Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-05 / 54. szám
1977. március 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Sláger a hangulatlámpa A legnagyobb sláger a modern vonalú hangulatlámpa a Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák termében. A divatos világítótestek - áruktól függetlenül - minden mennyiségben na. pokon belül elkelnek. Sokan keresik még a faliszőnyegeket és a kiegészítő kisbútorokat. Az egyik legérdekesebb újdonság egy rendhagyó formájú, fehér és sötétkék színű bölcső. M. G. Könyvtárak a füredi járásban Könyv is van, olvasó is Hát akkor mi a baj? flz égbolt titkait kutatják Egy este a Tiszamenti Vegyiművek csillagászati szakkörében Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában tizenhárom éve vizsgálják a bolygókat a csillagászati szakkörben tevékenykedő munkások, mérnökök, diákok. Ha csak kicsit is derült az ég, jó néhányan azonnal megjelennek a távcsövek mellett, s kutatják a csillagok titkait. A napokban egy tén, ki a Holdat, ki a Jupitert, ki a Vénuszt szemlélte meglehetősen hideg téli esa távcsöveken keresztül dr. Dankó Sándor szakkörvezető irányításával. — Középiskolás koromban a természettudományok vonzottak. Az érettségi bizonyítványomban egyetlen jeles volt — fizikából. Mégis a jogi egyetemet végeztem el Debrecenben. A csillagászattal hosszú ideig nem is foglalkoztam. Aztán egészen véletlenül támadt fel az égbolt iránti régi „szerelmem”. A kezembe került a szovjet Voronzov Veljaminov A világmindenség című könyve, amelynek hatására újra elkezdtem foglalkozni a csillagászattal. Hogy fér össze a jog a világűr kutatásával? Az előbbi a munkám, az utóbbi a kikapcsolódás, a szenvedély. — Dankó Sándor a szakkör alapítója. A megfigyelések elvégzésén kívül milyen céllal „verbuválta” öszsze az amatőr csillagászokat? — A TIT annakidején levelező tanfolyamot indított azok részére, akik a csillagászattal szeretnének foglalkozni, s ismeretterjesztő előadások tartására is vállalkoznának. Ehhez nyújt segítséget a szakkör, amelynek munkatervében a gyakorlati foglalkozások mellett elméleti anyag feldolgozása is szerepel. A jelentkezőknek szakcsillagászok előtt kell vizsgát tenniük, s ezt követően vállalhatnak előadásokat. A tizenhárom év alatt jó néhányan szereztek „előadói bizonyítványt” a szakkörünkből. — Mi volt az eddigi legnagyobb sikerük? — Az Apollo-program idején a világ összes amatőr csillagásza megfigyeléseket végzett a Holdról. A versenyben Magyarország lett a második, s ebben nekünk is részünk van, hisz a megfigyelések nyolcvan százalékát a mi szakkörünk adta. Közben ketten már beállították a távcsöveket a megfelelő irányba. Szabó Csaba, a Tiszaparti Gimnázium második osztályos tanulója kedvencét, a Jupitert tanulmányozza, s felvételeket készít róla. — Miért a kedvencem? — ismétli meg a kérdést. — Mert mindig új örömöt jelent, ha felfedezem benne á piros csíkokat és a foltot, amely a bolygót körülvevő légkörben levő gázok sűrűségéről, összetételéről vall. Egyébként most a legritkábban előforduló helyzetben van, mivel a két oldalán látható a két-két holdja. — Emlékeznek-e arra a pillanatra, amikor először néztek távcsőbe? — Én a Holdat láttam először a lencséken keresztül. Addig nem is sejtettem, hogy ilyen csodálatos a felszíne. A kráterektől olyan, mintha csipkéből lenne — mondja Márta Sándor lakatos, a csoport egyik legrégebbi „csillagásza”. — Miért szeretnek a szakkörbe járni? — Nemcsak kedvtelésből — válaszol Szabó Csaba — hanem a sok új ismeret megszerzéséért. Az iskolában nagyon keveset tanítanak a fizika- és