Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. április 3. lehető legvonzóbban bizonyítják: a jövő a szocializmusé. FllllPlf ellentétele, a ka- LIIIIGH pitalizmus egyet jelent a dolgozók kizsákmányolásával, a társadalmi, politikai és szellemi elnyomással, a munkanélküliséggel, a faji és nemzeti megkülönböztetéssel, a gyarmatosítással és újgyarmatosítással, amely a társadalom gyors és elkerülhetetlen válságával, hanyatlásával jár. A Szovjetunió és a többi szocialista ország vezető politikusai, népei tisztában vannak azzal, hogy — bár a kapitalizmus válsága és bukása föltartóztathatatlan folyamat, hiszen belső ellentmondásai egyre jobban pusztítják — -még jó ideig együtt kell élniük a kapitalista világrendszerrel. Az egymás mellett élés módja és minősége azonban nem csupán a szocialista közösségen múlik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország fennállása óta békés és alkotó, a népek javát szolgáló, az emberiség egyetemes érdekeit messzemenően szem- előtt tartó kapcsolatok kiépítését és bővítését szorgalmazza amellett, hogy az ideológiai harcot lankadatlan erővel folytatja. A mi közösségünk fegyverkezési hajsza helyett leszerelési versenyt ajánl. A reakciós körök háború tervei ellenében nagyszerű békeprogramot valósít meg. Tető alatt van már az első, világtörténelmi jelentőségű megállapodás a legpusztítóbb fegyverfajták korlátozásáról (SALT— 1), és remény van rá, hogy belátható időn belül a stratégiai fegyverrendszerék még nagyobb csoportjára terjed ki egy újabb szovjet— amerikai egyezmény. Bár a Nyugat tárgyaló küldöttsége sok esetben lehetetlen feltételeket támaszt Bécsben az európai kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon, a szocialista diplomácia türelemmel és okos kompromisszumra való készséggel igyekszik áthidalni a nehézségeket. Szovjet javaslat szerint leszerelési világértekezletre van reménye a emberiségnek. Évtizedekig munkálkodtak az európai szocialista országok és a Szovjetunió azért, hogy az emberiség történelmében példa nélkül álló konferenciára hívják össze a legtöbb veszéllyel szembenéző kontinens, Európa országait. A kiindulópont és az ok közismert: erről a földrészről két pusztító háború borította lángba a világot; a második világháború utáni években itt tombolt legélesebben a hidegháború; itt halmozódtak föl — a két világrend- szer leghosszabb közös határán — a legpusztítóbb fegyverek. Európa az a földrész, amely a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését és biztonságát szavatoló sokoldalú házirend hiányában ismét — ezúttal már végső pusztulással járó! — gyújtópontja lehet egy esetleges fegyveres konfliktusnak. De Európa ugyanakkor példát mutathat más földrészeknek az alkotó együttműködésre, kollektív biztonságra. Két évvel ezelőtt, 1975. augusztus 1-én a helsinki Finlandia-házban 35 ország legmagasabb színtű vezetői elfogadták azt a több mint százoldalas okmányt, amely az európai országok békés egymás mellett élésének tíz alapelvét, a tudomány, a technika, a környezetvédelem területén és emberiességi ügyekben való együttműködést tartalmazza. Sok-sok példával, a szocialista országok eredményesen működő külpolitikai együtt- munkálkodásángk bevált mechanizmusa - sikereivel, diplomáciai aprómunkával, látványos tettekkel egyaránt bizonyítható, hiszen Keleten, Nyugaton kézzelfoghatóan tapasztalható: kedvező fordulat állt be a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. A mintegy két évtizedig tartott hidegháborút fölváltotta az enyhülés reményes folyamata, amely elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország dinamikusan fejlődő ' gazdasági-tudományos gyarapodásának, szilárd politikai-társadalmi bázisának köszönhető. niftnhor országa és a “IilUUGI többi szocialista ország világszerte nagyobb tekintélynek örvend, mint valaha. Immár a történelem a tanú rá, hogy korunk három fő forradalmi erejének — a szocialista világrend- szernek, a nemzetközi proletariátusának és a nemzeti felszabadító mozgalomnak — a szövetsége legyőzhetetlen. Kulcsár László Lenin álma még az volt, hogy Szovjet-Oroszország falvai százezer traktort kapjanak; a Szovjetunió mező- gazdaságában ma 2,3 millió traktor, 680 ezer gabona- kombájn és más egyéb műszaki berendezés működik. A szovjet emberek két földrészen virágzó országában egyszer s mindenkorra fölszámolták a kapitalizmus rákfenéit, az éhséget, a nyomort, a munkanélküliséget, az írástudatlanságot, a társadalmi és nemzetiségi elnyomást. Megvalósult a lakásépítés, a kulturális fölemelkedés és a népjólét fejlesztésének új világot teremtő, történelmet formáló programja. A Szovjetunióban manapság kétévenként több lakást adnak át, mint amennyi a forradalom előtti Oroszországban a városi lakásalapban összesen volt. Lenyűgöző, hazai méretekben gondolkodó számára talán hasonlítás nélküli adatok, tények hosszú-hosszú sorát idézhetnénk még most, amikor szerte a világon jó- akaratú, haladó gondolkodású embermilliárdök emlékeznek, gondolnak az alig két emberöltővel ezelőtti világrengető napokra. „Az Október óta eltelt hat évtizedben hazánk sikerei meggyőző bizonyítékát adják annak, hogy a szocializmus a társadalom életének minden területén olyan fejlődési ütemet biztosított, amilyen! a történelem még nem ismert” — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradaminc esztendeje pedig hazánkban és a többi szocialista országban is nap nap után csodálatos példákkal bi- zonyítódik, hogy a szocializmus a valódi humanizmus társadalma, ahol a legfőbb érték az alkotó ember. Mindent az emberért és az ember nevében — ez az új szocialista életmód legmélyebb értelme. A szocializmus a felszabadult munka, az igazi demokrácia, a tényleges személyi szabadság, a leghaladóbb tudomány és kultúra társadalma. A szocializmus az optimizmus társadalma; biztosítja a dolgozó ember számára a szilárd meggyőződést a holnapot gyermekei boldog jövőjét és a gondtalan öregséget illetően. A szocializmus új, egyenlő jogokon alapuló viszonyokat, kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködést és békét hoz a népeknek. A gazdasági, politikai és szellemi élet szocialista megszervezése bebizonyította, hogy csak a szocializmus mutatja meg napjaink legfontosabb és legégetőbb egyetemes emberi problémáinak megoldásához vezető utat. Éppen ezért a világ dolgozói a szocializmusba vetik legszebb reményeiket. A HüfVSin esztendővel IMIVail ezelőtti csütörtökön, 1917. november 8-án este háromnegyed kilenckor a petrográdi Szmolnijban hatalmas tapsvihar köszöntötte az össz-oroszországi szovjetkongresszusra érkező Lenint. A tanácskozás meghallgatott néhány fölszólalót, aztán tásával, a Nagy Októberrel kezdődött forradalmi folyamat minőségileg új szakaszába érkezett: létrejött a szocialista világrendszer, melynek megbecsült, dinamikusan fejlődő része a szocialista társadalmat építő Magyar Népköztársaság is. Történelgalma, tehetsége, tudása soha ekkora tettekre, eredményekre nem volt képes, mint napjainkban. A mi világ- rendszerünk csodálatos sikerei, a békés építőmunka szerte a világon — a Nyugaton és a fejlődő országokban — élő osztálytestvéreinknek a A szovjethatalom első állami aktusa a lenini Békedekrétum elfogadása volt, amely meghirdette az igazságos, demokratikus és egyetemes békéért vívott harc világos és pontos programját. Litvinovnak, a Szovjetunió népszövetségi képviselőjének 1935. január 17-i beszédéből idézünk: „A béke oszthatatlan és minden hozzá vezető út egyetlen széles országúiba torkollik, amelyre valameny- nyi országnak rá kell lépnie ... A békét meg kell szervezni, a béke csak kollektív erőfeszítések és kollektív materiális garanciák eredménye lehet.” Hatvan esztendeje nem csupán hirdeti a Szovjetunió, hogy „Mír míru!” — Békét a világnak! —, hanem cselekszik is érte, mégpedig elsősorban a tárgyalóasztalok mellett, ugyanis a szocialista diplomácia kezdettől elutasítja az agressziót, az erőszakkal való fenyegetést. A békére hangolt szovjet bel- és külpolitika a szocializmus legjobb nagykövete. Beláthatatlan távlatokat kínál az emberiségnek, aki előtt napjainkban egyetlen alternatíva áll csupán: nukleáris világégés, illetve leszerelés. A leszerelés — mint Lenin mondotta — a szocializmus eszményképe. li*| iMnii történelem; a Ifla Illái "Szovjetunió népei vállalták a legnagyobb áldozatokat a fasizmus és a japán militarizmus szétzúzásában. Elsősorban a keleteurópai országok fölszabadímileg igen rövid idő alatt — a Szovjetunió fölbecsülhetet- lenül értékes anyagi, erkölcsi, elvtársi, proletár internacionalista segítségével — mind szilárdabbá válik a szocialista országok testvéri népeinek közössége, ez az új típusú nemzetközi szövetség. Hazánkat, a Szovjetuniót és a többi szocialista államot — immár nem csupán Európában, hanem Ázsiában és Latin-Amerikában is! — egyesíti a közös rendszer, a béke, a szocializmus, a demokrácia, a nemzeti függetlenség ügye iránti elkötelezettség. önként fejlesztik sokoldalú együttmunkálko- dásukat a marxizmus—leni- nizmus és a nemzetközi szolidaritás elvei, az egyes államok egyenjogúságának és szuverenitásának tiszteletben - tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és az elvtársi segítségnyújtás elvei szerint. Soha ilyen szilárd nem volt a testvéri országok egysége és politikai összeforrott- sága; gazdaságuk, dolgozó, alkotó osztályaiknak szórnz ELS0 SZÓ: MIR DArlfS utánaszámolhat: a DCSlnl Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, 1917. november 7-e óta eltelt hat évtizedből kettő a Szovjetunió népeire kényszerített háborúkra és a háborúk utáni gazdasági helyreállításra, országújjáépítő munkára ment el. Tavaly viszont a Szovjetunió nemzeti jövedelme a forradalom előtti szintnek a 65-szörö- sére növekedett. A szovjet ipar napjainkban hatvan óra alatt termel annyit, mint amennyit 1913-ban egész esztendőben produkált a cári Oroszország ipara. lom 60. évfordulójának megünnepléséről szóló határozata. Nincs a társadalom, a gazdaság, a kultúra, az egyén fejlődésének, gyarapodásának, nemesedésének és önmegvalósításának a szovjetnél haladóbb és tökéletesebb példája. Hatvan esztendővel ezelőtt a soknemezetiségű Oroszország proletáriátusára az a nehéz, de megtisztelő feladat hárult, hogy elsőként lépjen az új társadalom, a szocializmus. társadalma építésének az útjára. Hat évtized óta a Szovjetunióban naponta számtalanszor, harVlagyimir Iljics kezével az asztal szélébe kapaszkodott; tekintete végigfutott a tömegen. A percekig tartó taps és ünneplés látszólag közömbösen hagyta. Amikor a tapsvihar elült, egyszerűen ennyit mondott: „Most- hozzálátunk a szocialista rend fölépítéséhez! A szovjetha- talam föl fogja ajánlani valamennyi népnek az azonnali demokratikus békét és az azonnnali fegyverszünetet minden fronton. A béke kérdése égető kérdés, napjaink fájó kérdése. Engedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilatkozatnak a fölolvasására, amelyet az önök által választott kormánynak kell majd kiadnia...”
