Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-24 / 120. szám

1977. május 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mi van a háttérben? A Rádiószínház Csurka István hangjátékát mutatta be a múlt héten. Érdekes, úgyszólván mindennapi tör­ténetet hallgatott végig az ember. Egy albérletét meg­unt, s újat keserő fiatalem­ber elhatározza, a dolgok mögé néz, összefüggéseket és jelenségeket keres éppen a dolgok magyarázatára, lé­nyegére. Tulajdonképpen egy röpke fővárosi utazás, ami alatt a történet bonyolódik. Zakariás Lajos villamosra ül, hogy egy újsághirdetés alapján megnézze, jó len­ne-e neki egy albérlet? Utazás közben — a vélet­lenek mindig meglepőek — összekerül egy nővel. Nővel, aki teli bévásárlókosarával igyekszik hazafelé, aki ebéd­főzésre készül. Zakariás cso­dálkozik : a nő ugyanott száll le, ahol ő, ugyanabba az ut­cába fordul be, s ugyanazon ház emeletén nyit ajtót, aho­vá őt az apróhirdetés hívta. Végigél, — álmodik és ábrándozik — minden lehet­séges helyzetet. Először úgy gondolja, gonosztevők hatal­mába kerül, akik kifosztják, majd társukká maguk közé veszik. Aztán felhajtónak, unatkozó szépasszonynak vé­li jövendő háziasszonyát. A háttérben, mi van a hát­térben kérdezi, s izgalmában képtelen dolgokat művel. A történet az említett hirdetés­ben megjelölt ajtónál zárul, amikor a csöngetésre kisiető beteg férjet úgy megüti, hogy az belehal a sérülésbe. A háttérben semmi se volt, csak egy kiadó szoba, egy beteg férj. A háttért kutató Zakariás a bírósági tárgya­láson eszmél. Elzarándokol az áldozata sírjához, ahol az özveggyel végül is megegye­zik, kiveszi a szobát. Képtelen történet, mond­hatná bárki, aki nem ismeri Csurka történeteit, munká­ját. Valóban az, de mégis mindvégig hihető, elképzel­hető. Csak a háttérre kell gondolni, — ami sokszor so­kunkat hozott furcsa hely­zetekbe. A rádiójáték sok szereplő­je kiválóan oldotta meg fel­adatát. Zakariás szerepében Sztankay István remekelt. Röviden Az se baj, ha. olykor elő­vesszük a klasszikusokat. A Rádiószínház egy másik pro­dukciójáról állapítható meg ez. A Remekeírók — remek­művek sorozatban a múlt héten ért véget Lev Tolsztoj Anna Karenina című regé­nyének rádióváltozata. Em­lékezetes, szép rádiós telje­sítmény volt. Vasárnap délelőtt Szol­nokról hallottunk helyszíni közvetítést. A Ki a leggyor­sabb? Ki a legkitartóbb? cí­men meghirdetett tehetség­kutató akció szolnoki részt­vevőinek — a tizenéves gye­rekek — nagy versenyéről szólt a rádió. Az atlétikai szövetség, a Népsport, és á Magyar Rádió minden me­gyében sorra kerülő verse­nye közül ezt az egyet, a Szolnok megyei döntőt vá­lasztotta helyszíni közvetí­tésre a sportrovat. Bizonyá­ra sok örömet szerzett azok­nak a szülőknek, akik a MÁV-pályán atletizáló gye­rekük hangját, eredményét hallgathatták a délelőtti el­foglaltságok között. A „Tűz csiholója” címen kétnyelvű Ady-estben is gyönyörködhettünk a héten. A magyar és a csehszlovák rádió közös kétnyelvű Ady- műsora az Ipolysági Városi Színházban hangzott el, ki­tűnő magyar és szlovák mű­vészek tolmácsolásában. (SJ) Vöröskeresztes küldöttértekezletek Szolnokon, Karcagon el a legfontosabb tudnivaló­kat. Az egészségügyi felvilágo­sítás, nevelés a vöröskeresz­tes munka legfontosabb esz­köze, módszere. A vöröske­resztes szervezetek eevre in­Kilencvenhét helyi vörös­keresztes szervezet képvise­letében százötven küldöttet köszöntött vasárnap reggel Szolnokon, a városi tanács nagytermében dr. Koncz Jó­zsef városi főorvos, a Vörös- kereszt városi elnöke. Tichi Hona, a városi szervezet tit­kára terjesztette elő a vezető­ség számvetését az emúlt négy év, — a Vöröskereszt negyedik kongresszusa óta eltelt idő — tevékenységéről, eredményeiről. Elmondta, hogy tovább fej­lődött a vöröskeresztes veze­tőségek és szervezetek társa­dalompolitikai tevékenysége, tömegszervezeti jellege. „Minden tevékenységünket az ember közvetlen segítése és védelme határozza meg — hangsúlyozta. — Segíteni az emberen csak akkor lehet, ha maga is részt vállal a baj megelőzésében, minden külső kényszer nélkül. Minden em­bert meg kell tanítani arra, hogy tudjon segíteni saját magán és másokon” — ösz- szegezte további tennivalóik vezérgondolatát. Szó esett a családvédelem komplex irá­nyításáról, az üzemegészség­ügy továbbfejlesztéséről, az elsősegélynyújtás oktatásá­nak korszerűsítéséről, a vér­adók társadami megbecsü­léséről és a teljes térítésmen­tes véradásra való áttérés ta­pasztalatairól, eredményeiről. A beszámolót követő vitá­ba tizenheten kapcsolódtak be. Szót kért többek között Turóczi Ferencné, a városi pártbizottság titkára, Ábel József, a városi tanács álta­lános elnökhelyettese, Beké- nyi Istvánná, a Hazafias Népfront városi titkára és Kanyó Sándor, a KISZ váro­si bizottságának első titkára is. Magyar Gyula, a Vöröske­reszt megyei titkára ezután kitüntetéseket és elismeré­seket adott át egyéneknek és kollektíváknak — üzemi szervezeteknek, iskolai cso­portoknak — az egészségügy fejlesztése érdekében végzett kimagasló tevékenységükért. A helyi szervezetek kül­döttei ezután újra választot­ták a tizenhét tagú városi vezetőséget, a számvizsgáló bizottságot, a három szakbi­zottságot, és a megyei érte­kezletre küldöttként har­minckét tagnak szavaztak bi­zalmat. A városi szervezet el­nökét. dr. Koncz József fő­orvost és a titkárát Tichi Ilo­nát megerősítették tisztségé­ben. Száztizenkét résztvevővel tartotta meg küldöttértekez­letét vasárnap délelőtt, Szol­nokon a helyőrségi művelő­dési házban a Magyar Vörös- kereszt Szolnok járási veze­tősége. Az értekezleten jelen volt dr. Gyüszü Miklós or­vosalezredes, a Magyar Vö­röskereszt főtitkár helyettese is. A megjelent küldötteket és vendégeket a martfűi Martos Flóra Általános Is­kola úttörői köszöntötték dallal és szavalattal. Ezután hangzott el a vezetőség be­számolója, amelyet Kozák Antalné, járási titkár ter­jesztett elő. A Vöröskereszt negyedik kongresszusa óta eltelt idő­ben javult a járás dolgozói­nak szociális és egészségügyi ellátása és ezzel együtt a Vö­röskereszt szerepe is erősö­dött. A járási szervezetek az elmúlt négy esztendőben eredményesen dolgoztak, végrehajtották a legutóbbi kongresszus határozatait. A tizenöt tagú járási vezetőség évente négy alkalommal tar­tott ülést. Megtárgyalták többek között a járásban élő idős emberek helyzetét, dön­töttek a családvédelmi mun­kabizottságok létrehozásáról, a nagyobb ipari és mezőgaz­dasági üzemekben szóltak a népesedéspolitikai határozat végrehajtásának tapasztala­tairól, a további feladatokról. A járási vezetőségi üléseken egyes vállalatok, üzemek, községi szervezetek is —-a Tisza Cipőgyár családvédel­mi munkabizottsága, a tisza- bői községi szervezet a ci­gánylakosság körében vég­zett vöröskeresztes munká­ról, a nagykörűi vezetőség az egészségügyi állomások tevékenységéről — beszá­moltak a feladataik teljesí­téséről. Az utóbbi négy esztendő­ben a helyi vöröskeresztes szervezetek mind a tartalmi munkában, mind a szerve­zettségben sokat erősödtek: a reszortfelelősöknek rende­zett járási és megyei tanfo­lyamain évente negyven-öt- ven aktívát képeznek. A já­rásban a taglétszám állan­dóan növekedett: 1977. janu­ár elsejei adatok szerint het­ven helyi szervezet dolgozik a járásban több mint hat­ezer taggal. Az általános is­kolákban harminchét vörös­keresztes csoport alakult, amelyben 467 tanuló tevé­kenykedik, a középiskolák­ban pedig 11 vöröskeresztes csoportban 233 diák sajátítja kább segítik a lakosság egészségkultúrájának alaku­lását, ezen belül a helyes szemléletformálást is. Neve­lő munkájuk a betegségek megelőzésére, a káros szen­vedélyek elleni felvilágosí­tásra, az egészséges életmód kialakítására irányult. En­nek a munkának az eredmé­nyességét mutatják, hogy évente a járásban a különbö­ző témájú tanfolyamokon több mint ötezren, az egész­ségügyi előadásokon 26 ez­ren vesznek részt. Az álta­lános iskolákban sikeresek az elsősegélynyújtó, csecse­mőgondozási, házibetegápo- lási tanfolyamok. A beszámolót vita követ­te, amelyben tizennégyen kaptak szót. Ezután megvá­lasztották azt a huszonhét küldöttet, akik a járást kép­viselik a megyei küldöttgyű­lésen. Az értekezlet végén kitüntetéseket adtak át. A Vöröskeresztes munkáért ezüst és bronz fokozatot egy- egy aktivista kapta. A vér­adások szervezéséért járó ki­váló kitüntetést ketten vet­ték át. Vasárnap tartotta meg a Vöröskereszt karcagi szerve­zete is városi küldöttérte­kezletét, a városi tanács nagytermében. A küldöttér­tekezleten, Karcag harminc­egy vöröskeresztes alapszer­vezetének száz küldötte je­lenlétében a negyedik kong­resszus óta eltelt időszak munkáját értékelték. A be­számoló megállapította, hogy Karcagon különösen a csa­ládvédelem, az öregekkel, az állami gondozott gyerekkel való törődés és a cigányla­kosság körében végzett egészségügyi felvilágosító munka területén értek el ki­emelkedő eredményeket a vöröskeresztes alapszerveze­tek. A városi Vöröskereszt szer­vezet újjáválasztotta vezető­ségét, az elnök Tóth István, a titkár dr. Mikola Zoltánná lett. A megyei küldöttérte­kezletre, melyet szeptember­ben rendeznek meg, tizen­nyolc küldöttet választottak. A küldöttértekezleten a munkában élenjáró kollektí­váknak és alapszervezeti ta­goknak kitüntetéseket adtak át. RE — SZE — TE Változó Szolnok SZÉKELY MIHÁLY ZENEI NAPOK „Az ének szebbé teszi az életet" öt énekkar, félezer taggal, tucatnyi hangszerszólistával. Több mint 50 klasszikus, ro­mantikus és modern kórus­mű, fúvós és vonóshangszer­re írt versenyszám, magyar és más nemzetiségű szerzők­től. Egy zenei rende'zvény — a Szolnok megyei ének-zene tagozatú általános iskolák jászberényi találkozójának mérlege. A hangyerseny forró han­gulatát, a zenének azt a cso­dálatos varázsát, amely va­sárnap Jászberényben magá­val ragadta az énekeseket éppúgy, mint a közönséget viszont nem lehet számokkal érzékeltetni. Szívet gyönyör­ködtető, felejthetetlen él­mény volt, ahogyan több száz gyermek ajkán csendült a dal. A hangversenyt a Szé=- kely Mhály Zenei Napok programjaként rendezték meg Jászberényben. A hangversenyt a jászberé­nyi Gyetvai János Általános Iskola énekkara nyitotta meg. A kisdobos-kórus, a kamarakórus, végül a nagy­kórus mutatta be műsorát. Hasonló sorrenddel lépett a dobogóra a karcagi Arany János úti, a kisújszállási Kossuth Lajos úti és a szol­noki Kassai úti Általános Is­kola úftörőkórusa. Méltó be­fejezése volt a hangverseny­nek a szolnoki Tiszaparti Gimnázium KISZ kórusának műsora. A kórusok valamennyien szép dinamikai árnyalással érthető szövegmondással, a zene iránt érzett szeretet ki­fejező életörömmel énekel­tek. Hangversenyükkel iga­zolták Kodály ismert mon­dását: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másodét is.” Az énekkarok a kórus­művek művészien szép tol­mácsolásával ismét bizonyí­tották, hogy az általános is­kolák ének-zene tagozatai — az énekkari képzésben épp­úgy, mint a hangszertanítás­ban — a zenei nevelés élvo­nalában járnak. Fenti képünkön a jászbe­rényi kisdoboskórus énekel Tóth Béláné vezényletével. Fotó: T. Katona Illés HOMOKERDŰN községi színpad tagjai. A vi­dám kocsikázás a Homoker­dőig jó alkalom éneklésre, mókázásra, csoda, hogy meg nem bokrosodnak a lovak. * * * Nagy Tibor, jászberényi pol- beat énekes négy dala nyitja meg a programot, majd a há­zigazda Fortuna színpad chi­lei szolidaritási műsora kö­vetkezik. őszintén szólva nem volt túl szerencsés ezt a zárt, oratórikus műsort itt bemutatni. Annál nagyobb sikert arat­tak viszont a zagyvarékasiak vidám jelenetei, villámtréfái. Csakúgy, mint a tiszafüredi együttes éles hangú sláger- szöveg-szatirája és a szol­noki 605. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet „Horizont” színpadának mozgalmas, ügyesen szerkesztett énekés- zenés-pantomimes műsora, amely „Állati dolgok” cím­mel — természetesen — em­beri tulajdonságokon csufoíö- dott. ötletes komédiával sze­repeltek a jászberényiek is. Taps, taps, nevetés, neve­tés ... És a slusszpoén: a fényszarui együttes vidám fiatalos darabja, „Őszinte dal magunkról” címmel. Remek műsor volt, sok játékkal. * * * A szakmai beszélgetésen — az efféle találkozók gya­korlatától eltérően — részt vettek a szereplők is. A be­szélgetés lényege röviden összefoglalható: mi így és így csináljuk. És az egyönte­tű vélemény: a falun műkö­dő irodalmi színpadok meg­lehetősen szerény támogatást kapnak. Kevés a szereplési lehetőség. Ez utóbbihoz kí­vánkozik egy megjegyzés: csak ezen a délelőttön lát­tunk — négy kitűnő, klubok­ban is előadható műsort, — másrészt az ifjúsági klubok vezetői gyakran panaszkod­nak, hgoy nincsenek „klubos” műsorok. Tanács: vannak, csak fel kell fedezni — eb­ben a központi közművelődé­si szervek is sokat segíthet­nek ajánlásokkal, bemutató lehetőségek megteremtésével. Színjátszók majálisa n FÉNYSZflRUI A szükség törvényt bont és ötletességre kényszerít. A jászfényszarui Homokerdőn vasárnap megrendezett szín­játszó majális létrejöttében is nagy szerepet kapott az ötletesség. A jászberényi Dé­ryné Művelődési Központ idei tervei közt szerepel egy „Színjátszók baráti találko­zója” címmel jelzett rendez­vény. Hol és mikor? A heré­nyi létesítményhelyzet ismert — így támadt az ötlet, ren­dezőtársnak jelentkezett a jászfényszarui művelődési ház is; hogy legyen ez a szín­játszó-találkozó a szabadban; legyen majális. * * * Kilenc óra. A fényszarui művelődési ház előtt fölpánt­likázott lovaskocsikra száll­nak az érkező csoportok: a tiszafüredi Ifjúmunkás, a szolnoki Horizont, a jászbe­rényi DMK-Aprítógépgyár ifjúmunkás, a jászfényszarui „Fortuna” és a zagyvarékasi Mindent az emberért, és vele együtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents