Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 3. Negyven tonna teherrel A szovjet tervezésű és gyártású polgári repülőgépek világszerte jól ismertek, a repülőipar már huzamos ideje világszínvonalon álló gépekkel látja el az Aeroflot légitársaságot, és évről évre növekszik a szovjet utasszállító repülőgépek és helikopterek exportja. Viszonylag kevés szó esik a teherszállító gépekről, pedig azok szerepe sem elhanyagolható. Jól bizonyítja ezt a számadat, miszerint 1971 és 1975 között a szovjet repülőgépek 11 millió tonna árut szállítottak (ugyanezen idő alatt csaknem félmilliárd utas vette igénybe az Aeroflot járatait). Az Sz. Iljusin főkonstruktőr tervezőkollektívája által „megálmodott” IL—76 teherszállító géptípusnak 40 tonna a teherbíróképessége, ami azt jelenti, hogy fedélzetén a legkülönbözőbb gépi berendezések, nagyméretű műszaki felszerelések is szállíthatók. Hermetikusan zárt kabinjában gyümölcs-, zöldség- és élőhalszállítmány is elhelyezhető, vagy éppen konténerekbe csomagolt teheráru. A gép négy sugárhajtóműve segítségével 13 000 méter magasságban 850—900 kilométeres óránkénti sebességgel repül. Felszálló és leszálló sebessége kicsiny, így nem kell sokáig a földön futnia. Lényeges tulajdonsága az IL—76-nak, hogy nemcsak beton kifutópályán, hanem más repülőtereken is képes fel-, illetve leszállni. A tökéletes kormányzó, navigációs és rádióhírközlési berendezés lehetővé teszi, hogy az IL—76 a legkülönbözőbb útvonalakon, az év és a nap bármely szakában, bármilyen időjárás mellett — még akár ködben is — repüljön. A fedélzetén elhelyezett kis számítógép automatikus repülést és leszállást biztosít. A sziklás vagy agresszív anyagokat tartalmazó talajokon dolgozó nehéz építőgépek, a külszíni bányaíejlesztéseken szolgálatot teljesítő szállítójárművek gumiabroncsai gyorsan elhasználódnak. A kiálló sziklák, éles tárgyak könnyen megsértik a gumit, olykor teljesen át is szakíthatják az abroncsot.- Ez a körülmény nagymértékben megnöveli e gépek üzemi költségeit. Csökkenthetők a ráfordítások, biztonságosabbá tehető a munka, ha acélból készült „papucsot” húzhak az abroncsokra. A védőpapucs nemesacélból alkalmas módon kialakított védőháló, amely az abroncsra ható nyomást egyenletesen elosztja az abroncsfelületen. A láncszemek csak kévéssé nyomódnak be a gumiba, az abroncs megőrzi rugalmasságát. Az elkopott láncszemek könnyen és gyorsan kieserélhetők. A lánc általában a rabság jelképe. E. különleges láncon viszont éppen a szabad mozgást biztosítják a járhatatlan terepeken is. új korszakot nyitva a kerekes járművek fejlődésének történetében. A légtömlös abroncsozásű. páncélhálóval ellátott kerekű járművek sok tekintetben jól helyettesítik a lánctalpas közlekedési eszközöket, erő- és munkagépeket, amelyek sokkal kevésbé mozgékonyak és az irányításuk is jóval nehézkesebb. A páncélháló kifejlesztését az is szükségessé tette, hogy egyre hatalmasabb munkagépek és szállítójárművek látnak napvilágot, amelyeknek biztonságosan kell mozogniuk minden helyzetben, hiszen igen nagy értéket képviselnek. Ma már vannak olyan billenőkocsik is. amelyeknek 350 tonna (!) a teherbírásuk. Nyilván valami hasonló „góliát” számára készült a képen látható 3,62 méter átmérőjű, 1,40 méter széles, 5 tonna súlyú gumiabroncs is az NSZK-ban. „Jumbo X—15” típusú védőpapucsa speciális szabványelemekből épül fel, Az integrált mikroáramkörök és tranzisztorok olcsó széria- gyártása lehetővé tette a zseb- számológépek tömeges elterjedését. Rövidesen a miniatűr elektronikus számítógépek széles körű, gyakorlati célú használatára is sor kerülhet. Ilyen kísérletekről érkezett hír például az amerikai Ford Művek kutatólaboratóriumából, ahol olyan hathengeres teherautó-motort fejlesztettek ki, amelynek működését egy minikomputer ellenőrzi és irányítja. Már korábban is sok cég készített elektronikus berendezéseket gépkocsik részére, s szerelt be közülük néhányat különböző szériakocsikba. Az egyik ilyen konstrukcióban például eletronikus egység biztosítja az üzemanyagadagolást, annak alapján, hogy egy kis komputer a megfelelő számlálóberendezésektől megkapja a különböző adatokat — a motor fordulatszámát, a levegő hőmérsékletét stb. —, amelyeket összehasonlít a motor munkaparamétereivel és jellemzőivel, s kialakítja a legkedvezőbb adagolást. Ennék eredményeként jelentős üzemanyag-megtakarítás érhető el. s nagymértékben csökken a levegő szennyeződése is. Kidolgozták már az üzemanyag-adagolásnak olyan, elektronikára épülő rendszerét is, amelynél a kipufogógázok összetételének gyors elemzése eredményeként valósul meg az adagolás szabályozása. * A Ford-féle új számítógépes szabályozás akként oldja meg a fogyasztás csökkentést, hogy a motor hat hengeréből hármat — a képen látható módon minden második henger szívószelepéhez felszerelt, távvezérelt mechanizmus segítségévei — automatiku- kas kiiktat, ha a teljesítmény- szükséglet erősen csökken. _ E módon meglepően nagy, akár 30—40 százalékos üzemanyag- megtakarítás is elérhető, ami rövid időn belül megtéríti a rendszer alkalmazásának többletköltségét. A tengerjáró kereskedelmi hajók tonnatartalma állandóan növekszik, mivel egyre fokozódik a Föld gyarapodó népességének áru- szükséglete. A hajógyártásban a technikai fejlődés olyan gyors iramú, hogy a tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt épített hajókat ma már elavultnak tekintik. Alig múlik el év valamilyen nagyobb találmány, újszerű konstrukciós megoldás bevezetése nélkül. A tengeri áruszállítás fontos féltétele a kikötői vesz- teglési idő lerövidítése. Ha sikerülne a jelenlegi hosz- szú veszteglési időt csökkenteni, akkor az a világ kereskedelmi flottájának jelentékeny növekedésével volna egyenértékű, anélkül, hogy új hajókat kellene építeni. Ennek jegyében a kikötőberendezés egy részét ma már a hajókra helyezik át, vagyis mind tovább tökéletesítik a fedélzeti rakodóeszközöket. Növelik a rakodónyílásokat. A megnagyobbodott fedélközi nyílások lehetővé teszik, hogy a daruk és a markolók a raktár mind a négy sarkába elérjenek, s ezáltal a rakodók munkája könnyebbé válik. Egyes hajóknak már saját emelődarujuk is van. A szovjet hajóipar a partmenti áruszállítás és a tengeri átkelőforgalom számára készíti a képen látható hajótípust, amelynek az a különlegessége, hogy a hátsó részén leereszthetően kialakított felhajtón a legnehezebb teherkocsik, kamionok is gyorsan be- és kihajózhatnak, rakodóberendezés segítsége nélkül. A konténeres szállítás is jó hasznát látja e megoldásnak. Teheráru a tengereken Francia „dobozautó" Az autóipar nagy változatossággal ontja a legkülönbözőbb