Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

1977. április 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ünnepi nagygyűlés a Szigligeti Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) ­pünk összeforrottságának gyümölcse. Pártunk adta és adja forradalmi elmélete út­ján azt a következetes való­ságszemléletet, amely min­dennapi munkánkban nélkü­lözhetetlen volt és marad. Pártunk XI. kongresszusa óta két év telt el. A célok meg­valósításában munkánk len­dülete nem csökkent, sőt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny újabb sikerek forrásává válik.” A nagygyűlés szónoka Sí­pos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese emlékeztetett arra, hogy népünk évszáza­dokon át folytatta küzdelmét a haza függetlenségéért, sza­badságáért, az emberi létért. A szabadságvágy mindig erős volt, az áldozatkészség min­dig nagy, saját erőnk mégis kevésnek bizonyult, hogy né­pünk végleg megszabaduljon az elnyomástól. A népek sza­badságának legkövetkezete­sebb harcosainak, Lenin fia­inak hadserege segítette vég­leges győzelemre a magyar szabadságot. Mély és soha el nem múló hálát, megbecsü­lést érzünk a felszabadító Szovjetunió iránt. A gazdasági átalakulásnak megfelelően megváltozott a társadalom arculata, a lakos­ság többsége ma már _ az iparban dolgozik, hazánk legnagyobb, legnépesebb osz­tálya a munkásosztály. Me­gyénk aktív keresőinek több mint ötven százaléka is a munkásosztályhoz tartozik. A lakosság életkörülményei művelődési feltételei, megfe­lelnek gazdasági fejlettsé­günknek. Abban a tudatban dolgo­zunk, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építése fo­kozott követelményeket tá­maszt a társadalmi, politi­kai viszonyok fejlesztésében, a gazdaságban és a kulturá­lis nevelésben. E területek között állandó és szoros a kölcsönhatás — hangsúlyoz­ta az előadó, majd így foly­tatta: „Céljainkat közelítve előtérbe került a hatéko­nyabb munka. Fejlődésünk igénye, hogy alaposabban kihasználjuk erőforrásain­kat. Ezért a szakmai tudást és az általános műveltséget — benne a politikai, a világ­nézeti felkészültséget —egy­aránt emelni szükséges”. Elmondta: a népgazdaság alapjai szilárdak. Megyénk­ben célkitűzéseinket a megyei pártbizottság cselekvési Rrogramja foglalja, össze. Énnek megfelelően dolgoz­tunk, dolgozunk. Példának említette, hogy a megye ipa­ra termelését 6,9 százalékkal növelte, ezzel lényegében tel­jesítette a cselekvési prog­ram előirányzatát. A terme­lés növekedése több mint nyolcvan százalékban a munkatermelékenység emel­kedéséből származott. Ör­vendetes, hogy a mezőgaz­dasági termelésben is újabb eredmények születtek: ki­magasló a búza 38,6 mázsás hektáronkénti átlagtermése. Az idén meg kell oldanunk az ötödik ötéves tervből er­re az esztendőre megszabott feladatainkat, és részben pó­tolnunk kell a múlt évi le­maradást is. Az ipari terme­lést mintegy hét-nyolc, a mezőgazdasági termelést 8— 9 százalékkal kell növelni. Ünnepi megemlékezését Sipoá Károly a következő gondolatokkal zárta. A ma­gyar nép a testvéri országok közösségében nagy utat tett meg a felszabadulás óta. Az elért eredményeknek őszin­tén örülhetünk és azokra büszkék lehetünk. Pihenni azonban nincs időnk. Nagy feladatunk, történelmi fele­lősségünk hazánkban a fej­lett szocialista társadalom megteremtése. E feladat ma­radéktalan megvalósításával járulhatunk hozzá a béke­szerető, a szocializmusért küzdő erők gyarapodásához. Ezt várják tőlünk elvtársa­ink, barátaink az egész vi­lágon. A nagygyűlés első része Majoros Károly zárszavával ért véget. A megyei pártbi­zottság titkára hangsúlyoz­ta: — A jövőért érzett fele­lősségünk parancsoló köve­telménye, hogy ne felejtsük: annak az osztálynak a poli­tikáját valósítjuk meg, amely zászlajára az osztálynélküli társadalom megvalósítását írta; annak az osztálynak az érdekeit képviseljük, amely­nek politikai öntudata, elkö­telezettsége, világnézete, szervezettsége nélkülözhe­tetlen további munkánkban; annak az osztálynak va­gyunk