel bővül az idén a Kiváló könyvtár címmel kétszeresen kitüntetett jászárokszállási könyvtár. A fejlesztésre szánt összeg felét a gyermekkönyvtár gyarapítására fordítják U magyar könyvművészet kimagasló sikerei Öt aranyérem Lipcsében Csikai Márta kiállítása Karcagon Csikai Márta szobrászművész nyerte el több fordulós verseny eredményeként a karcagi Felszabadulási Emlékmű pályázatát. A szobor alkotója Karcag közönségének elhozta tizenkét kisplasztikáját, hogy megismerjék munkásságát, megismerjék az emlékmű alkotóját. A karcagi Déryné Műve- ldési Központban megrendezett kamarakiállítás ugyan nem képes egy egész alkotói pályát, teljes életművet bemutatni, ahhoz viszont tökéletesen elég, hogy Csikai Márta emberközpontú, humánus művészetét érzékeltesse. Mint ahogy a Felszabadulási Emlékmű kövek, sziklák közül kitörni akaró virága szimbolizálja az új élet, a kibontakozó, születő gondolat lényegét. Humánus gondolatait, fiatal fekvő, támaszkodó, könyöklő nőalakokon, gyermekét mosdató, ölében ringató, lépni tanító anyák alakjában közli. Legtöbb felállított köztéri munkája is hasonló intim témákat fogalmaz. Ízes- tömbös plasztikai fogalmazás jellemzi, ha kőbe terrakottába, ólomba vagy bronzba formálja figuráit. Kövön nyújtózó nőalak, érzékletesen domborodó asszonyi formák, lágyan hajló vonalak, kitűnő plasztikai fogalmazás jellemzik Csikai Márta stílusát. betanított segédműszerészét küldték le. Sós azonnal munkához látott és hiába esde- keltek a gyáriak, ne dolgozza magát halálra, inkább maradjon néhány napra a telepen: este bekvártélyozzák őt a munkásszállásra —, ahol nyolc embernek jut hely, a kilencediknek is szorítanak még — munka után sem unatkozna, az üzem öntevékeny színjátszó csoportja folytatólagos előadóesteket rendez mai költők verseiből. Hiába volt minden unszolás, Sós késő délutánig dolgozott és két és fél óra megfeszített munka után a mikroherkentyű kifogástalanul működött! És soha, de soha többé nem volt semmi baj a mik- roherkentyűvel! Úgy látszik, hogy a boncidai éghajlat, hegy- és vízrajz nem kedvezett az érzékeny gépnek. Hiszen nem is egy, műszakilag kiművelt emberfő fáradozott hiába a megjavításán. Viszont magyar nap alatt, hazai hegyek és vizek között szinte önmagától rendbe jött. Egy egyszerű, betanított segédműszerész könnyedén megjavította! De éghajlat, hegy- és vízrajz és bizonyos bonyolult gépek közötti összefüggések felderítése még a tudományra vár... 1 Kertész Magda Ismét nagy elismerést szerzett a magyar könyvművészet. Lipcsében a május 5-én megnyílt nemzetközi könyv- művészeti kiállításon kiosztották a szép könyv verseny díjait. A versenyző 51 ország közül Magyarország 5 aranyérmet, 4 ezüstérmet, 13 bronzérmet, 7 oklevelet, és egy különdíjat nyert. Ezenkívül Haumann György professzor, a Szép- művészeti Főiskola tanára elnyerte a Gutenberg-díjat. A nemzetek versenyében, az összesített eredmények szerint Magyarország könyvei a harmadik helyre kerültek, a Szovjetunió és az NDK-beli művek mögött. Ilyen népes mezőnyben hasonló eredményt még nem ért el a magyar könyvművészet. A hagyományos lipcsei könyvművészeti kiállításon, amelyen több mint hetven ország kiadói, könyvművészei, illusztrátorai, grafikusai, legszínvonalasabb alkotásaikkal vettek részt — Magyarország kétszáz könyvet állított ki. Ezek közül 82- vel nevezett be a versenybe, s harminc nyert érmet, vagy Akik figyelemmel kísérik a Magyarországon alig egy évtizede meghonosodott gitáros-énekes műfaj sikereit, azoknak igazi örömöt szerzett, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a közelmúltban kibocsátotta Cseh Tamás és Másik János „Levél nővéremnek” című nagylemezét. A lemez dalai egy átlagifjú mindennapjainak vívódásait, eseményeit villantják fel panaszkodva, emlékezve, gunyorosan; félmondatok, félszavak utalnak a szélesebb társadalmi összefüggésekre. A dalokat egy képzelt nővérhez szóló levelek kötik össze. A szövegíró Bereményi Géza remek munkát végzett: a dalokból nem hiányoznak a lírai részletek, de nincs hiány figyelmeztető, vagy vidám, szürrealisztikus ötletekben sem. Ehhez a két gitárosénekes Cseh Tamás és Másik János hozzátette a saját zenei és előadói ötleteit — így lett „jó csapatmunka” eredménye egy jó lemez. * * * A Kaláka együttest (Gryl- lus Dániel, Gryllus Vilmos, elismerő oklevelet. A nemzetközi zsűri a szépirodalmi könyveket részesítette a legnagyobb elismerésben. Aranyérmes lett Vattai Ferenc énekeskönyve és az illusztrált Shakespeare-soro- zat Mindkettő a Magyar Helikon műhelyében készült. Bronzéremmel tüntették ki- a Szép Históriákat és Erdélyi Zsuzsa: Hegyet hágék, lőtőt lépék (Magvető) című könyvét. A Magyar Helikon által kiadott négykötetes Sha- kespeare-drámák a legszebben tervezett és legjobban nyomott klasszikus kiadvány különdíját nyerték el. Egy arany és három bronzérmet kaptak ismeretterjesztő műveink. Az aranydíjat Hoffer—Fél: Magyar népművészet, a bronzdíjakat Gink —Tompos: Grúzia, Rácz— Ikonnyikov: Leningrád, valamint Miklós: A sárkány szemei című műveinek ítélték oda. Mind a négy könyvet a Corvina Kiadó jelentette meg. Nagy elismeréssel fogadták kiváló grafikusaink, illusztrátoraink munkáit is. Radványi Balázs, Huzella Péter) több mint öt éve országszerte ismerik. Hírüket jó érzékkel, népzenei, beat, jazz elemek felhasználásával megzenésített versekkel alapozták meg annakidején. Tucatnyi hangszeren — gitártól a fafúvókig, csellótól a délamerikai pengetősökig — játszanak. Most megjelent — első — nagylemezükön Nagy László. Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső, József Attila és mások verseit éneklik — sajnos a koncertjeiken megcsodált lendület, tűz, érzelmi fűtöttség nélkül. Pedig a lemezfelvételek idejére ismét csatlakozott az együtteshez a korábban kivált Dabasi Péter is. Hiába. A Kaláka együttes éneke—zenéje nem állta ki a közönség hiányának próbáját, a lemez hallgatása közben az az érzése támad az embernek: kényszeredetten muzsikálnak. Ezt az érzést csak néha-néha mossa el egy- egy jobban sikerült felvétel, mint például József Attila Lopok között szegényember című versének feldolgozása. Sz. J. Két új nagylemez
