Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
1977. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vezérlőpultnak is beillik a kétpói általános iskola magyar—történelem szaktan- termének tanári asztala. Többféle vetítőberendezés, magnetofon, lemezjátszó indítható innen a kellő pillanatban, sőt még a sötételő függöny is gombnyomásra működik. A tanulók padjaiba szerelt elektromos válaszjelző készülékek a vezérlőasztalba épített impulzus számlálóval vannak összekötve, amelyről az óra végén leolvasható, hogy a diákok hány helyes választ adtak az elhangzott kérdésekre. A jól felszerelt szaktanteremben rendszeresen tartanak bemutató foglalkozásokat a megye pedagógusainak. Ifjú néprajzosok i közt Abádszalókon--—M 1 ---------------------------------- , , , , II.... —... „ Én is fogtam fülét farkát!...’' Dr. Antal Károlyné, az abádszalóki általános iskola tanára, az iskola néprajzi szakkörének vezetője a szűk földrajzi szertárat mutatja. No, nem az ottlevő földgömbök, térképek kedvéért, hanem azért, mert itt kapott helyet a néprajz-szakkör sok száz darabból álló gyűjteménye. Szomorú látvány: a szó szoros értelmében lóg a mennyezet, csupasz sárlécek tartják — úgy ahogy — a plafont. — Hát, ez a mi kis házi „múzeumunk” — mondja a tanárnő kesernyés iróniával. — Más hely nincs az iskolában, a javítás jó ideje várat magára. Felírom a jegyzetfüzetembe: „Sok értékes, tanításban használható néprajzi tárgy! A segítség — sürgős! ! ” Az utóbbi mondatot kétszer aláhúzom — többet aligha lehet a helyzetről elmondani. Evezzünk vidámabb vizekre: azaz menjünk át az úttörőszobába; együtt a néprajzi szakkör. Dr. Antal Károlyné jogos büszkeséggel mutatja a friss oklevelet: a Mezőgazdasági Múzeum „Diákszemmel a mezőgazdaságról” című pályázatán az abádszalóki iskola néprajzi szakköre — a tavalyi második helyezés után — első díjat nyert. Az ilyen sikerek nem születnek egyik napról a másikra. A szalóki szakkörnek is nagy múltja van. Á szakkörvezető beszél erről: — Véletlenül kezdődött. Biológia-földrajz szakos vagyok, de hét évvel ezelőtt, szakos nevelő híján, történelmet tanítottam. Rájöttem: egy-egy régi tárgy sokat segíthet a tanításban. Hát még, ha a tárgyakat — történetükkel együtt — a gyerekek hozzák. Így támadt az ötlet: csináljuk szervezetten.' Ma már olyan népszerű a szakkörünk, hogy nem is lehet bárki a tagja. Ebben az évben tizenkilenc állandó, aktív, a foglalkozásokon is résztvevő tagunk van, további huszonöt tanuló pedig gyűjtéssel foglalkozik. — Miről szól a pályázatgyőztes dolgozat? — A disznóöléssel kapcsolatos abádszalóki hagyományokat, szokásokat dolgozták fel a gyerekek — a szó igazi értelmében közösen. Három csoportban dolgoztak. Az egyik csoport gyűjtötte a disznóölés előtti naphoz, a tnásik a disznóölés napjához, a harmadik pedig az utána következő naphoz fűződő hagyományokat. A nyolcadik osztályos Dóra Jancsi által vezetett csoport az előkészület napjára vonatkozó anyagon dolgozott. Az ifjú csoportvezető így beszél gyűjtésük eredményéről : — Ezen a napon mindent elő kellett már készíteni. Késeket, töltőket, egyéb szerszámokat, eszközöket, többek között a sózó- és mosó fa- teknőket is meg kellett javítani. Megvették a házaknál a másnapra való innivalót: törköly-, vagy szilvapálinkát, bort. — Hogy kezdődött az ölés napja? Nevetnek a gyerekek, s mondják: — Biztatóval! _ ■>■>■> — Ittak egy pohárka pálinkát a férfiak — mondja Tóth Mária hetedik osztályos, a második csoportból. — Aztán szúrták csak le a disznót. ... és így tovább, szépen sorjában mesélik a gyerekek. Este jöttek a „pócurkák” — afféle vidám, hívatlan vendégek — rigmusokkal. Úgymint: „Én is fogtam fülét, farkát; Adjanak egy tepsi hurkát!” Ezek a „pócurkák” gyakran kifestett, vagy bekormozott arccal jelentek meg a disznótoros háznál. Folyt a jó kedvű bolondozás a disznó jó ízű földi maradványainak kóstolgatása közben. Másnap aztán ... — Másnap ismét komoly munka folyt — ezt Borsós Gyuszi, a harmadik csoport nyolcadik osztályos vezetője mondja. — Meg kellett kezdeni például a füstölést. Nagyon körültekintően. Itt Abádszalókon három füstölési mód volt divatban. Ha kéményben füstöltek, száraz diófalevéllel kellett alágyújtani, ha téglából építettek füstölőt, a szilvafa fűrészporával füstöltek... Talán ennyiből is kiderül: alaposan „beleásták” magukat dolgozatuk témájába az abádszalóki iskolások, önként, okosan, lelkesen. Szeretik a szakköri munkát ennek pedagógiai jelentőségét fölösleges hangsúlyozni. De méltatja mindez dr. Antal Károlyné hozzáértését is. Egy apró, de jellemző adalék, ami jól illusztrálja a gyerekek szakkörük iránti érzését: az első díjjal járó ezer forinton egy fényképezőgépet vesznek, mondván, nagyon kell az a szakköri munkához. Közösen határoztak így. Szabó János Székely Mihály zenei napok •Gazdag hétvégi programmal folytatódtak Jászberényben a Székely Mihály zenei napok. Május 14-én, szombaton a munkáskórusok találkozójára került sor. A találkozó — amelyen a Szolnoki MÁV Járműjavító férfikara és Jászberény három munkáskórusa mellett részt vett a Csepel Művek vegyeskara is, délután a Város főterén közös énekléssel kezdődött. A kórusok este az Aprítógépgyár nagytermében hangversenyt adtak. A rendezvény szakmai megbeszéléssel, az énekkarok baráti találkozójával folytatódott, Ma a szövetkezeti kórusok országos találkozójának színhelye Jászberény. A SzolnoJj, megyei énekkarokkal együtt káli, kecskeméti, bicskei, adonyi és szombathelyi szövetkezeti kórusok vesznek részt a rendezvényen. Az énekkarok délelőtt 9.30 órakor a városi tanács épülete előtt közös énekléssel köszöntik a város lakóit. Ugyancsak délelőtt kezdődik és délután négy óráig tart a •Léhel klubban a kórusbemutató. A rendezvény a karvezetők számára tartott szakmai tanácskozással ér véget. Kalocsai népművészet A kalocsai népművészet címmel tegnap kiállítás nyílt a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. A kalocsai Viski Károly Múzeum gyűjteményéből összeállított tártat a lány- és assizony- viselet ruhadarabjain, ágyneműkön. térítőkön mutatja be a kalocsai hímzés fejlődését a korai kék-fehér, kék-fekete, mintáktól a színgazdag „te'le- pamukos”, „cifrapamukos” hímzésekig. ízelítőt ad a kalocsai pingálásokból, fazekas eredményekből is, MA 1 TIT megyei küldöttértekezlet A Járműjavító tanműhelyében Vetélkedők, sportversenyek a fiataloknak A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kulturális és sportrendezvényekből álló sorozatot indított Szolnokon a MÁV Járműjavító Üzem tanműhelye, amelynek nyitányaként százhúsz szakmunkástanuló részvételével szellemi vetélkedőt tartottak a Szovjetunióról, majd sportversenyekre került sor. A rendezvénysorozat május 19-én a vasutas tanműhelyek országos labdarúgó- tornájával folytatódik, 26-án pedjg bemutató foglalkozásokat' tartanak. A kulturális és sportprogramokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szóló képkiállítás egészíti ki. Komlói gyermekkórus sikere A komlói Kodály Zoltán ének-zene tagozatos általános iskola gyermekkórusa kimagasló sikerről szerepelt a belgiumi Neerpelt városban rendezett „Európai zenei fesztivál fiataloknak’’ elnevezésű nemzetközi kórustalálkozón. A fesztiválon földrészünk csaknem valamennyi országából másfélszáznál több ifjúsági és gyermek énekkar vett részt. A mecseki bányászváros gyermekkórusa elnyerte a fesztivál egyik első díját és — az előadott dalművek bensőséges megszólaltatásáért — a zsűri különdí- ját is. Ae. ötventagú együttes Tóth Ferenc karnagy vezényletével főleg magyar népdalokat és Kodály-népdalfel- dolgozásokat adott elő. Tudományos IsmeretA terjesztő Társulat megyei szervezete ma tartja VII. küldöttértekezletét. Jelentős esemény ez a megye életében, mert nemcsak az öt év alatt végzett munka számvetésére kerül sor, hanem annak a fontos kérdésnek elemzésére is, hogy a különböző felsőfokú képzettséggel rendelkező TIT-tagok, szakemberek mennyiben és hogyan nyújtottak segítséget a közművelődési határozat és az ezen alapuló közművelődési törvény célkitűzéseinek megvalósításához. A különböző nagyközségi, járási és városi TIT csoportok, szervezetek küldötteket delegáltak a társulat megyei fórumára és a szűkebb hazánkban folyó tudományos ismeretterjesztés egészének eredményeit, gondjait feltáró vizsgálat és önvizsgálat alakulhat ki a mai küldött-közgyűlésen. A megyei értekezlet küldöttei több mint ezerháromszáz TIT-tagot képviselnek, a tudományok legkülönbözőbb területeiről. A megyei szervezet munkájának ismeretében úgy gondoljuk, számottevő eredményekről számolhatnak be a delegátusok. A mennyiségi mutatók nem fejezik ugyan ki teljes egészében azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a TIT előadói a tudományos világkép, a szocialista tudat kialakításáért folytattak, de önmagukban is sr’ at mondanak: az elmúlt t évben csaknem húszezer ’lőadást tartottak, százezer 1. -n közel egymilliónyi hal -tóság előtt. Külön növeli a megyei szervezet eredményének értékét, hogy világkép és magatartás-alakító tevékenységük számottevő hányadát a fizikai dolgozók és a fiatalok körében végezték. Jelentősen változtak az elmúlt öt évben a tudományos ismeretterjesztés tartalmi, módszertani kérdései. Egyre inkább a komplex ismeret- terjesztés az egyik didaktikai alapelv, s ebben is nagyon szép eredményeket értek el a megyei szervezet előadói. Nem adnánk e szűk határokon belül sem teljes képet a TIT hasznos tevékenységéről, ha nem említenénk az előadásos ismeretterjesztésen túlmenően végzett munkát. A megyei szervezet az elmúlt esztendőben is számos olyan tanfolyamot tartott, melyeken ezrek tanultak. Több jelentős, országos rendezvény gazdája is volt az elmúlt, években a megyei szervezet. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szolnok megye minél jobban részese lehessen a szocialista kultúra országos véráramának. megyei szervezet kül- jy döttgyűlését méltató sorok nem adnak arra lehetőséget, hogy az öt év alatt végzett tiszteletet érdemlő munka minden részterületét még csak fel is villantsuk, de hisszük, hogy olvasóink a maguk személyes tapasztalatuk segítségével is helyesen értékelik a TIT-be tömörült értelmiség áldozatos, hasznos tevékenységét, amely népünk javát szolgálja. — ti — Duna-parti képeslap Vácon vendégszerepeit a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus. A dalosokat munkatársunk is elkísérte. Vác, a „Dunakanyar kapuja” a legszebb magyar barokk városok egyike. Utcáinak történelmet idéző ódon- sága, műemlékei sok-sok látogatót vonzanak. A Szolnokkal pontosan egyidős városban szinte egymást érik a különböző felekezetű templomok, a Duna-part közelében már messziről kiemelkedik a püspöki palota monumentális épülete. A régi, az évszázados falak szomszédságában azonban gomba módra szaporodnak az új, modem lakóházak, iskoláig kulturális intézmények. A harmincnégyezer lakosú várost fejlett ipara mellett zenei élete, hagyományai teszik híressé. Az 1930-ban alakult „Vox Humana” vegyeskar több nemzetközi verseny győztese, a „Musica Humana” kamarazenekart pedig nemrégen miniszteri dicsérettel tüntették ki a komoly zene magas színvonalú tolmácsolásáért. Vác egyik büszkesége az 1971-ben épült zeneiskola. Érdekessége, hogy hazánkban az első olyan épület, amelyet eleve zeneiskolának építettek. Belső kiképzését, akusztikai megoldásait Lohr Ferenc hangmérnök, a szakma Európa-szerte híres mestere tervezte. A hangszigetelés annyira tökéletes, hogy a tantermékből még a legnagyobb zaj sem hallatszik ki. Az iskolában a közel hatszáz tanulóval huszonnégy zenetanár foglalkozik, a különböző tanszakokon. Az országban az egyetlen vidéki város, ahol orgonálni is megtanulhatnak a fiatalok. A Drezdában készült tavaly vásárolt mechanikus szerkezetű orgona az iskola szép hangversenytermét ékesíti. Ebben a kétszázszemélyes teremben vendégszerepeit nagy sikerrel a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus. A szolnoki dalosok s a váci városi KISZ-kórus közötti kapcsolat az idén kezdődött, s a továbbiakban rendszeres csere-vendégszerepléseket terveznek. Mint „idegnvezetőnk”, Bo- gányi Tibor, a KISZ-kórus karnagya említi: — Szolnok nevét azonban nemcsak a zeneiskolában ismerik jól. A város tavaly elkészült „üvegpalotájában” a művelődési központban gyakran fellép a Szigligeti Színház társulata. A korszerű csupa üvegbeton falú alumínium kupolával ellátott, de a környezetbe mégis jól beilleszkedő épületet kicsit irigykedve csodáljuk; mindannyian magunk elé idézzük az épülő szolnoki művelődési központot, amely hasonló szép látványt nyújt majd a város központjában. A váci „művelődési palotában” többek között egy hatszázszemélyes színház- és moziterem, számos klubhelyiség, könyvtár, nyelvstúdió kapott helyet. — Az új művelődési központunk 70 millió forintba került, s ebből jelentős ösz- szeget tesz ki a város üzemeinek, gyárainak — a Dunai Cement Művek, a Kötöttárugyár, a Forte Fotókémiai Gyár dolgozóinak — társadalmi munkája — mondja vendéglátónk. — A város alig egy órányi járásra fekszik a fővárostól. Befolyásolja-e ez a helyi rendezvények látogatottságát? — A két intézmény, a zeneiskola s a művelődési központ meghatározó szerepet tölt be városunk kulturális életében. Egyre magasabb színvonalú rendezvények; kiállítások, koncertek, színházi előadások között válogathatnak a váciak. És éppen ezért ma már a lakosság lakóhelyén, a művelődési intézményeinkben megtalálja a lehetőséget a szabad idő hasznos eltöltésére. Váci sétánk utolsó állomása Váci György híres könyv- kötészete. A fáradhatatlan mester kézi aranyozású, csont- és fémdíszítésű remekeit, díszkötéseit egész Európában ismerik, alig győz eleget tenni a megrendeléseknek. A könyvkötészet ajtaja bárki előtt nyitva áll, a belépő megcsodálhatja a szeme elé táruló ősnyomtatványokat, könyvritkaságokat, amelyekből kiállítást is rendezett Váci György. A szerénységéről is ismert „könyvkötő művész” helyett Bogá- nyi Tibortól tudjuk meg, hogy nemcsak az ősi szakmából vizsgázik nap mint nap jelesre, hanem a város, a lakóhely iránti szeretetből is. Jelentős összegeket ajánlott fel a műemlékék restaurálására, Vác szépítésére. T. G.