földrajzórákon a csillagokról, ennél én többet akarok tudni a világmindenségről. T. G. Virágcsendéletek bélyegen A Posta újabb szép bélyegsorozatot ad a hazai és a külföldi filatelistáknak, főleg a motívum-gyűjtőknek. A március 18-án forgalomba kerülő, hét értékből álló bélyegsorozat híres magyar festők virágcsendéleteit ábrázolja eredeti színekben. A sorozat többszínű mélynyomással az_ Állami Nyomdában készült. A 40 filléres bélyegen Munkácsy Mihály, a 60 filléresen Bogdány Jakab, az egy forintoson Csók István, a 2 forintoson Halápy János, az 5 forintosán pedig Koszta József virágcsendélete látható. -* Vendégművészek Budapesten Budapesten vendégszerepei Seta del Grande örmény származású, Bej rútban született énekesnő. Március 6- án, vasárnap este az Aida címszerepét énekli, március 9-én pedig a Végzet hatalma Leonóra-szerepében lép fel az Erkel Színházban. Ismét itthon üdvözölhetjük Kónya Sándort, a New York-i Metropolitan világhírű művészét is. Széchenyi Könyvtár Újabb ősnyomtatványok Üjabb ősnyomtatványok kerültek az Országos Széchenyi Könyvtár régi nyomtatványok tárába. Nem hiába kutatják itthon és külföldön a magyar és az egyetemes irodalom régi nyomtatott emlékeit a könyvtár munkatársai: Széchényi Ferenc, a nemzeti könyvtár alapítójának törekvéseihez híven, újabb és újabb dokumentumokkal gyarapítják Magyarország leggazdagabb ősnyomtatvány-gyűjteményét. Megszerezték — méghozzá idehaza — a neves olasz tudós, Nicolaus Perottus Cornucopiae Sive Lingve Latinae című művét, amelyet 1499- ben Velencében az akkori tudományos könyvkiadás műhelyében, Aldus Manutius nyomdájában adtak ki. Ez az Aldina — ahogy nevezik — 700 lapnyi, folio alakú kötet, a könyvnyomtatás korai időszakának egyik értékes terméke. Itt őrzik a 7000-nél is több példányt számláló hazai ősnyomtatvány-állomány egynegyedét. Ezt a nemzetközi hírű gyűjteményt gazdagítja újabb szerzemény is: 1470 körül jelent meg Kölnben II. Pius pápa Epistola ad JcP~ hannem de Aich című munkája. Az Aeneas Silvius néven ismert humanista pápának ez a műve nem sok kiadást ért meg. Hazánkban fennmaradt XV. századi kiadásáról ez ideig nem tudott a szakirodalom. Az ismeretek robbanásszerű növekedésének korában élünk. A modern tömegkommunikációs eszközök minden eddiginél gyorsabb és nagyobb kiterjedésű információcserét biztosítanak. A nyomtatott betű, a könyv nyújtotta tudás azonban az egyre tökéletesebb gépi tömegtájékoztatás korában sem veszített fontosságából. Tények és falvak Egy szűkszavú, de annál beszédesebb statisztika arról tudósít, hogy Magyarországon a nyolc általánossal nem rendelkezők 45 százaléka, a 8 általánost végzettek 75 százaléka könyvolvasó. Réteg szerinti bontásban a legtöbb rendszeres olvasót az értelmiségiek és a tanulók között találjuk, de évről évre örvendetesen növekszik a könyvforgató munkások arányszáma is. A parasztságnak mindössze 10 százaléka olvas rendszeresen. „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai” címmel 1976-ban kiadott dokumentumgyűjteményben ez utóbbi ténnyel kapcsolatban az alábbiakat találjuk: „Bár más falusi rétegeknél jelenx tősen növekedett az olvasási kedv, a könyvolvasás a parasztság körében még nem nyert teljesen polgárjogot, s a falusi gyerekek többsége a nem olvasó szülői-nagyszülői környezet hatására hátránynyal kezdi olvasói pályafutását.” A tiszafüredi járás igazi „falus járás”. A székhely Tiszafüreden kívül még két nagyközség — Kunmadaras és Abádszalók — továbbá több mint 10, egy-kétezer lakosú kisközség alkotja a járás településhálózatát. Milyen ereje van ezekben a községekben a könyvnek, milyen szerepet játszik egy néhányezer kötetes könyvtár a falu kulturális életében? Szerény anyagi feltételek A járás falusi „könyvesházainak” állapotát, hatékonyságát alapvetően az évi „beszerzési” összeg nagysága határozza meg. Az utóbbi években ez az összeg egy lakosra átszámított átlaga 5—6 forint volt. összesen 8—10, jó esetben 15 ezer forint településenként a könyvtárak gyűjteményének fejlesztésére fordított összeg a tiszafüredi járásban. A fejlesztés mértéke talán jól érzékeltethető, ha kiegészítjük egyetlen adattal. Több olyan gyári munkásról tudunk, aki havonta rendszeresen 50—80 forintért vásárol könyvet. Tehát évente 600—1000 forintot költenek könyvgyűjteményük gyarapítására. Magyarországon évente 2400—2600 új könyv jelenik meg — köztük 100—120 olyan mű, amely szorosan vett könyvtári törzsanyagnak számít. Alapkönyvek: lexikonok, enciklopédiák, szótárak, bbiliográfiák, friss eredményeket tartalmazó, tudományos és ismeretterjesztő munkák. Ha 80 forintos átlagárat számítunk egyegy ilyen „alapkönyvre”, egyetlen szorzással kiszámíthatjuk: a falusi könyvtárak fejlesztésére megszavazott évi költségvetés éppen futná a törzsanyagok beszerzését. És a szépirodalmi művek vásárlása, a folyóirat és újságelőfizetés még szóba sem került. A szűkös anyagi keretek törvényszerűen létrehozták a rossz gyakorlatot: a koncepciónélküli gyarapítást. Az eredmény egyrészt „holt” állomány, másrészt hiányos kézikönyvtár. A tájékoztatás elenyésző Tételezzük fel. hogy a tavaszi szünetben valamelyik falusi könyvtárba bemegy egy otthon vakációzó gimnazista, hogy az iskolában kapott külön feladatához anyagot keressen. Feladat: a 19. század művelődéstörténetének nagy egyéniségéről, Pestalozziról írjon rövid dolgogozatot, mert az idén ünnepeljük a haladó pedagógus halálának 150. évfordulóját. A könyvtáros adni tudja az Üj Magyar Lexikont, amelyben a P—betűvel kezdődő szócikkek között valóban talál a diák néhány sort. És nincs több — máshoz aligha jut. Esetleg újságokban, folyóiratokban lehet még találni elemző írásokat. Dehát vagy nem járnak a könyvtárnak ezek a lapok, vagy nem gyűjtik, nem rendszerezik az egyes évfolyamokat. Pedig a rendszerezett, bekötött — netán katalógussal „föltérképezett” — újság- és folyóiratévfolyamok értéke fölbecsülhetetlen. Ráadásul a tájékoztatási apparátusnak ezt a részét lehetne legolcsóbban kiépíteni. A tájékoztató apparátus különben is aggasztóan hiányos a tiszafüredi járás kisközségi könyvtáraiban. Van olyan könyvtár, amelyben a Sallai-Sebestyén féle „A könyvtáros kézikönyve” sincs meg (pedig tunulságos volna gyakran lapozgatni.) Bibliográfiák — a rendelés alapjául szolgáló „Üj Könyvek” kivételével — csak elvétve akadnak. A fenntartók felelőssége Ezek a könyvtárak ilyen állapotukban nem képesek korszerű módon segíteni az iskolai oktatást, a szakmai ideológiai képzést, továbbképzést. Funkciójuk így puszta kölcsönzéssé szűkül, ráadásul ez a tevékenységük sem nyugszik biztos alapokon. Több helyen hiányosak a katalógusok; magyarán: nincs olyan eszköz, amely a köpyvtár gyűjteményéről gyors és pontos áttekintést adna. Pedig a könyvtártani szakirodalom félreérthetetlenül fogalmaz: az ezer-tízezer kötetes könyvtárakban kell lenni egy szak- és egy betűrendes katalógusnak. Mindkét katalógus az olvasóké, de szolgálati szerepük is van. Ha ez hiányos, nem lehet tudni, hogy az olvasó által kért könyv megvan-e a könyvtárban, de rendeléseknél az is előfordulhat „naprakész” katalógus híján, hogy már meglévő könyvet rendel a könyvtáros. A hiányosságok gyökere nem a 8—15 