Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-30 / 75. szám
1977. március 30. Szolnok: megyei néplap 3 Tegnap délelőtt Budapesten, a Magyar Nemzeti Bank épületében a zagyvarékasi Béke Tsz vezetői és a pénzintézet képviselői a konvertálható export árualapokat bővitő fejlesztés keretében épülő lúdfeldolgozó üzem hitelszerződését írták alá. A 209 millió forintos fejlesztésből a téeszek és állami gazdaságok közös vállalkozásában épülő új feldolgozó, amelynek évi kapacitása 800 vagon lesz, 1978. végére készül el. Képünk a szerződés aláírásakor készült. A tsz részéről dr. Budai Kálmán tsz-elnök és Morvái Sándorné főkönyvelő, a bank részéről Reisz József főkönyvelő-helyettes és dr. Kárpáti Imre osztályvezető irta alá a szerződést.- NZS -Másfél milliárd forintos károsodás az utakon Több mint 10 millió négyzetméter útfelület vár még javításra Az országos úthálózat téli károsodásáról és a helyreállításról tájékoztatta a sajtó képviselőit tegnap a minisztériumban Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes. Elmondta, hogy az előző évektől eltérő, az útburkolatok szempontjából veszélyesen változékony, sok csapadékkal, az enyhe és a fagyos idő gyakori változásával kísért tél tetemes károkat okozott az országos, főleg az alsóbbrendű úthálózatban. Mindent egybevetve, a KPM február végi felmérése szerint 15 millió négyzetméter útfelületet, az országos úthálózat mintegy 10 százalékát rongálta meg a téli időjárás. A 6 000 kilométernyi főútvonal-hálózat, valamint az ugyancsak 6 000 kilométert kitevő, korábban korszerűsített út kevésbé károsodott. A legnagyobb rongálást Pest, Sajtótájékoztató a KPM-ben Borsod, Nógrád, Heves és Békés megye útjai szenvedték el, ezért ezt az öt megyét a helyreállításnál is, kiemelik. A kár megközelítően másfélmilliárd forint, a helyreállításhoz 1.6 millió tonna anyagra van szükség. Az utak helyreállítását, amint az idő kedvezőre for,dult, azonnal megkezdték, elsősorban a kátyúzással, a gödrök feltöltésével. A Közúti Igazgatóságok március 20-ig mintegy 4.6 millió négyzetméter útfelületet hoztak rendbe, több mint 10 millió négyzetméter azonban még hátra van. A minisztérium gondos tervet állított össze a „nagyjavításra” amelyben a Közúti Igazgatóságokon kívül részt vesznek a tárca nagyválalatai, az Útfenntartó Tröszt és a Volán vállalatok is. A javításhoz, valamint az ej évre tervezett útépítési és korszerűsítési munkához szükséges anyag, gépkapacitás és munkaerő rendelkezésre áll. A tervek szerint a főútvonalakon április 15- május 1. között, az alsóbbrendű utakon május 15- június 1. között befejezik a téli károk helyreállítását. Külön szóba került az M7- es autópálya helyreállítása, amelyet a hirtelen lehűlt időjárás lassít, a "kellő minőségű aszfaltszőnyegezéshez ugyanis a mostani hideg idő nem alkalmas. A tervek szerint az M7-es bal pálya a 13—30 kilométer közötti szakaszon június 1-ig elkészül. A nyári forgalom idejére az újjáépítést abbahagyják, majd a jövő év tavaszán hozzák rendbe a bal pályát a 13 kilométer jelzéstől a budapesti bevezetésig. Olcsón, gyorsan fl szövetkezetek tervezőirodája Bekopogtam Szolnokon a Kun Béla körút egyik lakásába, s amikor ajtót nyitottak egy tervezőirodában találtam magamat. Mint a vendéglátó, Czeitler Vilmos szavaiból kiderült, az Építés-tervezői Együttműködést kilenc évvel ezelőtt a szükség hozta létre. Tudniillik már akkoriban is elég nehezen jutottak hozzá a mezőgazdasági üzemek ehhez a szolgáltatáshoz, különösen, ha a kért tervnek öt-tízmillió forint értékű, vagy még ez alatt az érték alatt lévő beruházásról kellett elkészülnie. Pedig például egy 750 ezer forintos átalakítással a gazdaságnak évi 5—6 milliót hozó csibenevelőt lehet építeni, mégpedig úgy, hogy az első tollvonás után hat hónappal helyükön legyenek a szárnyasok. Nem csoda tehát, hogy az alapító két tsz létrehozta, majd ezek jogutódja, a rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz, a vele gazdasági kapcsolatban lévő négy üzemmel együtt fönntartotta a tervezői együttműködést. Az iroda többek között ennek is köszönheti létét. Ugyanis egy-két gazdaság nem tudott volna számára folyamatos munkát adni. Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás huzamosan életképes legyen, legalább 12—15 szakembert kell foglalkoztatnia. Az irodában öten kezdtek dolgozni, jelenleg tizenöten vannak. Az általuk felmutatott termelési érték évi kétmillió forint, de valódi nagyságát csak akkor érzékelhetjük, ha tudjuk, hogy a tervezési díjak általában kéthárom százalék körül mozognak, és sokszor még ennek is alatta maradnak. Mindezt figyelembe véve tizenkét havonta mintegy 100 millió forint értékű beruházás indul el az Építés-tervezői Együttműködéstől. Az iroda megerősödését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tervezői készítették a Szolnok, valamint a megye és az ország ellátását szolgáló, Szajolban épülő, hathektáros üvegházat. A tőlük megszokott gyorsasággal, pontosággal: 1975 májusában láttak munkához, és szeptember közepén a tervek nagy része már a kivitelező kezében volt. A maguk módján, ezzel járultak hozzá ahhoz, hogy az építkezés az eredeti elképzelés szerint 36 hónap helyett két év alatt befejeződhessék. Ugyancsak a gyorsaságra példa a rákóczifalvi tsz növényolaj-tárolójának tervezése is. A megállapodást idén januárban írták alá, és az áprilisban befejezendő tervezés lehetővé teszi, hogy mire a szója beérik, át lehessen adni a 900 vagonos tárolót. Hasonló tempóban készül majd a mezőhéki Táncsics Tsz 1500 vagonos növényolaj-tárolója 1978 harmadik negyedévére, de az együttműködés fő profilját továbbra is az úgynevezett nagyüzemi apró munkák adják. Ilyen például a jászladányi Egyetértés Tsz számára készülő négy — egyenként 10 ezer férőhelyes, — padlástérből átalakított csibenevelő terve. Az építkezés így az új harmadába: 2,4 millió helyett 800 ezer forintba kerül, és két év helyett három hónap alatt megvalósítható. A „különbözeti” idő alatt két-három „nemzedék” csirke hagyhatja el a tsz-t, és az hat-nyolc miiló forint bevételt hoz az üzemnek, valamint a népgazdaságnak. Ebből is látszik, hogy az ésszerű dolgokért nem muszáj feltétlenül „palotába” költözni, okos tervek születhetnek akár „fiókban” is! B. Á. Kedvező változások láppénziigyben 1975 novemberében Látlelet a táppénzügyről címmel jelent meg cikksorozat a lapunkban. Akkor még ezt írtuk: „Megyénkben is évről évre felfelé kapaszkodik a munkanapok és a táppénzes napok arányának mutatója. Míg 1973 júniusában (ez a legsemlegesebb hónap) 4,2 volt az arány, 1974-ben 8, 75-ben pedig további három tizeddel emelkedett.” Az elmúlt év végi számadáskor kiderült, hogy kedvezően változott a helyzet. Nem emelkedett tovább a táppénzes „lázgörbe”, hanem 0,6 százalékkal csökkent. Napi átlagban hétszázzal volt kevesebb beteg a megyében, tehát ennyivel többen dolgoztak, mint az azt megelőző esztendőben, és — Egy kórházi osztályvezető főorvost nem nagyon érdekelt, hogy magas, vagy alacsony a táppénzes mutató. Most már kell, hogy érdekelje, mert sokuknak a keresőképesség elbírálásában meg kell osztani a felelősséget a körzeti orvossal — mondta dr. Mohai Ferenc, a karcagi rendelőintézet vezető főorvosa. — Tavaly korszerűsítettük a felülvizsgálati rendszert. Meggyőződésem, ez az egyik alapvető feltétele, hogy egységessé váljék a keresőképesség elbírálása. A rendelőintézetben az osztályvezető főorvosok lettek a felülvizsgálok. Munkájuk nem csupán táppénzes felügyeletet, főleg nem listapecsételést jelent, hanem szakmai konzultációt. — Példával is érzékeltetné a különbséget? — Annak eldöntése, hogy egy kismama veszélyeztetett terhes-e vagy sem, táppénzes állományba kell-e ven-A karcagi intézkedések, kezdeményezések