Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
1977. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kilián György emlékezete Hetven évvel ezelőtt, 1907. március 12- én született Kilián György, a magyar munkásosztály kiemelkedő harcosa, a bátor hazafi, aki 36 éves korában a magyar nép szabadságáért vívott harcban vesztette életét. A kispesti famunkás elsőszülött fiának, az egykori lakatosinasnak pályafutása fájdalmasan rövid, ugyanakkor megpróbáltatásokban és eseményekben bővelkedő. Már gyerekfejjel átéli a megalázottság és a nélkülözés keservét. Húsz évesen — szakmunkás létére — segédmunkás az Egyesült Izzóban. Tagja a Vasas Szakszervezetnek és ifjúsági csoportjának. Először az Izzóban találkozik a kommunistákkal, a párttal. Néhány társával titokban megszervezi és megjelenteti a Vörös Tungsramot, amelyben harcos cikkekben leplezi le a tőkések profitnövelő és a munkások életszínvonalát leszorító manővereit. Tevékenységére felfigyel a párt. Előbb a Természetbarátok Turista Egyesülete V—VI. kerületi csoportja kommunista frakciójának vezetője, nem sokkal később pedig a KIMSZ Északi Területi bizottságának titkára. 1930. és 1931. ősze között eltűnik Budapestről. Ismerősei úgy tudják, hogy Svájcban dolgozik. Kilián azonban Moszkvában tanul. Hazatérése után a KIMSZ másodtitkára és ő szerkeszti a KIMSZ-lapját, az „Ifjú Proletár”-!. 1932-ben letartóztatják és 1935. februárjában szabadul. Júniusban, amikor fontos pártmegbízatást teljesítve hazajön Párizsból újra letartóztatják, és ítélet nélkül három évet tölt börtönben. 1939. nyarán illegálisan elhagyja hazáját és a Szov-" jetunióba emigrál. A moszkvai óragyárban kap munkát, közben megnősül, feleségül vesz egy német kommunista lányt, Maria Reischmannt. Amikor a nácik rátámadnak a Szovjetunióra, Kilián jelentkezik a Vörös Hadseregbe. Harcol a Donnál, Kurszknál, propagandista a foglyok között, s hangszórón agitál a frontvonalon. Hajtja a vágy, hogy magyar földön harcolhassan a fasiszták ellen. A párt vezetősége végüj enged a kérésének, és magyarországi illegális munkára küldik. Amikor Magyarországon is érlelődni kezdtek a feltételek a fegyveres ellenállásra, a lengyel partizánmozgalom kapja feladatul, hogy átvevőhelyet létesítsen ejtőernyővel ledobott,' a fegyveres ellenállás szervezésével megbízott kommunisták számára. Egy ilyen átvevőhely működött Minszk-Mazowjeczki környékén. 1943. június 25- én éjjel Kilián az előre meghatározott körzetben földet ér. Társát Turjanicza Annát azonban távolabb sodorja a szél. A hős lány a Gestapo fogságába esik és zárkájában öngyilkos lesz. Kiliánt a partizánok Aniclina faluban helyezik el. Véletlen, hogy éppen ezekben a napokban rendez a Gestapo nagy razziát Varsóban. Egy elfogott személy a kínzások alatt megtörik, és elmondja, hogy Varsóban várnak egy magyar kommunistát, aki Aniclina faluban rejtőzik. Amikor Kiliánt Varsóba indítják, a németek rájuk törnek, s Kilián György tűzharcban elesik. György a munkából állandó önképzéssel hivatásos forradalmárrá, pártmunkássá lett kommunista vezető típusa. A fiatal Kiliánt Komjáth Aladár tanítja meg a magyar irodalom szeretetére. Nagy hatással vannak fejlődésére Sallai Imre, Fürst Sándor, Karikás Frigyes és Tamás Aladár. Az egyszerű lakatosinasból nagy műveltségű munkás lesz, méltó vezetője és tanítója osztályának. S ami ezzel szorosan összefügg, nagyszerű hazafi, aki nemzete, hazája szabadságáért száll harcba, hogy mielőbb felragyogjon Magyarország fölött a szabadság csillaga. „Születésének 70. évfordulóján a magyar nép. a magyar kommunisták meghajtják előtte az emlékezés zászlaját. (B. B.) Kilián „Pontos” tervek Lapozom Tiszafüred Nagyközség Tanácsának 1977. évi közművelődési tervét. A dokumentumot, amely irányt szab a település közművelődési intézményeinek és az üzemek, szervezetek kulturális tevékenységének. Lapozom, s lap lap után elámulok, milyen nagyszerű elképzelések vannak erre az esztendőre. íme, mutatóba a terv néhány passzusa: „Az üzemi szövetkezeti kultúrmunka anyagi és tárgyi feltételeinek további javítása.” „A közművelődési intézmények, a technikai szakkörök, csoportok költségvetését jól tervezzék meg, működésüket biztosítsák.” Vagy: a művelődési központ szervező és tervező munkája során kellő figyelmet fordítson a következő feladatokra: „gazdag nyári és téli gyermekprogram; klubtalálkozó szervezése: képzések, továbbképzések megtartása; a heti munka és menetrend elkészítése és beküldése: a hagyományos jelentésadási, műsorfüzet, programfüzet szerkesztési határidők tartása.” Aztán hasonló magvas dolgok pontokba szedve, nevelési területenként: politikai, világnézeti és erkölcsi nevelés — 11 pont, általános műveltség növelése — 5 pont, szakmai műveltség növelése — 6 pont, művészeti ízlés fejlesztése — 21 pont. Határidőt és felelőst mindegyik pont után találni. Miután végiglapozom a ’77-es tervet, olyan melengető bizsergés támadt szívem táján, hogy megkerestem az 1976-ost is és nekifeküdtem az olvasásnak. Mondhatom nem csalódtam: csaknem betűre ugyanazt tartalmazza mind a két terv — természetesen a határidők dátumai egy esztendőt eltérnek. Teljesen azért nem egyformák mégsem: az 1977-es bővült — szűkült imittamott, no nem jelentősen. Nevelési területenként egykét pont eltérés van. A tervek alkotói, úgy látszik, önálló, hosszú távra érvényes koncepcióval rendelkeznek. Bizony, hiszen a két terv között született egy egész országra érvényes közművelődési törvény, ám a tiszafüredi tervezők nem hagyták befolyásoltatni magukat általa. Sz. J. Tanulnak — gyakorolnak Gimnazisták a művelődési központban Két évvel ezelőtt megyénk három gimnáziumában - Törökszentmiklóson, Tiszaföldváron és Újszászon - megszervezték a népművelési szervezési ismeretek fakultatív oktatását. A cél: olyan szakemberek képzése, akik speciális ügyintézői, technikai, propaganda- és programszervezői feladatok ellátására alkalmasak művelődési otthonokban, üzemekben, vállalatoknál. A törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban tizenegy diák kezdte tanulni fakultatív tantárgyként a népművelési szervezési ismereteket. Az első kétéves tanfolyam lassan a végéhez közeledik. A tanulók az érettségin záróvizsgát tehetnek népművelési ismereteikből, s sikeres szereplés esetén alapfokú szakmai végzettséget igazoló bizonyítványt kapnak. A tizenegy gimnazista közül kilencen jelentkeztek záróvizsgára, de meglepő módon senki sem szándékozik — legalábbis egyesre — a főiskolák népművelő szakán továbbtanulni. — Véleményem szerint bármilyen pályát választ valaki, szüksége van népművelési ismeretekre. Egy mérnöknek, orvosnak be kell kapcsolódnia a munkahelye, városa, községe kulturális életébe. Éh katonatisztnek készülök — mondja Várszegi Tibor — s azt hiszem, hogy majd a laktanyában is kamatoztatni tudom az itt tanultakat. Fehér Ilona könyvtár—magyar szakra jelentkezett a szombathelyi főiskolára: — Általános iskolás korom óta könyvtáros akarok lenni, így jól jött nekem ez a tanfolyam. «Hisz majd mint könyvtárosinak, mint tanárnak együtt kell dolgoznom a népművelőkkel. — Mit tanultak a két év alatt? — Heti hat órában elmélettel foglalkoztunk, megismerkedtünk a klubvezetés, a szervezés módszereivel, a művelődés-technikával, a közművelődés intézményrendszerével. Hallgattunk előadásokat korunk művészetéről, tudományáról. Az