Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

1977. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Aat igoii nyertes q lakosság Ezt szívvel kell tekerni... Túl vannak a verseny- lázon, a sikeren, s nem is akármilyenen, végtére is három megye 185 csapata közül került a dobogó leg­felső fokára a négy köz­ség; Nagykörű, Tiszajenő, Kőtelek s Rákócziújfalu vegyes csapata, a profik vetélkedőjén, amelynek fő témája a versenyzők min­dennapi munkája volt. — A felkészülés és a ver­sengés öt hónapja után úgy érzem valamennyien többet tudunk a szakmáról, mint előtte. S ennek a verseny­nek (nevezhetnénk játékos továbbképzésnek is) akkor volt igazán értelme, ha azok lesznek a „nyertesei”, akik — A versenyben munka- megosztás volt köztünk. Fel­osztottuk a szakterületeket: tanácstörvények, eljárásjog, igazgatás, szabálysértés, épí­tésügy, adó, ipar, kereskede­lem, mezőgazdaság és így to­vább. A kiegészítő témákat a politikát és a művészetet is, — jegyezte meg Terenyei Lászlóné, a rakócziújfalui tanács vb-titkára, a csapat legfiatalabb tagja. De gyor­san hozzá is fűzte, hogy a mindennapi munkájukban nincs ilyen fokú munkameg­osztás. — A kisközségek ta­nácsi dolgozói mindenesek. Ha ‘két ember hiányzik, mert továbbképzésen van vagy értekezik, kiürül a ta­nácsháza. S ehhez még any- nyit, hogy körülbelül 800 jogszabályt kell ismerni, vagy legalábbis a létezéséről tudni egy kisebb község ta­nácsi dolgozójának. — Amikor életbe lépett az új tanácstörvény, s több — addig járási hatáskörbe tar- ;ozó — terület döntési jogát — Igen, részben. A közös tanácsok létrehozásával egy „csapatba” kerültek a - leg­jobb szakemberek. Például Nagykörű, Kőtelek, Tisza- süly nyolcezer lakójának dol­gait most már huszonnégy- tagú tanácsi apparátusban intézik, ahol lehetőség van a munkamegosztásra. Van közöttük friss diplomás, ta- nácsakadémiás, de olyan is, aki huszonhárom éve példá­ul adóügyekkel foglalkozik és az adórendszerünk leg­alább tízféle variációját él­te már át. Ilyen személyi feltételekkel már reálisab­ban be zélhetünk hatékony ügyes-bajos dolgaikat a ta­nácsházára jönnek intézni. — mondta Baráth József, aki a verseny idején még a nagy­körűi, azóta már a községi közös tanács elnöke. — A községiek vetélkedő­je volt ez és ezt többször alá kell húzni, — szólt közbe Tarnavölgyi László, aki a vetélkedőn a kőtelkiek szí­nében indult (most már a községi közös tanács vb-tit­kára). — Olyan kisközségek tanácsi dolgozói is verse­nyeztek, ahol az apparátus tagjaiból még egy csapatot sem lehetett kiállítani, mert öten (Rákóczifalván) vagy heten voltak (Tiszajenőn) a hivatalsegéddel együtt. Ezért verbuválódtunk mi is négy községből. megkaptuk, azt sem tudtuk mit kezdjünk vele. Nem vol­tak hozzáértő embereink. Valamennyiünknek polihisz­toroknak kellett volna len­ni: a költségvetés, a köz­ségfejlesztés kérdésében épp­oly otthonosan mozogni, mint az adóügyekben, vagy a sza­bálysértésék elbírálásában. Ez képtelenség, amikor egy segélyezési ügyben tizenöt paragrafusra kell hivatkoz­ni, vagy a tankötelezettség elmulasztásának megítélésé­hez legalább tíz szabályt kell