eredménye : húsz százalékkal csökkent tavaly a kórház és rendelőintézet körzetébe tartozó területen (Karcag, Kisújszállás, tiszafüredi és szolnoki járás) a táppénzes napok száma. A betegségek okozta termeléskiesés, a táppénzköltség csökkenése vagy növekedése azonban nem csupán egészségügyi kérdés, még akkor sem, ha keresőképesség elbírálásában a döntő szó az orvosoké. A dolgozó kollektívák és vezetőik hozzáállásának, a munkakörülményeknek, a munkahelyi légkörnek, a csökkent munkaképességnek rehabilitációjának is megvannak a táppénzben lecsapódó konzekvenciái. A karcagi kórház, mint munkahely is igyekszik példát mutatni. Egy eset a sok közül. — A mosoda volt a munkahelyem négy évig. Nem bírtam. Egy hónapig dolgoztam, két hónapig táppénzen voltam. Könnyebb munkát ajánlottak. Portás lettem. Ennek már egy éve, azóta nem voltam beteg. Kovács Lászlóné esetéhez hasonló ügyekben javasolják az orvosok átmenetileg, vagy Érdekeltté is tenni a vállalatokat, üzemekét a táppénzes fegyelem megszilárdításában. Ez volt a célja annak az újabb — január 1-től érvényben levő intézkedésnek, amely elrendelte: egy-három napos betegségek táppénzköltsége a vállalatok adózatlan nyereségét terhelje. — Most már két hónapja, hogy egy töredékét vállaljuk a táppénzkiadásoknak, de olyan minimális ez az összeg, amely nem oszt és nem szoroz egy olyan üzemben mint például a Tiszamenti ’ Vegyiművek. — Kiss Ferenc, a TVM szakszervezeti bizottságának titkára tényekkel is érvelt. — Januárez 210 ezerrel több, termelésben, munkában eltöltött napot jelentett, s az sem lebecsülendő, hogy ötmillió forinttal kevesebb táppénzköltséget. A biztató jelenség háttere közismert. Egy éve, tavaly márciusban jelent meg a kormányrendelet, amelyet azóta táppénz-rendeletként emlegetnek. A táppénzes rendszert, s az azzal kapcsolatos nézeteket, felfogásokat módosító intézkedések egész sorát indította el,' fent is, lent is, az egészségügyi Intézményhálózat, az államigazgatási, a társadalombiztosítási és a gazdálkodó rendszer minden pontján, összegző és átfogó helyzetkép felvázolása még korai lenne. De egy és más történt azóta. ni, s meddig, szakkérdés. A nem szakorvos biztos, ami biztos alapon, inkább rátartással dolgozott. Az eredmény: a szakorvosok bevonása óta hétről hétre csökken többek között a nőgyógyászati betegségben szenvedők táppénzes napjainak a száma. — A karcagi körzeti orvosok kötelesek külön naplót vezetni arról, hogy milyen tünetekkel és milyen indokkal tartanak betegeket Hoszszabb ideig táppénzen. A kórházi szakorvosokkal minden héten megkonzultáljuk ezeket az eseteket. Űjabb kontroll és újabb lehetőség az egységes megítélésre. — Meddig kell várni a táppénzeseknek a kórházi ágyra? — Naprakészen ismerjük a kórház ágynyilvántartását. Pontosan tudom, hogy melyik osztályon hány üres ágy van, amelyre a táppénzesek soron kívüli beutalást kapnak. V véglegesen, az eredetinél könnyebb munka végzését, a már gyógyult páciensüknek. A munkahelyi vezetőkön múlik, hogy ezeknek a javaslatoknak érvényt is szerezzenek. — Van, amikor csak a közbelépésünkre teszik — mondta dr. Devecseri Benőné, a karcagi Városi Tanács munkaügyi előadója. A példák garmadáját sorolta. A felszolgálónő a nőgyógyászati műtét után még hoszszú ideig táppénzes állományban maradt volna, ha nem tudnak könnyebb munkát adni neki. Pénztáros lett. A SZIM-ben is az ő közbelépésére kerestek könynyebb munkát egy beteges asszonynak. A SZIM igazgatója szerint „egy üzemben nemcsak akarat^ hanem lehetőség kérdése a rehabilitáció feltételének megteremtése. Nálunk ez nem a termelés, hanem a gyengébb, betegeskedő dolgozók érdekében történik.” Igen, elsősorban emberségből kell megtenni, de a rehabilitációs intézkedéseknek elvitathatatlan a munkaerőhiányt csökkentő, a táppénzes napokat és kiadásokat mérséklő hatása. ban 240 ezer forint táppénzt kaptak az üzem beteg dolgozói. Ebből háromezer forint sem volt a vállalat kasszáját terhelő összeg. — Egy esztendő alatt azért néhány tízezer forintot csak jelent. S ha az ország 1975. évi 6 milliárd forintos táppénzes kiadását vesszük alapul, és elfogadjuk a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon az elmúlt hónapok alapján kimutatott arányszámot (a táppénzes napoknak két százaléka az egy és három nap közötti), ákkor a vállalatok hozzájárulása évente 120 millió forintot jelent, amelyből harminc új óvodát lehet felépíteni. — Ha a három napok komoly anyagi terhet jelentenének is az üzemünknek, a rendelet szerint elképzelt rendszeres betegellenőrzéssel akkor sem tudnánk a néhány napra táppénzbe vett dolgozóinkat szemmel tartani. Mire eljut hozzánk a híre, hogy beteg, már ismét keresőképes. Dolgozóink 40 százaléka bejáró, nincs lehetőségünk sem a gyors tájékozódásra, sem a györs beteglátogatásra. A BVM szolnoki gyáráriak üzemi asszisztense Török Györgyné (aki egyben a hivatásos betegellenőrző és látogató az üzemben) nem értett egyet ezekkel a véleményekkel. — Bármennyire is népszerűtlen dolog, valakinek csinálni kell, mert van értelme és hatása. De csupán a betegellenőrzéstől várni a táppénzes fegyelem javulását, szintén túlzás. Egy esztendeje van nálunk szervezett beteglátogatás, csökkent is a táppénzes napok száma. Hetente kétszer útra kelek, a táppénzbe vett dolgozó kollégájával. Látogatni, egy kis csomaggal a kézben, s közben ellenőrizni is, egy kicsit fából vaskarikának tűnik. Én ezt valahogy úgy fogom fel, hogy a valóban beteg, táppénzre ” szoruló, gyógyulása érdekében az orvos utasításait betartó — ezt észreveszi egy egészségügyi dolgozó — ember látogatásakor eszembe sem jut, hogy ellenőrzőm. Egyébként a művezetők jól ismerik a kis kollektívájukat. Ök már tudják, kik hajlamosak egy kis lógásra, kik azok, akik mindig a mezőgazdasági idénymunkák idején betegek. Ilyenkor szólnak. Többékevésbé jó érzékkel. Az ő információik alapján elindulva néhányszor „tetten is értünk ” kapálgató, szőlőkötöző, fusizgató „beteget”. — Félreértés ne essék — hívta fel a figyelmem az üzemi asszisztens és jó néhány orvos —, sok esetben a beteg akkor is beteg, ha jem tartja be az orvos utasítását, és gyógyulását hátráltatva meghosszabbítja a keresőképtelenségét. A szankció egy-három napos . táppénzmegvonás, esetleg munkahelyi felelősségre vonás lehet. De azokat a kéréseket, hogy a táppénzszabályok megsértőit azonnal írják ki keresőképesnek, az orvos nem teljesítheti. Országos kísérletek A táppénzes rendszerünket módosító intézkedések gyakorlati alkalmazásában kétségtelenül vannak még tisztázandó és tökéletesítésre váró részletkérdések. Mindaz, ami történt a táppénzes fegyelem, a „kiíratom magam” szemlélet megszüntetése érdekében — legyen az rendelet, országos vagy helyi kezdeményezés —, még csak az első lépés, kezdete egy tökéletesebb táppénzrendszer kialakításának. Készül a betegségek különböző variációinak gyógyulási idejét tartalmazó kódex, amely az orvosoknak nagyszerű segítőtársa lesz, kísérletek folynak már az országban a táppénzes lapok gépi adatfelV dolgozására, kísérletként_két nagyüzemben, a Ganz-MÄVAG-ban és a Nagykőrösi Konzervgyárban bevezették a rész-táppénz alkalmazását. S hogy a megyénkbeli üzemek vezetői is szeretnének a „portájukon” tisztán látni, bizonyítja; egymásután kérik a Társadalombiztosítási Igazgatóságtól a táppénzes felülvizsgálatot. Tehát mindannak, ami történt és történni fog táppénzügyben, nem az a célja, hogy korlátozza a betegek jogait és lefaragjon a gyógyulásuk érdekében teljesített igényekből. Nincs az a pénz és idő, amit sokallani lehet, ha a beteg érdekét szolgálja. Hiszen társadalombiztosításnak ez az alapvető célja. Kovács Katalin Nem pecsételés, konzultáció Mosodából a portára Három napig a vállalat fizeti
