Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

XXVIII. evf. 96. SI., 1977. április 26, kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ISMERJE MEG VÁLLALATÁT A való élet s nem a képzelet bocsátotta s bocsátja szárny­ra azokat az anekdótikus történeteket, melyek a külhonban járó magyar turista némely furcsa kalandját örökítik meg. így annak a „csodálatos” cipőnek a megvásárlását Itália egyik szépséges városában, amelyről később kiderült, hogy Magyar- országon készült. A cipő persze helyettesíthető sok mással, kötöttáruval, kempingcikkel például, a csattanó ugyanaz: lám, mit tudunk mi gyártani! Tényleg, mit tudunk, mármint arról, szűkebb környezetünk hogyan vesz részt a társadalmi munkamegosztásban, miféle termékeket bocsát az áruk nem­zetközi és belföldi forgatagába? Sokan vannak ugyanis, akik nemcsak külföldön, hanem itthon szintén rácsodálkoznak a holmin fityegő cédulácskára, mondván, jé, ez nálunk készült? Közelítsünk témánkhoz a másik oldalról. A több gyár­egységre tagolódó textilipari cég szocialista brigádjai — ösz­tönös fölismeréseiket tudatosítva s érvényesítve — elhatároz­ták, hogyha másként nem megy, akkor szabadságuk terhére, de kölcsönösen fölkeresik egymás munkahelyét. A fonó gyár­egységek kis közösségei a rosttermelő telepeket, a fonókat a szövők s fordítva, a szövőket a kikészítők s így tovább. Természetes érdeklődésük szülte az ötletet, fölnevelni azon­ban már az érdekek nevelték; megtudni, hol hogyan dolgoz­nak, milyen gondjaik vannak, hogyan függ össze munkájuk, mi az, amiben segíthetnek egymásnak, ez fogalmazódott meg a szocialista brigádok kezdeményezésében. Ne tagadjuk, ne szépítsük: kivétel még az ilyen eset. Az általános, a jellemző az, hogy a szunyókáló kíváncsiság csu­pán ismeret-darabkákat szedeget fel, leginkább várható vagy megtörtént személyi változásokról, a nyereségrészesedés mér­tékéről, a másik gyáregységben végrehajtott órabér-emelés­ről. A nagy családként emlegetett vállalati közösség egészé­nek munkájáról, e munka megfogható tárgyi és pénzbeli ered­ményeiről viszont az ismeret-csomagok valahogy a földön maradnak, senki nem hajol le értük. Talán azért, mert maga a vállalati szervezet és légkör sem kedvez ennek, esetleg azért is, mert nem keltették fel az egyéni érdeklődést. Üzemszociológiai vizsgálatokból leszűrt fontos tapaszta­lat, hogy emberek — s azok kisebb közösségei, az ún. kiscso­portok — csak azzal tudnak azonosulni, azt tekintik saját ügyüknek, amit jól ismernek. Szintén szociológiai elemzések tárták fel azt a meghökkentő tényt, hogy — a vizsgált üze­mekben — a nagy tapasztalattá szakmunkásoknak is csupán 36 százaléka rendelkezett elfogadható ismeretekkel munkája és mások tevékenysége összefüggéseiről, a kezébe kerülő anyag, alkatrész, szerszám értékéről, a termelőberendezések vélt és tényleges korszerűségéről! Elgondolkoztató adat. Hiszen annyi minden történik a látóhatár tágítása, a világ megismerése érdekében, s ez na­gyon jó. Nem ezek rovására, hanem ezek, s a másfajta isme­retszerzési források, így az országjáró kirándulások, múzeum- és színházlátogatások mellett lehetne, kellene hathatós erő­feszítéseket tenni a — vállalat, s munkája fölfedeztetésére. Ünnepi alkalmak kedvelt szónoki fordulata, hogy a mi vállalatunk nagy családja együtt sír és együtt nevet. Nem a szavak elkoptatottságával van bajunk, hanem éppen való­diságukkal, tények igazolta fedezetükkel. Hiszen miként sír­nak vagy nevetnek ott együtt, ahol a túlnyomó többség azt sem tudja, a sírásnak vagy éppen a kacagásnak jött el az ideje? Az, hogy egy-egy vállalati közösség fölfogható nagy csa­ládként, megengedhető hasonlat. A hasonlat logikáját követ­ve: a családot éppen az érzelmi és értelmi összetartozás teszi egységgé, a kölcsönös tisztelet, a jogok és a kötelességek ösz- szefüggése, mindenkire kiterjedő hatása. Ha tehát a gyári, vállalati kollektíva nagy családként, értelmi és érzelmi mo­tívumoktól vezettetett közösségként akar élni, cselekedni, ak­kor első lépésként azzal kell e család minden tagjának tisz­tában lennie: kikből áll a szűkebb és tágabb rokonság, mit csinálnak ők, s mit várnak tőle. Azaz, elhagyva a hasonlatot, meg kell ismerni a vállala­tot, a működés hogyanjait s miértjeit ahhoz, hogy a csalá­domnak tarthassam a többieket, s a magamének azok dolgát. Az ilyesfajta kötelékek megfonása nehéz és lassú munka, tü­relem kell hozzá, de megéri, mert a fáradság kamatostól megtérül. MOZDONY FÜTTY Riportsorozatunk 7. része 3. oldal TUDOMÁNY-TECHNIKA Az állatvilág érdekességei . 4. oldal A KIRÁLYLÁNY ZSÁMOLYA Jegyzet az új magyar filmről BUDAPEST HULLÁMHOSSZÁN Az elmúlt hét műsoraiból 5. oldal flz állattenyésztés fejlesztéséért Jászdózsán a Tarnamenti Tsz tehenészeti telepén rövi­desen elkészül a másfél mil­lió forintos költséggel épülő szociális létesítmény. A Jász­sági Építőipari Szövetkezet kivitelezésében épülő létesít­mény hideg-meleg vizes für­dőből, mosdókból, öltözőkből áll. A telepen dolgozók szoci­ális ellátását javítja a szépen berendezett pihenő-étkező he­lyiség, a jól felszerelt klub­szoba is. Az épület á jövő hónap végén lesz kész. Átadás előtt áll — ugyan­csak a tehenészeti telepen — a több mint félmillió forin­tos költséggel épülő 100 fé­rőhelyes borjúnevelő. A kor­szerűen felszerelt önetetős, trágyakihúzós rendszerrel működő borjúnevelő építésé­vel a tsz tehénállományát a tervidőszak végére a jelenle­gi 250-ről '380-ra növelheti. ÉPÜL A HÚSFELDOLGOZÓ Még az idén átadják ren­deltetésének a nyolc jászsá­gi termelőszövetkezet. — az Egyesült Jászsági ÁFÉSZ és a Jászsági Állami Gazdaság 11 millió forintos, közös be­ruházással épülő szövetkezeti húsfeldolgozó üzemét. A jászberényi Kossuth Tsz épí­tőbrigádjának kivitelezésé­ben épüiő létesítmény éven­te 10 ezer sertés feldolgozá­sával segíti majd a Jászság­ban lakók ellátását. SZERKESZTŐK MEGBESZÉLÉSE A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának méltó megünnep­lésével összefüggő közös saj­tófeladatokat beszéltek meg a megyei lapok főszerkesztő­helyettesei hétfőn, Budapes­ten. A központi sajtószolgá­lat által rendezett tanácsko­záson részt vett Kőszegi Fri­gyes. az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa és N. N. Jugov, az APN buda­pesti irodájának helyettes vezetője. INTERKER BÖRZE Több mint 1 milliárd fo­rint értékű anyagot, gépet, műszert, alkatrészt, szerszá­mot, kötőelemet, festéket és vegyianyagot kínál megvé­telre 85 ipari nagyvállalat és szövetkezet az INTERKER hatodik börzéjén, amely hét­főn kezdődött az Építők Szak- szervezetének székházában. A május 6-ig tartó börzén minden eddiginél nagyobb a kínálat. Az elmúlt két év allatt megrendezett öt ha­sonló akcióban több mint fél milliárd forint értékű anya­got sikerült hasznosítani. A KISOSZ JUBILEUMI KÖZGYŰLÉSE A kiskereskedők országos szervezete hétfőn a Béke Szállóban tartotta 10. köz­gyűlését, — amelyen egyben megemlékeztek a KISOSZ megalakulásának 30. évfor­dulójáról. A jubileumi közgyűlésen dr. Gyürki Rudolf, a KISOSZ elnöke beszámolójában el­mondotta hogy jelenleg or­szágosan csaknem 11 ezer magánkereskedő tevékenyke­dik. közülük 3600-an Buda­pesten. Mellettük mintegy 5 ezer segítő családtag és több mint 1500 alkalmazott dolgo­zik. SZOLIDARITÁSI GYŰLÉS ESZTERGOMBAN Nagyszabású ünnepséget rendeztek tegnap az eszter­gomi fiatalok a nemzetközi ifjúsági szolidaritási nap al­kalmából . Tóth István, az esztergomi városi KISZ-bi- zottság titkára köszöntötte a résztvevőket. Ezután Harma­ti Sándor, a Magyar Szolida­ritási Bizottság elnöke mon­dott beszédet. A nagygyűlés után az esz­Kádár János és Losonczi Pál fogadta Horst Sindermannt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Horst Sindermannt, a Né­met Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a népi kamara elnökét. Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára tegnap, a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Horst Sindermannt, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­ját, az NDK népi kamarájának elnökét, a népi kamara hazánkban tartózkodó kül­döttségének vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón résztvett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az Elnöki Tanács elnö­ke ugyancsak tegnap a Parlament Mun­kácsy termében fogadta az NDK népi kamarája Horst Sindermann vezette kül­döttségét. A szívélyes baráti légkörű meg­beszélésen résztvett Inokai János, az or­szággyűlés alelnöke. A találkozón jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete. Az NDK népi kamarájának küldöttsége szombaton a Parlamentben találkozott az országgyűlés bizottságainak tisztségvise­lőivel. (MTI) A Szovjetunióból Magyarországra Épül a hétszázötven kilovoltos távvezeték Gigantikus, fantasztikus, egyedülálló - mondják róla, s noha a jelzők itt-ott nem helytállóak, akkor is elámul az ember, ha meglátja a 750 kilovoltos távvezeték egy-egy osz­lopát. Ritkaság az ilyen az egész földkerekségen. Magyar- országon is 400 kilovoltos vezeték volt eddig a legnagyobb. A Szovjetunióban már üzemel a 750-esből is egy szakasz, s találunk még ebből a „méretből” az amerikai földrészen is. Az „egyedülálló” szó. tehát nem fedi a valóságot, az vi­szont igaz, hogy hatalmas acélszerkezetű oszlopokra fel­függesztett vezetékeken ér­kezik az energia a Szovjet­unióból hazánkba. A dél­ukrajnai elektromos hálózat­hoz kapcsolódik ez a „létesít­mény”. Vinyicáról indul, s egy Zapad nevű állomáson keresztül érkezik az ország­határhoz, Barabás községnél lépi át, s irány Albertirsa, a fogadóállomás. Amíg addig elér, szántó­föld, erdő, út, vasút, folyó — s az építők tudják legjobban: bonyodalom — keresztezi út-- ját. Mielőtt erről szólnánk tergomi fiatalok és a körük­be látogatott hazánkban tá­ruló új-guineai és szudáni fiatalok adtak műsort. FILMDELEGÁCIÓ Hétfőn magyar filmművé­szeti delegáció utazott az NSZK-ba, oberhauseni nem­zetközi rövidfilmfesztiválra. A nemzetközi filmélet e rangos seregszemléjén hat magyar filmalkotás képvise­li a magyar színeket. A fesztiválon külön műsor­ban vetítik a moszkvai film- főiskolán végzett művészek diplomafilmjeiből összeállí­tott sorozatot, amelyben he­lyet kapott Mészáros Márta „Mindennapi történet" és Czigány Tamás „Mosolygó öregek’’ című filmje is. Az április 30-ig tartó fesztivál­program keretében külön retrospektív vetítést is tar­tanak a 25 éves Pannónia stúdió filmjeiből. Ezen ti­zenegy rendezőnk 14 alko­tását mutatják be a közön­ségnek. érdemes elmondani mit is tud, s mire jó ez a vezeték? Elöljáróban csak annyit, teljesítménye nagyobb, mint a százhalombattai erőműé. Az ország energiaszükségle­tének egynegyedét biztosítja majd. De nemcsak Magyaror­szág a vezetékeken érkező energia felhasználója. Albert- irsáról „utazik” az áram a dunántúli 400 kilovoltos há­lózaton keresztül Győrbe, onnan Bratislavába, vagy Gödre, azután Lévára. (A magyarországi és a csehszlo­vákiai területeken is ezek­ben a hónapokban építik az úgynevezett alvezetékeket.) Északi szomszédunktól „megy” tovább az energia Lengyelországba, s az NDK- ba, de a „vételezők” között lesz majd Bulgária is. A 750 kilovoltos távvezeték tehát egy hatalmas erőművet he­lyettesít. Költségeit — mint­egy 1,1 milliárd forintot — közösen viselik a felhaszná­lók. 42 méteres oszlopok A méreteiről: 687 oszlop tartja, illetve feszíti a veze­tékeket. Ezek a monstrumok előregyártott betontömbökön állnak, amelyek egy részét Szolnokon készítik, a BVM helyi gyárában. Összesen 15 ezer köbméter betont hasz­nálnak fel az -alapozáshoz, az oszlopok készítéséhez pedig 11 ezer tonna horganyzott acélt — a mostoha időjárási viszonyokat is kibírja rozs- dásodás nélkül. Egy tartó­oszlop átlagos magassága 42 méter, de néhol eléri az 50 métert is. A terepviszonyok­nak megfelelően távolságuk egymástól 500 métertől 5 ki­lométerig változik. Az acél- szerkezeteket a Dunai Vas­mű készíti el, a 31 milliméter átmérőjű vezetékeket — össz­súlyuk a 6600 tonnát is meg­haladja — pedig a December 4. Drótművek és a Magyar Kábelművek gyártja majd. A-z oszlopokat elemenként szállítják a helyszínre, ott összeszerelik, csörlőkkel fel­állítják. Ennek a módszerét Szolnok megyében kísérletez­ték ki, még tavaly. Kérdés, miért kell az áramot ilyen magas oszlopokon szállítani? S miért 750 kilovoltos feszült­séggel ? 0 Tiszát Nagykörűnél keresztezi Az utóbbira a válasz: ilyen energiát szállítani csak ek­kora feszültséggel gazdasá­gos. Viszont éppen ez a fe­szültség veszélyezteti a föl­dön járó embereket, ha a ve­zeték közel van a talajhoz. A szakértők alapos bizton­sági előírások kidolgozása után tervezték a magasságot. A legmelegebb időben is — amikor a vezetékek megnyúl­nak — távolságuk a földtől több mint 10 méter. Alattuk tehát bátran el lehet menni, ott-tartózkodni viszont hosz- szabb ideig nem tanácsos, mert a térben levő elektro­mos töltések az egészségre károsak. Jobbra, balra a „nyomvonaltól” lakóépületek se lehetnek — az építés során ezért több tanyát, üdülőhá­zat le kellett bontani. Ahol tudtak, kikerülték a lakó­településeket. A Hortobágy és a Berettyó- csatornán át lép Szolnok me­gyebe a vezeték. A Tiszát Nagykörű és Tiszabő között keresztezi, a 4-es műutat pe­dig Ceglédbercelnél, s így ér Albertirsára. A fogadóállo­más óriás transzformátorát a Ganz Villamossági Művek ké­szíti. Az alapokat az oszlo­pokhoz Szolnok megyében mindenütt elhelyezték már. s elkészültek rekordidő alatt az Országos Villamostávveze­ték Vállalat ceglédi irodái öl­tözői és fürdői. A munkáso­kat autóbuszokon szállítják az építkezésekhez, jelenleg Szabolcs-Szatmár megyében, ott állítják ugyanis mostaná­ban az acélszerkezeteket. Elő­reláthatólag májusban már a Szolnok megyeiek is gyönyör­ködhetnek az utak mentén, s a földeken kiemelkedő osz­lopok nem mindennapi lát­ványában. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents