Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

1977. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az emberiség élén Történelmi-politikai vetél­kedő kezdődött a múlt héten és folytatódik hétfőnként es­te a Kossuth adón. A Szov­jetunió hat évtizedéről szól, s tíz fordulóból áll. A szer­kesztők, műsorvezetők azt ígérték a rádióújságban: is­meretterjesztő és egyúttal szórakoztató egyórás műsor lesz ez. Nos, az első forduló igazolja őket. Kellemes, csep­pet se száraz, csak ismerete­ket adó és számonkérő mű­sort hallottunk. Ha a folyta­tás is ilyen élményeket ad, igazán érdeklődéssel hallgat­hatjuk végig az erre a vetél­kedőre alakult szerkesztőség sorozatát. A rádió ezzel a műsorral is a forradalom győzelme előtt tiszteleg. Üj, nem mesterkélt, kellemes hangvételű vetél­kedőre számíthatunk hétfő esténként. Bukarest Románia a földrengés után, ez volt a pontos címe Föld­vári Géza húszperces riport­műsorának. A március ne- gyediki földrengésről szólt, megelevenítette a román rá­diósok segítségével az akkor történteket és beszélt azok­kal, akik átszenvedték és át is élték a szörnyű természeti katasztrófát. A riporter nem kereste a szerencsétlenség legszeren­csétlenebbjeit, de találkozott olyanokkal, akik régi laká­sukat, családuk tagjait sirat­ják. Mégis, pontosan ezek az emberek mondták el: a tör­ténteken sajnos már nem le­het változtatni, s az élet megy tovább, élni, dolgozni kell. Dokumentumműsornak is beillő vállalkozás és meg­valósítás volt ez a műsor. Röviden Kicsit elcsodálkoztam, ami­kor a szellemi árverésen Szi­lágyi János kiigazított egy versenyzőt. Nem, nem Rippl- Rónay József, Rippl-Rónay István. Utóbb aztán persze magát volt kénytelen igazí­tani. Mégis József. Kicsit suta volt a magyarázat, mi­szerint a gépírónő „elgépel­te” a híres művész nevét. Ennyit ugyanis papír nélkül is illenék tudni, különösen egv olyan jónevű, sikeres mikrofonosnak, mint Szilá­gyi- - • Nehezen hallgattam végig csütörtökön a szolnoki stú­dió műsorát a Petőfi adón. Nem vételi nehézségeim vol­tak, a műsor szinte hallgat- hatatlan volt. Unalmas, kö­rülményes, hosszú interjúk váltották egymást, — s a le­hetőség szerinti műsoridőt se töltötte ki. Kár, hiszen a vi­déki stúdiók hathetenként „lépnek” az ország elé ön­álló műsorral. Ez a mostani nem öregbítette rádiós kol­légáink hírnevét. Nagy Endre kabaréjából kaptunk ízelítőt vasárnap a Petőfi adón. A Rádió Kaba­részínháza időről időre oko­san gazdálkodik a hangmú­zeum felbecsülhetetlen érté­kű kincseivel. Így volt ez most is. Nagy Endrére emlé­keztek, Nagy Endrét hallhat­tuk, a vele nagyhírű, elhunyt művészeinket. A tavaly ké­szült műsor bevezetőjét La- tinovits Zoltán mondta el. Ez is élmény volt, éppúgy, mint a kabaré nagy mesterei: Her- cegh Jenő, Komlós Vilmos’ Keleti László és Benedek Ti­bor egy-egy jó száma. Egy megjegyzés is ide kí­vánkozik: időnként — több készülék próbája után me­rem mondani — csúnyán „beleszól” a Petőfi adó a Kossuth műsorába. Különö­sen az esti órákban zavaró ez, amikor úgyis túlzsúfolt az éter... (SJ) Hatrészes tv-filmet forgatnak az NDK-ban szovjet és NDK-i filmesek Marx Károly életének 1835-48-ig terjedő szakaszáról. Marx szerepét (képünkön) a bolgár Venceszlav Kisszjov alakítja; Jenny Marx szerepében az NDK-beli -Renata Blum mutatkozik be Szoros küzdelem, magas színvonal Vers- és prózamondók versenye Tizenhat versmondó rész­vételével tartották meg teg­napelőtt Szolnokon, a helyőr­ségi művelődési házban az Ady Endre vers- és próza­mondó verseny megyei dön­tőjét. A szakemberekből álló zsűri előtt a legkülönfélébb foglalkozású fiatalok magas színvonalú felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Sike­resen adták elő a szabadon választott, a kijelölt verset, prózai művet egyaránt. A ki­írásnak megfelelően a ver­senyzők — a megyei elődön­tő győztesei. s