Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

1977. április 23. SZOLNOK, MEGYEI NÉPLAP 5 mM néhány ezer tétellel több ? A számítógép a vállalat könyvelője Mit tehet egy vállalat, ha a létszámstop bezárja a kapukat az újabb adminisztratív dolgozók felvétele előtt és - mint a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál - csu­pán 15 százalék a szellemi dolgozók aránya? Az ügyviteli munka évről évre terebélyesedik, ugyanakkor egyre több friss, napi információra lenne szükség, s nincs aki elvégez­ze a munkát. Egyetlen megoldása marad: a gépesítés. Szolnok megyében eddig nem volt olyan vállalat, amely saját ügyviteli mun­kájának könnyítésére számí­tógépet vásárolt volna. Sokak szerint drága, mások a leg­fontosabb munkákat elvé­geztetik a SZÜV-vel. A Víz- és Csatornamű Vállalatnak azonban feladták a leckét: a hagyományos ügyviteli gé­pesítéssel csak máról holnap­ra dolgozhattak, a hivatásos számítástechnikai vállalat pedig nem szívesen fogadja a gyakori változtatásokat, mert; az gazdaságtalan. Sa­ját lábára kellett tehát áll­nia a Víz- és Csatornamű Vállalatnak és a holnap kö­vetelményeihez igazodva be­vezetni az elektronikus adat- feldolgozást. * * * A Központi Fizikai Kuta­tóintézet által gyártott „kis” számítógép, a TPA/I típus 8 millió forint s a „hozzáva­lók” is kitesznek egymilliót. A vállalat fejlesztési politi­kájának alapkérdése volt a gép, mélyére nyúltak hát a kasszának. (A főkönyvelő szerint mások előtt is nyitva áll az út: az állami támoga­tás révén igen kedvező hi­telfeltételekkel lehet vásárol­ni a „számítógépek piacán.”) A döntés tavalyelőtt szüle­tett meg, tavaly év végén megérkezett a gép. Január óta tart a próbaüzem, július­ban pedig már teljes értékű „dolgozó” lesz a TPA/I. Mit tud majd? Elvégzi az ügyviteli munkákat, műsza­ki számításokat; az irányí­tás- és a szervezés hatékony­ságát javítja. Nem az embe­reket pótolja, hanem munká­jukat végzi, gyorsabban, pon­tosabban, frissebben. Sok olyan tudnivalót ismer és raktároz el, amelyek az ed­digi hagyományos módszerek mellett elvesztek. A számla ellenőrzések hiányain, pon­tosságán is javít. Kevesebb a hibalehetőség is. Három év múlva már a teljes vállalati adatfeldolgozás a gép mun­kája lesz. * * * A felszabaduló munkaerő mindig gondot jelent, ha vál­lalaton belül, azonos munka­körben kell elhelyezni. A Víz- és Csatornaműnél ez azonban kellemes gond, mert az átcsoportosítás egyben továbbképzést is jelent: gép­kezelőnek, programozónak képezik ki az eddigi ügyviteli beosztottakat. A bérelt gép­hez már tavaly „delegáltak” számítógépes technikuso­kat és gépkezelőket, így ők már felkészülve dolgoznak a gépen. Programozó mérnö­kökre azonban még mindig szükség van. A felszabaduló munkaerő másik részét a belső vállalati ellenőrzésre használják fel. A számítógépet teljesen csak 1980-ban tudják kihasz­nálni, addig a Hajdú-Bihar megyei Víz- és Csatornamű Vállalat adatfeldolgozását is elvégzik. fekete A gép munkáját mindig emberek ellenőrzik. Fotó: T. K. L. Lovasverseny—kutya kiállítás Felelevenítik a puszta hagyományait Terv készült a Balaton dé­li partjának közelében elte­rülő Szántódpuszta idegen- forgalmi hasznosítására. A történelmi múltú puszta — amelyet 1055-ben I. Endre adományozott a tihanyi ben­céseknek — ma még hűen őrzi a 18. századi arculatát. A hasznosítási terv szerint 1985-ig fokozatosan alakítják át a puszta 33 objektumát. A terv szerint leghama­rabb az 1741-ben épült kas­télyt állítják helyre, amely az idegenforgalmi komple­xum központja, igazgatósági épülete, valamint kiállító helye lesz. A Kasznár házban — amelyet Pálóczi Horváth Ádám bérelt egykor — mú­zeumot rendeznek be. Kiállí­tási helyiségként használják majd az 1740-ben épült bo­ros pincét, s az 1717—1842 között csárdának használt Az érvényben lévő állam­közi egyezmény értelmében az idén is közösen végzik a haltelepítéseket a Fertő tón az osztrák és magyar halá­szati szervek. Az osztrák ha­lászok az angolna, a magya­rok pedig ponty és a süllő telepítését »vállalták. A tó magyar oldalán a győri Előre halászati terme­lőszövetkezet tagjai halász­nak. Az idei telepítést is ők kezdték meg. 67 mázsa, két nyaras — 15 dekás átlagsú­lyú — pontyot már kihelyeztek a tóba. A nyár elején 100 ezer előnevelt süllővel is gyara­épületet ismét a vendéglátás szolgálatába állítják. Felelevenítik a puszta lo­vas hagyományait is. Itt tar­tották az első olyan ménest, amelyről legkorábbi keltezé­sű dokumentum tanúskodik. I. Endre ugyanis ménest ado­mányozott az apátságnak. A hagyományodat tiszteletben tartva a mai igényeket szol­gáló lovasiskola létrehozását tervezik. Itt tartják meg az 1835-ig híres siófoki lovas- versenyeket, s itt folytatód­nak a már hagyományos sió­foki kutyakiállítások is. A Kápolnadomb mellett ké­sőbb megrendezik a hajdan híres szántódi búcsút, ame­lyet minden esztendőben Ja­kab napján tartottak. A terv megvalósításához már hozzákezdtek: az első épületek helyreállítását már megkezdték. pítják a tó halállományát, az ősszel pedig további 20 mázsa pontyot helyeznek ki. Az osztrák oldalon is né­hány nap múlva megkezdik az angolna telepítést. Az osztrák halászati szervek az idén 12 mázsa, összesen 4 millió angolnát helyeznek ki a Fertő tóba. A telepítés elle­nőrzésére meghívták a ma­gyar halászokat is, s egy há­romtagú halászbrigád uta­zik ebből a célból néhány napra Ausztriába. A magyar oldalon végzett haltelepíté­seket szintén ellenőrzik az osztrák halászati szervek képviselői. ' Testvérvárosok világnapja Hasznos kapcsolatok Húsz esztendővel ezelőtt, 1957. április 28-án a francia- országi Aixles-Bains-ban alakult meg a Testvérváro­sok Világszövetsége, amely a népek közötti megértés, a kü­lönböző társadalmi és gazda­sági rendszerű országok vá­rosai közötti baráti kapcso­latok ápolását tűzte célul ma­ga elé. A világszövetségnek ma már sok száz város a tag­ja. Április utolsó vasárnap­ja — ez évben április 24-e — a testvérvárosok világnapia. Ebből az alkalomból dr. Ács István, Debrecen megyei Vá­ros Tanácsának elnöke, a Testvérvárosok Világszövet­sége Végrehajtó Bizottságá­nak tagja nyilatkozott az MTI munkatársának. — A magyar városok a hatvanas évek elején csatla­koztak a világszövetséghez; először Dunaújváros, majd később Kecskemét, Győr, Pécs és Szeged csatlakozott a mozgalomhoz. A kölcsönö­sen gyümölcsöző kapcsola­toknak ma már sok-sok be­vált formája van. Ilyen pél­dául az urbanisztikai és kul­turális együttműködés, a ta­pasztalatok kölcsönös átadá­sa, fiatal szakemberek cseré­je és látogatások szervezése egymás városaiba. A város­közösségek együttműködését segíti a Szófiában létrehozott urbanisztikai központ is, amely a Városépítés és -ren­dezés tapasztalatainak cso­korba gyűjtésével és továbbí­tásával elsősorban a fejlődő országok urbanizálódását se­gíti. A különböző országok városai közti testvéri kapcso­latok sok előnnyel járnak, különösen a szinte minden országban azonos problémák megoldásában. Együtt az osztrákokkal Haltelepítés a Fertő tóba Tegnap Budapesten először vehettek át kormánykitüntetést a párt propa­gandistái. Megyénkből Berki István, a jászszentandrási általános iskola igazgatóhelyettese a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. A Köz­ponti Bizottság Lenin emlékplakettjét a mezőtúri Csípés Imre, a túrkevei Szabó István, a martfűi Szikszói Róbert, a kunszentmártoni Szabó András, a szolnoki Cseh Sándor és Sebők György vette át. Velük együtt a lenini évfordulón megyénkből összesen mintegy ötszázhatvanan részesültek ön­zetlen munkájukért valamilyen elismerésben. Közülük négyükkel beszél­gettem. Mi a közös jel­lemvonásuk? Az eszme, a párt, a nép odaadó szolgálata. Az, hogy szívvel-lélekkel PROPAGANDISTÁK .... ■ • ■... . .. • ’ ‘ i • Nem egyedül csináltam Amikor 1955- ben Berki István elvé­gezte a taní­tóképzőt, nem sok munka­hely között választhatott. Jászapátiban született, ott is lakott és mivel a szom­szédos Jászszentandráson volt üres pedagógusi állás, hát odakérte magát. 'Odake­rült és ott is maradt. — Én már jászszentand- rásinak vallom magam,' és nemcsak azért, mert itt ala­pítottam családot. Megsze­rettem az itteni embereket, a tantestületet, azokat a kö­zösségeket, amelyekben dol­gozom. — Milyen a szentandrási ember? — Érdeklődő, vendégsze­rető, utazni szerető a szé­pet, jót átvenni igyekvő. — Akkor ilyen közösség­ben könnyű pártpropagan­distának lenni. — Könnyű is, meg nehéz is. Könnyű, mert az embe­rek valóban nagyon érdek­lődők. Viszont annyival ne­hezebb is, mert ahhoz, hogy ezt az érdeklődést kielégít­sük, nagy gondot kell for­dítani a felkészülésre- So­kat számít, hogy én 20 éve látom el ezt a pártfelada­tot. Igen, mint fiatal pedagó­gus kezdte és mint párton- kívüli. önmagát is nevelte a párttagságra. Jelenleg igazgatóhelyettes és járási módszertani vezető propa­gandista. Kétszázegynéhány társának nyújt segítséget a feladat ellátásához. Nem kis munka ez. — Bizony jó néhány este rámegy a klasszikusok, a módszertani, a pedagógiai, a lélektani, a neveléslélekta­ni, a didaktikai forrásmun­kák tanulmányozásához azért, hogy a legjobb neve­lési módszereket tudjam propagandista társaimnak átadni. És este jut idő arra is, hogy beszélgessünk, vi­tatkozzunk, közösen készül­jünk az újabb feladatokra. — Mit szól a család, ezek­hez az esti elfoglaltságok­hoz? — Hát ez nehéz dolog. A feleségem most végezte a Tanácsakadémiát, a lányom most érettségizik, neki is se­gíteni kellene. A kicsi óvo­dás, neki még 'többet, mert ő a legérdeklődőbb- És az embernek meg kell találni azt az összhangot, ami a családi életet is kellemessé teszi. — Tehát a kitüntetése a családnak is szól? — Mindenképpen. És hadd tegyem hozzá elsősorban a társaimnak, hisz nem egye­dül csináltam, együtt végez­zük ezt a pártmunkát és az eredmények is közösek. Hogy megszeressék a fiatalok a szövetkezetét Nem sok ter­melőszövetke­zeti párttit­kár mond­hatja magáé­nak a Szo­cialista Kul­túráért ki­tüntető jel­vényt, ame­lyet Vadászi Jánosné, a ti- szaburai Lenin Tsz alap­szervezeti titkára a Szolno­kon rendezett propagandis­ták tanácskozáson átvehe­tett. — Mi a termelőszövetke­zetben nagyon sokat törő­dünk a tsz-tagok politikai, szakmai, általános művelt­ségének növelésével. Most is két politikai tanfolyamunk van, tavaly megszerveztük a marxista középiskolát. Az idén ismét szeretnénk egy osztályt indítani. Rendsze­resek a szakmai tanfolya­mok, továbbképzések Van­nak ösztöndíjasaink, hisz a kertészetben mind több szakmunkásra van szüksé­günk. Harmincketten a mi szavunkra végezték el az általános iskolát. — Köztudott Tiszaburán, hogy a tsz több pénzt ad a községi művelődési ház fenntartásához, mint a ta­nács és, hogy anyagilag is támogatja az általános isko­lát. Miért tartják ezt fontos­nak? — Szeretnénk ha a fiata­lok megszeretnék a termelő­szövetkezetet, ha többen választanák munkahelyül. — Mindebben milyen sze­repe van a párttitkárnak? — Talán annyi, hogy a pártszervezeten belül több­ször kezdeményezek külön­böző intézkedéseket. Pél­dául, hogy több szakmun­kástanulót szerződtessünk. Taggyűlésen sokszor kerül­nek napirendre a párt köz- művelődési határozatainak helyi végrehajtására vonat­kozó feladatok. Az a jó, hogy a szövetkezet vezetői ugyanúgy gondolkodnak, mint én. Óriási pártmunkási, párt­propagandista gyakorlat áll mögötte. Az sem mellékes; Tiszaburán született, ismer mindenkit a faluban csalá­dostól, rokonostól és ismerik őt is. Kérdem, miben látja munkájának hasznát? — Például gazdasági ered­ményeinkben is. Szövetkeze­tünk gyenge termőhelyi adottságú, mégis eredmé­nyeink évről évre jobbak. Az sem mellékes, hogy dol­gozó tagjainknak több mint fele szocialista munkaver­senyben dolgozik. Hogy ér­telmesebben, szebben él ma a burai ember. Kell ennél több? Egv kicsit mi is pedagógusok vagyunk Cseh Sándor alvázlakatos legényként került a szol­noki Jármű­javítóba. Több mint húsz esz­tendeje a megmunkáló osztály veze­tője- Nehéz munkával kere­si ott a kenyeret száznegy­ven ember. — Munka van bőven, sok­szor a 24 óra is rövid lenne, így szoktuk mondani. Az­tán ehhez még hozzájön a sokféle társadalmi megbíza­tás. Én mint osztályvezető propagandista vagyok, az MSZBT tagcsoportunk ügy­vezető elnöke, pártbizottsági, szakszervezeti tanácsi tag. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó propagandista le­gyen? — Tudjon jó kapcsolatot kialakítani a hallgatókkal, legyen nyílt, őszinte, ne hagyjon nyitott kérdéseket. Legyen felkészült, egysze­rűen, érthetően beszéljen és át tudja adni ne csak a ta­nult anyagot, de a kommu­nista hitét is a többieknek. Mi egy kicsit pedagógusok is vagyunk, pedig nincs „katedránk”. — Mi szép ebben a fel­adatban? — Amikor az ember látja, hogy egy-egy foglalkozás után másképpen beszélnek dolgokról az emberek. Ami­kor észreveszi, hogy marx- izmus-leninizmus gyakor­lattá kezd válni az életük­ben. Mert a propagandista munkája bőven megtérül. Látja a mi rugókovács mű­helyünkből került ki az ál­lami díjas, a két MÁV ki­váló brigád. Mozgató ereje a mi kollektívánk a szocia­lista brigádmozgalomnak. — Hogyan kezdődött pro­pagandista élete? — Még ’51-ben- Balogh Karcsi bácsi — meós volt a VI. osztályon — helyet­tese voltam. Sose felejtem el milyen apai szerettei fog­lalkozott velem, milyen módszeresen készített fel er­re a feladatra. És mert nem felejtem, én is igyekszem hasonlóképpen csinálni. — Még nyolc évem van a nyugdíjig. Szeretnék addig még megfelelni a rámbízott feladatoknak. Vannak felejthetetlen percek Húszéves pro­paganda mun­kájáért ka­pott emlék­lapot Zagyi János, a kar­cagi városi pártbizottság első titkára, holott ha jól számolom már lassan 30 esztendeje önzetlen katoná­ja a propagandisták „hadse­regének”. — Kőműves az eredeti szakmám. A jelenlegi párt­központ épületének építésén dolgoztam 1949-ben, ott vol­tam alapszervezeti titkár és ott lettem propagandista- 1950. augusztus 1-től pedig függetlenített pártmunkás. — Mit jelent ennyi időt különböző vezetői beosztá­sok mellett propagandista­ként eltölteni? — Látszólag úgy tűnhet, hogy vezető pártmunkásnak állandó, folyamatos propa­gandamunkát végezni vala­mi külön feladatot jelent. Nem így van. Az ember es­te, amikor fáradtan haza­megy, elő kell venni a könyveket és készülni a másnapi előadásra, foglal­kozásokra. Azonban ez se­gítség a vezetői munkához. Mert ha valakinek, hát egy politikai vezetőnek mindig tanulni kell, mindig frissí­teni, újítani az ismereteit. Ezenkívül a propagandistá­nak állandó személyes kap­csolatot kell tartania hall­gatóival. Meggyőződésem, hogy így sok olyan ismeret­hez jut, amiről egyébként nem szerezne tudomást. — Ennyi év alatt az em­bernek sok buktatón kell átjutnia és sok örömben is része van. ön mire emlék­szik vissza leginkább ebből a három évtizedből? — Egy meghatározott nap­ra. 1956. november 4-e reg­gelére. Nehéz helyzet volt akkor Magyarországon. Ar­ra, amikor bekapcsoltam a rádiót és meghallottam a hírt, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, hogy ezzel szer­vezetszerűen, központi irá­nyítással, a testvéri orszá­gok, mindenekelőtt a Szov­jetunió segítségével megkez­dődött az ellenforradalmi erők leverése, hogy folytat­juk jobb politikával a szo­cialista építőmunkát, amire én 17 éves koromban az éle­temet tettem fel. Az ember életében csodálatos dolgok vannak, amelyek a családi élethez kötődnek. Három szép gyermekem van, fel-' nőttek már. Van két uno­kám, aranyos kislányok. Az is csodálatos érzés volt. ami­kor tavaly jött a telefon ér­tesítés, hogy megszületett a kis Barbara, az első uno­kám. Erről az emberi érzés­ről nehéz beszélni. De mint politikus, mint pártmunkás számára az a novemberi reggel adta a legmaradan­dóbb emléket. Varga Viktória Fotó: Martin Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents