Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
1977. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az én édesapám Mi lesz a gyerekből? Orvos? lakatos? ővőnő? asztalos? Dolgozik a harmadik osztály. A csíkos papírlapokon lassan szaporodnak a sorok. A dolgozat címe: Édesapám foglalkozása. Boldogan, Izzadva „Édesapám, la Vasipari Vállalatnál dolgozik. Tekercselő az lédesapám. f.Tekercsel. Édesapám jnagyon jó ember. Boldogan végzi a munkáját. Jó otthon vele hancúrozni. Én cirkuszos szeretnék lenni." „Édesapámnak minden este Imegmondják, hogy hová megy. jAbonyba, Tiírkevére vagy máshová. Reggel elmegy a Vállalat kocsijáért a Volgáért. Visszamegy a Vállalathoz 'és elindul a főnökökkel, igazgatókkal és a portásokkal." Munkálkodik az osztály. Édesapa pedig dolgozik. „Boldogan, örömmel, lelkesfen, rendesen, segítőkészen.” Vagy? — Néha szenvedve. Hegeszteni nem lehet félmeztelenül, csak ruhában, bőrköténnyel, csizmában. Hull a szikra, a kabátunk olyan, mint egy szita. A melegben csípi az izzadtság az ember szemét. Iz első segítő édesapám reggel Hétre szokott járni a munkába. A 7. sz. iVolánnál dolgozik. Reggel hatkor megy munkába, ott nyugodtan megjavítja a kocsikat. Egyik nap az igazgató ’megdicsérte és kitüntetést adott Át. Az én apukám ijó dolgozó. Ezért szeretem őt. Barátjaival barátságos. A munkahelyén kiváló dolgozó. Otthon rendes és Segítőkész. Mikor rossz vagyok akkor szigorú. Én orvos szeretnék lenni. Sok pénzt keresnek és szeretem az embereket.” „Édesapám az Építőjavitó Vállalatnál dolgozik. A foglalkozása szobafestő és mázoló. Onnan tudom, ,mert nagyon sokat mesél róla. Nagyon aranyos és még segít is a házi feladatban, ha nem tudok valamit. A munkáját nagyon Szépen és szorgalmasan végzi. Még ha eljön egy /néni pagy bácsi, otthon és megkéri, azt is elvállalja. Én óvónéni szeretnék lenni, mert nagyon szeretem a csöppségeket. <De jó lesz majd.” — Sok minden szerettem volna lenni. De édesanyám beteges volt, apámat nyugdíjazták. Én a legkisebb elB. Nagy István a Ganz- Vill. szolnoki gyárának hegesztő csoportvezetője nap mint nap rajzolja az anyag közé a varratot. — Művészet ez, érzék kell hozzá. Ha rosszul veszem a levegőt, már meglátszik a munkán. — Mit tudnak a gyerekek a munkájáról? — Nem sokat. Nekem az a véleményem, amikor én kimegyek a kapun, ott hagyom a gyárat Otthon nem beszélünk erről, meg hát a lányokat se érdekelné. Ugyanis két lányom van. Az egyik tízéves a másik tizenöt. — Milyen foglalkozást szán nekik? — ök döntik el. A nagyobbik szakközépiskolába jár, irodista lesz. A kisebbik olyan barkácsoló gyerek, jól rajzol. Elégedettek vagyunk vele mi is, a szomszédok is. Azt szeretném, ha tanulnának. mentem dolgozni, mert kellett a pénz, oda ahova tudtam. A papírgyárban segédmunkás lettem az őrlőgépek mellett. Azóta 19 év telt el. Lakatos István papírgyári szakmunkás. Első segítő. — így hívják ezt a munkakört. Ahogy fejlődik az ember, úgy lesz a szitásból a másodsegítőből első segítő. — A gyerekei tudják mit csinál a gyárban? — Tudják, mert látták. Be lehet hozni a gyárba engedéllyel a hozzátartozókat. Aztán beszélgetünk is otthon a tizenkét és a tízéves lányommal arról, hogy a füzet milyen papírból van, milyenből az újság. A fiam öt éves, ő még nem érti. — Mi lesz d lányaiból? — A nagyobbik gyors- és gépíró szeretne lenni, a kisebbik eladó. — És ha papíripari szakmunkásnak jelentkeznek? — Nem nőnek való ez a három műszak. Még akkor sem, ha már a gyerekekre nem kell vigyázni. Ha picik, akkor gyakori a betegség, a hiányzás. Mi magunk tudjuk, rossz, ha mások helyett kell dolgozni. „Édesapám foglalkozása nitrálós. A Mezőgépnél dolgozik. Közepes alkatú, kék szemű, szökés-barna hajú. Szeret futballozni. Szorgalmasan végzi el a munkáját. A munkahelyén nagyon szeretik. Apa munkásör parancsnok. Én nitrálós és munkásőr parancsnok szeretnék lenni, és szolgálni a haza becsületét.” Isztalos és fia „Édesapám asztalos. A szolnoki Jármű javítóbandol- gozik. Apukának barnásfekete haja van, a szeme világoszöld, ,szigorú, erős, jókedvű, magas testalkatú, szereti a rendet. Rendesen dolgozik. Szeretik a munkatársai, szót értenek egymással. Én asztalos szeretnék lenni, azért mert apukám is az." Attila édesapja kicsit meghatódik, amikor elolvassa a dolgozatot. — Ügyes keze van a gyereknek, mindig ott sürgölődik, forgolódik a lábam körül. Táncos Antal beosztott asztalos a Járműjavítóban. Otthon délután folytatja a bérházi kis műhelyben a műm kát. Hetven forintért béreli azt. — Amikor még gyerek voltam, két házzal mellettünk lakott egy asztalos- mester. Átmentem hozzá, söprögettem a forgácsot. Megszerettem a fát. Tizenkilenc éve simogatom az anyagot. — Nem lunalmas mindig ugyanazt csinálni? — Ahány mozdony, annyi féle javítás. Persze a famunka egyre kevesebb. Valamikor százhúsz asztalos volt, ma pedig csak nyolcán vagyunk a részlegben. Szóval nincs szükség utánpótlásra. Én is a finomabb, érdekesebb munkákat, mint az intarzia, otthon csinálom. Azt szeretném, ha a fiam is a népi fafaragás felé „sodródna”. De ha éppen szakmát tanulna, akkor a festőmázoló- tapétázó? ajánlanám neki. — Megbecsülik a munkáját? — A vállalatnál föltétien. És a szomszédok is. Munkások vagyunk. Lassan megtelik a papír: „Szeretnék óvónő, orvos, taxis, rendőr lenni...” Lakatos, hegesztő, asztalos — már kevesebb. Valószínűleg az elképzelések még sokat változnak, ha közelebb kerülnek a munkához. A szülőkben és a gyerekekben is. Hajnal József A SzovjetuniöbAI és Csehszlovákiából is Iróvendégek megyénkben Az ünnepi könyvhétre népes íródelegáció érkezett hazánkba a szocialista országokból. Néhányan megyénkbe is ellátogatnak, jelenlétükkel színesebbé, emlékezetesebbé teszik a könyv ünnepének rendezvénysorozatát. Holnap és holnapután megyénkben üdvözölhetjük a Szovjetunióból Anatolij Zlo- bin, Andrej Vaszilijevics Szkalon írókat, Borisz Bur- szov irodalomtörténészt, Csehszlovákiából pedig Vladimir Páráit és Andrej Chu- dobáit. A szovjet küldöttség holnap látogatást tesz az Alumíniumárugyár tiszafüredi egységében, találkoznak a gimnázium „Ki tud többet a Szovjetunióról?” országos vetélkedőn második helyezést elért csapatával, s részt vesznek a felújított, kibővített járási-nagyközségi könyvtár avatásán is. A két cseh író a szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben rendhagyó irodalmórát .tart, majd a Tiszameniti Vegyiművekben szocialista brigádokkal találkozik. Holnapután a szovjet írók a szolnoki MEZŐGÉP brigádkönyvtárába látogatnak el, délután pedig a nemrégen alakult szovjet irodalom baráti körének és a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat MSZBT tagcsoportjának vendégei lesznek. Vladimir Párái és Andrej Chudoba holnapután a MEZŐGÉP törökszentmiklósi gyára ifjúsági klubjában író-olvasó találkozón vesz részt. A könyvhét első napján egyébként számos író érke- kezett megyénkbe. Jelenlétükkel színesebbé, emlékezetesebbé tették az irodalom ünnepének megnyitóját. Képünkön Ördögh Szilveszter dedikálja új kötetét a szolnoki könyvesboltban. Kincsünk, gondunk Ki a szabad természetbe! - adjuk ki a jelszót magunknak, s menekülünk a négy fal közül, menekülünk a szűk utcákból, ki a városból a zöldbe, a vízhez. A Tisza-menti megyékben legcsábitóbb helyeknek a Tisza holtágai bizonyultak, s ezek közül is legnépszerűbb kétségkívül a szolnoki alcsiszigeti holtág. Kincsünk, örömünk, s gondunk is talán... Evezőpályán siklanak a kajakok, vezényszavak pattognak a mögöttük-melletük haladó motorcsónakból. Edzés az ország legújabb, nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas pályáján. Gyakorolnak a jövő bajnokai, övék a víz. Na, ebbe a megállapodásba már nem egyeznek bele oly könnyen a horgászok, különösen azok nem, akik közelében elhúzott a motorcsónak. Szidják is néhányan, mert zavarja a halakat, zavarja a vizet. Az ő vizüket! Lejjebb két hobbite- lek-tulajdonos méltatlankodik a benyúló deszkamólon, a stégen: még hogy lebontani! Ezt, mikor régi szerzett joga, hogy kiüljön a víz szélére a saját két keze munkájával összetákolt alkotmányra, s napozzon egyet? Bontsák le — mondják a területi horgászszövetség vezetői — hiszen két éve le kellet volna! Akkor, amikor a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a horgászok kezelésébe adta a holtágat. Dehogy bontjuk, mondják a tulajdonosok — s a stégek maradnak. Mi is ez a stég-ügy? A horgászszövetség vezetője a MÉM utasítására hivatkozik, s hivatkozott akkor is, amikor újságközleményt adott fel a szövetség: 1976. november 15-ig szűnjenek meg a stégek. S mindezt azért, mert a minisztériumi rendelkezés előírta: a horgász-vizén meg kell szüntetni az egyéni horgászállásokat, s a jövőben csak közös horgászállások létesíthetők a MOHOSZ beleegyezésével. Az alapgondolat demokratikusnak tűnő, hiszen azt a célt szolgálná, minél többen férjenek hozzá a vízhez, s ha szerencséjük van, akkor a halakhoz. Már javában dúlt a stégvita, s levéláradat folyt a vízügyi igazgatósághoz, amikor a vízügy érdeklődésére — mi legyen a stégek sorsa? — a minisztérium közölte: az állásfoglalás helytelen értelmezése alapján adták fel a közleményt. A stég — amely nem csak horgászatra való, hanem például napozásra is — nem azonos a „horgászállással”, amelyet pedig valóban megszüntetni javasolt a MÉM. Mi hát a horgászállás? Nem tudjuk, — támadjuk hát a stégeket. A horgászok tovább érvelnek: akadályoz a stég. Nem tudják elvégezni az évenkénti ritkító-szelektáló halászatot, mert beleakad a háló a vízi tákolmányokba. A stég-tulajdonosok visszakontráznak, régen is itt volt. régen is halásztak. Akkor jó volt? Ügy látszik. Ezt mondják a vízügyi dolgozók. Azok, akiknek feladata lenne a mederkotrás, rendezés, akik szeretnék végre komolyan venni a titulust, miszerint, ők igazán kezelői a holtágnak. Addig viszont, míg a vízparton hol tudnak mozogni, hol nem, mert a benyúló stégek akadályozzák a munkát, ők csak méltatlan- kodnak. De nem csak azért. Sőt, nem is egészen ezért. Sokkal inkább azért, mert a part hovatovább maszek területekkel fölszabdalt, körülkerített rezervátummá válik. Kilométer hosszan nem lehet több helyütt megközelíteni a vizet. Mégis jé lenne, ha bontanák Elkészült a mederrendezési terv — és rácsukódott a szekrényfiók. Ott nyugszik békében. Nyugszik, mert nincs rá szükség, hiszen szó sem lehet arról, hogy a gépekkel, kotrókkal egyelőre bármelyik területet is csatatérré változtassák a vízpart a személyi tulajdon szent védelmét élvezi. A vizesek óvatosak, pontosabban tehetetlenek. A közelmúltban az OVH jogi osztályának vezetője is itt járt, s azontúl, hogy sajnálatosnak minősítette, és hogy a jogi szabályozottság és a való élet követelményei közti díszharmóniáról panaszkodott, nemigen tudott mit tenni — mondani. A lényeg: hiába javasolják (mást nem tehetnek) a tanács illetékesei, hogy a stég építésre szerezzenek engedélyt a vízügytől — amely természetesen ezt elutasítja — semmit sem tehetnek azok ellen, akik enélkül ütik be a stégtartó cölöpöket a holtág iszapjába. Elrendelni az engedély nélküli vízi létesítmény lebontását nem teszi lehetővé egyetlen jogszabály sem. S itt egy másik buktató. Az engedély nélküli „vízi” létesítményt” lebontathatná a vízügy. Igenám, csakhogy a stég az ide vonatkozó ismertetőjegyek szerint nem „vízi létesítmény”. Mi hát? Ki tudja. Akadály. De kinek? Döntsék már el! jogszabály nélkül Kár a szót szaporítani. Elmaradtak a rendelkezések az élet diktálta követelményektől. Addig, míg a rendezést szervező vállalatnak nincs megfelelő jogszabály a kezében, aligha lesz minden az akarata szerint. S még akkor sem, ha jogszabály híján hivatalos meg- álapodása van egy dologról. Arról például, hogy az 1976- ban a holtág mentén a rákó- czifalvi—száj öli tsz osztotta hobbitelkeknél a vízparttól hat méter távolságra szabad mozgást biztosító sávot hagyjanak ki. Megállapodott a tsz-szel, amelv annak rendje- módja szerint ezt közölte is ügyfeleivel (vásárlóival), bele is írta az adásvételi szerződésbe el is adta a telkeket. Az is igaz, a tulajdonosok hamarább, már 1976 tavaszán elfoglalták a szétosztott telkeket, mint az eladható lett volna. Az ingatlanfelosztást a megyei szakhatóság 1976 novemberében engedélyezte. A többi a vevő ügye. Az övé, s gondolta a vevő, hogy (mert másutt is úgy csinálják!) viszi-viszi a telekhatárt ameddig csak bírja, s ha lehet, akár a vízig. Az viszont senkit nem zavart, hogy a vízügyi dolgozók lerakták a határjelző betoncölöpöket: ez a partéi, ettől a vízig a szabad terepet biztosítani kell, s ide szilárd alapozású kerítés nem húzható, fa nem ül- tetnető, épület nem építhető. A betonkarók nagy többsége ma mélyen a kerítésben kuksol. Nem azok vándoroltak! A kerítések futottak tovább a jelzésnél. (Betonalapú, vasoszlopos drótkerítések!) Matt! — mondja a vízügyi dolgozó, s vár, míg lesz any- nyi milliónk, amellyel a korábbi évek rendezetlenségeit kisajátítással helyrehozzuk, s biztosítunk a part mentén nemcsak a vízügyieknek, de a telekkel nem rendelkező pihenni vágyóknak, a „csak egy bot a vagyona” — horgászoknak vízmenti sétányt, szabad mozgási területet — végig. Holt-Tisza, zöld Tisza Vár a Tisza is. A holtág felső, Állami Gyümölcsös felőli végét nem látni a műútról. Látni, de mégsem, ugyanis kevesen veszik észre, hogy a nád-káka rengeteg hajdani vízfelületet borít. Onnan az sem látszik, hogy egy másik hatalmas nádbozót úszó szigetként vándorol lassan-lassan a holtágon, öregszik a víz. Évről évre csak romlik az állapota, s ennek a legkevésbé sem kedvez az egyre több üdülő —■ jóllehet, közvetlen szennyvízlevezetést, nem engedélyeznek senkinek a holtágba. Mégis: zöldül, büdösödik az egyébként átöblíthetetlen meder. Nem lehet ugyanis „öblíteni” átáramoltatni friss élővízzel, hiszen a mint minden tiszai holtág ez is alul van bekötve — zsiliprendszerrel közvetve bekapcsolva az élő Tisza távoli medrébe — vízébe. Hódmezővásárhely mellett a híres Mártely nem sokkal szebb — s zsúfoltabb-holtág- gal dicsekedhet. A szegedi hidrobiológusok tavalyi vizsgálata szerint a víziparadicsom vízében oly nagymértékű szennyezést mutattak" ki, hogy a víz fürdésre csak nagy-nagy fenntartásokkal javasolható. A szolnoki még ennél jobb. De ... Azon az oldalon, ahol a régi családi házas utcák szélső portái a vízre érnek, s szinte belelógnak a Holt-Tiszába, nem ritka látvány a partszéli trágyadomb, a vízmosta szeméttelep, a holtág menti ócskavasgyűjtemény, lomtár. Senki nem szólt érte, senki nem figyelmeztetett. Ügy volt ez régen is. így van most is. S vajon meddig lesz? Igriczi Zsigmond