a diáknapok arany, ezüst okleveles szava­iéi — főként a XX. századi költők Ady Endre, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, József Attila, Váci Mihály verseit mutatták be, de hallhattunk néhány írást Ady publicisztikájából is. Á zsűrinek nem kis gondot okozott a tehetséges, jó vers­mondókból álló mezőnyben a sorrend megállapítása. Mint az értékeléskor elmondták, az eddig lezajlott nyolc hasonló döntőből a Szolnok megyei volt a legmagasabb színvo­nalú. A tizenhat versenyző­ből tizenegyen jutottak to­vább a területi döntőre, amelyre szeptemberben Szen­tesen kerül sor. FILMJEGYZET A királylány zsámolya a cím sem ^sze_---------- rencsés. A n ézők egy része valami kosz­tümös kalandfilm reményé­ben ül be a moziba és csa­lódottan veszi tudomásul, hogy a királylány zsámolya csupán egy furcsa alakú szikla neve, mely egy hegy­nek nevezett domborulat te­tején meredez. Búvóhelye, lőállása és egyben tájékozó­dási pontja ez néhány ma­gyar katonának, akik zava­rodottan keresik helyüket a háború huszonnegyedik órá­jában, amikor már biztos a „szövetséges bajtársak”, a németek veresége. A néző tehát megállapítja: filmet lát a második világ­háborúról. Felelősségteljes vállalkozás ennek a témának a feldolgozása. Hogy ne csak ez a frázis virítson itt sem- mitmondóan, megpróbálom indokolni. A moziban járók tömege egyre inkább azok közül kerül ki, akik a hábo­rút „csak” másodlagos for­rásokból ismerik: szülők, könyvek, újságok, filmek meséiből. Adott jelre nem személyes élmények, hanem olvasott mondatok, moziban látott képek villannak elő. Ezeket nem szembesíthetik saját sorsukkal, megélt ta­pasztalataikkal. Azt kell el­hinniük. amit másodkézből hallanak, látnak. De így el- hihetik a hazugságot ás, ha azt hihető formában öntik és esetleg nem hiszik el az igazságot, ha az magát nyil­vánvalónak tartva olcsó köz­helyeket pufogtat. Kései ge­nerációk számára így válhat­nak tehát történelmi tények­ből hihető vagy hihetetlen történetek, számukra ezekből áll össze történelmünk. Fejér Tamás új filmjét például nem tudjuk elhinni. Tegyük fel, hogy a ténye­ket elfogadjuk. Bizonyára voltak olyan megtévesztett, érettségi előtt álló fiatalok, akik — mint filmbeli társa­ik — még 1944-ben is önként jelentkeztek a frontra. Fia­talságuk tenniakarásával és kihasználható naivitásával hitték a felnőtt társadalom minden szavát: azt, hogy a németek oldalán hazájukat védik, azt, hogy Miltiadesz katonájaként marathoni győ­zelmet arathatnak a túlerő­vel szemben és persze azt is,- hogy a fülvédőt csak mínusz négy fok alatt lehet lehajta­ni, a német bajtársakra pe­dig akkor sem szabad támad­ni, ha ők barátaimat lövik ki mellőllem. Az meg külö­nösen nem vitatható, hogy voltak olyan . szakaszvezetők (és mindenféle rangúak) akik megszökve vagy egyedül életben maradva hazafelé botorkáltak, esetleg sebesült társukat is cipelve, az öldök­léstől megcsömörlötten pró­báltak kiszállni a további harcokból. És az is igaz, hogy voltak, akik érett meg­győződésből a másik oldalt választották: átálltak a szov­jet csapatokhoz. Ezek a tények, amiket mondjuk egy történelem- könyv lapjairól kétely nél­kül tudomásul veszünk. De ha egy műalkotás építőkoc­kái lesznek, akkor már csak a művészi igazság számít. Abban az egy, adott műben hitelesek-e, őszinték-e a megjelenő képek, az elhang­zó párbeszédek, egymásra épülnek-e felerősödve a vál­takozó jelenetek? Ennek az új magyar film­nek — mely különben Dobo- zy Imre elbeszéléséből szü­letett — számomra nem volt meg a * művészi igazsága. Mindvégig „csináltnak” mes­terkéltnek éreztem. Már a nyitó képsor félre­vezet, mintha színházba csöppennénk, ahol festett díszletek között (amiket egyébként Hildebrand István kamerája meglehetősen egy­hangúra festett), két színész úgy csinál, mintha holtfá- fáradt katona lenne. Egyi­küknek még sebesülése is van, bár erről gyakran meg­feledkezik. Hol kényelmesen bandukol, hol meg éppen halni készül. A jelzésszerű utalás, a sti­lizálás a színház sajátja. De a film ellenáll a teatralitás­nak, tárgyszerűsége szigo­rúan leleplezi és kidobja magából a bántó, idegen ele­meket. A néző szempontjá­ból ez annyit jelent, hogy vi- szolyogva nézi a felfestett ké­peket és hallgatja a hamis hangokat. Különösen hami­san csengenek ezek a fősze­replő, Balázsovits Lajos szá­jából. Ezt a frissen borotvált jóvágású fiatalembert min­dennek el lehet képzelni, csak háborútviselt, sokat ta­pasztaltnak, megfáradt, csap­zott, kiszolgált katonának nem. Inkább az öt újonc kö­zött lenne a helye, akik egyébként tiszteletre méltó erőfeszítésük ellenére sem tudják életszerűvé tenni a túságosan is kiagyalt figurá­kat. Tragikomikus helyzetük így egyszerűen csak mester­séges lesz, amivel feltehetően célt téveszt a rendező. Mert nevetnünk kell — ha nem akarunk bosszankodni — azon a stílustörésen, amikor egy végzetesen komoly hely­zetben Balázsovits bátorító­an rákacsint a végre fegy­verért nyúló izgatott iskolá­sokra. A coliját pörgető cow­boy tesz így egy amerikai westernben: — Gyerünk fi­úk, mindent bele! Még rossz néven sem vesszük tőle, ben­ne van ez a műfaj játéksza­bályaiban. Csakhogy a világ­háború nem könnyed cow- boy-történet. Indokolatlan, al™s­zatlan a befejezés is ahová e másfél óra alatt jut az élet­unt szakaszvezető és a mö­götte sorakozó naív ifjak csaoata: katonásan jelent­keznek az egyik szovjet egy­ségnél. Az történt tehát, ami sok más háborús film eseté­ben is. A nyilvánvaló törté­nelmi igazsággal takarózó kényelem szült egy sikerü­letlen művet. Bérezés László WT-METELKEDÖ Ä győztesek Havannába mennek Szombaton a 605. sz. F. Bede László Ipari Szakmun­kásképző Intézet tornatermé­ben ünnepélyesen megnyitot­ták a szakmunkásképző inté­zetek „Egy a jelszónk: a bé­ke” címűt VIT vetélkedőjé- jének területi döntőjét, mely­re Hajdu-Bihar, Pest, Fejér és Szolnok megye huszonegy intézetéből érkeztek tanulók. A versenyző csapatok vá­logató versenyek után ke­rültek a területi döntőbe, mely vasárnap délelőtt zaj­lott. A csapatoknak az eddigi világifjúsági talákozók tör­ténetéről és a rendező orszá­gok földrajzi adottságairól, tudományos és kulturális életéről kellett számot adni- ok fejtörőjáték formájában. A vetélkedőt Vajek Róbert és Molnár Dániel vezette. Az előzetes feladatok meg­oldásával jelentős elismerést szerzett a szolnoki 605. sz. F. Bede László Ipari Szakmun­kásképző Intézet jól szere­pelt a szóbeli versenyben is, így első helyezést ért el a huszonegy csapat versenyé­ben. Második a Székesfehér­vári Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet. Az or­szágos döntőbe, melynek győztesei a havannai VIT-re utaznak majd. ők jutottak be és 1000—1000 Ft-os vásár­lási utalvány és oklevél-juta­lomban részesültek. A helye­zettek körében további vá­sárlási utalványok és okleve­lek találtak gazdára. örülhetünk az eredmény­nek — de amint Dobák Zsu­zsa zsürielnök az Állami If­júsági Bizottság munkatársa elmondotta, a következő for­dulóban sikert csak földraj­zi, irodalmi, politikai ismere­teik elmélyítésével érhetnek el a versenyzők. MÁJUS 20—21 Vándorgyűlés Szolnokon Híres hazai és külföldi orvosprofesszorok az előadók között Hangos nyelvjárási, folklór archívum Szolnokon (Tudósítónktól) Az Akadémiai Nyelvtudo­mányi Intézet közreműködé­sével és útmutatása alapján széles körű földrajzi név­gyűjtő munka indult a válto­zatos tájegységekre tagolt Szolnok megyében. A társa­dalmi alapokra helyezett gyűjtőmozgalom a jászberé­nyi Tanítóképző Főiskola és a szolnoki Damjanich János Múzeum irányításával felö­leli az egész megyét. A járá­sonként készülő gyűjtemény­tárakat lelkes pedagógusok, diákok készítik, de expedíci­óikhoz több helyen helyi ön­kéntes amatőrgyűjtők is csat­lakoztak. Az egy-egy telepü­lés földrajzi névgyűjtői kizá­rólag azokat a tájterületi ne­veket foglalják csokorba, amelyek a mai nemzedék aj­kán élnek, ezzel kiegészítik majd az eddig feltárt és a le­véltárakban őrzött történeti, földrajzi névanyagokat. Az „expedíciók” külön ki­térnek a különféle víznevek gyűjtésére. Szolnok megye ugyanis a Tisza szabályozása előtt „vizes” megye volt. sok határrészt, területet neveztek el egy-egy érről, vagy tiszai ágról, s ezek ismerői ma már a legidősebb, lassan kihaló generációhoz tartoznak. A gyűjtés során egy-egy érde­kesebb földrajzi név születé­sének a magyarázatát is fel­jegyzik, mivel ezekhez sok helyen érdekes népi mondák fűződnek. Az értékes anyago­kat magnetofonon is megörö­kítik. Ez a kezdeményezés alapját képezi majd egy leen­dő hangos nyelvjárási, nép­rajzi archívumnak. A Dam­janich Múzeum néprajzosai­nak tervei szerint a megye minden településéről a jövő­ben legalább másfél órás élő, hangos folklór mese és mondaanyagot gyűjtenek ösz- sze. A megye első földrajzi névgyűjteményét a szolnoki és a jászberényi járásról a jövő évben rendezik sajtó ‘ alá. Országosan, sőt nemzetkö­zileg is figyelemre méltó rendezvénysorozat színhelye lesz május 20-án és 21-én Szolnok. A Korányi Frigyes Tbc és Tüdőgyógyász Tár­saság és Mellkassebészeti Szakosztálya, a Laborató­riumi Diagnosztikai Társa­ság, a Magyar Traumatoló­giai Társaság, a Magyar Ál­talános Orvosok Tudomá­nyos Egyesülete, a Szolnok megyei Tanács VB Egész­ségügyi Osztálya, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének Megyei Bizott­sága, a Hetényi Géza Kórház Tudományos Társasága és a megyei művelődési központ Szolnokon rendezi meg a mellkasi vándorgyűlést. Köztudomású, hogy me­gyeszékhelyünkön január el­sejével létrejött a Szolnok megyei Tanács Tüdőkórház- gondozó Intézete. A kórház most már területi feladato­kat is ellát; lehetővé válik az egészséges szakmai irá­nyítás a körzeti rendelőktől a központi intézetekig. — Ugyanakkor hazánkban a tbc mint népbetegség meg­szűnt, óriási eredménye ez társadalmunk, — egészség­ügyünk fejlődésének. Mind­ez természetesen nem jelenti azt, hogy évről évre nem fe­deznek fel a szűrővizsgálato­kon „Koch-pozitív” fertőző betegeket — tavaly mintegy kétszáz új beteg közül több ilyen eset is volt a megyé­ben —, mégis az eddig kizá­rólag tbc betegek gyógyítá­sát szolgáló intézeteknek egyre inkább a tüdő egyéb-, a légzőszervek, a mellkas megbetegedéseinek gyógyí­tása felé kell .fordulnia. Nagy feladat előtt áll most a megyei intézet. Meg kell felelnie a tüdőgyógyászat ezen új koncepciójának. És mivel ez nem speci'láis szol­noki feladat, mert hasonlóak várnak az ország más, ha­sonló. sőt a külföldi intéze­tekre is, ezért rendezik meg a már felsorolt intézmé­nyek és tudományos társa­ságok a kétnapos vándor- gyűlést. És ennek tulajdo­nítható, hogy országosan és külföldön egyre nagyobb az érdeklődés iránta. A kétnapos rendezvényso­rozaton mintegy háromszá­zan vesznek részt, közöttük sok külföldi vendég is; Jugo­szláviából, Csehszlovákiából, Romániából, az NDK-ból és az NSZK-ból jelezték eddig részvételüket neves profesz- szorok. Köztük Enno Freerk- sen — aki előadást tart a la­boratóriumi szekcióban, és — akinek Szolnokon adják át munkássága elismeréséül a Korányi Frigyes Tbc és Tü­dőgyógyász Társaság díszok­levelét. A vándorgyűlés a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban plenáris üléssel kezdődik. A kétnapos prog­ramot dir. Medve László, az egészségügyi miniszter he­lyettese nyitja meg. Ezután három szekcióban folytató­dik a tanácskozás. A szekció­ülések színhelyei: a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ, a Pelikán Szálló presszója és a társadalom- biztosítási igazgatóság ta­nácsterme.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents