Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-30 / 100. szám

1977. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP HOSSZÚ VÁRAKOZÁS UTÁN Kapunyitás a karcagi művelődési központban Ma adják át Karcagon a város újjávarázsolt kultúrcen- rumát, az idén 50 éves Déryné Művelődési Központot. La­punkban beszámoltunk már arról, hogy milyen bonyodalmak és mennyi várakozás előzte meg ezt az eseményt. Az átala­kítás 1972-ben a fűtési problémák megoldásával kezdődött, öt év alatt, s főleg az utóbbi két évben 10 millió forintos költséggel, a Budapesti Műszaki Egyetem tervei alapján, több mint tiz kivitelező vállalat bevonásával folytak a felújí­tási munkák. Az intézmény átadását fő­leg a pénzügyi gondok kés­leltették. Ebből adódott az is, hogy az átalakításhoz nem állt rendelkezésre komplett műszaki terv. (Tervek min­dig csak ahhoz a részmunká­hoz készülhettek, amelyhez anyagi fedezetet biztosítottak) Tovább bonyolította a mun­kát, hogy az ötvenéves épü­let felújítása közben rengeteg nem várt probléma bukkant fel. Előfordult, hogy egy-egy ilyen váratlan akadály miatt a már elkészült tervek hasz­nálhatatlanná váltak, vagy a félig már kész munkát élőről kellett kezdeni. Ezek a gon­dok újabb tervezést, tárgya­lásokat igényeltek és újabb időveszteséget jelentettek. (Érdemes lenne megmérni az átalakítással kapcsolatos tár­gyalások jegyzőkönyveinek, aktáinak és az ügyben váltott leveleknek a súlyát!) A vá­ros lakói figyelemmel kísér­ték a munkákat, az intézmény sok segítséget kapott a szo­cialista brigádoktól, diákok­tól, akik társadalmi munká­val járultak hozzá az építés­hez. Elkészült a film- és szín­házterem. Megoldották az in­tézmény központi fűtését, ka­zánházat építettek. Kicserél­ték, felújították a teljes vilá­gítási rendszert, ennek egy „mozzanataként” a budapesti KONVERTA Gyár 24 áram­körös tirisztoros fényszabály­zót szeréit fel a színházte­remben. A belső tér átalakí­tásával bővítették az intéz­ményt, új irodákat, öltözőket, kiscsoportos foglalkozások tartására is alkalmas helyi­ségeket alakítottak ki. Tény, hogy a közművelő­dési tevékenység tartalmát és módszertani lehetőségeit ked­vezőtlenül érintették az át­alakítási munkálatok. En­nek ellenére a közművelő­dési munka nem csökkent, bár kétszeres erőfeszítést igé­nyelt a munkatársaktól. A megújult filmszínházban is­mét rendszeresekké válnak az előadások. Az átalakított színpad lehetővé teszi a szín­házi előadások megtartását. Ezen a területen bőven akad pótolni való, hisz a városban tíz éve nem volt színházi, és két éve már mozielőadás sem. Az intézmény az átalakítás után is megőrizte eredeti stí­lusát, hangulatát. A Déryné Művelődési Köz­pont egy év után ismét meg­jelentette műsorfüzetét. Eb­ben lapozgatva, nyilvánvaló­vá válik, hogy teljesebb köz- művelődési munkára készül­nek az intézmény dolgozói. A műsorok között irodalmi esteket, vetélkedőket, gyer­mekeknek és felnőtteknek egyaránt havonta rendszeres színházi előadásokat, hang­versenyeket, könnyűzenei programokat találnak az ér­deklődök. Az első rendezvény ma az új színházteremben lesz. Az érdeklődök politikai nagygyű­lésre és az intézmény ünne­pélyes átadására gyülekez­nek délután két órakor. Ün­nepi beszédet Fábián Márton, a Május 1. Termelőszövetke­zet elnöke, országgyűlési kép­viselő mond. A felújítás so­rán társadalmi munkában élenjáróknek Kundrá József, a városi tanács elnöke elis­meréseket ad át. Ez alka­lomból a szolnoki Tisza tánc- együttes ajándékműsorát te­kintheti meg a közönség. Május elsején este hét óra­kor intézményavató díszelő­adást rendeznek a művelődé­si központ színháztermében. Köszöntőt Veréb József, a városi tanács művelődési osz­tályának vezetője mond. A díszelőadáson Berek Kati és Kohut Magda érdemes mű­vészek, Keres Emil Kossuth- díjas érdemes művész, Nagy Attila színművész és Dévai Nagy Kamilla lépnek a kö­zönség elé műsorszámaikkal. Műsorvezető Rapcsányi Lász­ló, a tv főmunkatársa lesz. T. E. Háromezer pályamunka Másfél hónappal korábban Óvodafelújítás összefogással Jászfényszarun tavaly az év végén, amikor a gyerekek foglalkoztatására már alkal­matlan óvodából huszonöt gyereket át kellett költöztet­ni a Szabadság úti napközis otthonba, mindenki megér­tette: ez szükségmegoldás, csak ideiglenesen enyhít a gondokon, sürgősen fel kell újítani az óvodát. A nagyközségi tanács költ­ségvetési üzeme vállalta: re­kordidőnek számító hat hó­nap alatt — június végéig — felújítja az óvodát, befejezi a huszonöt személyes foglal­koztatóterem építését. A vál­laláshoz csatlakoztak a szü­lők, a KISZ-es fiatalok, az üzemek, vállalatok. A KOM­PAKT Vállalat jászfénysza- rui kirendeltsége egy bon­tásra szánt raktár építő­anyagát ajánlotta fel. A szü­lők, a fiatalok, a költségveté­si üzem dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában lebontják az épületet és el­szállítják az anyagot. A 600 ezer forint költségű felújítási munkát az év ele­jén kezdték el. Az összefo­gás, a segíteni akarás ered­ménye, hogy a költségveté­si üzem a napokban beje­lenthette: a felújított óvo­dát május közepén — a ter­vezett átadási határidőnél másfél hónappal korábban — már birtokukba vehetik a jászfényszarui óvodások. Nagy érdeklődést váltott ki a Vöröskereszt Társaságok Ligája nemzetközi rajzpályá­zata á magyar ifjú vöröske­resztesek körében. Az idei, május 8-i Vöröskereszt vi­lágnap alkalmából, a „Vö­röskereszt: együtt a béké­ért !” Jelszó jegyében meg­hirdetett pályázatra az orszá­gos központ 330 iskola 2800 diákjától csaknem 3000 pá­lyamunka érkezett. A pálya­munkák tükrözik, hogy a magyar gyermekek gondo­latvilágában a béke védelme elválaszthatatlan a minden­napi közösségi cselekvéstől: a gyermekrajzok tematiká­jában a vöröskeresztes mun­ka minden részterülete sze­repel. A FAKANÁLTÓL A TALÁLMÁNYIG Kicsengettek az utolsó óráról is. A diákok a nap eseményeiről, a feleletek­ről, jelesekről, elégtelenek­ről beszélgetve hazafelé tartanak; véget ért ismét egy tanítási nap. Németh Gyula, a tiszaföld- vári Hajnóczy János Gimná­zium és Szakközépiskola ta­nára még beírja a naplóba az óra témáját, majd helyére te­szi az év vége felé már erősen megkopott dokumen­tumot. Mehetne haza ő is, de ismét van égy jó ötlete, s a fizika szertár felé siet. Több mint húszéves pálya­futása alatt csaknem minden délutánja itt telt el, kísérle­tezett. új szemléltetési eszkö­zödet fabrikált, vagy csak egyszerűen előkészítette a másnapi óráira az ampermé­rőt. az írásvetítőt, összeállí­totta az áramköröket. Előfor­dult nem egyszer, hogy az es­ti harangszóra kapott észbe, ideje már hazamenni. Gyor­san összeszedte az eszközöket, s otthon vacsora után ismét a kísérleteivel foglalkozott műhelyében. Más talán unal­masnak, érthetetlennek tart­ja ezt az életformát, de ő el sem tudja másképpen képzel­ni a napjait, kivéve persze nyáron, amikor szűkebb ha­zájában, a Bükkben „bar- langászkodik” a diákjaival saját felfedezésű földalatti „cseppkő országukban”. Németh Gyula neve nem ismeretlen a fizikaszakos pe­dagógusok körében. Állandó résztvevője a taneszköz kiál­lításoknak, amelyeken rend­szerint az első díjasok között szerepel, ötletes találmánya­it sokan megcsodálják. Népi motívumokkal díszített fafa­ragásait. azonban csak sző­kébb környezete ismeri. — Kis koromban kezdtem el farigcsálni. — meséli először csak íjakat, kar­dokat, majd később fali dísz­tárgyakat. használati eszközö­ket készítettem. A háború alatt egész kis vagyonra tet­tem szert a fakanalakból, szipkákból. Tulajdonképpen a barkácsolás iránti hajlamo­mat élem ki most a fizikában. A TANÉRT szemléltetési esz­közeit sok mindenre lehet használni, de némi módosí­tással, sokszor csak egy egész kicsi változtatással „csodákat’1 lehet művelni véle. Egy to­vábbképzésen bemutattak ne­künk egy méregdrága angol találmányt amellyel ki lehet küszöbölni a súr­lódást. Szünetben körüli- álltuk. tanulmányoztuk az új eszközt. Elhatároztam, én is megcsinálom. Alig vártam, hogy hazaérjek, azonnal hoz­záfogtam. Néhány nap alatt el is készült, mindössze ötven forintba került, persze nem olyan szép, de ugyanazt tud­ja, mint amit bemutattak. Sokszor lelkiismeretfurdalá- som van amiatt, hogy nincs időm publikálni a találmá­nyaimat. Tizenöt éve állan­dóan túlórázom. A feleségem, aki szintén fizikaszakos, sem tud segíteni, hiszen ő is ala­posan elfoglalt. Az utóbbi években már szakkörre sem futja az időmből, & ezt na­gyon sajnálom. Az .egykori szakköirös diákjaim között akad csillagász, atomfizikus, tanár. Az órán kívüli foglal­kozásokon kedvelték meg va­lamennyien úgy a fizikát, hogy élethivatásul választot­ták. De egy nap sajnos csak huszonnégy órából áll. s az elsődleges feladatomat még­is csak a tanítási órán kell maradéktalanul teljesítenem. T. G. A fiúk, a Kun Béla építő­brigád tagjai már átvészel­tek Uszty-Ilimszkben egy ke­mény telet, ami nem éppen könnyű dolog annak, aki nem szokta. A szolnoki Tiger Fe­renc így írt erről feleségének januárban. „A múlt héten költöztünk át az új munkahelyre. Ez az úgynevezett újvárosban van, a várostól mintegy tíz-tizen­egy kilométerre a tajgában. De nem falazunk, ahogy az előzőekben írtam, hanem la­kásokat csinálunk. Van ben­ne kőművesjavítás, burkolás is, de főleg festünk. Azért nem falazunk, mert a kőmű­vesek nem tudnak rendesen haladni, az időjárás nem ked­vező, anyagot mínusz 40 fok alatt nem szállítanak. Egész héten igen hideg volt, mí­nusz 43—48 fok volt a hő­mérséklet. De bent az épü­letben fűtenek.” Persze, ott is javul az idő, s erről is tudósítanak a leve­lek. „Most már nincs olyan hideg, csak mínusz tíz-tizenöt fok.” Non stop munka Uszty-Ilimszkben, a cellu­loid-kombinát építkezésén éj­jel-nappal folyik a munka. Tiger Ferenc mostanában so­kat éjszakázik és — szoba­festő létére — új szakmákat tanul. „Valószínű, hogy szer­dán már másik brigádban dolgozom, a kőműveseknél. Igaz, hogy vizsgáznom kell majd falazásból és vakolás­ból három hónap után. Úgy érzem, nem lesz olyan le­küzdhetetlen akadály. Erre a három hónapra átlagbért fi­zetnek, ami körülbelül napi 13 rubelre jön ki, plusz a prémium. Most, ha átmegyek, egy darabig darukötöző le­szek, mivel letettem a daru­kötözői vizsgát is.” — Ez eddig tiszta haszon ugye? — kérdezem Tiger Fe- rencnét, aki hiába rimánko- dik a két ördögfiókának, a hároméves Katinak és a hat­éves Ferinek, azok mindent a feje tetejére állítanak. („Hiányzik nekik az apai po­fon”) — Ezek a szakmák azok. De az is haszon, hogy a fér­jem megtanult főzni. Anya­gilag sem rossz. Akadtak problémáink, főleg az elején. Feri itthoni vállalata (ÁÉV) nagyon későn küldte a pénzt, pedig nekem hónap elején kellett volna, akkor kell fi­zetni az 1200 forintos lakás­törlesztést, a 450 forintos re­zsit. Most már minden rend­ben van. Én is dolgozom, könyvelő vagyok. — A férjének nincs hon­vágya? — Egy kicsi. De olvas és sportol, leköti magát. Annál súlyosabb gond volt kezdet­ben a honvágy Berényi An­talnak. Felesége, a szolid, csendes jászberényi varrónő levélben próbált erőt önteni belé, ha vállalta, becsülettel végezze be munkáját. És, hogy valóban becsülettel vég­zi munkáját Berényi Antal, azt az alábbi levél igazolja: „Kedves Berényi elvtárs! A Kun Béla magyar ifjúsági építőbrigád első féléves uszty-ilimszki feladatának teljesítésében nyújtott helyt­állásodhoz gratulálunk, mun­kádat köszönjük és pénzju­talomban részesítünk. Kíván­juk, hogy a továbbiakban is példamutatóan, jó erőben egészségben, sikeresen vedd ki részed az építőbrigád kül­detésének teljesítésében. Uszty-Ilimszk, 1977. február 13. Hanyecz István, az építő­brigád vezetője.” Orvosság a honvágy ellen Kínzó érzés a honvágy, de úgy látszik van ellene orvos­ság. Berényi Antal esete leg­alábbis- ezt mutatja. íme a recept: „Sokfajta ember van itt, van aki két hét után ha­za akart menni. Hidd el, na­gyon sok sráccal beszélget­tünk én és Korom Imre, és mindig a mi helyzetünket (mi házasok vagyunk) hoz­tuk fel nekik. Lehet, hogy éppen ezért választottak meg KISZ-titkárnak. Sokat dolgo­zunk és tanulunk, beiratkoz­tam a marxista—leninista középiskolába és addig is, míg tanulok, nem kell a hon­vágyon gondolkodnom. Kü­lönben ezért is fotózunk.” A jászberényi fiatalember tehát értelmes, elfoglaltságöt keres. A fentieken kívül pél­dául egy ottani postás kis­lánytól tanul oroszul, aki annyi idős, mint Bea, ötéves. Jászberényi lakásukban a kétéves Kati és Bea csodál­kozva nézi az idegent, aki az apukájuk után érdeklődik, s haza írt leveleiből másol ki részleteket. Most például ezt: „Itt mindenből kell vizs­gáznom, még a szakmából is. Eddig a biztonságtechnikai és kötöző vizsgát kiválóan letet­tem. Most jön a gépkezelői.” Berényi Antalné nem pa­naszkodik. — Nem olyan nehéz, mint sokan hiszik. A szüleim min­Bekonferálják Korom Imre számát dig jönnek, van egy kis ta­nyánk a Zagyva-parton, ha jó idő van, kimegyünk. Én gyesen vagyok, jövő május­ban telik le, a férjem is ha­zajön nem sokkal utána. A hírekből, a hazaküldött levelekből úgy tűnik, a fiúk megedződtek, felnőttek a fel­adathoz. Pedig nehéz lehet nekik. De nézzük például a törökszentmiklósi Korom Im­rét! A felesége meséli, hogy Imre egy fotólabort vezet, nyelvet tanul (szerinte már perfekt), a magyar építőbri­gád népszerű zenekarában gitározik, énekel, dobol, trom­bitál, zongorázik, és ... De erről inkább a férj: „Berényi Tónival beneveztünk a szak­ma kiváló mestere cím meg­szerzéséért indított verseny­be. Minden brigádban négy fő indult, csak mi voltunk ketten. Ügy mentünk oda, zsebredugott kézzel, szerszám nélkül, megkérdeztük, lesz itt valami? A többiek adtak egy kalapácsot meg egy ke­resztfűrészt én meg szerez­tem egy vödröt a szögnek. Aztán a brigádvezetők húz­tak egy-egy rajzot. Monda­nom sem kell, hogy a leg­nagyobb zsaluzást tervet húz­tuk ki Tónival. Láttuk elő­re, hogy nem végzünk vele két nap alatt sem. Délelőtt fél tízkor kezdődött és fél négyre be kellett fejezni (4 főnek), s mi csak ketten vol­tunk. Utána jött az elméleti vizsga. Hát már mindenki végzett, mi még szorgalma­san köpködtük a markunkat és kopácsoltunk. Már csak 15 perc kellett volna a befejez- zéshez, de a vizsgabizottság azt mondta, hogy hagyjuk abba, látszik, hogy értjük a dolgunkat (fáztak!). A miénk volt a legpontosabb és leg­nagyobb zsalu. Az elméletből mind a ketten ötöst kaptunk. Másnap tudtuk meg, hogy a termelékenységünk 151 szá­zalék (!) volt. Szóval úgy néz ki, hogy mi ketten megnyer­tük a versenyt, és azt rebes­getik, hogy az első helyezet­teknek , jutalomkirándulás jár Moszkvába ...” Körmendi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents