Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

1977. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A karcagi múzeumban március közepéig látható a „Változó életmód” cimű kiállítás, melyet eddig mintegy négyszázan tekintettek meg. Április 7 Á költészet napja Hétköznapok művészete Szenzáció a történészek számára Értékes dokumentumok a szabadságharc korából Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc nagy érté­kű történeti dokumentumai kerültek a pécsi Janus Pan­nonius múzeum helytörténe­ti osztályára. Egy Baranyá­ból elszármazott jogász csa­ládi levéltárában őrizték ed­dig az iratokat, amelyek kö­zül néhány a szabadságharc leverése utáni önkényuralom titkos aktái közé tartozott és kalandos úton került a ne­ves jogász-újságíró familia birtokába. Felfedezésük szen­zációnak számít a történet­kutatás területén. A vaskos iratanyag első darabja egy Hangai Dezső nevezetű honvédtiszt leve­le a köpcsényi táborból Ta­tán lakó szüleihez. Az 1848. október 31-én kelt levél a schwechati csatavesztésről számol be a közvetlen élmények hatása alatt, — úgy, aho­gyan a katonák látták az eseményeket és ez adja a leírás rendkívüli értékét. A másik dokumentum: a hí­res 12 pont egyik első nyom­tatott példánya. Egy röpla­pon Petőfi Sándor „Élet vagy halál” című versének lenyo­mata olvasható. Ezt osztogat­ták lelkesítőül a császáriak által ostromlott komáromi vár védői között. Titkos fel­jegyzés tartalmazza annak a 273 személynek a nevét, akik a fővárosba bevonuló Hay­­nau tábornoknak hódolatukat fejezték ki. A legizgalmasabb doku­mentum egy bizalmas irat, ame­lyen ez olvasható: „a bé­csi cs. és k. titkos polit­­ziához tartozó Buda és Pest városában mai na­pig működő úgynevezett spitzlik névsora és azok­nak évenként járandó fi­zetésük ezüstpénzben”. Az irat 76 személy nevét és foglalkozását tartalmazza, számukra évente 130 000 ezüstforintot utalt ki a tit­kos pénztár. Ez a maga nemében párat­lan irat döbbenetes feljegy­zéseket tartalmaz. íme: „Baier Károly Pilvax ká­­véházbeli manguer, ki Jubált és Sárközyt de­­nunciálta, s azok ki is végeztettek az akasztó, fán, kap 2000 ezüstforin­tot”: „Nemesíts asztalosmester, ki Noszlopyt denunciálta, ki is végeztette, kap 2000 ezüst­forintot”: „Gall E. volt Cs. és K. Comissarius, ki a múlt 1848-ik események után 185 embert denunciált, kik mind­nyájan kivégeztették, éven­ként kap 4000 ezüst forin­tot”. A titkosrendőrség neves közéleti személyeket is be­szervezett a hálózatába. Nyíregyházán, április 7-én tartják meg a költészet nap­ja idei országos megnyitóját. A Móricz Zsigmond színház előcsarnokában Váci Mihály életét reprezentáló emlékki­állítást nyitnak, s megkoszo­rúzzák Váci Mihály nyíregy­házi szobrát. Délután a me­gyei könyvtárban mintegy kétszáz könyvvel mutatják majd be a „Szép magyar könyv” pályázat díjnyertes alkotásait, s a költészet nap­ja alkalmából megjelent mű­veket. A kiállításon vetítik majd le a „Könyveskrónika” és az „Orbis pictus” című filmeket, amelyek a magyar könyv történetét dolgozzák Finta Sándor elsősorban szobrász volt, de írt verset, regényt, esszét, kritikát és színdarabot. Tanított és elő­adásokat tartott, utazott, le­velezett és jelentős sikerrel és igen sokat kiállított. Kü­lönösen érdekes a barátaival, ismerőseivel szövődött, sok­szor évtizedeken át tartó kapcsolata. A meglepő ezek­ben a barátságokban, hogy az első személyes találkozást sokszor évekig húzódó intim levelezés előzte meg. Hason­lóan induló kapcsolat bizo­nyítékaira találtunk a Finta Múzeum hagyatékában, ame­lyek a szobrászművész vá­gyairól vallanak Ady Endre akkor Nagyváradon tartóz­kodó, sokszor megénekelt szerelme, Brüll Adél iránt. 