katonái, amelynek osztálycéljai egész népünk nemzeti céljaivá váltak. Ezek mindannyiunk számára egy­szerre érvek, a munkásosz­tály politikájáért érzett fe­lelősség szempontjából, és Hazánk felszabadulásának 32. évfordulójáról ünnepsé­geken, nagygyűléseken, ko­szorúzásokon emlékeztek meg megyeszerte a városok és a községek lakói. Törökszentmiklóson április 1-én tartották a koszorúzási ünnepségeket. Délután fél négykor a temetőben levő szovjet katonák sírjaira he­lyezték el a hála és a kegye­let virágait. A Kossuth téri szQvjet hősi emlékműnél dél­után 4 órakor koszorúztak a város párt-, állami, társa­dalmi- és tömegszervezetei­nek képviselői, a vállalatok, a szövetkezetek dolgozói. A városi tanács nagytermében este fél hatkor politikai nagygyűlés kezdődött, amely­nek szónoka Fehér Miklós tanácselnök volt. Április 2-án délelőtt ren­dezték Karcagon a koszorú­zási ünnepségeket. A város párt-, állami és tömegszerve­zetei, a fegyveres erők kép­viselői a szovjet hősök em­lékművén és a Déli temető­ben a szovjet katonák sír­emlékein helyezték el koszo­rúikat. Ugyancsak április 2-án em­lékeztek meg Mezőtúr lakói is hazánk felszabadulásának 32. évfordulójáról. Délelőtt 10 órakor a Kossuth téri szov­Hazánk felszabadulásának 32. évfordulóján, hétfőn dél­előtt a fővárosi kerületek fiataljai 200 ezer ifjú kom­munista képviseletében he­lyezték el a megemlékezés, a hála és a kegyelet virágait az immár három évtizede fő­városunk fölé magasodó Gellért-hegyi Felszabadulási emlékmű talapzatán. A ko­szorúzási ünnepséget köve­tően átvonultak a vörös és nemzeti színű zászlókkal, üd­vözlő feliratokkal díszitett jubileumi parkba, hogy az ideérkező több mint 30 ezer ifjúkommunistával, s a leg­ifjabb nemzedék piros- és kéknyakkendős tagjaival együtt ifjúsági nagygyűlésen ünnepeljék meg újkori tör­ténelmünk legkiemelkedőbb dátumét. Köröskörül zászlófüggöny zárta le a parkot, majd nagy taps közben elfoglalta helyét a nagygyűlés elnöksége: dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Bru- tyó János, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke és Pozsyay Imre kulturális mi­niszter. Ott voltak a főváros párt- és állami vezetői, a társadalmi és tömegszerveze­tek, valamint a fegyveres erők és testületek számos ve­zetője. Az ünnepség kezdetét fan­fárok jelezték, majd néhány percre elcsendesedett a tér. Felhangzott a Himnusz, ez­után Ákos Zsuzsa, a KISZ budapesti bizottságának tit­kára megnyitotta a nagy­gyűlést. Deák Gábor, a KISZ Központi Bizottságának tit­követelmények a jövő épí­tésével szemben. Nemzeti és internacionalista kötelessé­günk szolgálni ezt az ügyet, hogy „Forradalmunk ne fil­lérre váltva röpködjön szét, mint a szikra”, hogy „A né­pek hazája nagyvilág'” min­den szellemi gazdagságával a miénk, a szocializmusé le­gyen. Az ünnepi nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Második részében a résztvevők színvonalas műsort tekintettek meg. amelyben felléptek a Buda­pest táncegyüttes, Peczkai Endre, Csomós Mari, Piróth Gyula a Szigligeti Színház művészei. jet hősi emlékműnél koszo­rúztak a város ipari, mező- gazdasági üzemeinek, intéz­ményeinek képviselői. Túrkevén szombaton dél­után öt órakor koszorúzás­sal kezdődtek meg a felsza­badulásunk tiszteletére ren­dezett ünnepségek. A túrke- vei temetőben a szovjet hő­sök sírjánál a város párt-, állami és társadalmi szer­veinek vezetői helyezték el az emlékezés virágait. Ezután a Felszabadulási emlékműnél tartottak koszorúzási ünnep­séget. Este hat órakor, a vá­rosi tanács nagytermében ünnepi nagygyűlést rendez­tek, amelyen jelen voltak a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet alakulatok képviselői is. Jászberényben április 4-én délelőtt tartották a koszo­rúzási ünnepséget. A főtéri szovjet emlékműnél — ahol több mint kétezer ember gyűlt össze — Nagy János, a városi pártbizottság tagja, a Hűtőgépgyár üzemi pártbi­zottságának titkára tartott ünnepi megemlékezést. A beszéd után megkoszorúzták az emlékművet, majd a szov­jet hősök temetőjében is el­helyezték a kegyelet és a há­la virágait. kára mondott ünnepi kö­szöntőt. emlékeztetve a sza­badságért elesett hősökre, és visszatekintve arra a hősi korszakra, amelyet 1945-től napjainkig ível át történel­münk. * * * Április 4-én országszerte véget értek a forradalmi if­júsági napok. Az idei ren­dezvénysorozat a forradalmi évfordulók méltó megünnep­lésén túl, különös jelentő­séget kapott, hisz a KISZ újjászervezésének 20. évfor­dulóját is ünnepélte hazánk ifjúsága. A forradalmi ifjúsági na­pok megyei záróünnepségét az idén Kisújszálláson tar­tották. A megyei és a városi KISZ-bizottság egésznapos programot szervezett a Szol­nok megye ifjúságát képvise­lő járási és városi KISZ- delegációknak. A záróün­nepség első eseménye dél­előtt tíz órakor a városi ta­nács dísztermében volt. A megnyitó után a József Attila művelődési ház mű­vészeti csoportjai adtak mű­sort a fiataloknak. Ezt kö­vetően az „Edzett ifjúság­ért” tömegsport-mozgalom keretében játékos sportvetél­kedőkre került sor az Arany János Általános Iskola tor­natermében, és a gimnázium sportudvarán. Délután három órakor Szilágyi Gyula a KISZ megyei bizottsága tit­kárának ünnepi beszédével zárult a forradalmi ifjúsági napok megyei rendezvény- sorozata. Ünnepségek, koszorúzásuk megyeszerte Harmincezer fiatal együtt ünnepelt A MEZŐGAZDASÁG NEHÉZIPARA Aranyérmes tejtermelők Kisújszálláson az egykori Petőfi Termelőszövetkezet te­henészete már az ötvenes évek végén 3 ezer liter kö­rüli átlaghozamot tudott fel­mutatni néhány száz ma­gyartarka állattal. De ké­sőbb a Búzakalász és a Kini­zsi Tsz egyesüléséből 1974. január 1-vel létrejövő Tisza II. szövetkezetben összesen is csak 420 tehén volt, és az első célkitűzés az állomány egy részének brucellamente- sítése mellett, a 2850 literes tejtermelés emelését irá­nyozta elő. A hozamnövelés­sel a gyengén termelő egye- dek céltudatos selejtezése nyomán nem * is akadt sok baj, hiszen az 1974-es esz­tendőt 3070-es átlaggal zár­ták, — hajszálra ugyanígy az 1975-ös évet is — de a fertő­zött állományt csak 1976 vé­gére sikerült teljesen kicse­rélni. Magán az 1974-es, 1975-ös tejtermelésen is lát­szik, hogy ez utóbbi munka nem tartozik az egyszerű te­endők közé, de méginkább ezt igazolja 1976, amikor a gazdaság a kicserélt állo­mány 3370 literes hozamával a Szolnok megyei tej terme­lési verseny győztese lett. Egy év alatt 300 liter — szép sikere a következe­tes tenyésztői munkának. De önmagában ez még nem hozott volna ilyen eredményt. Ahhoz, hogy a gazdaság ki tudja használni a magyartar­ka állatállomány genetikai adottságait, a takarmányozás megváltoztatására is szükség volt. A növénytermesztés- gé­peinek kicserélése után az üzem megszüntette a szántó­földi takarmánytermeesztést. a szarvasmarhák — valami­lyen formában — szinte ki­zárólag csak lucernát és fü­vet esznek. Mégpedig azért, mert ezek a kultúrák magas fehérje és egyéb táp­anyag tartalmuk miatt kiválóan megfelelnek a tejelő állatok ellátására. A 290 hektár áru — és a 200 hektár maglucerna első nö- vedéke mellé három lépcső­ben 640 hektár legelőt tele­pítenek, illetve újítanak fel, a munkát az idén fejezik be. A technológiába csak egyet­len hiba csúszott, mégpedig az, hogy a teheneknek 3500 liter tej előállításánoz nem három, hanem öt kiló szénát kell megenniük, mert külön­ben kevés száraz anyaghoz jutnak, s nem érzik jól ma­gukat. Ezért az idei takar­mányozási programot úgy állították össze, hogy ennek a kívánalomnak is megfelel­jen. Az eredményesség vizsgá­latakor nem szabad kihagyni a legfontosabb tényezőt, az embert se. Már csak azért se, mert a kisújszállási gazda­ságban korántsem ideális kö­rülmények között dolgoznak a gondozók. A termelés zö­mét szolgáltató telep három istállójából egyik elavultabb, mint a másik, és a három­féle technológia se igen felel meg a mai követelmények­nek. A borjúneveléssel, így a későbbi állomány megala­pozásával is, nagy gondok voltak, s ezért a szinte már teljesen tönkrement istálló helyett az idén egy modern, kétszáz férőhelyes egyedi, ketreces tartású borjúnevelőt létesítenek. Tehénistállót ere­detileg 1978-ban akartak épí­teni. de már az idén hozzá kell látni, mert különben jö­vőre már nem tudják hová tenni az állatokat. Hiszen, ahogy mondani szokták: négyszázhuszonnégy karika van az épületekben, és áp­rilis végére mind a négyszáz- huszonnégyen tehén áll. Egyebek közt ez a biztosí­téka annak, hogy a Tisza II. Tsz legalább a tavalyi ered­mény tartására képes, vi­szont az se lesz meglepő, ha még több tejet produkál, hi­szen most jobban áll, mint az elmúlt esztendő hasonló idő­szakában. Ha a célok valóra válnak, akkor az ötödik öt­éves terv végén, 1980-ban ötszáz, átlago­san 3500 liter tejet adó magyartarka tehénnek kell lenni a gazdaságban. Legalábbis az eredeti elkép­zelés szerint, mert azóta „evés közben jön meg az ét­vágy” alapon a szakemberek még „rátettek néhány lapát­tal”: a Nagykun Termelőszö­vetkezettel közösen építeni akarnak egy ezer férőhelyes tehenészetet. Mégpedig úgy. hogy ott már 1981-ben fele vérarányú holstein frízzel keresztezett tehenek ..termel­jenek”. B. Á. Hány négyzetcentiméteres a disznókaraj? Növekszik a sertéshús-fogyasztás, s ez részben a javuló kínálattal magyarázható. De nemcsak a mennyiségi terme­lés fokozódik - mindinkább olyan fajtákat tenyésztenek ki, illetve importálnak, amelyek kevesebb zsirt és több húst adnak. A 20-40 évvel ezelőtt ismert fajták - például a mangalicák - jóformán teljesen eltűntek a telepekről, az ólakból. Mégpedig azért, mert nem feleltek meg a köve­telményeknek, inkább a zsírtermelésük dominált, nem pe­dig a húselőállítás. Az állattenyésztési fel­ügyelőségen pontos adatokat vezetnek arról, hogy milye­nek a követelmények ma- aapság egy korszerű fajtával, hibriddel szemben. Az el­múlt tíz év adataiból kitűnik, hogy csak azok a fajták,ma­radhattak „lábon”, amelyek a tenyésztés jól kimutatható paramétereit, szakmai muta­tószámait hosszútávon és egyenletesen „hozzák”. Egyetlen gazdaság, vagy ház­táji termelő számára sem kö­zömbös, hogy a tartott fajta mennyi takarmányból állít elő egy kilogrammnyi húst. Nyilvánvalóan az is fontos, hogy hány nap alatt éri el az állat a végsúlyt. Hiszen a termelési költségeket jórészt ezek a tényezők határozzák meg. Érthető, hogy a fajták kö­zötti küzdelemben végleg alul­maradnak azok, amelyek nem felelnek meg a követel­ményeknek. A mangalica mellett minden bizonnyal ez lesz a' sorsa a cornwall-nak és a berksirnek is. Az elmúlt tíz év termelé­si mutatói a tenyésztői mun­ka korszerűsítését igazolják. Az állatok napi súlygyarapo­dása 620 grammról 668 grammra növekedett. Tehát a korszerű fajták és hibri­dek. amelyek teljesen vagy részben felváltották a régie­ket, gyorsabban híznak, előbb érik el a kívánt súlyt mint „elődeik”. A házasszonyoknak is so­kat mond, hogy nagyobb lett a karaj. (Természetesen nem véletlenül, hanem a tudatos állattenyésztői munka jóvol­tából.) A vágás után a vágó- hidakon tudniillik mérik a karaj keresztmetszetét, ily- módon országosan pontos nyilvántartást készíthetnek. Az adatok szerint 32,8 négy­zetcentiméterről 37,5-re nőtt a keresztmetszet, a sertések tehát nagyobb súlyú értékes húsárut adnak, éppen a leg­keresettebb karajból. Nem mellékes az sem, hogy mindezt a fajlagos tákar- mányfelhasználás csökkenté-^ sével egyidejűleg érték el. A nyilvántartott keményítő-ér­ték — ez a mérőszám. — tu­lajdonképpen a takarmány értékét mutatja — 2,37 kilo­grammról 2,17 kilogrammra csökkent. Zsíros-e a magyar sertés? Régen az volt, hiszen a fo­gyasztó is ezt várta a man­galicától, amely éppen emiatt volt nemzetközileg is elis­mert. Ma már azonban nem zsíros. Az adatok szerint 10 év alatt 30 milliméterről át­lagosan 26 milliméterre csök­kent a szalonna vastagsága. J. F. jgjl m 1 A húsvét előtti három hetes kampányban 826 mázsa sonka és csülök hagyja el a Szolnoki Húsipari Vállalat füstölőjét. Képünkön füstölésre váró sonkák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents