Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-24 / 120. szám
1977. május 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r Épül a körösladányi duzzasztó . A Körös-völgy vízrendezésének részeként 114 millió forintos beruházással épül a körösla- dányi duzzasztó. A készülő létesítmény szabályozza a Sebes-Körös és a Berettyó vízlefolyásán, valamint a mezőgazdaság számára víztartalékot tíiztosit Az építkezés során 300 ezer köbméter földet mozgattak meg, beépítettek 20 ezer köbméter vasbetont és 20 ezer tonna terméskövet ül ők a uezetesben ARANYOK ÉS ARÁNYTALANSÁGOK MARTFŰN Hét évvel ezelőtt készült a Tisza Cipőgyárban egy statisztika arról, hogy milyen a nemek szerint a vezetők aránya. Ez a köny- nyűipari nagyüzem ugyanis a legtöbb nőt foglalkoztató vállalat megyénkben. Hétezer dolgozójának több mint fele nő. Érthető az, hiszen a cipőfelsőrész készítés régóta női munka. és ez nem változott a korszerű üzemek, futószalagok korában sem. A statisztika Hét évvel ezelőtt a statisztika szerint a gyári munkák több mint fele a nőkre hárult, vezetéssel mégis keveset bíztak meg közülük. A természetes csupán az volt, hogy a futószalagok tűzödé- jében nő volt akkor is — 26 műhelyben — a művezető. Csakhogy a művezetőnők gyári beosztása szó szerint: mesternő volt. Tehát irányította ugyan a tűzöde munkáját, de egy-egy futószalagnak egyszemélyi felelőse a fűződéhez tartozó, a cipőt készre csináló aljakör férfi művezetője volt. Ezen kívül hét évvel ezelőtt három fő- műveztőnő szerepelt a statisztikában. Ez volt a nővezetők teljes száma. Könnyű lenne most azt mondani: Martfűn nem tekintették egyenrangú partnernek a nőt, nem hittek vezetői képességeiben. Könnyű lenne, de igazságtalan is. A harminchatéves Tisza Cipőgyár törzsgárdájában nem található — vagy nagyon kevés, ritkaságszámba menő — olyan nő, aki akár csak középiskolai végzettséggel is rendelkezett volna. Falusi lányok, asszonyok kezdték itt munkáséletüket, olyanok, akiknek jó, ha megvolt az elemi, vagy általános iskolai végbizonyítványuk. A gyár nagy szerencséje, hogy az alapítás után egy-két évvel megszervezték az úgynevezett szakiskolát, amelyik legalább a szakmunkásképzést helyben vállalta, s végzi azóta is. Á számok Az ötvenes évek végén, s a hatvanas évek elejétől aztán egyre több gyári asz- szony és lány kapott kedvet a tanuláshoz. Pedig nem volt könnyű, hiszen sokan amúgy is bejártak valahonnan dolgozni, s még egy plusz utazást is vállaltak: Tiszaföld- várra a gimnáziumba, vagy Szolnokra a technikumba. Ahogy teltek az évek a tanulási k;edv nőttön nőtt. Ráadásul a hatvanas évek elejétől a gyár össztöndíjasként és egyébként is szívesen alkalmazott tanult fiatalokat. Megindult Martfűn egy egészséges folyamat, aminek eredménye: a gyár száznyolcvannégy vezetőjéből jelenleg negyvenöt a nő. Van főosztályvezető, hat osztályvezető, négy főművezető és harmincnégy művezető nő. Emellett negyvenöt-ötven önálló csoport- és irodavezető dolgozik, nem is szólva a segédművezetők, önálló előadók arányáról. A további haladás egyik biztosítéka: kilenc nő tanul jelenleg egyetemen, főiskolán, százhatvanan középiskolai tanulmányokat folytatnak, a különböző szakmai képzőkön pedig száznegyvenhárom nő tanul. A fizikai állományból mintegy száz nőre számítanak és ennyit készítenek fel arra, hogy a jövőben vezetői posztokra kerülhetnek. Az arányok Vitathatatlan, hogy most sem jó még a vezetőnőknek a termelésben részt vevőkhöz viszonyított aránya. Több is lehetne, több is kellene. Mégis, a haladás hét év távolából is megállapítható. Különösképpen az örvendetes, hogy a nőkre számítanak, a vállalati továbbképzési, káderutánpótlási tervek is külön foglalkoznak velük. Egészséges törekvéseik egyik szép példája: hu^onnégy gyermekgondozási segélyen lévő kismama középiskolai tanulmányokat folytat. A szakszervezetben — ahol ötvenhét választott műhely- és osztálybizottság dolgozik — teljes a nők aránya a vezetésben. íme a pontos példák: a vállalati szakszervezeti tanács nyolcvanegy tagja között negyvennyolc nő tevékenykedik. A tizenhét tagú szakszervezeti bizottságban tizenegy nő dolgozik, s huszonhaton műhely- illetőleg osztálybizottságot vezetnek. Az arányuk a szakszervezeti tisztségekben 46—64 százalék. A pártalapszervezetek közül háromban nő a titkár. Az újonnan választott KISZ bizottság titkára nő, s a lányok igen szép számban veszik ki részüket az ifjúsági szövetség különböző vezetői munkáiból, Miért kevés ehhez képest a nővezetők száma a különböző szakterületeken? Kovács Erzsébet húsz éve gyári dolgozó. Jelenleg az ön- elszámolási osztály vezetője. Huszonnyolc ember munkájáért felelős. — Amikor először szóltak, hogy osztályvezetői kinevezés várományosa vagyok — mondja — először magam sem akartam hinni. És vállalni se. Ügy gondolom, nem mindenki vállalja szívesen a vezetést. Hallottam olyanról is, akit rá se lehetett bírni. Persze, ehhez tudni kell, hogy a családos, gyermekes asszonyok húzódoznak ettől leginkább. Nekik ugyanis otthon is kijut .a terhekből. A mérték Hősként emlegetnek egy fiatalasszony osztályvezetőt. Két kisgyerekét hordja naponta Tiszaföldvárról az óvodába, mellette negyedik évfolyamos levelező a közgazdaságtudományi egyetemen. Bárány Mihályné a bérosztály vezetője. Élete 25 évét a Tisza Cipőgyárban töltötte. — Segédmunkásként kezdtem. Először elvégeztem a szakmunkásképzőt, aztán a cipőipari technikumot. Pesten. Még technikumba jártam, amikor munkaverseny szervező lettem. Az osztály vezetésével 1974-ben bíztak meg. Dehogy akartam vállalni! Azt mondtam, hagyjanak csak engem ott, ahol vagyok, a brigádok között, a műhelyekben érzem jól magam. Negyvenhat bérelszámoló munkáját irányítja. Havonta 17—18 millió forint^ munkabért és tápDénzt számfejtenek. Nagy felelősség. — Már tudom, már szeretem csinálni. Kezdetben is, most is sok segítséget kaptam. Az osztály szívesen fogadott, s mondhatom jól megvagyunk együtt. A Tisza cipőgyári vezetőnők .nagyon elégedettek: rég a múlté már az az idő, amikor a nemek alapján mérték az ember teljesítményét, fizetését, megbecsülését Martfűn. A munka most az alap, a meghatározó. * * * Látszólag az arányokkal baj van, kevés még a nővezetők száma a Tisza Cipőgyárban. A törekvés a javításra azonban kis eredményeket máris hozott, a jövőre nézve pedig biztató. Persze mindehhez a nőknek is kell sokat vállalniuk, elsősorban tanulniuk. Hiszen egyenrangú és jogú partnerek a munkában, tanulásban. S- J. Burgonyabankok Szolnok megye lakosságának ellátásához 8—900 vagon burgonyára van szükség. Mint ahogy erről tavaly lapunkban is beszámoltunk, ennyi krumplit, közepes termés esetén, 400 hektárról be lehet takarítani. Az idén a A számunkra kedvező fordulat okait kutatva kerestük fel ezeket a termelőszövetkezeteket, elsőként a tisza- földvári Lenin Tsz-t. A községben korábban is foglalkoztak burgonya termesztéssel, s így az előbbiek tudatában, a gazdaság vezetői úgy gondolták, hogy éppen ideje lenne komolyan venni ezt a növényt. A munkaerő- helyzet s a gazdaságosság arra ösztönözte az üzemet, hogy elsőként 100 hektáron lássanak hozzá a termeléshez, ugyanis a növény termesztéséhez szükséges géprendszernek a minimális alapegysége ekkora. A So- lanum rendszer tagjaként korszerű technológiához, modern gépekhez jutottak, s nem szenvedtek hiányt vetőgumóból sem. Az augusztus közepétől szeptember közepéig betakarításra váró Desiree már szépen zöldell, s ez a tervezett, hektáronként 250 mázsás hozamnál is többet ígér a szakembereknek. Természetesen azon is lesznek, hogy várakozásukban A cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben a tavaly átadott 840 hektáros A. C. öntözőtelep adta meg a végső lökést a 100 hektár krumpli termesztéséhez. Ugyanis a célcsoportos beruházáshoz kapott támogatás visszatérítése a vízdíj, ezen belül is az állandó és a változó költségek révén történik. Az évenkénti 700 ezer forintot akkor is le kell tenniük, ha egyáltalán nem öntöznek, a változó költség pedig az optimális felhasználástól való eltéréstől függ, köbméterenként lecsökkenhet 1,30—1,40-re, de meghaladhatja a három forintot is. A számok nyilvánvalóvá teszik, hogy az üzemnek ezen a telepen olyan növényeket kell termesztenie, amelyek igénylik, meghálálják a vizet, így, került a vetésszerkezet más kultúrái mellé a burgonya is. Méghozzá azzal a mezőgazdasági üzemek vállalásaikkal többszörösen túlteljesítették ezt az igényt és olyan gazdaságok is akadtak, amelyek együttes termése önmagában is többet hozhat, mint amennyi a megyének kell. ne csalódjanak: ezért ültették a növényt az A. C. öntözőtelep földjébe, és ezért béreltek, a kártevők, kórokozók támadásának idejére növényvédő helikoptert. A burgonyatermesztéshez szükséges berendezések — az ültetőtől a manipuláló gépig — mintegy 1,5—2 millió forintba kerülnek, a vetőgumó ára több mint 2 millió 300 ezer forint volt. Ebből is látszik, hogy a vállalkozás nem tartozik az olcsó mulatságok közé, de ha sikerül, akkor szépen hoz a konyhára. A 250 mázsás termésátlaggal, valamint a 2,60—3,00 forintos értékesítési árral számolva 7 millió lesz az árbevétel, és ez a termelőszövetkezet számára 2,5 millió, azaz hektáronként 25 ezer forint hasznot jelent. Ha a hozam, a várakozásnak megfelelően, ezt is meghaladná, akkor jövőre még nagyobb kedvvel látnak majd hozzá az akkorra megduplá- lázott területen az ültetéshez. nem titkolt szándékkal, hogy ha a számítás beválik, akkor az ötödik ötéves terv végére, de lehet, hogy már jövőre, 200 hektáron terem a krumpli. Az eddigiekhez’ hasonlóan a gépek beszerzési valamint a vetőgumó árában is nagy a hasonlóság a tiszaföldvári és a cibakházi tsz , között, viszont akadnak eltérések is. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet a KITE termelési rendszernek tagja, és ez úgy tűnik egyúttal némi minőségi különbséget is jelent. Vagy legalábbis a náudvari- ak nem vették annyira komolyan a dolgot, mint a So- lanum rendszer gazdái, ugyanis például az ültetőgépek késve érkeztek meg Cibakházára, valamint a két kombájn helyett is csak egyet igazoltak vissza, s azt se lehet tudni, hogy ez az egy mikorra jut el a tsz-hez. Talán ennek a bizonytalanságnak is része volt abban, hogy a cibakházi szövetkezet a 80 hektár Desiree-ből óvatosan hektáronként csak 200 mázsát vár, és a 20 hektár korai burgonya termését sem becsülik többre hektáronként 60—70 mázsánál. A tervezett nyereség viszont itt se kevés: mázsánként 71, hektáronként több mint 14 ezer forint. És ennél azért, ha titkon is, de többre számítanak a szakemberek. Diktál a korszerűség A hasonlóságok és az eltérések mellett egy teljesen közös gondja feltétlen van a két gazdaságnak, és ez a burgonyatároló. A kooperációnak, az építkezésnek még csak a gondolata született meg, de a jövőre várhatóan 400 hektárra emelkedő vetésterület bizonyára hamarosan elhatározásra készteti az üzemek vezetőit. Úgy, mint Mezőtúron, ahol a Magyar—Mongol Barátság Tsz már megrendelte a jövőre felépítendő 350 vagonos tároló terveit. A szövetkezet elnöke úgy vélekedik, hogy ezt diktálja a józan ész, hiszen jövőre ők is 200 hektáron ültetnek krumplit, és a termés tárolásán túl a vetőgumót is tartani kell valahol. Az üzem egyébként tavaly még csak 13 hektárról takarított be burgonyát, de a hektáronkénti több mint 250 mázsás hozam nem volt rossz biztatónak. Ök ugyancsak a Solanum rendszer tagjaként termelik 100 hektáron a növényt, de ettől függetlenül tervezéskor óvatosan csak 200 mázsa Desiree betakarítását tűzték ki célul. A gesztorgazda útmutatása szerint a fajta, a technológia pontos betartásával, (hektáronként 300 mázsára is képes, és ekkor a termés, a szociális létesítményekkel együtt 15—17 millióba kerü- -45 tároló felépítése mellett is, tisztességes hasznot biztosít. A tároló ráadásul arra is jó lesz, hogy, ha a felvásárlók igénye úgy kívánja akkor — a tisztítás, válogatás mellett — csomagolva is szállíthatja a burgonyát a tsz. S mint a fejlődésből látható, nemcsak Szolnok, hanem más megyék boltjaiba is. Braun Ágoston Megújított hagyomány Kellemes kényszer Munkásftrök vasárnapja Vasárnap dél van. Tikkasztó a hőség. Máshol az emberek a strandon, vagy a jó hűvösön töltik szabad napjukat, — itt, a kunhegyesi lőtéren viszont beöltözve végzi lőgyakorlatát a szolnoki munkásőr zászlóalj II. százada. Az olajipar, a Volán Vállalat, a Tisza Bútorgyár, a Magnezitipari Művek és a Május 1 Ruhagyár dolgozói szorítják a fegyvert, dobják a kézigránátot. Rájuk férne a pihenés, hiszen többségükben nehéz fizikai erőkifejtést kívánó munkakörben dolgoznak, — panaszos szó mégsem hallatszik. Inkább örülnek a tűző napnak. — Lett volna itt az őszi lövészeten, — mondja egyikük. — Nagyon hideg volt, s olyan erős szél, hogy csak úgy mozgatta a céltáblát. Rideg András zászlóaljpa- rancsnok-helyettes nemcsak Lötérház és betyárgulyás a lövészet eredményével elégedett : — Most már könnyebben vagyunk, mivel sok társadalmi munkával elkészült a lő- térház. Tantermi foglalkozásra, raktározásra egyaránt lehetőséget biztosít, s véd az időjárás viszontagságai ellen. S az sem mellékes: ebédlőnek is használható. Az ebédről az ellátó raj gondoskodott. Három szakképzett szakács tekintette szívügyének a finom falatokat. S hogy értik mesterségüket, arra abból is lehet következtetni: egyikük 147 kilós. Jó reklám, annyi szent! Az alföldi betyárgulyással méltán elégedettek a munkásőrök, pótolta a hazai ízeket. A központi kérdés most persze nem az ünnepi ebéd. A pihenőben lévők is a jó találatokért szurkoltak. S nem hiába. Az újtípusú fegyverekkel igen jól lőnek a munkásőrök. A bútorgyári géppuskás szakasz géppisztollyal is kiválót lő. Elégedettek az olajbányászok is, szintén kiváló eredményt könyvelhetnek el. — Makai elvtárs négy pisztolylövéssel 37 kört ért el. — újságolja egyikük. — Amikor géppisztollyal kiválót lőttem, örömömben feldobtam a sapkámat, — mondja Besze Julianna, a ruhagyár szabója. Eddig elő- képzős volt, most már mun- kásőrként vesz részt a foglalkozáson. — Sajnos, a kézigránátom nem robbant fel. — Ne búsulj, — vigasztalja Havas Ernőné, a Vasipari Vállalat hegesztője, — majd felrobban, ha annyi évet húzol le a testületben, mint én. Havasiné hozzám fordulva magyarázza: — A ruhagyáriaknak először szokatlan a kézigránátdobás, mivel nincsenek hozzászokva olyan erős fizikai munkához, mint mi vasasok, de azért hamar megtanulják Ebben a században van egyébként a legtöbb nő. Helytállásukra jellemző: ez a század hajtotta végre legfe- gyelmezettebbben, következésként a leggyorsabban a lő- gyakorlatot. Pedig nem volt könnyű feladat, háromszáz méterről is célba kellett találni. S célba is találtak. Ezzel befejeződött a zászlóalj háromnapos iskolalövészete. Holnap a tartalék állomány lép a tüzelőállásba. S. B,