1911-ben levelet ír a költő múzsájának, amelyben nem­csak keserű sorsát festi le, de mellékletként a levélhez csatolja a fegyhazban készült néhány szobrának dedikált fotóját is. Hömpölygő írásá­ból kétségtelenül érezni Ady írásainak bűvöletét. „Bátorí­tást kaptam jó helyről, hogy Önhöz bizalommal fordulha­tok. Bocsásson meg merész­ségemért, hogy ezt megkísér­lem. A Múzsákra kérem, nyújtsa ki felém kezét, és én a rémek nyomásától meg­szabadulok. Elég, hogy szól­jon, és én meggyógyulok. — S a jövő akkor nem fog ko­­moritani engem... fel a Gutenberg-féle nyom­dától napjainkig. Délután a Józsa-városban átadják a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Váci Mihályról el­nevezett korszerű új könyves­boltját. Este a színházban ünnepi díszelőadást tarta­nak. A költészet napja alkalmá­ból ismét a könyvesboltok­ba kerül a „Szép versek” cí­mű antológia, amely a? 1976- ban megjelent legkiválóbb lírai alkotásokból ad váloga­tást az olvasóknak. Április első hetében különböző ren­dezvényekkel országszerte megemlékeznek a költészet napjáról. .. .Ha feltárhatnám ön előtt az én nagy fátyolos szomo­rúságomat, — akkor megér­tené azt a merészségemet, hogy így ismeretlenül merem zaklatni önt. Bár ha ismerné félénk voltomat, mellyel má­sokhoz közeledem, elcsodál­kozna merészségemen... — De úgy értesültem, hogy ön­nek költői lelke van, hogy nem fogok csalódni, —- ha szabadulásom után majd el­viszem Önhöz elgázolt telke­met. ..” Hogy Brüll Adél vá­laszolt volna e levélre, nem tudjuk. Finta Sándor idézett levele Szűcs Dezső nagyvára­di újságíró ajánló soraival, valamint a Finta által mellé­kelt. szobrairól készült fo­tókkal több mint félszázad­dal később egy Amerikában élő magyar származású or­vosnő: dr. Pór Frida ajándé­kaként került a Finta Múze­um adattárába. Finta meg­kapta a fegyház fotóműter­mét, ahol nemcsak a beérke­ző rabokról készített felvéte­leket, de saját alkotásait is tetszése szerint örökíthette meg. így készültek a Brüll Adélhoz küldött fényképek is, tanúskodva egy nagyte­hetségű ember szárnybonto­gatásáról. öreg rabokat, egy bronzöntő figurát, Attilát, az Isten ostorát ábrázolták ezek a képek, valamint lomha testű, puha asszonyokat, amelyeknek Léda elképzelt Ki mennyit tud? II közlekedésgépészeti szakközépiskolák országos szakmai versenye A túrkevei Ványai Amb­rus Gimnázium és Közleke­désgépészeti Szakközépisko­lában tegnap fejeződött be a közlekedésgépészeti szakkö­zépiskolák országos szakmai tanulmányi versenyének te­rületi elődöntője. A magas elméleti és szak­mai ismereteket kívánó ver­senyen tíz, budapesti, illetve tiszántúli és északmagyaror­szági közlekedésgépészeti szakközépiskola huszonöt utolsóéves tanulója mérte össze tudását. A túrkevei területi elődön­tőn Mika Sándor, a budapes­ti Lékai János Szakközépis­kola tanulója bizonyult leg­jobbnak. öt követi Szi lágy k László, a debreceni Landler Jenő Ipari Szakközépiskola tanulója és Rabi Sándor, a szegedi Bebrics Lajos Szak­­középiskola tanulója. A területi elődöntőn leg­jobb eredményt elért tanuló­kat — az országból összesen huszonöt, leendő közlekedés­­gépészeti szakembert — meg­hívják a Székesfehérváron áprilisban sorra kerülő or­szágos döntőre. A székesfehérvári verseny­nek külön rangot ad, hogy az ott legjobb eredményt elérő diákok felvételt nyernek a műszaki ^egyetemre, avagy más, a közlekedésgépészettel összefüggő felsőoktatási in­tézménybe. A „házigazda”, a túrkevei szakközépiskola diákjai, a teljes „pártatlanság” biztosí­tása érdekében a „dunántúli mezőnyben” indultak, a Fó­ti Közlekedésgépészeti Szak­­középiskolában tártott ver­senyen. Sajnos közülük senki sem jutott be az orszá­gos döntőbe. alakja volt álombéli modell­je. Egyik lépő, hosszúhajú figurájának jobbja gömbö­lyű csípőjén, balja kosarat tart. HátlaDián a következő felírás: „Akik lélekből fo­gantak, mondja Krisztus, azok voltak, vannak s lesz­nek. így az Ön remekei is. — Ady Endre úrnak nagy tisztelettel Finta Sándor szobrász.” Egyik kétalakos kompozíciójának felirata: „Fekete nász. Az én lelkem és múzsám néha.” Több Ady. vers ihlette munkára. A Nagyváradi Napló 1912. már­cius 14-i száma Finta Sándor munkáinak bemutatásában külön kitér a művész tervé­re mi szerint „Ady Endrének költészetét tervezi rajtuk szobrokban megörökíteni Finta. Az első két vázlat cí­me: Ady Endre. Ez plakett lesz, és leghívebb tükre Ady nagy művészetének. Hihetet­len szinte, hogy mennyire megértője Finta az Ady ver­seinek, s mennyire vissza tudja adni azokat a költői mélységű gondolatokat ceru­zája, és majdan vésője ál­tal. Többi vázlatai is mind az Ady költészetéből valók. A legérdekesebb a Léda szo­bor-tervezet. Van azután köztük ilyen feliratú: Léda a bálban. Epedő szerelem, Lé­da vár... várni... várni, Nem félsz Léda? Léda hív, Ady és Léda, Léda hallgat, Léda meg „majd” Én, Léda embert keres, Léda mint Fló­ra, Léda csókol, Léda éne­kel. .. Ezek a tervezetek meg­­rajzolási szempontból. is el­sőrangú érdekességek, mint Ady verseinek szoborképei pedig egyszerűen forradal­mian nagyszerűek... Hosszas vándorlás után né­hány szobor, illetve a róluk készült fotók bekerültek a Finta Múzeumba. Egri Mária D hétköznapok művésze­tének, amelynek része lehet egy tér is, elsőd­leges mércéje a hasz­nálat, a célszerűség, megfele­lés annak a célnak, amely­nek érdekében készült. A ka­nál leves evésére való. És bármilyen szép külföldi ka­nalat, bármilyen kecses szár­ral, áramvonallal ékesített darabokat is látunk, előfor­dul — s a tapasztalat ezt is mutatja —, hogy enni, jó­ízűen levest enni mégsem le­het velük. Hiszen az az or­szág, az a nép, amely számá­ra ezt a formát létrehozták, kevesebb lével fogyaszt, sű­rűbb, inkább mártásszerű „levest”; a kanál az ő igé­nyeinek kiválóan alkalmas, míg a magyar ember számá­ra a jó ízek elvesztését, el­­aprózását jelenti. A hétköznapok művészeté­be beletartozik, beletartozhat minden használati tárgy, amelyet az ember hozott lét­re, de beletartozhat még a természet is — mint az előbb említett tér esetében — an­nak az ember által felhasz­nált, gyakran természetes voltában meghagyott része. Használati tárgy a lakóépü­let éppúgy, mint a ruha, az asztalnemű, ágynemű vagy a gép, a könyv, a kasza. A használati tárgyat jól használhatósága, célszerűsége és szépsége együttesen emeli művészi szintre, csak e tulaj­donságoknak való megfelelés alapján tarthat igényt a mű­vészet elnevezésre. Az a gyönyörűséges, mo­dern formájú óra, amely mellé egy másikat is kell venni, olyant, amely csúnya ugyan, de a pontos időt mu­tatja, nem részesülhet a mű­vészetnek kijáró jogokból. De művészetnek, hétköznapi művészetnek minősülhet az a lakberendezési forma, amely a lakói számára nem­csak a szép berendezés él­ményét adja, hanem jól hasz­nálható mindabban a funk­cióban, amelyekre használni akarják. (Ha például a nap­paliban nem kell a tévézés­hez külön bútortologatással helyet teremteni, ha ugyan­itt nem kell átrendezni -a szo­bát, ha a család vacsorázni akar, ha a kisgyerek álma zavartalan akkor is, ha a szülők tévézni akarnak stb.) A célnak meg nem felelő, másfajta célú dolgok után­zata a gyakorlati élet mérle­gelésére téve giccsnek minő­sül. Ilyen az a lakóház, amely tornyos kastélyt, vagy éppen városi bérházat utá­noz, holott a vidéki élet vi­szonyaihoz, foglalkozásaihoz kellene alkalmazkodnia. Azok a régi parasztházak, Jánoshidán már hagyo­mány, hogy a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet jelentős támogatással segít a község­fejlesztési célok megvalósí­tásában, az intézmények fenntartásában. Az elmúlt évekhez hason­lóan a tsz az idén is 40 ezer forintot ad a község és a termelőszövetkezet fenntar­tásában működő sportkör­nek. Gondoskodik a sporto­lók utaztatásáról, a sportlé­tesítmények fenntartásáról, karbantartásáról. A község lakóival együtt a tsz dolgozói kulturális igé­amelyek a földmunkához, nagy állattartáshoz szükséges épületeket is magukba fog­lalták, sőt a fejlődő igények­nek megfelelően nagyobbít­­hatók, hoszabbíthatók, bővít­hetők voltak (a kezdő, két­­ablakos épülethez kapcsolód­va olykor ugyanazon tető alá hozva, felépült a végében a nyárikonyha, kamra, szerszá­­moskamra, baromfiól) ma már nem korszerűek. Nem­csak a benne lakók komfort­igénye változott, hanem munkájuk jellege is. Mégis meg kell találni a módot a városi bérház metszetének minősülő kockaház helyett a falusi, vidéki lakóház leg­megfelelőbb formájára. Ugyanúgy, ahogyan máig is népviseletben járó asszonyok, lányok találják meg csalha­tatlan érzékkel a korszerű anyagok felhasználása és a régi formák megőrzése közt az egyensúlyt. Külön elemzést érdemelne a díszítés, amely nem egyen­lő a szépséggel. Szép ugyanis a célszerű, hibátlan formájú tárgy is lehet, anélkül, hogy egyetlen vonásnyi díszítés lenne rajta. A díszítés fogal­ma a világ különböző népei számára igen eltérő fogalom. A franciáknál az iparművé­szet helyett a díszítőművésze­tet használják. A skandináv népeknél szinte egyáltalán nem díszítenek, náluk a for­mai egyszerűség a dísz — még ruhaanyagaik nagyrésze is kockás, csíkos. A mi né­pünk díszítőkedve is ország­részenként változó. Az Al­föld szegényebb gazdasági alapjára szegényebb, tehát kevésbé díszes népművészet épült. De ragyogó, pompás a Matyóföld, a Kalocsa vidék vagy Boldog környékének népi hagyománya. A díszítés itt, alapvető követelménye az öltözéknek'. A népművészet mostani divatja mind a hasz­nálati tárgyak, mind az öl­tözködés esetében szívesen nyúl a hagyományokhoz. Az alkalmazás, a felhasználás módja azonban akkor nevez­hető művészinek, ha nem la­kásra, ruhára rátett, felületi díszként, hanem hasznos ki­egészítőként jelenik meg. Dint ahogyan a tér ki­képzésénél, figyelembe véve az emberi szük­séglet lépteit, úgy he­lyezzük el az utakat és az utat szegélyező növényeket, virágokat — ha úgy tetszik: a díszítményeket —, hogy azok a használat által kita­posott áramvonalas utat te­gyék szebbé, kellemesebbé, így teremtődhet meg a hét­köznapok művészete. Torday Aliz nyeinek kielégítését szolgálja a művelődési háznak adott évi 20 ezer forint támogatás. Az általános iskola szemlél­tető eszközök, a gyakorlati oktatást szolgáló tanszerek vásárlására minden évben 20 ezer forintot kap a Vörös Hajnal Tsz-től. Jelentős támogatás, hogy a gazdaság szállítással. gépi munkával, a tsz dolgozói pe­dig társadalmi munkával já­rulnak hozzá a község kom­munális létesítményeinek, ok­tatási intézményeinek bőví­téséhez, korszerűsítéséhez. flki Lédáról álmodott^ A túrkevei múzeum egyik hagyatékozó szobrászművésze, névadója, a regényes életű Finta Sándor. Művészete a sza­­mosújvári (egyházban virágzott ki, ahová István öccsével együtt két nővére becsületének védelme miatt került. . Az I. világháború végén már jeles szobrászként késziii hadiemlé. keinek sorát. 1920-ban Dél-Amerikába vándorol második fe­leségével, Kántor Kata iparművésszel, ahol a Rio de Janei­­ro-i Világkiállítás főszobrásza lesz. 1923-tól már az USA-ban élnek, először New Yorkban, majd 1939-től Los Angeles-ben. 1958-ban bekövetkezett haláláig növelte gazdag művészi anyagát, amelyet azután kívánsága szerint özvegye küldött a szülőföld Túrkeve múzeumába. Jánoshidán sokat segít a tsz

Next

/
Thumbnails
Contents