ezer forintos állománygyarapítási összegek kicsinységében keresendő, s nem is a könyvtári munka egyéb objektív feltételeiben, amelyekről ugyancsak lehet negatívumokat sorolni: kicsi, elavult a helyiség, nincs raktár, rozoga a berendezés, télen nem lehet kölcsönözni, mert rossz a fűtés, egér van — és így tovább. A fenntartó tanácsokat az egyoldalú, statisztikai dolgok érdeklik: menynyi volt a kölcsönzött kötetek száma, hányán iratkoztak be a könyvtárba, hányán kölcsönöztek. . Helybenolvasásról, tájékoztató funkcióról szó, sem esik. Ennek megfelelően természetesen a fejlesztési összeg nagyságát sem változtatják számottevően, így azután esztendőről esztendőre marad minden a régibep. Szemléletváltozásra van tehát szükség. Be kell látni: csak dinamikusan, átgondoltan fejlesztett könyvtárak képesek az ismeretek gazdag kincsesházává válni. Lehetséges ez — csakúgy, mint a sok új ház, új út, vízmű, park — az egy-két, háromezer lakosú falvakban is. Szabó János Apámmal a tó partján álltunk. Száz méterre tőlünk, kezével vadul kalapálva egy nő kiáltozott a vízben. Azonnal észrevettük, hogy sejtelme sincs egyik úszóstílusról sem. Megindultunk a parton, és kíváncsian figyeltük a nőt. — Nézd fiam, mics'oda mocskot ereget iparunk a vízbe. Ahányszor szegény kiemelkedik a vízből, a haja egyre világosabb lesz. Megálltam, ráérősen várakoztam, amíg a nő feje felbukkan a vízből, és tüzetesen szemügyre vettem a haját. Apámnak igaza volt. S ekkor a nő érthetetlen hangokat hallatva újra kiabálni kezdett. — Te apa, neked nem úgy rémlik, mintha fulladozna és segítségért kiabálna? — Nem hiszem — válaszolt apám lakonikusan. — Szerintem a fuldoklók öszsze-vissza csapkodnak kezükkel a vízben. — Nem lenne jó azért mégis bedobni egy mentőövet? — És ha véletlenül fejbe találod? Képzeld el, mi lehet belőle... Míg így tanakodtak, so-A férfi lerángatta cipőit, kíváncsian turkált mindkettőben, majd tanácstalanul nézett körbe. kan összegyűltek a parton. — Hol az ügyeletes mentő? —; kérdezte kiáltozva egy lebarnult nő. — Elment valahová — válaszolták többen. — És hol a helyettese? Kell egy másiknak is lenni! Olyan szökés... — Az a szökés csak volt. Tegnapelőtt vízbe fulladt — közölte apám. A tömegből egy férfi vált ki, leült a homokos partra és húzkodni kezdte a cipőjét. — Meg akarja menteni? — kérdezte kíváncsian a napbarnított nő. — Óh, micsoda tiszteletreméltó dolog! — Ne zavartassa magát — szólt hozzá apám. — A lyukas zokni nem lealázó. — Érdekes, milyen hamar szétszakadnak — jegyezte meg a férfi. — Uram, ne tartsa fel azt az embert — kiabált a napbarnított nő. — Hadd vetkőzzön, különben belefullad az a szerencsétlen. — Bocsánat, mit kell csinálnom? — kérdezte elhűlve a cipőivel babráló férfi. A tömeg egyre nőtt, teljesen körülzárták. — Ugorj azonnal, te vén szivar! — kiáltották kórusban. — Mire levetkőzik késő lesz — búgta fenyegető althangon a napbarnított. — Ugorj, ahogy vagy! — kiáltotta valaki a tömegből. — De könyörgöm, én nem tudok úszni — tiltakozott ijedten a férfi. — Akkor mi a fenének húztad le a cipődet? — Kavics volt benne... — Hazudik! — ordította egy izmos, kisportolt fiatalember. — Ne higgyenek neki, ki akar bújni a felelősség alól — szólt közbe apám. — Nem akar segíteni a fuldoklón. — Vízbe vele! — ordították mindannyian. — Hadd mentse ki a betyár! Kezénél, lábánál fogva megragadtuk, meghimbáltuk előre, hátra, aztán egy erőteljes lendülettel a vízbe dobtuk, egészen közel a fuldokló nőhöz. Ha valóban nem tud úszni, ez legalább jó lecke lesz néki. Tanulságos, igazi mintaóra. Baraté Rozália fordítása
