Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

1977. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r l Autóbuszvezetők, jegykezelők Uzenketten A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja Mióta vezet? Húszéves korom óta. Nyilatkozat a rádiónak. Fotó: Nagy Zsolt Mindent megmérő, táblá­zatokba foglaló világunkban a könnycsepp súlyát is meg­állapították. Aligha téve­dünk, ha feltételezzük, né­melyik hazánkfia világrekor­der lehetne ... csupán any- nyi kellene hozzá, hogy meg­kérdezzük: miként élsz, ho­gyan megy sorod? Érdekes módon azok préselik ki a 1 legkövérebb könnycseppeket, A könnyek súlya Mindig új lista Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család ter­veket készít, mindig új lis­tát állít össze arról, mit kí­ván elérni. A gazdaságpoli­tikának az a kötelme, hogy kijelölje a megfelelő ala­pokat ehhez a tervezéshez. A termelőágazatok fejlesztésé­vel például, azután a bér- és jövedelempolitika, az árpoli­tika eszközeivel. Azaz a gaz­daságpolitikát meghatározó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelye­ket a társadalom ruházott A lépcsők magassága Szociológiai vizsgálatok bi­zonyították annak a feltéte­lezésnek az igazságát,, hogy hazánkban a családok túl­nyomó többsége két-három százalékos életszínvonal­emelkedés esetén úgy véle­kedik, körülményei nem ja­vultak. Becsapnánk önma- munkat? A mértéket té­vesztjük el! Volt idő, ami­kor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tud­tunk. Azután lehetőségeink folyamatos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táp­Mészáros Ottó (Vége) Tiszafüred, Hámán Kató Tsz Nedvesek a földek Lassan Halad a vetés akiknek a legkevesebb az okuk erre. Mert ott, ahol ezer forint alatt marad az egy főre jutó családi jöve­delem, bizony nem vendég, hanem lakó a gond, amelyet enyhíteni közös kötelesség. Ott azonban, ahol a sok is mindig kevés, ahol a több hizlalásához kellene a még több, miért ügyelnénk a — krokodilkönnyekre?! rájuk. Az össztársadalmi ér­dekeket kell képviselniük, tehát minden ©összefüggés­sel számolniuk szükséges. Kerülőt téve: az Európai Gazdasági Közösség szakér­tőinek egy csoportja „Az inf­láció problémái” címmel je­lentést állított össze. Ebben egyebek között megállapít­ják: a fogyasztói árak évi átlagos emelkedése a kilenc tagállamban 1960 és 1968 kö­zött 3,6, 1972 és 1974 között már 10,6, 1975-ben pedig 12.5 százalék volt. lálta bennünk, hogy mi­előbb meglegyen mindaz, amire régóta áhítoztunk. Közben új szükségleteink for­málódtak, s már ezek tük­rében vizsgáltuk életszínvo­nalunkat. Tegnapi óhajaink mai kielégítése természetessé vált, s természetellenessé az, hogy holnapi kívánságaink nem teljesülnek automatiku­san. Nem a lépcsőket, ha­nem azok magasságát mérik fel sokan rosszul. Sőt, két- három lépcsőfokot kihagyva szeretnének a feljebb levő Tizenkét egyenruhás, de nagyon ünneplőbe öltözött ember. Az új szolnoki autó­busz-pályaudvaron sokan megnézik őket, amikor le- szállnak a rákóczifalvi já­ratról. Mengyi bácsinak, a legöregebb jegykezelőnek oda is szól egy utas: lakodalom­ba tán, így kiöltözve? — A SZOT-székházba vár­nak bennünket délután négy­re — mondja Major János, a brigádvezető. A rádiónak