Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
1977. május 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Andrikó Miklós fogadta Ülő Nümmöt Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tegnap fogadta Ülő Nümmöt, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága agitá- ciós és propaganda osztályának vezetőjét, aki néhány napos látogatáson megyénkben tartózkodik. A baráti beszélgetésen az Észt SzSzK és Szolnok megye kapcsolatai fejlesztésének időszerű kérdéseiről volt szó. A találkozón részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára. Az észt vendég a délelőtti órákban látogatást tett a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségében, a rádióstúdióban és a Szolnoki Nyomda Vállalatnál. A délutáni órákban a megyei pártbizottságon munkamegbeszélésre került sor, amelyen tájékoztatták Ülő Nümmöt a megye politikai, ideológiai és kulturális életéről, s más aktuális témákban folytattak vele eszmecserét. Az Észt KP Központi Bizottságának osztályvezetője ma előadást tart az Oktatási Igazgatóság jubileuma alkalmából rendezendő tudó. mányos ülésszakon. flz akadémia közgyűlésének második napja Tegnap a tudományos osztályülések után együttes üléssel folytatódott a Magyar Tudományos Akadémia 137. közgyűlése. Részt vett az ülésen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az együttes ülés bizottságot küldött ki az Akadémia elnökének jelölésére, majd ezt követően Szentágothai János, az Akadémia megbízott elnöke mondta el az Akadémia elnökségének beszámolóját. Ma a közgyűlés folytatja munkáját. Tanácskozik a brigád: a hibridkukorica vetésénél nagyon fontos, hogy a sorok jól csatlakozzanak egymáshoz Kutya meleg van! Az agronómus elégedetten dörzsöli a tenyerét: hosszú hetek esője, hűvöse után végre szánthat, vethet, vághatja a lucernát, kaszálhatja a füvet. Egyszóval szép az élet csak az idő kitartson! Illetve... az elvetett kukoricára már jól jönne egy kis eső, lassan a gyümölcsösök is szomjazni kezdenek ... Csakhogy ahol még nincs földben minden, ott a pokolba kívánnák a legüdítőbb tavaszi záport is, hiszen az amúgy is késésben lévő munkákat tovább hátráltatná. Hol az igazság? A természet kezében! Jól tudják ezt a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság dolgozói is, hiszen olyan magágyat készítettek a hibridkukoricának, hogy az ember legszívesebben mezítláb lépkedne rajta. — Tiszafenék volt ez valamikor — magyarázza Szilágyi József, a surjáni kerület körzeti brigádszerelője. — Ott — mutat az egyik közeli tanyára — hetvennyolcvan éve még mocsár bűzlött, csak akkoriban vették birtokukba a gazdálkodók ... Különben jó földek ezek, meg mi is azon voltunk, hogy ne érhesse szó a talajmunkát. — A vetéssel nem késtek el? — Egy cseppet se! — tiltakozik Bagi János, a traktorosok brigádvezetője. — Ennek a fajtának pont most jött el az ideje, mert 15 fok alatti talajhőmérsékletnél még nem szabad vetni. — No persze azért igyekszünk — sandít a többiekhez siető traktoros után a brigádszerelő — hiszen, sosem tudhatjuk, mikor szakad a nyakunkba egy hosz- szan tartó eső, mert akkor lőttek a jó termésnek! — Tudja egyáltalán nem mindegy a gazdaságnak, hogy ebből a hibridből mennyi kerül a zsákba — bólogat Csík János növény- védős — ugyanis ennek mázsájáért a normál kukorica árának 5—10-szeresét is megkapjuk. — A fák még bírják a meleget, de ha sokáig így marad, akkor be kell vetni a tartalékot, a mesterséges csapadékot — állapítja meg Mohácsi Zsolt, a tsz kertészeti brigádvezetője. — A hideg milyen károkat