ismerni. Mást mondok: em­ber legyen a talpán, aki a kisiparosokról szóló 1958-ban kiadott, és azóta a jó ég tud­ja hányszor módosított, tol- dozgatott törvényen el tud igazodni. Kicsit groteszknek tűnt így gyors, rugalmas ügyintézést hirdetni és köve­telni, — volt Bállá Gyula a tiszajenői ma már községi, közös tanács vb-titkárának véleménye... De múlt idő­ben beszélt. ügyintézésről, — fűzte ' to­vább a gondolatot Baráth József. — Igaz, hogy felkészült szakemberek nélkül nem megy. De lelkesedés, oda­adás nélkül sem. Ezt a verk­lit szívvel kell tekerni, hogy Mariska néni, Lajos bácsi problémáját megértsük és el is intézzük, — jegyezte meg Hatvani Lajosné, aki a tiszá- jenői tanácsot képviselte a csapatban. — A hozzáértés, a lelkese­dés azért kevés. Az egy­szerű ügyintézéshez egyszerű jogszabályok és adminisztrá­ciós eljárás kell. És ha az utóbbi időben történt is egy s más ezen a téren, még nem az igazi. Az újítások, az úgymond egyszerűsített eljá­rások bevezetésénél is voltak baklövések. Csak egy példa: Egyévi munkánkba került az új ebadó bevezetésének elő­készítése. Csak utána derült ki, hogy nevetségesen komp­likált. áttekinthetetlen, s szinte, végrehajthatatlan. Tö­rölték. Ha előtte elmondhat­tuk volrta véleményünket, ál­lítom soha nem jelenik meg ez a rendelet. — Lajkó Ti­bor (ki szintén Tiszajenő színeiben versenyzett) nem is titkolta elégedetlenségét. A bírálat erkölcsi alapja — Nekünk, akik nem ma kerültünk a tanácsi appará­tusba, nehezebb időket is megéltünk, s tanultunk, hogy a korszerű igényeknek meg­feleljünk, úgy érzem, van erkölcsi alapunk a bírálatra. Hozzátéve, hogy soha még ekkora önállósága és tekin­télye nem volt a helyi ál­lamhatalmi szerveknek, mint ma. De, hogy milyen sűrűn változnak a szabályok amelyekkel dplgozunk, hadd érzékeltesssem egy példá­val. Területi döntőn kérdés volt, hogy kik kaphatnak szolgálati lakást? Mi emlí­tettül: az állatorvost is. A zsűri azt mondta, hogy té­vedtünk, erre valaki a kö­zönség soraiból egy friss állás- foglalással kontrázott. Ki­derült a zsűri tévedett, — mesélte Bállá Gyula. A nyertes csapat tagjainak nemcsak azért érzem, hogy több erkölcsi alapjuk van a bírálatra, mint bárki más­nak, mert többségük egy vagy két évtizede szívvel te­keri ezt a verklit, hanem azért is, mert bebizonyítot­ták, hogy felkészültek, isme­rik szakmájukat — legaláb­bis elméletben. Mégsem a sikerről, hanem aggályaik­ról beszéltek többet, mert úgy vélik, az elméleti torná­nál talán még egy ügyfél- fogadási nap is nehezebb. Megtanulták a legbonyolul­tabb jogszabályokat. Követni tudjak az eljárások tekervé- nyeit, csak abban nem biz­tosaik, hogy ezek közül jó néhánynak a gyakorlatban harminc napon belül a végé­re is lehet járni. Márpedig az állampolgártól — napi munkájuk bírájától — csak ekkor kapnak maximális pontszámot. S ezt nehezebb elérni, mint száznyolcvanöt csapatból győztesnek lenni. Kovács Katalin „Mindenesek vagyunk” R hozzáértés, a lelkesedés is kevés „Szelíd börtönőrök" Védett madarak fogságban Nem szeretnék védett ma­dár lenni! — sóhajtott fel egyik ismerősöm a fénykép láttán, amely ezt a rabszíjon