Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

1977. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 Sem földrengés, sem szö­kőár nem pusztított a Tisza­zug sportjában. Csak éppen egyre halványultak a sport­pályák körül az örömtüzek, s a hamvadó parazsat egy­más után hagyták ott a ver­senyzők, sportvezetők. A lel­tár egyszerre vészes mérleg­hiányt jelzett: községek sportját keresik hiába, és bármily furcsa, a veszteség­ért még a felelősöket se le­hetne előkeríteni. A táj ro­hanó életének vonatáról le­maradt az utolsó kocsi — a kunszentmártoni járás sport­ja. Való igaz, soha nem az átfogó szervezettség éltette a sportmozgalmat, sokkal in­kább patriotizmusban gyö­kerezett egy-egy dicsőséget megért csapat. Idős, vagy ma már csak emlékezetben élő sportvezetők neve fémjelzett korszakokat, s helyettük, az elfáradok, a csalódottak, oly­kor megbántottak helyett nem állt sorompóba más. a járás sportjáért aggódók a megújhodást már a legutóbbi közgyűlésektől szerették vol­na számítani. Sajnos, az egyesületi tanácskozások le­hangolóan formális szócsép- lést hoztak legtöbb helyen, de nem volt ritka, hogy a készületlenség miatt meg sem lehetett tartani. Legyintsen, aki akar, mert a régmúlt következik. A hu­szas, harmincas években két egyesület rivalizált egymás­sal Kunszentmártonban: a KUTE és a Törekvés^ Hogy milyen sikerrel? A KUTE nem kevesebb, mint 16 szak­osztállyal rendelkezett. Súly­emelők, birkózók, ökölvívók, úszók, vízilabdázók, kerék­párosok, vívók, teniszezők, hírmondónak sem maradtak. Miként mindössze az emléke él annak az >öt teniszpályá­nak is, amelyen a fehér sport virágzott. Hogy volt uszoda is? Ugyan, nem volt az más, mint egy mesterséges öble a Körösnek — de Kar­cagtól Szelevényig úsztak, vizipólóztak itt a fiatalok. Az NB I-es kézilabdázók emléke épp olyan fosztó emlék, akár egy máló csipketerítő. De nemcsak a „székes főváros” Kunsaent őriz becses relik­viákat a parányi falu, Tisza- inokaús felvonultatott heted­hét országra szóló kézilabda­csapatot, Cibakháza, Öcsöd, Csépa. és Tiszaug is kiková­csolta a már-már legendák­kal övezett aranycsapatát o Pálinkás Gergely 1951-ben a járási Testnevelési és Sport Bizottság elnöke volt. A sport mellett olykor mással is törő- dönie kellett — Megbíztak a járási ta­nácsnál, hogy felügyeljék ar­ra, miként megy Mesterszál­láson a szántás-vetés. Én he­tente háromszer ott voltam a brigádvezetők megbeszélé­sén, jártam a határt. Aztán beszámoltam a látottakról. A feletteseim meg is dicsértek: „Pálinkás elvtárs, egészen jó mezőgazdasági szakember lettél.. Aztán 53-ban azt mondták: „Nehéz neked ez a sport, Pá­linkás elvtárs”. És elküldték. 57-ben - visszahívtak, úgy mentem nyugdíjba négy éve, mint a járás sportvezetője. — A Tiszazug sportéletében mikor jöttek az első aszályos évek? — Nem tudnám megmon­dani. Igaz. 1957-ben hat köz­ségünkben nem volt sport­egyesület, de egy esztendőre rá mindenütt megszerveztük a sportköröket. Azaz igazság, hogy sok minden öszeeskü- dött a sport ellen. Elmentek a járásból munkalkalom hí­ján a fiatalok. A szállítás nehézségei gátat vetettek a versenyzési kedvnek. Volt olyan falu, hogy tíz utazásra elegendő költségvetéssel vág­tak neki az évnek. Egyetlen útért 200 forintot kellett be­fizetni — dehát a szív azért megmaradt a testedzéshez. Legalább három-négyszáz futót toboroztunk egy-egy járási versenyre. Vagy említ­hetném a spartakiádokat: a megyeiről olykor 9 aranyér­met hoztunk haza. Q Itt vágjuk el az emlékezés fonalát, s zökkenjünk vissza a mába. A ma Kunszentmár- tonjába ipar települt, vissza­jöttek a korábban elvándo­rolt fiatalok. Pénzt hoztak az üzemek, és szervezésből a,d- nak iskolát nap mint nap. A BVM-ben, a Pannóniában, a Tisza Cipőben, a mezőgazda- sági nagyüzemekben KISZ- élet zajlik. A szellemi értéke­ket régen nem lehet a falu mércéjéhez mérni. Mégis; a nagyközségben öt éve épül egy sporttelep. A befejezés? Óvatos becslések szerint leg­alább három esztendő. Ur­banizációs harapófogó szo­rongatja Kunszentmártoni, ez igaz. Dehát egy jól meg­épített pálya is felújításra szorul 8—10 év után, így el­képzelhető, hogy az egyik vé­gén befejezik az építést — a másikon kezdhetik a re­konstrukciót. Mondják nincs pénz. Évente csak százezer forintot tudnak elcsípni, hi­szen sokmilliós tételekkel szerepelnek a költségvetési listán az óvodák, iskolák. Pénz nélkül pedig... És már látom is a tehetetlenül szét­tárt karokat. Dehát valóban csak a pénz hiányzik? Öcsödön Gere Tibor peda­gógus szinte fuldoklik a sport mindenese szerepköré­nek hínárjában. — Tavaly lemondtam az egyesületi elnökségről. Bele­fáradtam, hogy az egész ve­zetőség helyett egyedül dol­gozzam. A sportpályán lakom, kívül a községen. Ott nőtt fel a két gyermekem is a sár­ban, mert hiába kértem, hogy társadalmi munkában járdát építessenek a pályá­ig, Egy villanyégőért is éve­kig könyörögtem. Két csapa­tot edzek, egy serdülő és egy felnőtt gárdát. A kicsik to­ronymagasan lettek elsők, a felnőttek sem vallanak szé- cvent a területi bajnokság­ban, harmadikok. A közel­múltban lakást építettem pe­dagógus kölcsönnel. Még ké­szen sincs a házam, — igaz, a lakhatási engedélyt kiad­ták rá — már jött is a fel­szólítás a tanácstól, hogy hagyjam el a pályán lévő szolgálati lakást. Pedig hát meszelem a játékteret, mo­som a fiúk felszerelését, egy­szóval mindenes vagyok. Ed­dig azt hittem, hogy becsüli a munkámat a tanács. Aztán az a levél.. . Naponta talál­kozom a vezetőkkel — kell engem hivatalból írásban fel­szólítani? Rosszul esett, és ha hátatfordítok a sportnak, ennek is része lesz benne. o Tiszakürtön Szűcs Ilona VB-titkár kezében futnak össze a falu sportjának szá­lai. Sőt a körzetesítés óta Ti- szainoka és Nagyrév sport­életére is itt lehet csomót kötni. — A tanács egyenlően osz­totta el a 30 ezer forintos tá­mogatását a három község között: tíz-tíz ezret kapott Kürt, Nagyrév és Inoka is. Réven és Inokán nem köl­tötték el — nincs sportjuk. — És Tiszakürtön? — Van egy futballcsapat, öltöző épült nekik, most boylert szereltetünk, hogy hogy legyen hideg-meleg vi­zük. Már autóbusz is került, mégis döcög, döcög a labda­rúgásuk. — Ennyi a sport? — , Dehogyis, öt-hat csapat is játszik, szórakozásból a kispályán. Konzervgyár, tsz, borpince, tanács, — hajaj nagyobb a hangulat, mint a bajnokin. — A sok részből, miért nem áll össze egy egész? — Ezt nem tudom meg­mondani. Talán az iskola a hibás. Valamiko'r én is spor­toltam. Tornásztunk itt Kür­tön az osztályteremben egy tanító vezetésével. Aztán jó időben kinn a szabadban. Később Tiszaugra kerültem, ott is igen erős sportélet volt. Fogalmam sincs, hogy tudták szinte nyom nélkül eltüntetni. Tatár Sándor, a futball szakosztály vezetője, de ed­ző híján a tréningeket is ve­zeti. — Van nyolc-tíz gyerek, aki szívvel-lélekkel szereti a futballt. Miattuk csinálom. A többi? Ha bál van szom­baton, vasárnap úgy játsza­nak nekem, mint a Lajosok a tévében. Üj csapat, fiatal csapat, csak hát.. .nem is tudom... — Pálya van játékos is ke­rül. Nincs labda? — Na látja ez is. Pénz van, labda kellene, de nincs aki elmenjen Szolnokra, hogy megvegye... ( Folytassuk? Azt hiszem, felesleges. Q Dióssy Tibor féléve vezeti a kunszentmrtoni járási hi­vatalt. — Öcsödi lakos voltam. Spartakiádokon szerepeltem, senki nem mondhatja, hogy nem szerettem a sportot. Szerencsétlen körülmények fogadtak itt a járási hiva­talban. Most elverhetnénk a port Lovas Istvánon, a le­köszönő sportfelügyelőn, de ennek már úgy gondolom nincs sok értelme. Ö sok mással is foglalkozott mun­kája mellett, és a legfonto­sabbat, a járás sportját ha­nyagolta el. De lehet, hogy a három év alatt már ő is egy rossz tendenciát folyta­tott tovább. Utódja, Pálin­kás Ferenc sok mindent a helyére tehet. Azt mondtuk neki, ne ott folytassa, ahol az édesapja, és ne azon az úton haladjon, melyen Lo­vas István, a közvetlen előd­je. Egy harmadik ösvényt válasszon. Ha gondja baja van, szóljon, mellette állunk. Ha kell. én magam is elme­gyek vele tárgyalásra. Egy dolgot kérünk: türelmet! — A hivatal mit tud tenni a járás sportjáért? — Meredek kérdés .. Azt hiszem egyet: kérni. Az ipar- vállalatoknak nem vagyunk felügyeleti szervei, a tsz-ek, ipari szövetkezetek önálló gazdálkodási egységek. Tá­mogatjuk munkájában az új sportfelügyelőt, ezt ígérhet­jük. o Sötét a kép ? Igen, de nem sötétebb, mint mgga a való­ság Tiszazugban ma alig van nyoma a szervezett sport­életnek. Az új sportfelügye­lőnek támogatókat kell ta­lálnia a járás községeiben; azokat a sportembereket kell csatasorba állítani, akik most magukra hagyva éltetik a haladó sportéletet. Szerve­zett verseny-rendszert kell teremteni a járás fiataljai­nak, hiszen a labdarúgó, kézilabda, hagyományokat nem nehéz életre kelteni. Támaszkodni kell az isko­lákra, hiszen Öcsödön a sor­vadó falusi sport mellett az iskolások számára tornakört vezet egy jól képzett .testne­velő, aki másodikos, harma­dikos apróságokat oktat a kecses mozgás művészetére. Aztán a kunszentmártoni gimnázium, a szakmunkás- képző létesítménye és szak­ember gárdája is nagy ér­ték. ha aVatottan kamatoz­tatják. _ Támaszkodni kell a KISZ- szervezetekre, hiszen az „Edzett ifjúságért” mozga­lom lendületével az egész járás szederét kiránthatjuk a kátyúból. Csak hát a mun­kát már ma kell kezdeni. Hiszen a járás életének ro­bogó szerelvénye egyre tá­volodik. Palágyi Béla SZOLHOKI MÁV—SZOLNOKI MTE Rangadó a Véső utcában Nyilatkoznak a vezető edzők A találkozóra alaposan készültek a házigazdák. Előtérben Ár­vái, aki valamennyi mérkőzésen a csapat erősségének bizonyult. Két nagymúltú egyesület, két örök rivális méri ma össze erejét Szolnokon. A kék-fehér és a piros-fekete színek képviselői ezúttal az NB II-es labdarúgók. A két csapat ellenkező előjelekkel lép pályára a Véső utcában: a házigazdák, a kiesés elke­rüléséért, a vendégek a fel­jutásért harcolnak. A városi rangadó minden bizonnyal mindkét csapat erejét meg­kétszerezi. Tavaly, szeptember 26-án a piros-feketék nyertek 1:0- ra, s rögtön tegyük hozzá, nehéz mérkőzésen, igen ke­serves csatában. Az őszi baj­nokságot a tavaszi első for­duló eredményével együtt a MÁV 12 ponttal az utolsó előtti helyen, a 19-en zárta. Az MTE 23 pontot szerzett, és az 5. helyen végzett. Az­óta mindkét együttes őrzi he­lyét a tabellán, de azért tör­tént egy s más. A kék-fe­hérek az idén tavasszal egy­más után hullajtották el a pontokat; l:0-ra nyert elle­nük a Nagykanizsa, 2:l-re az Oroszlány, 2:0-ra a Pécsi VSC, 3:l-re a Vasas Izzó. Ezzel szemben l:0-ra győz­tek a Kossuth KFSE, s leg­utóbb 3:2-re az Ózd ellen. A piros-feketék háromszor „remiztek” — 2:2 a Fűzfő és a Komló ellen. 3:3 a BVSC ellen —, a Budafoktól^? :2-re kikaptak, míg Egert 1:0-ra, az elmúlt vasárnap a Székes- fehérvári MÁV-ot 3 :l-re ver­ték. Hogyan vélekednek a ta­vaszi mérlegről a vehető edzők? — Sajnos, nagyon sok problémával küszködtünk — mondja Ziegler János, a Szolnoki MÁV vezetőedzője —, amelyek közül még ma is akadnak megoldatlanok. Az egyik legsúlyosabb gond az, hogy jó néhány játékosra nem számíthattunk és szá­míthatunk. Szegő és Nagy János bevonult katonának, a csapatkapitány' Szabó György sérült, akárcsak Csontos és Sugár, Pagonyi pedig abba­hagyta a labdarúgást. Variá­lunk a csapattal, ahogy tu­dunk, és sok ifjúsági játé­kost dobtunk — Kényszerű­ségből — a mélyvízbe. Né- hányan be is váltak, s úgy érzem, ez a gárda ha most netán ki is esik, vissza fog kerülni az osztályba. — Mit vár a mai találko­zótól? — Szeretnénk jól szerepel­ni. Az MTE lehet, hogy jobb csapat, de nem legyőzhetet­len. Az ózdi győzelem — amelyet jó játékkal harcol­tunk ki — önbizalmat adott a játékosoknak s ezen a presztízs mérkőzésen szíwel- lélekkel fognak küzdeni a két pontért. Annál is inkább, mert — ha mégoly halvá­nyan is, de maradt' remény a bennmaradásra... A Szolnoki MTE vezető­edzője, Géléi József szintén bizakodik: — Az MTE a várakozás­nak megfelelően szerepelt eddig, de a neheze csak ez­után jön. A feljutásra ki­sebb az esélyünk, mint az előttünk állóknak, de azért nem mondtunk le róla. Ne­héz megítélni a jövőt, hi­szen nekünk például a lista­vezető Pécs, vagy idegenben a Nagykanizsa elleni talál­kozó bizonyult könnyűnek. Az egyik- ellen 5:0-ra, a másik ellen 5:l-re nyertünk. A gyengébbnek tartott csa­patoknak viszont pontokat adtunk le. A Komló is ma­gával vitt egy pontot, noha mi voltunk az esélyesebbek. Ilyen luxust nem engedhe­tünk meg magunknak. A MÁV nem olyan rossz csa­pat, mint ahogy pillanatnyi helyzete mutatja Nagyon nehéz mérkőzésnek ígérke­zik a mai, de természetesen győzni akarunk. Aki becsü­letesen készül, annak nincs mitől tartania. A Szolnoki ÍV AV kerete: Farkas I., Feh' r. Rácz, Ár­vái, Tóth Gy., Holler, Rep ka. Erdei, Papp. Nuss, Molnár, N. Szabó, Súgni l óth A., Farkas P. A Szolnoki kerete: Szendrei, Fekt Kárifor, Kolláth, Simát.. !<o:>ak, -Se­bők, hódi. Szolnoki. Makai, Baran, Garics, Szakács, Bu­davári, Sándor 11. A városi rangadó iránt óriási az érdeklődés, minden bizonnyal telt ház fogadja a csapatokat. A labda gömbö­lyű, a két bajnqki pontra mindkét csapatnak szüksége van. Az esélyek azonosak — döntsön tehát a játék. t Constantin Lajos Ifjúsági egyéni ökölvívó-bajnokság Ha kezdődik az országos döntő Események HÉTFŐ Kézilabda. Felszabadulási Ku­pa 3 női és 3 férficsapat rész­vételével: Kunszentmárton, Szak­munkásképző Intézet pályája, 8.30. ökölvívás, a Magyar Népköz- társaság 1977. évi ifjúsági egyéni bajnokságának országos döntője: Szolnok, tiszaligeti sportcsar­nok, 16. Teke, Április 4. Kupa: Szol­nok, mAv tekecsarnok. 8: Hon­véd Gyulai SE—Sz. MAV I., 10.15:_ Mezőtúri Afész—Sz. MAV II., 12Í30: sz. MAv női—Honvéd Gyulai SE II. férfi. Idegenben szerepelnek: a Hon­véd Kilián FSE asztaliteniszezői országos I. osztályú férfi Fel- szabadulási emlékversenyen Bu­dapesten, a Szolnoki MTE NB II-es női röplabdázoi Kecskemé­ten. KEDD ökölvívás, a Magyar Népköz- társaság 1977. évi ifjúsági egyéni bajnokságának országos döntője: Szolnok, tiszaligeti sportcsar­nok, 16, Ma délután megkezdő­dik Szolnokon a Magyar Népköztársaság 1977, évi if­júsági egyéni ökölvívó-baj­nokságának országos döntő­je. A tiszaligeti sportcsar­nokban 60 egyesület 167 versenyzője vonul fel a 15.20 órai ünnepélyes megnyitóra, és tíz perccel később már össze is csapnak az első el­lenfelek. A selejtezőket az első két napon két szorító- ban bonyolítják le. a döntik résztvevői egy küzdőtéren harcolnak. Április 4-én, 5-én, 6-án 16 órakor kezdődnek a küzdelmek. FTC—lí. Dózsa jegyelővétel Az április 6-i Ferencváros-Ú. Dózsa labdarúgó MNK dön­tőre - amelyet Szolnokon, a tiszaligeti stadionban rendeznek - április 3-án, 4-én is árusítják a jegyeket, az MTE Tisza- parti klubházában 9-14 óra között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents