Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

1977. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A budapesti Ruhaipari Szövetkezet karcagi üzemében jelenleg svájci megrendelésre varrnak farmernadrágokat. Képünkön Füzesi Erzsébet munka közben. Fotó: Kolozsi Új eljárásokat honosítanak meg Az utóbbi időben, ha a zöldségtermesztés helyzetéről aka. runk képet kapni, óhatatlanul is útba ejtjük a tiszaörsi-nagy- iváni Petőfi Termelőszövetkezetet. Nem véletlenül, hiszen a gazdaság a meleg vízzel fűtött fóliasátrakon túl a szántóföl­dön is termeli a piacon sokszor oly keresett növényeket. Három-négy évvel ezelőtt még nem írhattuk volna le ugyanezt, hiszen például az 1975-öt megelőző esztendők átlagához viszonyítva a tisza- őrsi primőr szaktelepen több mint duplájára növelték a termést. A tízezer négyzet- méteres területről már szü­retelik a csípős, erős papri­kát, rövidesen útrakél a salá­ta, április végén pedig a pa­radicsom. A szántóföldi pa­lánták ugyancsak itt várják a kiültetést. A húsz hekár dinnye, a húsz hektár para­dicsom, a tíz hektár paprika és a tíz hektár burgonya ter­mése — összesen mintegy 12 200 mázsa, a tavalyinak kétszerese — nemcsak a szö­vetkezet dolgozóit adó három falu számára, hanem a kör­nyék lakosságának is elegen­dő lesz. A betakarítás ugyan még odébb van, de a gazdaság vezetői már most szervezik a munkát. A „csúcsban” saját erejükön kívül nemcsak csa­ládtagokra számítanak, ha­nem a körzetükbe tartozó általános iskolák felsőtagoza­tosaira, valamint a karcagi és a kunhegyesi szakközépis­kolásokra is. A régi, hagyo­mányos zöldségtermelési mó­dok felelevenítése mellett új eljárások meghonosítására is gondoltak. Elsőként, a tisza­füredi Hámán Kató Termelő- szövetkezetettel kooperálva, a paradicsomtermeszés lévo­nalát akarják felállítani, a soroksári termelési rendszer tagjaként. Most még csak próbálkoznak, de ha a kísér­let sikerül akkor — várható­an 1980-ban — 100 hektár termését szállítják a kon­zervgyárba. A tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet nemcsak az előbbi gazdasággal, hanem a tiszaszőlősi Petőfi Tsz-szel is együtt működik — kihasz­nálva azt a lehetőséget, hogy a két üzem határa, ezen be­lül is a zöldségtermesztésre alkalmas lazább szerkezetű talaj, közel esik egymáshoz. A konzervgyári paradicsom mellett — amelyből jut azért a füredi, a környékbéli, de még, a budapesti piacokra is — a Hámán Kató szövetke­zet vöröshagymát, dinnyét, sárgarépát, burgonyát és egyéb vegyes zöldségfélét termel. Ezekre a növényekre szerezték be a művelésükhöz szükséges gépeket, vegyszere­ket, műtrágyákat, és a tisza- őrsi-nagyiváni Petőfi Tsz-hez hasonlóan, a betakarításuk­hoz szükséges „pótmunka­erőt” is megszervezték. Az iparosodást ebben a gazdaságban ugyancsak a lé­vonal jelenti. A Debreceni Konzervgyárral együtt dol­gozva 1980-ig csaknem meg­háromszorozzák a vetésterü­letet, s így akkorra már 150 hektáron terem a paradi­csom. Azt, hogy közben ne csökkenjen, hanem inkább tovább növekedjék a terme­lési kedv, megalapozták a stabil felvásárlási árat és a várhatóan biztonságos átvé­telt. Így tervezhetett a Hámán Kató Tsz az ágazat 12 millió forintos árbevételére 4—5 százalékos jövedelmet. B. Á. »Z EXPORTTERMELÉS HflVELÉStÉHT Új üzemcsarnok, korszerű gépsorok Fiatalok a Tisza ll-ért Idei első plenáris ülését tartotta tegnap délelőtt a KISZ megyei bizottsága mel­lett működő Tisza II. véd- nökségi operatív bizottság. A nagyobb feladatoknak megfelelően kibővítették az elnökséget és a munkabizott­ságokat. Az operatív bizott­ság munkájában részt vesz­nek a megyei párt- és KISZ- bizottság, a tanács, az úttö­rőszövetség KÖTIVIZIG, TRVVV, TÉSZÖV, az állami gazdaságok és téeszek, az AGROKER, Erdőfejlügyelő- ség, AGROBER és KEVITERV képviselői. Az ülésen értékelték az operatív bizottság elmúlt esztendei munkáját, s meg­állapították, hogy kitűzött céljaikat maradéktalanul tel­jesítették. Az idei feladatok a KISZ akcióprogramjára épülnek. Az ülésen felhívták a figyel­met. hogy a védnökségi mun­ka hangsúlya áttolódott az építésről a hasznosításra. Az egyes munkabizottságok feladatait is ennek szelle­mében határozták meg. Az exporttermelés növelé­sének feltételeit biztosító be­ruházást valósít meg az idén a Jászsági Ruhaipari Szövet­kezet Jászapátiban. Az egye­sülést követő legnagyobb be­ruházásával a szövetkezet egy új üzemcsarnokot épít 2 millió 600 ezer forintos költ­séggel. amelyet 5 millió fo­rint értékű gépekkel szerel fel. A 300 négyzetméter alapte­rületű, központi fűtéssel ellá­tott csarnokban kap otthont az eddig szétszórtan dolgo­zó varrórészleg és egy jól fel­szerelt tmk-műhely. Nagy fordulatszámú villanyvarró­gépekkel, gőzölő vasalóso­rokkal és vasalóprésekkel szerelik fel az üzemet. Áta­dása után a felszabaduló fi Ganz Versenytárgyalást nyert a Ganz Műszerművek Algéri­ában háztartási fogyasztás- mérők exportjára. Ennek alapján a vállalat hárommil­lió dollár értékű hosszú le­járatú szerződést írt alá a napokban, az algír Sonei varrodai műhelyt átalakít­ják, hogy több mint 100 négy­zetméterrel növeljék a szoci­ális létesítmények alapterü­letét. A beruházás megvalósítá­sával kedvezőbb munkakö­rülményeket teremtenek az üzem százhúsz dolgozójá­nak. Több, eddig nehéz fizi­kai munkát igénylő termelé­si folyamatot is gépesítenek. A létesítmény az Ybl Mik­lós Tervezőszövetkezet tervei alapján készül. A kivitelező a Jászsági Építőipari Szö­vetkezet, az év végére ígéri az új üzemcsarnokot- Átadá­sa után a szövetkezet két­szeresére növeli exportterme­lését. sikere Gaz állami villamos- és gáz­müvekkel. A megállapodás alapján a szállítások még az idén megkezdődnek. A magyar árammei ölr ke­lendők külföldön, mintegy 50 országba exportálnak be­lőlük rendszeresen. Egyetlen ország, még a leggazdagabbak közé számí­tó sem képes arra, hogy — most kivételesen eltekintve a társadalmi berendezkedésből fakadó, s alapvető elosztási különbségektől — minden állampolgára számára folya­matosan javítsa az életszín­vonal valamennyi összetevő­jét. Számunkra a kiinduló­pont persze egyértelmű. A párt XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszá­Felcserélhetetlen, kötelező sorrend ez: szocialista mó­don termelni és amit így lét­rehoztunk — de csakis azt —, szocialista módon elosz­tani. Obejektív törvénysze­rűség, de érvényesülését meg­könnyíti, ha minél nagyobb tömegek ismerik fel és el ezt a sorrendet. Amitől még — ne röstelljük leírni — messze vagyunk. Sokan haj­lanak arra, hogy köznapja­inkat kizárólag fekete és fe­hér váltakozásaként lássák, mellőzve a sokféle más színt, s még inkább azok rengeteg árnyalatát. Sűrűn hallható sóhaj: va­lahogy eléldegélünk. Ami nagyon igaz lehet a szerény nyugdíjú házaspárnál, a négy, öt kisgyermeket nevelő csa­ládnál. Viszont hamisan cseng azok szájából — akik vágyaikat tették igénnyé. Nem telik új gépkocsira, mert most cseréltek bútort, az üdülőtelken felállított fa­ház ára csak két év alatt jött össze — az ilyesfajta családi gondokban már nem kevesen osztoznak! Panasz­Nagyon népszerűtlen meg­állapítással kell folytatnunk: a valóságos és az álszükség­letek közé húzzunk éles vá­lasztóvonalat. Annál a csa­ládnál, ahol hiányzik a la­molója ezt így fogalmazta meg: „Pártunknak elvi