búslakodó barna kányát mu­tatja. Nem szeretne, hiszen mit ér az a Környezetvédel­mi Törvényben is szentesített természetvédelem, s a vadon élő ritka állatfajok megóvá­sa, ha egyes ügybuzgó em­berek úgy értelmezik: akkor védem meg igazán azt a jószágot, ha hazaviszem. Ott aztán kap olyan védelmet, hogy csak győzze elviselni a fenenagy boldogságot. Kap egy méternyi szíjat, (hogy tudja, meddig tart a sza­badsága), s egy hajlított ágat üldögélőnek (hogy ne álldogáljon). Máskor meg — mint aho­gyan főleg a városi emberek teszik — kalitkába csukják a szabadsághoz szokott vad­madarakat, s lakótelepi be­tonkaptáraikba zárják, hadd keltse a négy fal közt a szabad természet illúzióját. (Vagy netán azért, hogy ne­ki se legyen jobb, mint gaz­dájának). S a kalitka rácsók előtt csücsörítő-gügyögő „sze­líd börtönőrök” ártatlan já­téknak tartják házi madará- -szásukat. „Ki a madarat sze­reti?” Azt a hobbit, amely törvényünkkel ellenkezik. Mondhatjuk „sarkosabban”: bűn. Szabálysértés. S, hogy ez mennyire igaz, arra ta­nulságos — s reméljük meg­szívlelendő — példát szol­gáltatott a közelmúltban a Szolnok járási-városi Ren­dőrkapitányság, amely szak­ember közreműködésével „mad,árrazziát” tartott Szol­nokon. Az eredmény' elszo­morító : huszonhat „állatba­rátnál” közel kilencven va­donélő védett énekes mada­rat találtak rács mögött. (Nem kanárit, díszpintyeket, vagy papagájt, amiért pe­dig a kutya se szól!) A ten- gelicék, csízek, pintyek, zöldikék, némelyike úgy ösz- szeverte magát a nagy-nagy házi szabadság miatti örö­mében, hogy a szakember­nek sem volt könnyű felis­merni, vajon a tépázott tol­lú, törött szárnyú, kilátszó koponyacsontú állat milyen madár... A szolnoki ellenőrzés az el­ső volt, de nem utolsó, s a szabálysértési feljelentése­ket azok ellen tették meg, akik a madarakat tíz-húsza­sával befogták, adják-ve- szik kereskednek velük (mert ilyen is van!). Sokan nem tudják nem egyszerű ártat­lan hobbi a szobafogságra ítélt madár tartása, s csu­pán jóhiszeműen sértik meg a törvényt. Reméljük, a rendőrség ha­tározott intézkedése meg­nyitja a „házi börtönök” zárját. I. Zs. 1_J * * ívattak az iskolába. — Milyen csínytevést követtél már el megint? — kérdeztem a fiamat. — Képzeld el, semmi kü­lönöset. Mindössze annyit, hogy megnősültem ... — Mit csináltál? — Mondom, hogy egysze­rűen megnősültem. — Mi az, hogy megnősül­tem? — Bensőmön, mintha villám csapott volna keresz­tül, de rögvest le is hűtöttem magam. És kit vettél el fe­leségül? — Tánya Murzinát, az osz­tálytársamat — felelte a fiam, mintha valóban semmi különös sem történt volna és matatott a táskájában köny­vei között. — De várj csak fiacskám, valamit én itt nem értek. Nem magyaráznád meg, hogy mi is történt'tulajdonképpen? — Mit kell itt magyaráz­ni?! Egyedül nehéz, ezért megnősültem. — Mit jelentsen ez, hogy nehéz egyedül? Mik azok a nehézségek? — A mindennapi nehézsé­gek. Tudod, hogy milyen ne­héz ma iskolásnak lenni? Ma nem úgy van, mint a ti idő­tökben volt. Akkor a fizika az Ohm törvényével befeje­ződött. Elbírod te képzelni, hogy mennyi feltalálás szü­letett azóta? — Ne-em, el sem bírom képzelni. — No látod, te elképzelni sem vagy képes, nekem meg tudnom kell valamennyit. — Ezek ellenére sem tu­dom megérteni, — mondtam az atyai szeretet teljes mele­gével. — Mire jó ez az egész ... ez a te... hogyis mondjam ... Szóval mi van-a tanulással? — Ha csak a tanulásról lenne szó, — legyintett fiam a kezével, — azzal még egye­dül is meg lehetne birkózni! De az olimpiára nem kell-e kijutni? De igen! Irodalmi színpadra nem kell járni? Járni kell! Múzeumot sem kell látogatni? Kell! Vasat,, papírt nem kell gyűjteni? De igen! Mindent, a jégtán­cot, is egyedül? így aztán úgy döntöttünk, hogy ezután együtt fogjuk ropni a jégen a táncot. Ő a zenére futja a kűr­iéit, vezet engem is, én pe­dig ez alatt az idő alatt megoldom a matematikai feladatokat. Mennyire jut­nánk egyedül? A. PORTER Korai házasság szülői-rémálom — Azt értem, hogy segí­teni kell egymást... De nem lehetne ezt egyszerű­en, baráti alapon? Feltétle­nül kell ez az egész ... — Lári — fári. Itt a ba­rátság már nem segít. Is­merjük mi már az eféle ál­lapotot! Először apró cse­vegések, majd ifjúi szere­lem, levelezgetések ide, oda, majd idő híján minden ab­bamarad. Itt mindennek másként kellett történi. Ügy mint közied meg a mama között, hogy mindenkinek meglegyen a maga kötele­zettsége ... — No várj csak... — szedtem össze a gondolata­imat, — Tehát, ha jól értet­tem, akkor számításból nő­sültél? — Hol van itt számítás? Szanyka Püzirjev, az igen, az számításból nősült. Tu­dod kik a feleségének, Nyinkának a szülei? A pa­pája a kémia professzora, a mamája osztályvezető. Tu­dod, mennyi mindenben se­gítik őket? Ez a Nyinka igazi főnyeremény. — fiacs­kám néhány percre elhall­gatott, majd így folytatta: —, Szent igaz, hogy Tányát én is jól kifogtam. Éppen hozzámvaló! Tegnap délután is, amíg én ezeket az átko­zott integrálszámításokat végeztem, addig ő a kerü­leti sportversenyen tudod milyen messzire dobta a kézigránátot? Mindenkit maga mögé utasított... Ügy kétségbe estem, hogy nem tudtam se felkelni. se kérdezni. Automatikusan tört fel belőlem: — És most mit akarok tenni? — Persze, az iskolát azt be kell fejezni. Anélkül a gyereket sem tudjuk sínre tenni... — Miféle gyereket, Jurik? Milyen gyerekről beszélsz?... — A harmadik B-s Vovká- ról. Tányával mint kisdobost magunkhoz vettük. — Ahá!... És mire nek­tek ez a Vovka? — Szörnyű vagy papa! — Hogy-hogy mire jó? Gondo­lod, neki, az alsósnak jobb a helyzete, mint nekünk? Ez­ért határoztuk el Tányával, hogy bábáskodni fogunk fe­lette. Persze csak addig, ameddig meg nem nősül... De fejezzük be a csevegést — nézett fiam az órájára — ne­kem ideje mennem. Le kell még írnom a Tánya nyelvtani feladatát, mert tegnap egész este a kórusban énekelt he­lyettem. Gyorsan összeszedte köny­veit. bedobálta táskájába és mielőtt elsietett volna, így szólt az ajtóból: — Csak azt nem értem, hogy miért kell a felnőttek­nek összeházasodni? Nem kell órára futkosniuk, nin­csen osztályon kívüli fog­lalkozás, nem gyűjtenek va­sat. .. Mikor jut itt idő bőr­labdát, jéghoki korongot űz­ni. .. Sigér Imre fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents