Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
1977. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Remek tavasz a tiszafüredi gimnáziumban ÁPRILIS 2-a: a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázum KISZ-szervezete a KISZ KB- tól a „Kiváló KlSZ-szerve- zet” zászlót kapta. ÁPRILIS 7-e: A „Kit tud többet a Szovjetunióról” vetélkedő országos döntőjében a gimnázum csapata holtversenyben az első helyen végzett. Ugyancsak ezen a napon zajlott le az Oktatási Minisztérium által meghirdetett képzőművészeti vetélkedő országos döntője: itt a füredi gimnázium együttese 21 csapat között a 10. helyen végzett. ÁPRILIS 9-e: Budapesten az amatőr műfordítók országos vetélkedőjének döntőjében Szatmári Margit, a tiszafüredi gimnázium 4. osztályos tanulója diadalmaskodott. * * * Az amatőr műfordítók országos vetélkedőjét 'a Szovjetunió című folyóirat hirdeti meg évek óta. Az idei tanév versenysorozata szeptemberben kezdődött, a lapban havonta két szovjet irodalmi alkotás jelent meg, természetesen orosz nyelven. A beküldött fordításokat értékelték — ez volt a „belépő”. — Milyen feladatokat kaptak a döntőben? — Orosz nyelvű versekben kellett hiányzó rimpárokat megtalálni. Műrészleteket felismerni egyszeri fölolvasás után. Voltak villámkérdések és természetesen orosz nyelvű próza részletet is fordítottunk, az „Emberi sors” befejező sorait. Erre a munkára 10 pontot kaptam, a maximumot. — Hogy készült föl? — A tanár úr útmutatása alapján. Elolvastam a jelzett írók, költők legfontosabb műveit, róluk szóló irodalomtörténeti könyveket, kritikákat, gyakoroltam a fordítást. A délutáni és az esti órák javarészét a szovjet irdalom társaságában töltöttem. — Margit háromszor egymás után bekerült a legjobb tíz fordító közé, — mondja Szakács Sándor, Margit orosz tanára. — így jogot nyert a március 26-i középdöntőn a részvételre, ahonnan 6—7. helyezettként bejutott a nagy döntőbe, összesen száztizen- hatan indultak. Szatmári Margit alaposan felkészült a döntő anyagául kijelölt huszonhárom XX. századi orosz—szovjet író és költő munkásságából, Gorkijtól Jevtusenkóig. Szakács Sándor mosolyog: Idegen nyelvről magyarra átültetni irodalmi szöveget gyönyörű és gyötrő feladat. Margit rájött ennek az „ízére”. A felkészülés idején mesélte egyszer, hogy sokszor már ágyban, elalvás előtt jutott eszébe a félbehagyott fordításhoz szükséges megfelelő szó. A papír és az írószerszám mindig a keze ügyében volt, csak föl kellett kelni és papírra vetni az újabb megoldást. „Susog a hulló porhó...” — elalvás előtt talált rá a kifejezőbb változatra: „susorog a hulló. ..” — A legnagyobb élmény tulajdonképpen maga a felkészülés volt — veszi át a szót a tanítvány. — Gorkijt, Solohovot, Osztrovszkijt, Eh- renburgot, Majakovszkijt, Jeszenyint (legkedvesebb költőm), Vinokurovot, Jevtusen- kót, Szimonovot, Csingiz Ajt- matovot olvastam minden szabad időmben... Csodálatos regényeket, verseket, elbeszéléseket. Erre már csak ráadás volt a vetélkedő első helye, s a díj: utazás a Szovjetunióban. — Hol szeretne továbbtanulni? — A szombathelyi Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, orosz-matematika szakra. — Furcsa párosítás... — Csak látszólag. Mindkét tárgy rendszerezett, a szabályokat logikusan alkalmazó gondolkodást kíván. Matematika tagozatos osztályba járok, szeretem is a matekot, legalább annyira, mint az oroszt... * * * Szakács Sándornak az elmúlt tíz évben több tanítványa ért el országos orosz nyelvi irodalmi tanulmányi versenyeken kiemelkedő eredményt. Szatmári Margit első helyezése tehát semmiképp sem véletlen. Egyszerű képlet: az egyéni szorgalom és tehetség, felkészült, lelkes tanárok irányításával szépen kibontakozhat. A tiszafüredi gimnázium tanulóinak áprilisi eredményeit látva igazi közösségi oktató-nevelő munkát kell föltételeznünk a sikerek hátteréül. Sz. J. Citera és traktor Bemutatjuk Csider Istvánt Heteken át izgalomtól fűtve nézte, szinte az egész ország a televízió képernyőjén a „Ki mit tud?” vetélkedő utolsó fordulóit. Ki jut tovább, ki lesz a győztes a színvonalas küzdelemben? A jászsági táncosok első, Csi- der István, a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karának hallgatója pedig második díjat nyert citeraműsorával, amelyről Petrovics Emil zeneszerző elragadtatva mondta, „életemben ilyen szép citerázást még nem hallottam”. Szerencsére mi már igen... Csfder István állandó szereplője volt az úttörő kulturális szemléknek, a megyei, s az országos diáknapoknak, amelyeknek trófeái, az oklevelek, szobája falát díszítik, akárcsak a nagy becsben tartott, 1974-ben kapott „A népművészet ifjú mestere” kitüntetés. Ez utóbbi elnyerése után kereste felelő- szőr e sorok írója az akkor első éves főiskolai hallgatót, másodszor pedig az elmúlt évben, amikor „Szivárvány” citerazenekarával is továbbjutott a „Ki mit tud?” megyei döntőjén. A harmadik* találkozásra csak a napokban került sor. István ugyanis nemcsak a citerázásban jeleskedik, hanem a tanulásban is. — Országos tudományos diákköri konferencián voltam Budapesten a tavaszi szünetben — mentegetőzik. — Tavaly végzett barátommal, Kovács Ferenccel közösen készítettünk pályamunkát „A K—700-as traktorok megbízhatósága és a garancia összefüggései” címmel. — Díjazták? — Második helyezést értünk el. — Traktor és citera. — A kettő jól kiegészíti egymást. — Ha jól emlékszem, a citera korábbi „szerelem”, mint a gépek. — Véletlen találkozás volt. Gyérek koromban nagyon szerettem a padlásokra, pincékbe járni. Mindig találtam valami régiséget, érdekességet, s egyszer a nagy- apámék lakásának padlásán egy citerát. Ez volt az utolsó felfedező körutam. Talán, mert megtaláltam, amit öntudatlanul kerestem, de lehet, hogy inkább azért, mert ettől kezdve- minden szabad időmet a régi hangszeremnek szenteltem. Az első mesterem az édesanyám volt, de eljártam a művelődési központ citeraszakkörébe is. Itt egy évig tanultam Gyalog Magdától a különböző technikai fogásokat, a szebbnél- szebb dalokat. — Azóta zenekart alapított, s mint vezető összeállítja a műsorukat, új számokat tanít. — A Szivárványt öt évvel ezelőtt hoztuk létre négyen; most tizenegyen játszunk. Több alkalommal szerepeltünk már a televízióban, rádióban. Sajnálom, hogy ezúttal a zenekar nem jutott el a képernyőig. Ez volt az első alkalom, hogy nélkülük, egyedül léptem az ország nyilvánossága elé. S, hogy miyen sikerrel, azt a zsűri döntésén kívül a rengeteg levél is bizonyítja, amelyet az ország legkülönbözőbb pontjairól küldtek a zene barátai. Gratulációk sokasága, híradás az elragad- . tatásról, az élményről, amelyet magas színvonalú játékával nyújtott. A levelek írói még nem tudják, hogy rövidesen újra láthatják a képernyőn, gyönyörködhetnek előadásában. A postás a napokban hozta a meghívást: a televízió „huszadik születésnapja” alkalmából, május 1-én gálaműsort rendeznek, amelyben Csider István újra közönség elé lép. — A távolabbi tervei? — Júniusban államvizsgázom, de úján a is a főiskolán maradok, a tanüzemünk oktatási csoportjában ajánlottak fel -állást számomra. Előtte persze még egy csodálatos út vár rám — a második díjjal járó jutalom — az állomások: Varsó, Leningrad, Helsinki. Tál Gizella KLÉH JÁNOS: SZOLNOKI RÉSZLET A dekoratív posztimpresz- szionizmus kitűnő szolnoki képviselője. Tanulmányai után 1908- ban került a szolnoki művész- telepre, ahol korai haláláig dolgozott. Erős lokálszinekből komponált tájai, több helyütt szecessziós konturvezetése, formarendezése kevéssé ismert szakirodalmunkban. Képünk Szolnok perifériájának jellemző korabeli arcát mutatja. PONGRÁCZ KÁROLY: ALFÖLDI TÁJ A magyar művészettörténetben alig szereplő, jószerével ismeretlen, kitűnő impresszionista festő. A szolnoki művésztelep alapító tagjaként a századelőn festi kisméretű, sokszor foltokból épülő pasztell színvilágé, máskor erős színű és kon- turú dekorativ képeit. Ismeretlenségének egyik oka, hogy korán, már 1909-ben visszavonul cabaji birtokára. Képünk jellegzetes alkotásainak egyike. Bemutatjuk... Magyar Divat Intézetet Törökszentmiklóson Kodály Zoltán zenei napok A Magyar Rádió a népszerű „Ki nyer ma?” című műsorát ma a törökszentmiklósi Hangulat presszóból sugározza. E tízperces komolyzenei vetélkedő nyitánya a Kodály Zoltán zenei napoknak. A tizenkét napos rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóját este hét órakor a művelődési központ pódiumtermében tartják, amelyen a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola végzős hallgatóinak kórusa vendégszerepei. Holnap népzenei estre kerül sor: Röpülj páva-körök s citeraze- nekarok mutatják be műsoraikat a művelődési központban, illetve a város környéki községben, Tiszapüspökiben. A már hagyományos megyei szolfézsversenyre a zenei napok keretében április 22- én és 23-án kerül sor Törökszentmiklóson. A versenyen a megye valamennyi zeneiskolája képviselteti magát diákjaival ugyanúgy, mint a 22-én este tartandó hangversenyen. Ezen a napon nyílik meg a zeneműkiadó legfrissebb könyveit, kiadványait bemutató kiállítás is, amely április 29-ig várja a látogatókat a művelődési központ pódiumtermében. Érdekesnek ígérkezik a külterületi gyermekklubok zenei vetélkedője április 23- án, amelynek címe: „Síp- pal-dobbal”. A Kodály Zoltán zenei napok VI. rendezvénysorozata április 26-án Torma Gabriella zongoraestjével zárul. A műsorban közreműködik a szolnoki Bartók Béla kamarakórus. Jászberényi főiskolások hangversenye A Kórusok Országos Tanácsa és a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében vasárnaponként az ország kórusai mutatják be műsoraikat a Nemzeti Galériában. Április 17-én a jászberényi Tanítóképző Főiskola női és kamarakórusa ad hangversenyt. Vezényel: Miklós Gyula. A „Divatirányzat trend 1977—78 ősz-tél” című kiadvány formája és tartalma különös : a hosszú lapokra ragasztott textilmintákkal kezdődik, majd tartalmas írások következnek a divattendenciákról, színekről, öltözködési alapanyagokról, rajzok női-, és gyermekruházatról: a sapkáktól a kabátokig, a cipőktől a táskákig és az övékig. A nyomtatványt — amely hatszáz példányban készült — a Magyar Divat Intézetben nyomták a kezembe, hogy tömören válaszoljanak arra a kérdésemre: mi a feladata az alig két éve alakult intézménynek. Vas Sándor igazgató azt mondja: — A legfontosabb teendőnk a kínálat és a kereslet összehangolása. A világon mindenütt a divatintézetek látják el ezt a feladatot. Mióta a Könnyűipari Minisztérium (1974-ben) életre hívta a Magyar Divat Intézetet, nálunk is. A világszerte végbemenő divatváltozásoknak sajátos rendszere van. Márpedig, ha rendszerről beszélünk, csekély hibalehetőséggel a divat előre jelezhető. Nem hirtelen jön, hanem igen körültekintő, céltudatos és folyamatos kutatási, művészi és műszaki munka eredménye. — Hogyan jöhetett létre, az a meghökkentő helyzet, hogy már 1976 telén kezünkben tarthatjuk az MDl 1977—78-as őszi-téli dívatajánlatát? — A munka már tavaly februárban kezdődött, amikor a nemzetközi színbizottság, az Intercolor (amelynek Magyarország is tagja) két évre előre eldöntötte; melyek legyenek a divatszínek, (tűzpiros, gesztenyevörös, mazsolabarna, mustársárga, borostyánsárga, gyöngyzöld, pet- rolkék, stb.) A másik két tényező az alapanyag és a forma. Szakembereink járják a világot, részt veszünk a nemzetközi textilkiállításokon tallózunk hetven külföldi divatlapban: a különböző szintű és nem mindig egybehangzó- ismeretanyagot leülepítjük, majd adaptáljuk szokásainkhoz, életformánkhoz, ízlésvilágunkhoz, és nem utolsósorban éghajlati viszonyainkhoz mindazt, ami majd divat lesz Párizsban, Rómában, Moszkvában vagy Londonban. Miután a Művészeti Kollégium ipari szakemberekből álló 80 fős társadalmi testületé meghatározza, hogy a divatirányzatok áramából mit fogadjunk el, Divattervezési Főosztályunk nekilát a formák megtervezéséhez. — Hogyan lesz követendő példa a meg- tervezett formákból, olyan hatóerő, mely a konfekcióipar termé- keit megváltoztatja? — A trendet, mint iránymutatót megküldjük a ruházkodási ipar vállalatainak, a textilgyáraktól a ruhagyárakig mindenkinek. De, hogy életre is keljenek elképzeléseink, a saját műhelyünkben készült mintakollekciókat be is mutatjuk még időben az iparnak. Később megismételjük a divatbemutatót a kereskedelem szakembereinek, majd a vidéki nagyvárosokat is bejárják manökenjeink. Egy évben 900 bamutatót tartunk. Információinkkal tehát több irányból közelítünk, ösz- szehangoltan „bombázzuk” az ipart és a kereskedelmet is. És türelemmel, hiszen csak ajánlási jogunk van. Az információ kiáramlása tehát már biztosított, a befogadása még nem egyértelmű. Még kevés az idő a hatás leméré- sére, de a hiányérzetünk is kialakulhatott már; nem minden gyár biztos még abban, hogy korszerű öltözködést, divatot csak így, összehangoltan lehet csinálni. Mi nem törekszünk a teljes kidolgozásra, inkább csak az irányvonalakat érzékeltetjük előrejelzéseinkben, s ebből világosan kiderül az is, hogy a gyári tervezők kezéből nem akarjuk kivenni a tollat csak segíteni szeretnénk őket munkájukban. Ó. É.