ál­láspontja és gyakorlati poli­tikája, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalá­nak rendszeres emelkedésé­vel. Másképpen kifejezve, a gazdasági építőmunkával mindenkor meg kell terem­teni a szükséges elosztási alapot a lakosság életkörül­ményeinek a javításához.” kodni persze panaszkodha­tunk, de aligha a szegény­ség jellemző ott, ahol egyet­len esztendőben futja — mint 1976-ban, minden korábbi rekordot megdöntve — 94 ezer lakás felépítésére, 620 ezer magángépkocsi üzem­ben tartására, 212 ezer gép­kocsi vásárlási előjegyezteté- sére, s '12 milliárd forint'ot megközelítő takarékbetétre. Igaz, csavarhatunk egyet a nézőke gombján, s akkor a sokféle mozaikkocka közül az bukkan elénk, hogy mi­ként is lennénk annyira gaz­dagok, hiszen minden száz lakásból még ötvennégyben nincs fürdőszoba ... igenám, de az 1971 és 1975 között épült lakások — 438 ezer — 86 százalékában megtalálha­tó ez a helyiség! Senki sem próbálja naggyá növeszteni a tavalyi szerény reáljöve­delem emelkedését, ám azért csak vevőre talált 25Ö ezer hűtőszekrény, 177 ezer mo­sógép, 248 ezer televízió ve­vőkészülék, 728 ezer rádió, 7.4 milliárd forint értékű bútor, 80 500 személygépko­csi... kás megfelelő berendezése, a háztartás gépesítése, a gép­kocsi nem valóságos, hanem álszükséglet, főként akkor, ha havonta csupán egyszer- kétszer, néhány kilométert gurulnak vele. Álszükséglet az automata mosógép ott, ahol csak esztendők múlva lesz vízvezeték, s a színes televízió azon a területen, ahol majd csak a hatodik ötéves tervben létesítenek átjászó-adót. Mégis, vannak, akiket bűvkörükbe vonnak a tárgyak, akik életszínvona­lukat azon mérik, mit vásá­rolhatnak meg, függetlenül attól, szükségük van-e rá. Egy-egy személy, család, rövid időre ugyan, de el­szakadhat a realitásoktól. A gazdaságpolitika ezt egy pil­lanatra sem teheti meg. Ha mégis megteszi, annak be- láthatatlanok a következmé­nyei. Az életszínvonalat ja­vító intézkedésekhez minden esetben fedezetet kell te­remteni, s erre kizárólagos forrás a nemzeti jövedelem. A negyedik ötéves tervben az egy főre számított nem­zeti jövedelem 33, a reáljö­vedelem 25 százalékkal emelkedett, a különbözet a közös vagyont gyarapította. Három helyett egy E visszás állapot felszámo­lását célozta a népgazdaság 1976. évi tervében a koráb­binál szerényebb, három százalékos reáljövedelem-nö­vekedés. Amiből végülis csak egy százalék lett. Azért, mert sem a nemzeti jövede­lem, sem az ipari és mező- gazdasági termelés bővülé­se nem érte el a tervezettet. Nem történt tehát semmi rejtélyes. Amivel korántsem azt kívánjuk sugallni, hogy törődjünk bele zokszó nél­kül az egy százalékba. Idén a népgazdasági terv az egy főre jutó reáljövedelem 3.5— 4 százalékos gyarapítását ha­tározza meg teendőként. Amihez, hogy valóság le­gyen, egy valami kell: az 5,1 millió aktív kereső hasz­nosabb, nagyobb értéket lét­rehozó munkája. Mészáros Ottó (Következik: A könnyek súlya.) Fekete és fehér A realitásokhoz ragaszkodva Keues a nyersfoszfat A tervezetthez képest lemaradtak a termelésben a TVM dolgozói Az idén az első negyedév elteltével a tavalyihoz ha­sonlóan lemaradás jellemzi a Tiszamenti Vegyiművek termelését. Ennek oka: nincs elegendő nyersanyag, nincs elegendő nyersfoszfát. A vállalat két helyről, a Szovjetunióból a Kola-félszi- getről, valamint Algériából vásárol nyersfoszfátot. Ez a termék a műtrágyagyártás alapanyaga. Algériából vi­szonylagos pontossággal a Földközi- és a Fekete-tenge­ren keresztül, majd a Du­nán érkezik a csepeli kikö­tőbe a foszforit, onnan vas­úti kocsikkal szállítják Szol­nokra. A szovjetunióbeli Murmanszkig vagonokban utazik a termék, ott hajók­ba rakják, így érkezik a len­gyelországi kikötőkbe, onnan Csehszlovákián keresztül vasúti kocsikban Szolnokra. Másik út: a szovjet foszfát bányákból síneken szállítják Záhonyon át Szolnokra az alapanyagot. Kényszerhelyzet az anyagellátásban Az állomásokat felsorolni is hosszú. Ha valahol nincs elegendő vagon, hajó, esetleg rakodótér, máris borul a szállítási program. S mivel ősszel és az év első hónap­jaiban az említett országok­ban, de ugyanúgy hazánkban sem jó a vagonellátás, kis tételekben, akadozva érkezik a nyersanyag. Kényszerhelyzet ez, amely- lyel az utóbbi években má­jusig meg kell birkózniuk a Tiszamenti Vegyiművek dol­gozóinak. A nyersfoszfát- hiány hatása megmutatkozik más termékek készítésénél is. A műtrágyagyártáshoz például nemcsak ez a ter­mék, hanem kénsav is kell. Ha nincs az előbbiből, táro­lókba kerül a sav, ameddig a tartályok meg nem telnek. S ha nincs már hová tölteni, csökkenteni kell a kénsav- gyárak termelését is. A tervezettnél 38 százalék­kal kevesebb szuperfoszíá- tot állítottak elő, s 12 száza­lékkal maradtak le a kén- savtermelésben. A műtrá­gyagyártás egyik mellékter­méke a fluor, amelyet a vál­lalat kriolit készítéséhez használ fel. Nincs műtrágya, nincs fluor, így tehát nincs ez sem. A tervezetthez ké­pest kriolitból — az alumí­niumgyártás egyik fontos kellékéből — is kevesebbet készítettek. Mosószerrel kel­lőképpen ellátták a belföldi’ piacot, a külföldi kereslet viszont annyira csökkent, hogy e termékből nem ex­portáltak. A vegyiművek porfestékeket is gyárt. Ki- sebb-nagyobb alapanyag- hiány előfordult az első ne­gyedévben, de sikerűit tel­jesíteni a tervet úgy, hogy a festékek nagy részét — 580 ezer dollár értékű mennyi­séget — exportáltak. Megelőzve az üzemzavar! Nyersanyaghiány. Nem kis gond ez vezetőnek, munkás­nak egyaránt. Hanoslóan az előző évekhez, igyekeztek ezekben a hónapokban elvé­gezni az üzemekben a nagy­javítást, ami jelentős szer­vezési munkát igényelt. A karbantartásnál ugyanis köz­reműködnek más vállalatok is. Nem beszélve arról, hogy a tervezettnél hamarább kel­lett előteremteni a javítás­hoz szükséges anyagokat, műszereket, berendezéseket. Igyekeztek elkészíteni előre — hogy legyen tartalék — egyes könnyen elromló al­katrészeket, gépeket. így üzemzavar esetén rövidíthe­tik az állásidőket. Egyik­másik berendezés folyamatos javításával megpróbálják el­érni, hogy csak a következő év első hónapjaiban kelljen karbantartás miatt szétszed­ni azokat. A műtrágyaüzemből né­hány munkás ezekben a he-' tekben mosószert csomagolt, mások a tmk-soknak segítet­tek. Tény, hogy a TVM dol­gozói megértéssel fogadták a kényszerhelyzetet, s meg­felelően, előkészítették az üzemet azokra a hónapokra, amikor havonta majd 40 ezer tonna foszfát érkezik. Kénsav exportra Az imént említettük, ha a kénsavas tartályok megtel­nek, a gyárak teljesítményét csökkentik. Nem mindenütt történt így. Annak a kénsav­nak nagy részét, amit a TVM műtrágya üzeme és a hazai műtrágyakészítő válla­latok nem tudtak felhasznál­ni, külföldön értékesítették. Több mint 40 ezer tonna kénsavat szállítottak J ugo- sZlüVlába és Romániába. Várhatóan teíiáí 2 3,7 millió dolláros éves export tervét teljesíti a vegyiművek. A tavalyi és a tavalyelőtti tapasztalatok szerint április végén, május elején nagyobb mennyiségű foszfát várható. Az elmúlt évek eredményei azt bizonyítják, hogy a vál­lalat dolgozói az év közepé­től kezdve jelentősen csök­kentik a lemaradást, egyes termékekből pedig többet gyártanak a tervezettnél. H. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents