Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-19 / 90. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. április 19. Erőmű a „világ tetején” Egyre nagyobb hírre tesz szert a Tadzsik SZSZK-ban a Pamír-hegység egyik völgye. Az észak-déli irányban húzódp, magas hegyekkel körülzárt, kedvező éghajlatú Vahs- völgyben mái ősidők óta öntözéses mező- gazdálkodást folytatnak. Az 1933-ban meg- 'épült Nagy Vahs-csatorna tette azonban igazán virágzóvá, szovhozok, kolhozok létesültek az egyre nagyobb öntözhető területeken. Közben megkezdődött a Vahs-fo- lyón egy lépcsőzetes vízierőmű-rendszer építése. Az erőművek lehetővé teszik a még intenzívebb. öntözést, az egyenletes vízutánpótlást, ezenkívül a szeszélyes folyót befogták az energiatermelésbe is. A tervek szerint 10 lépcsős erőműrendszert építenek itt. A legalsó már régebben elkészült, a legfelső, a nureki most fejeződik be. A vízi erőmű építését rendkívül nehéz természeti körülmények nehezítették. Nureket, amely hegyekkel körülzárt katlanban helyezkedik el, csak országúton lehet megközelíteni, vasútvonal nem vezet oda. A Vahs itt egészen szűk hegyi folyó, amely 300 m magas meredek falú hegygerincek között zuhog. Az itt épült gát a világ legmagasabban épült gátja. Elreteszeli a folyó útját, és ily módon egy 98 km2 területű, 280 m mély mesterséges víztároló jött létre. A lezúduló víz hajtja a turbinákat. Az erőműrendszer — teljes kiépítése után — évente 10,5 milliárd kilowattóra áramot ad majd a szovjet népgazdaságnak. A Nureki Erőmű elkészültével Tádzsikisztánban az egy főre jutó villamosenergia termelésben megelőzik az Egyesült Államokat. Az elektromos áram a környék további iparosításához ad lehetőséget. Képünkön az erőműrendszer egyik lépcsőjének 200 m magas völgyzáró gátja. Tengeri „termoszpalaek” A földgáz felhasználása világszerte egyre jobban terjed. Indoka, hogy a földgáz nem szennyezi a levegőt, nem kormoz, nem mérgező. A legtöbb ország azonban nemcsak importból, fedezheti szükségleteit. Ha nincs lehetőség a csőtávvezetékes szállításra, cseppfolyósított állapotban, hajók segítségével juttatják el a felhasználás helyére. Egy-egy speciális tankhajó általában 70—80 ezer köbméter cseppfolyósított földgázt szállíthat, s minthogy a gáz eredeti térfogatának hatszázhuszonötöd részére sajtolható össze cseppfolyósítással, a 70—80 ezer köbméter folyadék 43— 50 millió köbméter gázzá alakítható vissza. A hajók gömb alakú tartályaiba mínusz 163 C-fok hőmérsékletű cseppfolyósított metángázt töltenek. A tartályfalnak olyan szilárdnak kell lennie, hogy a töltés művelete közben ne keletkezhessenek rajta repedést okozó hirtelen összehúzódások. Ezért kettős fallal épülnek a tartályok 0,5 milliméter vastag invarlemezből (a jelenleg ismert fémötvözetek közül a 36 százalék nikkeltartalmú invarötvözet hőtágulási együtthatója a legmegfelelőbb). A biztonság növelésére a tartály és a hajótest között különleges műanyag szigetelés van, s maga a hajótest is kettős falú. Mindezzel azt is elérik, hogy még több ezer kilométeres úton is csak 0>3—0,4 százaléknyi párolog el a cseppfolyósított földgázból. Ez persze nem kis mennyiség, de nem vész kába, mivel a hajó kazánjainak fűtésére használják fel. A transzkontinentális gázszállító hajók sorában rekordernek számít majd az az Algéria részére készülő 130 ezer köbméter gáz szállítására alkalmas óriás, amely rövidesen elhagyja a blokkot, hogy megkezdje „szolgálatát” a tengereken. Kijevben, az Ukrán Tudományos Akadémia magfizikai