nyilatkozik. Sorolja a II. Rá­kóczi Ferenc brigád adatait. Először vagy harminc tagja volt, aztán „osztódtak”. Jobb a kisebb kollektíva, így is tizenhatan vannak. — Mert Dorkó Pistát ki nem hagyjuk. Szívbeteg lett, nyugdíjazták, de a brigádból csak nem engedhetjük el? Kell az összetartozás, a ré­giekkel! — Mióta gépkocsivezető? Major János most azt is mondhatná a mikrofonba nyugodtan, hogy születésed előtt két évvel már vezettem öcskös — de csak annyit szól, hogy amint húszéves lett, rögtön jelentkezhetett. Tehát 1950 óta. A brigád 1959-ben alakult. — Miért Rákóczi Ferenc a neve? — Mert pontosan tízen rá- kóczifalviak vagyunk. Tisz­teljük a községek névadójá­nak emlékét, az otthonunkat is vele. — Hány kitüntetésük van? A brigádvezető a bal mel­lét mutatja. Bizony sok raj­ta az érdem, akárcsak a bri­gádtagokén. Neki a legújabb a Munka Érdemrend bronz fo­kozata. Most kapta, április negyedikén. — A vállalat négyszer tisz­telt meg bennünket a „ki­váló” címmel. Megkaptuk a Szakma kiváló brigádja ki­tüntetést is. És ugye ma, ez a borzasztóan nagy dolog következik délután! A Kohó- és Gépipari Minisztérium előzetes ne­gyedévi statisztikai összesí­tése szerint a tárcához tar­tozó vaskohászati, könnyű- és színesfémkohászati vállalatok összehasonlítható árszinten számolva 4.5 százalékkal több kohászati terméket állítottak elő, mint a múlt év hason­ló időszakában, a gépipar termelése pedig 7.1 százalék­kal bővült. így mindkét ága­zat időarányosan teljesítette A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja lesznek. Az igazgatójuk azt mondta: ez a közlekedés első nagy brigád­kitüntetése. — Ezután még példásáé­ban kell dolgoznunk! Az uta­zóközönségért vagyunk, pon­tosnak, figyelmesnek kell lennünk. Pedig sokszor elfá­radunk ám. Napi 7—8 órát vezetünk, de ha a fordák közti szüneteket is beszámí­tom, 16 óra az naponta. Két forda között ugyanis haza lehet menni, ebédelni, pihen­ni egy-két órát, aztán vissza. A Szolnok, Cibakháza kö­zötti útszakasz az övék. Mun­kásokat hoznak, visznek. Legtöbbet Szolnokra meg Martfűre. Napi 270—300 ki­lométer egy-egy autóbusz teljesítménye. Sok fordát, fordulót jelent az, meg tö­mérdek utast. — Az utasokért építettük társadalmi munkában a vál­lalat többi brigádjával az autóbuszfordulót, az új vég­állomást is Rákóczifalván! Harminc éve gyalogoltak a éves tervét. Mind a kohászat, mind a gépipar tovább fo­kozta exportját s az év első három hónapjának export- eredményei kedvezőbben ala­kultak mint a múlt év el­ső negyedében, amikoris az éves terv időarányos teljesí­tésében exportlemaradások voltak. Az időközben alá­írt szerződések pedig jobb lehetőségeket biztosítanak az év további részében. községbeliek, öregek, fiata­lok, betegek, gyerekesek a szolnoki útig, meg vissza másfél kilométert. Most meg, hogy a forduló megépült, majdnem háztól házig visz- szük őket. Az volt a híre, hogy majd felemelik a vi­teldíjat. Hát nem emelték. Sokszor elmondom öregek­nek: 1947-ben is öt forintért utaztak Szolnokig, most is csak ötért, pedig már más­fél kilométerrel több is lett az út! Major János lassan bú­csúzik, igyekszik a többivel, a külön autóbuszra. Most nem ők vezetnek, őket vi­szik. Közéjük ül az igazgató. Kerekes Férenc is. Ma reggel pedig Major János ott ül a szocialista bri­gádvezetők ötödik országos tanácskozásának elnökségé­ben, Viszi magával a föl- szólalását. — A vállalat 162 szocia­lista brigádjának eredmé­nyeiről szeretnék szólni, nemcsak a miénkről. Mert ugye, így kerek egész! Hol tart a szarvasmarha- tenyésztés? Megyei értekezlet Szolnokon A szarvasmarhatenyésztés megyei állapotát értékelte tegnap délelőtt a mezőgaz­dasági szervezési bizottság. Az ülés napirendjén a lét­szám alakulása, az állati ter­mékek választéka, a szarvas­marha-férőhelyek építése és az ágazat egészségügyi hely­zete szerepelt. II levegőszennyezés ellen A Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet szak­emberei kidolgozták az úgy­nevezett katalitikus véggáz­tisztító rendszert. A segítsé­gével minimálisra csökkent­hető a levegő szerves anyag szennyeződése. Alkalmazásá­val meg lehet szüntetni a kellemetlen szagot, többek között az állati fehérjéket vagy kőolajipari termékeket feldolgozó üzemek környé­kén. Jászboldogházán a harminc évvel ezelőtti gazdák komo­lyan vették a szarvasmarha­tenyésztést. Ezt bizonyítja az is, hogy az akkori öt-hatszáz tehén tej termelési átlaga 3300—3800 liter volt. Ezt használta ki annakidején, 1959-ben, az alakuló tsz is, mert a leadás pillanatában fizetett az állatokért, s így a tagok nem a gyengén, hanem a jól tejelő teheneket vitték be a közösbe. A létszám 1967-ig 120-ról 310-re nőtt, az átlaghozam 3500 liter kö­rül alakult. Az ágazat nyere­ségével se volt gond: egy-egy tehén 3000—3500 forint tiszta jövedelmet hozott a tsz-nek. Csahogy ekkor még tbc- vel volt fertőzött az állo­mány. S a betegség meg­szüntetése — a munka 1971- ig tartott — több mint 130 négyezer liter tejet adó te­hénbe került a gazdaságnak. Az átlaghozam 3 ezer liter­re csökkent, a létszám vi­szont 450-re emelkedik, ugyanis az üzem hozzálát két, egyenként csaknem 500 férőhelyes szakosított telep építéséhez. És amikorra be­fejeződik a tbc mentesítés, valamint intenzív szakaszába érkezik az állomány növelés, tehát 1971-ben, beüt egy sú­lyos brucella-fertőzés, s az úgy is megtépázott termelés háromezer literről 1800 liter­re zuhan vissza. A csapadékos időjárás és a Tisza hosszantartó magas víz­állása miatt, a megemelke­dett talajvíz következtében eláztak a földek a tiszafüre­di Hámán Kató Tsz-ben. En­nek ellenére, ha a szokásos­nál lassabban is, de halad­nak a tavaszi munkákkal. A tervezett 120 hektár helyett a cukorrépát csak 70 hektá­Mit lehet itt csinálni? Az Aranykalász Tsz vezetőinek nem sok választása van: a 45 millió forintos beruházást már elkezdték, a fertőzés miatt állatot nem adhatnak el, nem vehetnek, egyetlen út marad nyitva: állomány­növelés saját erőből. Ennek viszont becsülettel eleget is tesznek, hiszen a két szakté- lepen összesen 974 termelő férőhely van, és év végéig valamennyi tehén áll, még­pedig úgy, hogy időközben 200 állatot selejtezhetnek is. A két ellés közötti idő 1 041 napról 410-re csőként, a bru­cellózis nyugvó állapotban van — a tavalyi tejtermelés azonban változatlanul nem érte el a 2 ezer litert. Ha az előbbi tényeket fi­gyelembe vesszük, akkor ezen nincs mit csodálkozni, a kérdés viszont az: hogyan tovább? A szakemberek a férőhely feltöltésen túl az el­múlt időszakban azért töre­kedtek az intenzív létszám- növelésre, hogy most elkezd­hessék a kemény kezű selej­tezést. Az idén a tavalyinál 15 százalékkal magasabb, 2100 literes átlaghozamot terveznek, de a „robbantás” csak eztán következik. A lét­szám tartása mellett évi 25 százalékos selejtezésre nyílik lehetőségük, s ezzel, illetve a következményként jelentkező esztendőkénti 300 literes ho­„emeletekre” jutni. Csakhogy elfeledik: ezeket az emelete­ket először meg kellett épí­teni. A lakosság névleges jö­vedelme 1960 és 1975 között 118.5 milliárdról 311,5 mil­liárd forintra nőtt. Csupán tallózva a kövér kalászokat ringató földön: több, mint egymillió család költözhetett új otthonba más­fél évtized alatt; közeledik a két alapvető osztály, a munkásság és a parasztság életszínvonala; bevezették a gyermekgondozási segélyt, tavaly összesen 287 ezren él­tek vele, s számukra 3,5 mil­liárd forintot fizettek ki; az 1975. évi II. törvény egysé­gesítette a nyugdíjrendszert; tizenöt év alatt hétszer emelték a családi pótlékot. Kötegnyi boríték Bizonyára mindenkinek az a legfontosabb boríték, amelyben a fizetését kapja. Ehhez azonban még köteg­nyi más borítékot is mellé­kel a társadalom — vagy mondjuk úgy: teszünk hozzá magunk —, amikben ott rej­lik köznapjaink ezerféle al­kotóeleme. A tömegközleke­dés bővülő eszköztára épp­úgy, mint' a kedvezményes tüzelőutalvány, az üdülő a vízparton vagy a hegyek kö­zött, a gyermeknek napköz­ben otthont adó óvoda, az üzemi étkezde sokat szi­dott ebédje, a munkaruha, a védőétel és ital... Belát­juk, nem látjuk be, ez is az életszínvonalunkhoz tarto­zik. Amit akkor hinnénk el igazán, ha — hiányoznának. ron vetették el, a borsó pe­dig 100 hektáron került a földbe. A lucernatelepítést és a tavaszi árpa vetését vi­szont nem tudták elkezdeni. Meglepő, — a szakemberek kutatják az okát — hogy a közelmúltban 200 hektár bú­zavetés került víz alá, két­szer annyi, mint a kora ta­vaszi nagy belvizek idején. zamnöveléssel 1980-ra elérik a 3000 literes tej termelési át­lagot. Ez viszont csak az érem egyik oldala. Ugyanis a szarvasmarha és a juhte­nyésztés takarmányozásának javítása érdekében már 1965- ben hozzáláttak az 1500 hek­tár ősgyep talajjavításához, felújításához. Akkoriban 420 hektáron öntözőrendszert épí­tettek, a tehenek itatásához 25 kilométer vízvezetéket fektettek le, beszerezték a villanypásztorokat. Miért pont a legelőre alapozzák egyebek közt a tehenek ta­karmányozását is? Azért, mert számításaik szerint egy napi 16 liter tejet adó állat szinte minden tápláléka meg­található a lelegelt és a más formában elfogyasztott fű­ben. Arról nem is beszélve, hogy így 1,50—2,50 forinttal olcsóbban állítható elő egy liter tej, mintha szántóföldi növényeket ennének a tehe­nek. További 80 filléres költ­ségcsökkenést jelent a legel­tetés, nem véletlen tehát, hogy a jászboldogházi Aranykalász Tsz 2 ezer da­rab szarvasmarhájából ezer így jut takarmányhoz. S ebből is látszik, hogy a termelőszövetkezetnek hatá­rozott megvalósuló terve van a boldoguláshoz. > B. A. Negyedévi gyorsmérleg a kohó- és gépiparban A MEZŐGAZDASÁG NEHÉZIPARA így boldogul Boldogháza

Next

/
Thumbnails
Contents