elméletet heti háromórás gyakorlat egészítette ki művelődési házakban, klubokban. Az igazi gyakorlat azonban csak ezután következik. Újlakán Rozáliának nem is sokára. mivel a záróvizsga után munkába áll. A kérdésre, hogy „miért nem tanul tovább, magyarázatként jegygyűrűs kezére mutat. — Hol dolgozik majd? — Egy vállalatnál szeretnék elhelyezkedni itthon Törökszentmiklóson, mivel a vőlegényem is itt dolgozik. — Milyen elképzelései vannak a munkájáról? — Első lépésként meg kell ismernem a vállalatnál dolgozók igényeit. Ennek megfelelően fogom összeállítani a programot, kiállításokat, színházlátogatásokat, író-olvasó találkozókat szervezek majd, a fiatalokkal pedig létrehozunk egy ifjúsági klubot. A népművelési szervezési ismereteket Nyáry Lászlótól, a művelődési központ igazgatójától sajátították el a diákok. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött az új képzési formáról? — Mindenképpen jó kezdeményezés volt. Ha csak azt említem, hogy hány helységben szakképzetlen népművelők vezetik a művelődési intézményt — máris a tanfolyom mellett szólok. A diákjaink között biztosan lesznek olyanok is, akik sohasem fognak művelődési házban dolgozni. Mégis megérte, hogy felvették fakultatív tárgyként a népművelést, meggyőződésem, hogy másként látják a munkánkat, törekvéseinket. — S mi a véleménye Lukács Ferencnek, a gimnázium igazgatójának? —' A fakultatív rendszerű oktatásé a jövő. Az új tanterv még nagyobb lehetőséget nyújt majd ehhez, a tanulóinkat még jobban felkészítjük a továbbtanuláshoz, s aki inkább dolgozni akar, nem szakképzetlenül álí munkába. Ha a tanfolyamnak csupán ennyi haszna volt — már akkor is megérte. T. G. JUBILEUMI TÁRLATUNK Ebben az évben ünnepli a szolnoki művésztelep hetvenötödik születésnapját. Ebből az alkalomból egyegy jellemző művük „kiállításával” bemutatjuk a Néplap hasábjain azokat a művészeket, akik több-kevesebb ideig a telepen dolgoztak. Művésztelepi tárlatunk célja, hogy olvasóink'képet kapjanak a Szolnokhoz kötődő képzőművészeti tevékenység történetéről a telep megalakulása előtti időszaktól kezdve a művésztelepen immár hetvenöt éve folyó szervezett alkotómunka jelenéig. AUGUST VON PETTENKOFEN: ÁLLÓ FÉRFIALAK Az osztrák katonatiszt festőművész a múlt század közepén fedezte fel Szolnok környékének gazdag festöiségét. Az életkép-, és a természetelvű festés lehetőségei miatt bécsi művészbarátaival együtt három évtizeden át rendszeresen kereste fel témáért ezt a vidéket. Ennek a tájnak a hatása alatt érik Pettenkofen a plein air világhírű mesterévé. Ez a rajz képviseli a Damjanich Múzeum gyűjteményében művészetét, érzékelteti az osztrák festőművész kitűnő megfigyelőképességét, könnyed rajzi és ecsetkezelési technikáját. STERIO KÁROLY: HALASZOK Magyar művéizetünk történetének egyik korák kevéssé ismert festőművésze. Az 1850.es években festett több ízben a Jászság és a Kunság területén, megfordult Szolnokon is. Nem sok képe maradt meg, közöttük a legmegkapóbbak rajzos, elbeszélő jellegű alföldi zsánerképei. Képünk mutatja Sterio stílusának jellemző jegyeit. SOKSZEMKÖZT A Budapesti mesékről A szolnoki Tallinn filmszínházban tartották az író-rendező Szabó István jelenlétében a Budapesti mesék című film bemutató előtti vetítését, vitáját, amelyen a Moziüzemi Vállalat által szervezett filmesztétikai tanfolyam hallgatói vettek részt. Nem akarunk a filmet értékelő szakkritikának elébe vágni, de a Szabó Istvánnal folytatott beszélgetés hangulatának érzékeltetéséhez mégis le kell írnunk néhány, elsősorban a film hatását érintő megállapítást. Amikor a vászon kivilágosodik, a nézőtér nem mozdul. Döbbenetes hatású film: ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk?! Áldozatkészek és hálátlanok, együtt gondolkodók és ravasz pecsenyesütögetők, nyílt szívűek és alamusziak, bátrak és gyávák, —■ sorolhatnánk. A film vitája a nézőpontok különbözőségéből indul. Szabó István megkérdőjelezi a vita alapállását: — Tulajdonképpen nem szeretem a film előtti beajánlásokat és a film utáni vitákat, mert azok könnyen rossz irányba manipulálhatják a nézőt. A „csodák” bent történnek a nézőtéren, ha történnek, a sötétben, az alatt a másfél óra alatt, amíg a film pereg. — Egy-egy nagyhatású filmalkotás „vitája” — belső, az emberben élő vitára gondolok — még évek múltán is él az emberben, buzdít, tanít, int... szóval a következtetések nagyon fontosak. Ügy hiszem, a Budapesti mesék is azok közé^ a filmek közé tartozik, amely „bennünk marad”. — Minden rendező azt szeretné, hogy a filmjeit a legszélesebb nézőközönség lássa. Aki mást állít, nem mond igazat. Persze ez csak vágy és törekvés, de nagyon remélem, hogy minél többen meggyőződhetnek arról, hogy a történet szereplői szeretetre méltó emberek. — Filmjeinek egyik sajátossága, a humánus megértés, a megbocsájtás. — Nem szedetem elítélni az embereket. Azokat a ponto-. kát keresem, ahol meg lehet érteni a másik embert. Együtt kell élnünk, együtt kell dolgoznunk, lehetőleg jól, eredményesen. Ehhez meg kell értenünk egymást. A filmem főhősei — olyanok, amilyenek — együtt tolták a villamost, bennük is azt kerestem, amit Wajda nálam magasabb szinten, a Hamu és gyémántban. Wajdával vallom: minden hamu alatt lehet valamit találni, ha nem is gyémántot, de’ értéket. — Hogy érti a mese fogalmát új filmje címében? — Olykor a mese és a valóság között nincs éles határvonal. Fogjuk úgy fel a filmet, hogy a mesebeli szegényember legkisebb fia elindult, hogy szerencsét próbáljon. Igen, elindult egy generáció, a társadalmi igazság érdekében, hogy megkeresse a boldogságát. Ennek a generációnak szeretnék igazságot szolgáltatni filmemmel. Talán a könnyen ítélkezők ellen is szólok. Elmarasztalni könnyű. Segíteni kell és megérteni... — A nagyhatású film jelzésrendszere külön tanulmányt érdemel, — minden bizonnyal meg is születnek majd a méltó, értékelő munkák. Gondolok itt arra, hogy a madár kalitkástól repül el, a cselekmény úgyszólván végig a sínpárhoz kötődik, és a vak lány ismeri fel az óhajtott színt... — A madár arra született, hogy repüljön, az ember meg szabadságra. Gorkij gyönyörű igazságát akartam kifejezni ezzel a képpel. A sínpár? Ez a film lényege: mindenki elindul valamerre, hittel, bizakodással, hogy jó irányba megy. A Budapesti mesék hősei is azt tették. A sínpár a hitük, amelyen azt a sárga villamost, ha úgy tetszik az „ország szekerét” tolták. Nem minden baj nélkül, de hittel, óriási erőfeszítéssel... — A film záró képsora: egyre többen tolják a „sárga villamosokat”, különböző irányból jőve, az összefutó síneken... — Adós vagyok még az említett szín felismeréssel. Nos, orvos ezt a kérdést nem tette volna fel, mert tud a vakok belső színfelismerő készségének erejéről. De a film nem biológiai teszt. Figyelmeztetni kívántam ezzel a jelenettel, hogy milyen rossz olykor a lényegfelismerő képességünk, nem azt látjuk, ami fontos, ami lényeges, hanem belemagyarázunk dolgokat a kétszer kettő négy igazába. A teljesen egyértelmű és szép igazságokba. Szabó István gyönyörűen fogalmazott, megrázó erejű, katarzist adó filmjét március végén vetítik filmszínházainkban. Részlet a rendező Új Tükörnek adott nyilatkozatából: „Nagyon remélem, a fiatalok megnézik ezt a filmet. Az ember tapasztalatokat mesél el, azoknak érdemes elmondani, akik hasznosítani tudják”. Tiszai Lajos.