kutatóintézetében kísérleteket végeznek Európa legnagyobb részecskegyorsító berendezésével, amelyet tavaly adtak át rendeltetésének. A világsajtót annak idején bejárták a lenyűgöző méretű ciklotron képei, különösen a 800 tonna súlyú óriás elektromágnesé. Azt is megírták akkoriban, hogy a berendezéssel a különféle részecskéket, a protonokat, deuteronokat, az alfarészecskéket, a nehéz ionokat olyan hatalmas energiaszintre gyorsíthatják, amilyet az eddig működő ciklotronokkal még soha nem értek el. Napjainkban már tervszerű, rendszeres kutatómunkát végeznek a gyorsítóval, a mellékelt kép sem a „népszerű” óriásmágnest mutatja, hanem a ciklotronnak egy jóval szerényebb, ám fontosságában elsőrendűnek számító részét, az iontovábbító vezetékrendszert. Sok fiatal kutató hozzáférhet á ciklotronhoz, s kísérleteik eredményeire igényt tart a szilárdtestfizika, a biológia, az orvostudomány és több más tudományterület. A nagy energiájú részecskék mesterséges előállításának gondolata már a húszas években felmerült. A megvalósítás többszörös előnnyel kecsegtetett. Lehetőség látszott elsősorban arra, hogy az alfa-részecskék mellett protonokat, deuteronokat is felhasználhassanak más atommagok bombázására. Ezen túlmenően csábító volt a gondolat, hogy mesterséges úton több nagyságrenddel nagyobb intenzitású részecskenyalábot állíthassanak elő, mint ami a természetben rendelkezésre áll. Az erre szolgáló készüléket részecskegyorsítónak, ciklotronnak nevezték el. Az első gyorsítóberendezést az „atommag atyjának”, Rutherfordnak intézetében, a Cavendish-labo- ratóriumban helyezte üzembe Cockroft és Walton 1932-ben. Kezdetben a részecskék energiája nem érte el a radioaktív alfa-sugarak energiáját, napjainkra azonban a gyorsítóberendezések a magkutatás legalapvetőbb eszközeivé váltak. Az intézet munkatársai fizikai és matematikai számításokat végeznek a részecskegyorsítóval folyó kísérletek alapján Az iontovábbitó vezeték- rendszer ellenőrzése Az újzélanái Whirakea település már messziről szembetűnik: magasan az erdő és a dombok fölött gomolyog a fehér gőz. Borús időben végighömpölyög a völgyeken, az autópályán, s megnehezíti a forgalmat. A levegőben a kénhidrogén erős szaga érződik. Itt van annak a vulkanikus övezetnek a központja, amely 50 kilométer széles sávként húzódik keresztül csaknem az egész Északi-szigeten. Itt találjuk az ország egyetlen geotermikus villamos erőmüvét, amely egyike a világ néhány ilyen erőműveinek. a Hőerőművek 1913-ban Olaszországban épült fel az első geotermikus villamos erőmű. A második a whirakéai, amelyet 1958- ban helyeztek üzembe. Azóta több , ilyen típusú villamos erőmű épült a világon: Japánban, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában. A Szovjetunióban Kamcsatkán, a Koseljovszkij vulkán lábánál működik a pauzsetszki geotermikus erőmű. Abban a körzetben tervbe vették egy másik erőmű felépítését is. A whirakéai geotermikus komplexum kapacitása 150 ezer kilowatt. Ez az erőmű állítja elő az Űj-Zélandon termelt villamos energia hét százalékát. A geotermikus erőmű által termelt áram sokkal olcsóbb, mint az, amelyet a szén és a pakura tüzelésű hőerőművek állítanak elő. A whirakéai kiállítási pavilonban látható egy érdekes makett: 50 vasúti tehervagonból álló miniatűr szerelvény mutatja be, menynyi szenet takarít meg az erőmű működésének minden öt órája alatt. Ennék ellenére a whirakéai komplexum által termelt áramnak minden kilowattórája drágább, mint a bármely vízierőmű által termelt villamos energia előállításának költsége. — A mi komplexumunk — mondja Erik Allen igazgatóhelyettes — két fő blokkból áll. Az első: maga az erőmű, amelyben 13 generátor működik. Ezeket gőzturbinák működtetik. Az épület üvegből és acélból készült könnyű építmény, amely masszív betonalapzaton nyugszik. Az erőmű fokozott vulkanikus tevékenység övezetében fekszik. S közvetlen közelében van annak a helynek, ahol a gőz a felszínre tör. ami tovább nehezíti az ipari építkezést. A gőz hűtéséhez szükséges nagy teljesítményű gőzlecsapó berendezések miatt az erőművet a folyóvölgyben kellett felépíteni, két kilométernyire a második blokktól, ahol a gőz kitermelése folyik. A völgyben száz kutat fúrtunk. Egy-egy kút mélysége több mint 600 méter, vagyis leér egészen a forró vulkanikus kőzetekig. Ezek a kőzetek melegítik fel a vizet, amely magas nyomás alatt tör a felszínre. A gőzt ezek- után el kell választani a víztől, amelyet eddig nagy mennyiségben és haszontalanul visszaöntöttünk a folyóba. Ma már megtaláltuk egy részének felhasználási módját. Mint ahogy kiderült, a föld alatti vízkészletek távolról sem kimeríthetetle- nek: az utóbbi időben évente átlagosan 5—7 százalékkal csökken a kutak termelékenysége. A tudósok elhatározták, hogy elősegítik a víz körforgását. Kiválasztottak egy alkalmas kutat, és a felhasználatlan víz egy részét kísérletképpen visszaszivattyúzzák a föld alá, a forró vulkanikus kőzetekhez. Az újzélandiaknak a geotermikus energetikában elért eredményeire felfigyeltek külföldön. Whirakeába más államokból érkeznek szakemberek tapasztalatcserére, a helybeli energetikusokat pedig < tanácsadókként hívják meg az épülő geotermikus vilíamos erőművekhez. Erik Allen meggyőződése: — Számos ország tudósainak együttműködése az ember szolgálatába állíthatja a föld méhének készleteit. A mai világban, ennek minden feltétele megvan. APN—KS Újra Az ipar „kenyere” az energia, szokták mondani, de az is közismert, hogy a világ energiaéhséggel küzd. Ä fejlődő technika napról napira növeli a főleg elektromos áramban megtestesülő energia utáni' igényt. Sokan felteszik a kérdést, hogy ha már ma is gondot okoz az energiaszükséglet kielégítése, mi lesz vajon száz év múlva, amikor a számítások szerint a világon a mai energiamennyiségnek a harminc- szorosára lesz szükség. Megindult a kutatás a nap, a szél, a víz, a föld belső hője, az ár-apály energiájának a gazdaságos felhasználására. Egy ideig úgy tűnt, hogy a kőolaj- és a földgáz kiszorítja a szenet, az 1973-as olajválság óta azonban kiderült: még sokáig szükség lesz rá. A hasadó anyagokból felszabaduló atomenergia ma még csak a világ energiatermeléséből 3 százalékkal részesedik. Az a kettősség jellemző az egész világra, hogy egyrészt egymásután építik a modern atomerőműveket, másrészt egyre több széntüzelésű hőerőművet kapcsolnak az energiaellátásba. Ezekben hőenergia formájában, égetéssel szabadítják fel a tüzelőanyag kémiai energiáját. A keletkezett égéstermékek — füstgázok — hőenergiává, majd ezt elektromos energiává, vagy pedig a füstgázok hőenergiájával gőzt állítanak elő, amelyet gőzturbina hajtásával használnak fel generátorok működtetésére. A Szovjetunióban, a Kazah SZSZK-ban most fejeződött be a nyolcadik energiatermelő egység átadásával egy hatalmas hőerőmű építése. Az ekibasztuzi külszíni fej- tésű szénmező olcsó fűtőanyagát felhasználó erőmű évente 2,4 millió kilowattóra elektromos energiát ad a szovjet népgazdaságnak. (KS) A hőerőmű irányító központja
