Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
1977. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyermekszemekkel felékszerezve „A kis Kati a család kedvence, ő a szülők szobájában alhat. ötesztendős óvodás, kis fekete, mindig azt mondja, hogy ő a legszebb. Tetszik tudni, olyan szép, kihívó gyerek. Még kisebb korában majdnem kopasz kislány volt, és borzasztóan szerettük, mert levette a nagybabájáról a szőke hajat és feltette magának. Mint egy parókát. Tessék nézni, itt mutatja, a fénykép!.. Ez az a ház, melyhez földúton lehet eljutni. Ez az utca, amelyben nincs víz. Amilyen utca nagyon sok van Jászárokszálláson. Ez az a ház, amelyik valamikor hosz- szú, fehér parasztház volt. Amit megvettek Nagy Feren- cók. Amit 1962-ben kibővítettek egy szobával és egy verandával. „Juditka hatesztendős, olyan se szőke, se barna kislány. Együtt járnak az óvodába Katival, együtt is jönnek haza, ha össze nem veszekednek. Ez bizony előfordul. Juditka nem olyan anyás, mint Kati." Ez az a ház, ahol rengeteg fényképet mutatnak a vendégnek, s ezekről a képekről szép, tiszta arcok tekintenek až érdeklődőre. Ez az a ház, ahol elég sok könyvet őriznek a polcok. Ahol a szekrény tetején még díszelegnek .a húsvéti csokitojások, ami pedig gyerekek között. .. „A harmadik legkisebb gyerekem Miki. ö hétéves, most elsős. Olyan gyerek, mint a többi, nem éppen jó. Dehát melyik gyerek jó. Csintalanok. Azért elég jól tanulnak, nincs rosszabb a közepesnél." Ez az a ház, ahol a kicsik külön szobában alszanak. Ez az a szoba, ahol esténként heves pámacsaták dúlnak, ök azok a gyerekek, akik a vasárnapi ebéd fő fogásaként azt a kakast szeretnék látni, amelyik tegnap is nekik ugrott „Marika elmúlt tízéves, most negyedikes. Szép barna kislány, aki szereti nézni a tévét, de ő már sokat segít nekem: elmegy a kútra, takarít, mosogat...” Ez az a ház, ahol a kicsik is munkába vannak fogva. Ahol minden fillér számít. Ahol a jászágói téesz műhelyében dplgozó apa, Nagy Ferenc három és fél ezer forint körül keres, de ebből levonják, s csak év végén adják ki a húsz százalékot. „Tamás fiam tizenegy éves, ötödikes. A tehenet, disznót megeteti, erre végtelen könnyen kapható. Ha tanulni is így szeretne, semmi panaszom sem lenne rá." Ez az a ház, ahol állatokkal bajlódnak. Ahol a tehén ellátja a családot tejjel, a baromfik hússal és tojással, a sertések szalonnával, kolbásszal. Ez az a ház, ahol a szerény konyhában csak két asztalnál fér el a család; ahol a kicsinyeknek külön „matskaasztal” mellett van a helyük; ahol az iskolából, munkából megjövök éhes hada sóvárogja az édesanya finom főztjét. „Csabi már tizenkét éves, és Tamással együtt szobafestőnek szeretném adni, de Csabi fél a létrán. Azt mondja, ő nem lesz festő. Még a padlásra sem mer felmenni. Nem tudom, aztán mi lesz belőle, ha majd odaér...” Ez az a ház, ahol a gyerekek szakmát tanulnak; ahol takarékos, dolgos életet tanulnak; ahol a két forint cukorkára régebben flancnak számított; ahol a nagyobbak kinőtte ruha a kicsikre maradt örökül, de ma már a lányok nemigen óhajtják viselni a másik ruháját. „Most nyolcadikos Márti, ő Budapestre szeretne menni ilyen bőrdíszmű nem tudom én minek. Tetszik tudni, ott táskákat, pénztárcákat készítenek, hát ez az ő vágya. Gyönyörű szép nagy lány.” Ez az a ház, ahol a gyerekek az idegen előtt is mohó szeretettel bújnak édesanyjukhoz. Ahol a kérgesre dolgozott markú asszony nem panaszkodik, nem mondja egyszer sem, hogy ennyi gyereket tisztességesen felnevelni nagyon nehéz volt, sőt a kérdésre is annyit mond, hogy eleinte nem volt köny- nyű, de később, a ma felé haladva egyre jobb lett. „Zsuzsa nagy lány, elsős gimnazista. Sportol, súlyt lök, kézilabda-kapus, meg ifivezető és tagja a KISZ- nek is. Ezek a nagyobb gyerekek már kikímélnek engem, csak a főzést hagyják a mamára. Béla szerint azt is azért, mert nem jó szakácsok.” Ez az a ház, amelyben három szoba van, a legújabba nagyobb gyerekeknek. Ez az a ház, ahol ragyogó tisztaság fogad. Ahol a verandán apró kislibák pipegnek. Ahol szépen gondozott a kert is. Ahol takaros, cifraságoktól mentes a ház, s minden sallangtól mentes az élet. „Zoli már tizenhét esztendős, ő nem szeretett tanulni. Most a Jászsági Építő Szövetkezetben betanított munkás, 2 ezer 300 forint körül keres és hazaadja a pénzt, ö burkőlónak tanult, de otthagyta az iskolát...” Ez az a ház, ahol gondolkodni kell azon, melyik gyerek hány éves. Ahol úgy számolják ki az életkort, hogy a kérdezett gyerek az előtte lévőnél két évvel idősebb, akkor tehát most tizenkilenc éves... „Laci két évvel öregebb Zolinál, most tizenkilenc éves. Itt dolgozik Jászárokszálláson, a Hűtőgépgyár klímatechnikai üzemében. Géplakatos szakmunkás magára keres és anyukámék- nál lakik. De nem haragból, hanem nagyon szereti a nagyanyját, s az is őt. Laci egyébként levelező tagozaton jár gimnáziumba, most érettségizik.” Ez az a ház, amelyben Jászárokszállás legnagyobb családja lakik. Amelynek lakói még soha senkitől sem kértek segítséget Akik meg sem próbáltak visszaélni a nagycsaládosoknak járó kedvezményekkel, sőt még azzal sem éltek, ami valóban járt volna nekik. „Erzsikém húszéves, eredetileg zöldség- gyümölcs- termesztő szakmunkás, de a diákotthon konyháján dolgozik, mint konyhalány. Közben levelező tagozaton a harmadik évet végzi a gimnáziumban, de érettségi után is tanulni akar, nem is tudom, hogy mit. Itthon a leckekészítésben ő igazítja el a kicsiket, benne van minden bizodalmuk. Erzsiké sokat dolgozik a Vörös- keresztben is.” Ez az a ház, amelyben tizenhárom gyermek pezsdíti az életet. Amelyben anyák napja alkalmából egyenként, vagy összeszövetkezve meglepik valamivel édesanyjukat, akinék a kedvéért az örökmozgó Miki még türelmesen kidolgozott rajzkészítésre is képes. „Béla fiam bádogos a budapesti Lakásépítő Vállalatnál. Hetente hazajár, hét közben pedig munkás- szálláson lakik, az a legolcsóbb. Magára keres, gyűjti a pénzt, huszonegy éves, de már összespórolt 25 ezer forintot. Most akar úrvezetői jogosítványt szerezni, lehet, hogy majd kocsit is vesz. De előbb még a katonaság. ..” Ez az a ház, melynek lakói kivívták a község megbecsülését. E ház asszonyát, Nagy Ferencnét lepik majd meg apró ajándékokkal az úttörők, őt köszöntik a Vörös- kereszt aktivistái anyák napján. „Feri ritkán jár haza a szolgálat miatt, ő ugyanis kalauz a MÁV-nál, a soproni vonalon jár. Ö huszonnégy éves, még nem nős. Érden van egy telke, építeni akar. Tetszik látni, mi is - boldogulunk." És áll a ragyogóan tiszta, egyszerű lakásban az anya. All, ragyogó ébenfaszínű gyermekszemekkel felékszerezve. Körmendi Lajos így értük el Tanulmánykötet szakszervezeti aktivistáknak A Táncsics Könyv és Folyóiratkiadó Vállalat „Így értük el” címmel, sorozatot indított, amelynek köteteiben zömmel vállalati szakszervezeti tanácsi és bizottsági titkárok írják le a munkájukban szerzett tapasztalatokat. Eddig két kötet látott napvilágot, most jelent meg a harmadik tanulmánygyűjtemény. A könyvben megyénk szakszervezeti tisztségviselői is szót kaptak. Árvái István, az SZMT vezető titkára a szakszervezetek és a tanácsi szervek együttműködésének tapasztalatairól, a szakszervezetek területi munkájáról írt. Tíz oldalon elemzi a két szerv együttműködésének feladatait, módszereit, az elért eredményeket, átfogó képet ad azokról a helyes kezdeményezésekről, amelyek a megyében születettek. Gonda András, a Volán 7. sz. Vállalatnál folyó szakszervezeti nevelő munkával foglalkozik. Rámutat arra, hogy szakszervezeti bizottságuk felismerte: a nevelő munka nem bizottsági és reszortfeladat, ha. nem valamennyi választott tisztségviselő kötelessége. A szakszervezeti aktivistáknak sok segítséget nyújtó, hasznos útmutatást és módszereket adó tanulmány- kötet mindhárom példánya kapható a kiadó Szolnok— Békés megyei kirendeltségén, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Ságvári körúti székházában, I Bartók vonósnégyes Szolnokon A Bartók vonósnégyes az év elején betegség miatt elhalasztotta szolnoki koncertjét. Hangversenyére kedden (május 10-én) 19 órakor kerül sor a városi tanács dísztermében. Előadások fiataloknak Holnap délután két szolnoki diákotthonban előadásokat rendeznek a fiataloknak. A 605. számú Szakmunkásképző Intézet kollégiumában „Szépség az emberi kapcsolatokban” címmel, a Vízügyi Szakközépiskola Ady Endre úti kollégiumában pedig „Mit mondanak nekem a külföld hírei” címmel tartanak előadást, amelyet vita követ, VIALETEi ELINDULTAK MEZŐTÚRRÓL Merkl Pista diákigazgató a hatalom jelképeivel J\ diákigazgató engedélyt kér a gépészgyűrű felavatására. Dr. Patkós István kandidátus, a főiskola igazgatója megkóstolja a vinkót és vétót emel: — Ez a bor nem méltó arra, hogy gépészeket avasson! A régi diákhagyomány jelzése egyértelmű; a rector magnificus óv a rossztól, nemeset akar adni tanítványainak. Az aranyra csak nektár kerülhet. — Hozzák be a gépészhordót! — parancsolja a diákigazgató. Markos legények cipelik a hordót. Nehéz vörösbor bugyborékol. Dr. Patkós, a rector magnificus rágja, ízlelgeti. A kamasz mérnökök figyelik. Ez a jelenet is szimbólum: a céh bölcs öregjei átadják tapasztalataikat a vándorútra kelőknek. — A zamatát érzem, fonák hatását nem, ezt a bort méltónak tartom a gépészgyűrű felavatására. Három éve várt ünnepélyes pillanatok a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán Mezőtúron. Kilencven leendő üzemmérnök áll fel az asztal mellől. Előttük gyönyörű vonalú túri fazekas kehely, a Berettyó-par- ti nehéz földek agyagából. Ebben csilingelnek a főiskola címerét hordó aranygyűrűk. A pincérek, másodéves hallgatók, bort töltenek rá ... A dereshajú professzor, a mammutgazdaság vezetője, a városi pártbizottság titkára, Túr tanácselnöke, — mindenki arra a hajdani pillanatra gondol, amikor elindult.. ? Kiürülnek a kelyhek, az ifjú üzemmérnök jelöltek felhúzzák a gépészgyűrűt. Merkl Pista, a diákigazgató deklarálja: — A gépészgyűrű felavattatott! Eléneklik a gépésznótát. Induló ritmus. — Merre, merre visz az útja? •— A csávolyi tsz-be megyek. — Állami gazdaságba pályáztam, sikerült. — Csongrádra. — A Jászságba. — A Kunságban maradok. Jelképesen tehát már pénteken este elindultak. De még az alma mater kenyerét eszik a túri birkatest mellé. S az aranyhomok borát isz- szák hozzá. Teli asztalok, lucullusi falatok, homoktűző borok. Űtravaló mindez, emlékeztető: néhány év múlva már tőlük is függ, mi kerül a nagy asztalra. Tegnap gépészkamevállal folytatódott a valéta napok eseménysorozata. A főiskola kapujában megtörtént a felelősségre vonás. Az igazgató és a tanári kar a diáktörvényszék elé állt. Komolyra fordul az ügy, még akasztófa is van. — Bűnös? — Bűnösök! — Nem bűnösök! Minden jó ha a vége jó! Ünnepélyesen elássák a csatabárdot, megindul a menet. Elől két, bőgatyás legény a gépészzászlóval. Nem akármilyen lobogó: fakereten egy női alsónemű. Mezőtúri trófea? Lehet, de semmi sincs következmény nélkül: a menetben ott a nősök kocsija is. Ez bizony nem parádés hintó, hanem guruló ketrec. A csapdába esetteken nevet a mezőtúri utca: akik bent vannak a ketrecben, kifelé kacsintgatnak, akik meg kinn, befelé pislognak. Két helyen áll meg a menet. A gimnázium és a tanácsháza előtt,. Vidám búcsú a diákévektől, a lányoktól. A várostól, amely szívesen fogadta és várja a mémökge- nerációkat. A főiskola kertjében később temetés: elhantolják az utóvizsga jegyeket. — Nyugodjatok békében, sose támadjatok fel. Este bál, a diákigazgató visszaadja a hatalmat a rector magnificusnak. A keringő a valéta napokat búcsúztatja. • Holnaptól már újra csendes a mezőtúri diákváros. Június közepén kezdődnek az államvizsgák. Tiszai Lajos Elindul a karneváli menet A nősök kocsija a karneválon Fotó: Sárközi Katalin
