Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-07 / 106. szám
1977. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 / Miért kiváló ? Újsághír: Kiváló művelődési otthon kitüntető cimet kapott a mezőtúri városi művelődési központ. A hír senkit sem lepett meg, — talán csak Molnár Sándorné igazgatót és munkatársait érte váratlanul. Pedig régen „érett” már a jó munka gyümölcse. A krónikás most idézhetne a hivatalos indoklásból, hogy miért minősítették kiválónak a mezőtúri művelődési központ munkáját, de nem teszi, mert néhány sor erről nem sokat mondana, s önmaga is a folyamatot igyekezett megismerni, amely az eredményig vezetett. Mitől lehet kiváló egy művelődési ház? Kacsalábon forgó palotának kell vajon lennie, amelyről messzi látszik: ez a kultúra szentélye. Nagyon tanulságos volt számunkra a szolid vizsgálódás. Nem szabad fetisizálni az anyagi eszközöket. A lustaság, a szakmai analfabétizmus, a nemtörődömség sok helyen ezzel takaródzik: ilyen körülmények között nem lehet semmit se csinálni, hiszen nincs egy rendes fotelünk... Száznyolcvanezren Kétségtelen, hogy piszkos lócákra már nem lehet leültetni a jól öltözött embereket, de az is tény, hogy a mezőtúri ház bútorzata — egyáltalán mindaz ami a hajlékot otthonná teszi — nem vetekedhet a legszerényebben berendezett mai lakások szépségével. Mégis 180 ezer látogatója volt tavaly ennek az éppen- hogy csak otthonos háznak. Ez azt jelenti, — torzító átlagban — hogy az elmúlt esztendőben minden mezőtúri ember, a csecsemőtől az aggastyánig, hatszor vett részt az intézmény valamilyen rendezvényén. Ezek szerint sánta a logika: a mesebeli kultúrpalota nem vonzhatott (mert nem létezik) a szerénység meg nem taszított. De biztos nem is hívogatott ez utóbbi! Akkor hát mi? Miért „szoktak be” a mezőtúriak ebbe a rosszul épített, bagolyvár-szerű épületbe? Hosszú volt az út Egy nagyot biccentő hasonlat magyarázatkeresés közben: a csúnya nő is lehet nagyon vonzó, ha okos, ha öröm a társaságában lenni. Viszont ha elfogadjuk ezt, akkor a következtetést is levonhatjuk: az értelmes együttlét vonzza az embereket, s ennek igénye alakította ki a művelődési központ kollektíváit. Csaknem negyven művészeti csoport, szakkör és klub működik a házban. Néhány közülük országosan is elismert. Széles nagyon a skála a műszakiak klubjától a kaktusz-kertészekig. Vagy említsük a múlt év hatvan kiállítását, a hatvanegyné- hány reprezentatív rendezvényt— színházi előadásokat, irodalmi estek, hangversenyek — de joggal tarthatjuk fontosnak és értékesnek azt az ötvennyolc alkalmat, amikor csak a gyermekeké volt a művelődési központ. Mezőtúron szokássá vált programot tervezni a művelődési központ segítségével. S a szokás nagy úr! Hat, nyolc évvel ezelőtt még azt diktálta, hogy a népművelők keltsék fel az érdeklődést a kultúra iránt — napjainkban pedig már alig győzik kielégíteni a kulturális programokat kérő igényeket. S ez a megváltozott magatartásforma — mert tulajdonképpen erről van szó — jól kifejezi a város közönségének mai, a művelődéshez fűződő viszonyát. Hosszú volt az út idáig. S a krónikás — a tények alapján — úgy véli a szemlélet- változás segítségéért érdemli meg a mezőtúri központ a kiváló címet. Kevesen, mégis sokan Jelenleg mesteremberek dolgoznak a művelődési központ épületében. Tovább szépül, épülget az öreg ház. Mert az értelem szépséget kíván. A kulturális tárca az elmúlt években és az idén 3 millió forintot fordított, áldoz a művelődési központ szerény korszerűsítésére. A tanács évente félmilliót ad a fenntartásához, de az áfész, az ipari szövetkezetek is rendszeresen a „zsebükbe nyúlnak”, — a jó ügyre nem sajnálják a pénzüket. Hány népművelővel dolgozik, kérdeztem az igazgatónőtől. Nagyon kevesen, s nagyon sokan vagyunk, felelte. Bent a házban csak öt népművelő dolgozik, de az üzemek, vállalatok kulturális bizottságai nagyon jó támaszaink. Mi_ nekik, ők nekünk »dolgoznak, szóval együtt. Ez tehát a legfőbb magyarázat, hogy miért is az egész városé a kultúra most szépülő, kiváló hajléka. Tiszai Lajos Emléktúra Fehér telefonok — Szobacica Olasz filmek a magyar mozikban „Egy nap a Vörös Hadsereg útján” elnevezéssel túrát rendez a település fiataljai számára a tiszafüredi Ipari Szövetkezet KlSZ-bi- zottsága holnap. Ez a program lesz egyúttal az „Edzett ifjúságért” mozgalom tiszafüredi nyitánya is. A túrá a reggeli órákban a tisza- füred—örvényi szovjet emlékműtől indul, innen a Ti- sza-gáton mintegy 8 kilométernyi távot tesznek meg a fiatalok, s közben különböző sportágakban, játékokban kell bizonyítaniuk jártasságukat: gránáthajításban, lövészetben, célbado- básban, függeszkedésben. A túrán részt vevő alapszervezetek csapatait pontrendszer alapján rangsorolják. Filmátvételi delegációnk a közelmúltban Rómában 33 olasz film közül hatot választott ki és vásárolt meg hazai forgalmazásra. „A fekete kalóz” című film — Ser- gio Solima rendezése — egy vérbosszú történetét dolgozza fel, melynek végrehajtását a főhős szerelmi kalandja akadályozza meg. Bruno Vailati filmje, ,.A tenger kedves szörnyei” a tengeri ragadozók életét mutatja be, a „Keorna” című western- film — melynek főszereplője Franco Néró ismert filmszínész — egy fiatal mesztic- ről szól, aki visszatérve szülőföldjére küzdelmes harcban győzi le népének kegyetlen kizsákmányolóit. Dino Risi alkotása a „Fehér telefonok” című szellemes vígjáték — melynek főszereplői között Vittorio Gassmant és Ugo Tognazzit láthatja majd a hazai közönség — egy „Szobacica” hölgy karrierjéről szól, aki Mussolini rendszerének ünnepelt filmszínésznője és a Duce szeretője lesz. A Todo Hodo című filmben ismét láthatjuk majd Gian Maria Volontet és Mar- cello Mastroiannit: Elio Petri filmje egy elhagyott, spiritiszta szeánszokra berende- dezett szállodában játszódik. Mario Monicelli „Barátaim” című alkotása négy 50 év körüli jóbarát sorozatos csíny- tevéseiről szól: tréfáik miatt egy társuk váratlan halálát senki sem akarja komolyan venni. Az épülő művelődési központ Szolnokon . Fotó: Nagy Zs. Tegnap délelőtt Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese átadta Szolnok Megye Tanácsa soronkívüli művészeti díját a Jászsági Népi Együttesnek, s Szolnok Megye Tanácsa soronkívüli közművelődési díját Csider István főiskolai hallgatónak, a Népművészet Ifjú Mesterének az 1977. évi Ki mit tud versenyen nyújtott kiváló szerepléséért. A kitüntetés átadásán részt vett Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályveztő helyettese. A kitüntetettek nevében Papp Imre, a Jászsági Népi Együttes vezetője mondott köszönetét. Képünkön a kitüntetettek képviselői (balról jobbra) Papp Imre, a Jászsági Népi Együttes vezetője, Bató Edit szólótáncos, Csider István citeraművész, Szalóczi Miklós zenekarvezető. Munka és történelem Pávakörök ■ rr r.rr minősítő hangversenyei Tegnap a Kórusok Országos Tanácsa megyei szervezete paraszténekkari bizottsága megtárgyalta a pávakörök elmúlt évi munkájának tapasztalatait. Megállapította , — többek között —, hogy hasznos volt megrendezni a citerások megyei minősítő versenyét. (Eddig az országban csak Szolnok megyében minősítették a közönség elő lépő citeraművé- szeket.) A paraszténekkari bizottság elhatározta, hogy a jövő évi országos minősítő versenyek előtt megyei minősítő versenyeken értékeli a pávaköröket, s csak a legjobbak jutnak országos szintű fellépéshez. Az első minősítő versenyt augusztus 20-án a tiszakürti arborétum szabadtéri színpadán tartják. Vácott Á Bartók kórus hangversenye A váci városi KISZ-kórus szolnoki vendégszereplését viszonozva a Bartók Béla kamarakórus ma este Vácott, a zeneiskolában ad hangversenyt. A szolnoki énekesek műsorában a kórusmuzsika gyöngyszemei, többek között Palestrina, Rauch, Rossi, Arbeau, Schumann. Bartók és Kodály művei szerepelnek. Vezényel: Egyedné Berényi Bogáta. „Életünk” Fotókiállítás Nagykanizsán A nagykanizsai városi művelődési központban tegnap megnyílt az „Életünk” című országos fotókiállítás. Ennek a tárlatnak rendszeresen Nagykanizsa ad otthont. A május végéig nyitva tartó kiállításra 136 szerző csaknem 600 nagyméretű fotót küldött, amiből 113 került a közönség elé, Sokan, sokhelyütt elmond,- ták már: a munka az ember alapvető élettevékenysége. Minek folytán lett alapvetővé? A munka mindenekelőtt közvetett tevékenység. Az emberi szükségletek kielégítésére szolgál, ez pedig csak közvetítéseken keresztül mehet végbe. Egyszerűsíthető példával élve: az ember számára még nem étel az, ami ehető. Az ember, hogy elfo- gyaszthatóvá tegye szükséglete tárgyait, előbb át kell hogy alakítsa azokat. Ezért eszközt iktat önmaga és a tárgyak közé, és élő munkát fejt ki. A munka eme közvetett jellege folytán szakadatlanul szélesedni kezd azon tárgyak köre, amelyekre emberi tevékenység irányul, amelyek viszont közvetlenül nem elégítenek ki szükségletet. Ezek a termelési eszközök. Használatuknak — fogyasztásuknak — új típusa a termelő fogyasztás. Az ember — maga is a természet része — képes arra, hogy a természeti környezet bármely adottságát fokozatosan megismerje. Fontos ez, hiszen csak ennek az ismeretnek a birtokában lehet ténylegesen átalakítani, fogyasztásra, felhasználásra alkalmassá tenni a tárgyakat! A társadalom fejlődése során az emberi tevékenységgel átalakított tárgyak köre szakadatlanul bővül, ílymódon a társadalom számára a természeti környezet mindinkább egy „elem- beriesített”, emberi ismereteket és képességeket hordozó környezetnek adja át a helyét. Ezt nevezzük kultúrának. A kultúrában az embert olyan világ veszi körül, amely a korábbi nemzedékek munkájának és erőfeszítéseinek a terméke. A kultúra mint emberi környezet szakadatlanul felkínálja azokat a képességeket, ismereteket, mozgásformákat, amelyeket a megelőző generációk alakítottak ki. Vagyis az emberiség történelmében felhalmozott ismeretek és készségek tárgyi örökségként — elméletileg — adva vannak minden egyes megszülető ember számára. Ezt az embernek el kell sajátítania ahhoz, hogy a történelmet ne kezdje újból és újból elölről, hanem folytassa ott, ahol elődei abbahagyták. Látható tehát, hogy az emberi munkatevékenység tárgyi rögzítettsége, eszköztől irányítottsága és ennek a tárgyicivilizációs kultúrának az átörökítése — röviden: a munka tárgyi jellege — a történelem folyamatosságának az alapja. Ez biztosítja az emberi létezés folyamatosságát, s ezzel megteremti a történelem lehetőségét. A munka — közvetett jellegén túlmenően — társadalmi jellegű tevékenység. Akár mint együtt termelés a korai társadalmakban, akár mint egymás számára termelés a munkamegosztás kialakulásával. Általa válik lehetségessé, hogy az ember elsajátítsa, életébe bevonja mindazokat az ismereteket és képességeket, amelyeket az emberek megelőző és kortárs generációi létrehoztak. Ez a lehetőség — mert az — azonban nem vonatkozik egyformán valamennyi kor minden emberére. A lehetőségből a történelem előrehaladó folyamatában lesz valóság, és ez a folyamat iránnyal rendelkezik: a szocializmus felé tart. Egy olyan társadalom felé, amelynek alapvető ismérve, hogy benne az emberekkel történelmük nem egyszerűen „megesik”. Hanem amelyben az emberek maguk alakítják történelmüket, és ennek során alakítják, formálják egymást és önmagukat. Ekkor lesz valósággá'az a lehetőség, hogy az ember mindazokat az ismereteket és képességeket elsajátíthassa, amelyeket az emberiség történelme során felhalmozott. P. Zs,