okozott? — Jóval szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint a déldunántúli és az északi megyék gyümölcsös gazdái, hiszen minket az idén kivételesen megkímélt a fagy. A mostani becslések szerint az alma, a kajszi, valamint a szilva jó. a körte, a cseresznye és a meggy jó-közepes állapotban van. — Ez egyúttal a termés- kilátást is jelenti? — Nem, de két hét múlva, a második gyümölcshullás után már többet tudunk. Nem úgy a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz „rizsesei”. Ök is szeretnének már két héttel öregebbnek lenni, hiszen ha május 20— 25-ig elvetik a vízi gabonát, akkor még nincs veszve semmi. De a termés?! — A termés? — néz rám bizalmatlanul a traktoros és a vetőgép irányítója a faros. — Se tavaly, se azelőtt nem jött be, most sem lehet tudni. Legyintenek, és elporoznak. Tőkés István rizsőr már jóval barátságosabb. — Nem kell rájuk haragudni — vígasztal. — Ez a rettenetesen kemény szik még az ember lelkét is kirázza, nem csoda hát. hogy nincsenek beszédes kedvükben ... Látja — emel fel egy öklömnyi földdarabot — ha ez ráiszapolódik a magra, akkor az többé nem hallja meg a harangszót. pedig elég közel van a templom ... No persze a körülményekhez képest így is ragyogó munkát végeztek a gépek. Nem is lesz baj, ha az idő bírja még egy darabig. — Másutt meg pont az eső után sóhajtoznak... — Valamikor két szomszéd se egyezett egymással: ne pssen, mert még.kint hál a lucernám — mondta az egyik, hadd jöjjön csak, a kukoricára elkélne — vitázott a másik. Hát még most, ekkora földeken, ekkora értékekkel! Hogy lehetne igazságot tenni? De még jó is, hogy ebbe nem tudjuk beleütni az orrunkat, hiszen elég kacifántos az időjárás nélkülünk is. Csakhát mi meg azért vagyunk emberek, hogy a végén csak kifogjunk rajta valahogy! Braun Ágoston A Jászapátiban működő mezőgazdasági szakiskola gyakorló kertészetében is bőven akad tennivaló Fotó: N. Zs. Pártmunka és helyi érdek viszonya társadalmunkban bonyolult filozófiai, szociológiai, társadalom- elméleti probléma. A pártmunka mindennapjaiban pedig olyan közvetlen gyakorlati kérdésként is megjelenik, amelyben a pártszervezetnek időről időre egyértelműen állást kell foglalnia. S ez az állásfoglalás, mi tagadás, nem mindig könnyű és egyszerű. Egy eszmecsere során egy üzemegység pártalapszervezetének titkára úgy fogalmazta meg a maga gondját, hogy vajon illik-e a pártszervezetnek a helyi érdekeket is kifejeznie, képviselnie. A megfogalmazás módja maga is figyelmet érdemlő, ám válaszadás előtt inkább álljunk elő egy másik kérdéssel: vajon lehetséges-e, hogy egy pártszervezet kollektívája teljesen figyelmen kívül hagyja az adott munkahely vagy lakóterület közvetlen érdekeit, függetlenítse magát tőlük, ne engedje hatni állásfoglalásaira? Ha reálisan — mondhatnánk úgy is, materialista módon — elemezzük tapasztalatainkat, erre a kérdésre csak nemmel felelhetünk. Akadnak, akik szerint a pártalapszerve- zetnek semmilyen módon nem szabadna engednie a csoportérdekek csábításának. S ha már a csoportérdekek mint objektív realitás nem számolható fel, akkor képviselje azt a gazdasági vezetés, a szakszervezet, de a pártszervezet tartsa magát távol az ilyen törekvésektől, sőt, határolja el magát tőlük, küzdjön ellenük. Ám a valóságban az effajta munkamegosztás képtelenség lenne. Hiszen a gazdasági vezetésben, a szakszervezetben is szép számmal tevékenykednek párttagok, akiknek ez esetben lelkileg ketté kéne hasadniuk. S ez már önmagában is jelzi, hogy a pártszervezet nem elvont fogalom, hanem eleven emberekből áll, akiknek a helyzete, sorsa ezer szállal kötődik a szűkebb környezethez, annak érdekeihez. Mindezek ellenére az említett véleményben akad egy bizonyos eleme az igazságnak. Nevezetesen az, hogy a kommunisták egy olyan szervezetnek a tagjai, amelynek a vezérlő elve, kiinduló pontja a munkás- osztály, s a mi viszonyaink között immár az egész társadalom átfogó, közös érdekeinek szolgálata, képviselete. Nemcsak saját alapszervezetük kollektívájához tartoznak, hanem a párt egészének szervezett közösségéhez, amelynek számára az össztársadalmi érdek a meghatározó, s így tagjai szemében is ennek kell az elsődlegesnek, az irányadónak lennie. Erre kötelezi őket a párt szervezeti szabályzata, a XI. kongresszus határozata is. Felvetődik azonban a kérdés, hogyan tudja egy helyi pártszervezet megítélni, hogy egy adott kérdésben mi a társadalom érdeke? Nyilvánvaló, hogy helyi méretekben, szintén nem mérhetők fel teljesen valamely folyamat össztársadalmi kihatásai. Erre csak azok a szervek képesek, melyek ehhez megfelelő áttekintéssel, tájékozottsággal, „rálátással” rendelkeznek. A párt- szervezetek számára az össztársadalmi érdekek a központi, felsőbb szintű párthatározatban, az állami törvényekben, rendelkezésekben öltenek testet, azok közvetítik hozzájuk és teszik kézzelfoghatóvá számukra ezeket az érdekeket. Amikor tehát a pártszervezetek alapvető feladatuk teljesítésén, a párthatározatok megvalósításán munkálkodnak, egyúttal értelemszerűen a társadalmi érdekek érvényesülését is segítik. A határozatok jó végrehajtása köztudomásúan megköveteli a helyi feltételekhez való gondos alkalmazkodást. S a feltételek * sorába a helyi érdekek is beletartoznak. Ily módon a pártszervezet, amikor a központi irányelveket adaptálja, egyúttal gyakorlatilag érdekeket is egyeztet; összehangol, rangsorol — akár tudatában van ennek, akár nem. Hadd említsünk példaként egy — napja inkban mindinkább tipikussá váló — esetet. Az egyik nagyobb üzemben napirendre került a termékszerkezet részleges átalakítása, mivel bizonyos, korábban bel- és külföldön egyaránt keresett gyártmányok felett eljárt az idő, mind nehezebben s mind kedvezőtlenebb áron találtak csak vevőre. Különösen az egyik gyáregységet érintette erőteljesen a tervbe vett — a technológiát is alaposan befolyásoló — változtatás. A gyáregység pártszervezete sok vita árán olyan álláspontot alakított ki, amely szerint egyrészt minden módon magyarázza és indokolja . a munkások körében az erre vonatkozó döntéseket, másrészt valamennyi fórumon szorgalmazza, hogy a munkások megfelelő türelmi időt kapjanak az új gyártási folyamatokra való áttéréshez, eközben keresetük ne csökkenjen, s mindenki szak- képzettségének megfelelő munkakörbe kerüljön. Mit jelent ez az „érdekek nyelvére fordítva”? A pártszervezet kiállt a társadalmi érdeket képviselő intézkedés mellett. De ez az intézkedés egyúttal vállalati, sőt üzem- egységi érdeket is kifejezett, hiszen az üzemrész egészének és egyes dolgozóinak helyzetét is hátrányosan érintette volna a vállalati jövedelemnek a szóbanforgó termék eladhatatlansága miatt bekövetkező csökkenése. A pártszervezet egyúttal képviselte a helyi kollektíva közvetlen érdekeit. Ám ezzel átfogó társadalmi érdeket is szolgált, hiszen a munkásosztály egészének politikai érdeke, hogy egyetlen csoportja se kerüljön önhibáján kívül méltánytalan helyzetbe. is tükrözi, hogy a helyesen felfogott csoportérdek általában nem kerül szembe a társadalmi érdekkel, hanem vele epv irányban hat. A társadalmi érdek pedig nem önmagában létezik, hanem közvetlenül a csoportérdekben, a helyi érdekben jelenik meg. Igaz, egybeesésük sohasem teljes, ellentmondás mindig akad közöttük. Ez olykor élesebb is lehet, s ilyenkor egyértelműen szükséges a bővebb, nagyobb érdekhez való alkalmazkodás. De a gyakorlatban túlnyomórészt nem ilyen helyzetekkel kerül szembe a pártszervezet, hanem az egyeztetés, az összehangolás valóságosan fennálló lehetőségeivel kell okosan és körültekintően élnie. Olymódon is, hogy jelzi, ha tapasztalatai szerint a felsőbb szintű döntések egyike-másika nem fejezi ki elég jól a társadalmi érdeket, s ezért módosításra szorul, netán új döntés válik indokolttá. GY. L. flz erdekek Ez a példa Ipari közgazdászok vándorgyűlése Az iparstatisztikusok és üzemgazdászok idén Szegeden rendezték meg a VIII. vándorgyűlésüket. összesen tizenöt előadás alapján meghatározzák az ipari közgazdászok szocialista integrációval összefüggő népgazdasági és vállalati feladatait. A Csongrád megyei tanácsháza nagytermében tegnap tar. tott megnyitó ülésen dr. Szita János miniszterhelyettes a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője mondott bevezető előadást. Mint többek között hangoztatta az integráció fontos tartaléka a termelés szakosítás és kooperáció alapján történő megszervezése. Jó néhány szocialista ország jelenleg arra törekszik, hogy szűkítse termelésének skáláját, s ez a körülmény sok lehetőséget nyújt széles körű szakosítási megállapodásokra. Ezen belül különösen nagy a jelentősége a részegységek, alkatrészek féltermékek terén történő szakosításnak. Amint a tanácskozáson a továbbiakban elhangzott, a jövőben várhatóan nő a háromoldalú üzletek szerepe, olyanoké, amelyekben szocialista, tőkés fejlődő országok vállalatai vesznek részt. A tanácskozás ma három szekcióban folytatódik. Ingyen takarmány A beszélgetés teljesen véletlenül terelődött az állatok takarmányozására. A Szolnoki Állami Gazdaság igazgatója éppen a nagyüzemi táblásítás hasznáról elmélkedett, amikor megemlítette, hogy vannak olyan földjeik, amelyekre nem tud rámenni a gép tehát nincs mit tenniük: bérbe adják kisüzemi állattartóknak, akik a rajta lévő füvet lekaszálják, és az otthoni jószágokkal megetetik. Természetesen, folytatta az igazgató, arról, amit le tudunk vágni nem mondunk le, hiszen mindig jól jön egy kis ingyen takarmány, ami ha úgy igazán belegondol az ember, nem is olyan kicsi. Az okoskodás igazához nem férhet kétség, hiszen elég az elmúlt nyárig visszanézni, amikor a világ mezőgazdaságát csaknem megrengette a takarmányínség. Hazánkban szerencsére nem kellett válságról beszélni és ebben — egyebek mellett — jelentős szerep jutott az utak, árokpartok csator- mellett található fűtermésnek is. Nem szabad erről elfeledkezni még akkor se, ha a mostani nyár, és a takarmányt érlelő ősz még odébb van. Sőt, az előbbiek ismerete az átlagosnál is nagyobb jelentőséget kölcsönös ezeknek a melléktermékeknek, mivel ke- vég üzem lehet a tavalyi és az idei takarmányozás közti gondtalan átmenet szerencsés állapotában. Az említett helyeken, valamint a más növényekkel nem hasznosítható földeken pedig kövérre hízott fű várja a kaszát. Mégpedig olyan fű, amelyet, ha a mezőgazdasági nagyüzem valamiért mégsem tudja betakarítani, szívesen fogad a háztájiban és a kisegítő gazdaságokban állatot tartó gazda, — akinek oda is kell adni. Mivel ez olyan, jószágokkal jól hasznosítható élelem, amelyről lemondani — a szántóföldi kultúrákra veszélyes gyomforrások megszüntetéséről nem is beszélve — több mint hiba: bűn! B. Á. »