új típusokat. Ezek között akadnak egyszerűbb, takarékosabb kocsik is, de a hangsúly inkább a fokozott igényeket kielégítő autókra tolódik át. Kényelem, sőt bizonyos fokú luxus, jó me- nettulajdonságok és nagyfokú biztonság nélkül nem lehet autót megjelentetni, sőt a vásárlók jelentős része a gyorsaságot is sokra becsüli, mintha még a „régi jó”, sebességkorlátozás nélküli időkben élnénk. Ennek megfelelően még az alacsonyabb kategóriába eső kocsiknak is van gazdagabb felszerelésű és gyorsabb változatuk. A francia autókat már régóta ismeri és becsüli a világ, köztük a Renaul—5 típust is, a nagy sikert aratott R'soro- zat egyik legutóbbi tagját. A szolid alapmodellből ez a gyár is kifejlesztett néhány igényesebb változatot, például egy olyan TS-változa- tot, amelynek 64 lóerős motorja óránkénti 155 kilométeres sebesség elérését teszi lehetővé. E kocsitípus karosszéria-kialakítás szempontjából az utóbbi időben nagyon elterjedt „dobozautók” sorába tartozik. Motorja még nem keresztirányú elrendezésű, nem úgy, mint a legutóbbi 14-es modellé, amelynek soros, négyhengeres motorblokkja elhelyezés tekintetében követi a legújabb „divatot”. E blokk már magában foglalja a motort, a tengelykapcsolót, a sebességváltót, a kiegyenlítőművet, a két hajtott tengellyel és kerékkel. A TS-változat mellett a közelmúltban egy másik — ugyancsak a ' „dobozautó” koncepció szerint fogant — modellvariánst is piacra hozott a neves francia gyár, a képen látható Renault—5 Alpine-t. Ez az 1393 köbcentiméter hengerűrtartalmú, négyhengeres, 80 lóerős motorjával már 170 km/óra csúcssebességet is elérhet. Sok szó esik mostanában az ipari robotokról, az olyan távirányítású vagy automatizált gépi berendezésekről, amelyek bizonyos körülmények között az emberi tevékenységet helyettesíthetnék. A technikai fejlődés lehetővé tette, hogy ma már egyszerűbb logikai feladatokat is teljesítő robotokat építsenek. A képen látható berendezéstől nem várnak el ilyesfajta teljesítményt a tervezői, azt viszont igen, hogy az ember helyett megközelítsen robbanásveszélyes szerkezeteket és azokat biztonságosabb helyre magával vigye. A gumírozott lánctalppal rendelkező jármű mozgása a kábeles kapcsolat révén kellő távolságból irányítható; egyenetlen terepen is jól, símán mozog a bombakereső jármű, sőt akár lépcsőkön is haladhat. „Szeme” az oszlopos billenőkar tetején elhelyezett tv-kamera, amely- átvizsgálja a haladás irányába eső terepet (a megvilágításhoz erős fényű reflektor is rendelkezésre áll), s a „látottakat” — ugyancsak a kábeles kapcsolaton át — a megfigyelőállásban levő monitorra továbbítja. Innen programoZr hatja a távirányítást végző személy a három dimenziójú mozgásra képes karok, a gém és az oszlop „mozdulatait”. E távirányítható manipulátort a Los Angeles-i rendőrség konstru- áltatta, azon kényszer hatása alatt, hogy a terrorizmus elharapódzásával egyre több időzített, vagy „befulladt” robbanó szerkezetet kell hatástalanítania, s ez a tevékenysége már nem egyszer emberáldozatot követelt. A legtöbb időzített robbanó szerkezet rázkódásra, mozgatásra viszonylag érzéketlen, s csak akkor detonál, ha „eljött az ideje”. Remény van rá, hogy e szerkezettel, amelyet könnyen a veszélyeztetett helyszínre lehet szállítani, eltávolítható lesz a robbanó „csomagok” egy része,
