Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

1977. március 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Takarékon! FÜSTADÓ A feudalizmus korában a röghöz kötött jobbágyok számtalan adót fizettek. Pénzt szurkoltak le uruk­nak, még a keresztelőkért is, sőt az ablakokért, a kéményekért. Az utóbbit füstadónak hivták. Lehet, hogy 1977-ben is létezik még a kéményenként be­hajtott füstadó? Kéményseprő csenget. A háziak kaput, ajtót nyitnak. A néphit szerint szerencsét hozó fekete sipkás ember máris kérdez: „Seprás, tisztí­tás? ...” És a háziak, tudatuk mélyén talán azért, hogy a szerencséthozót vitával ne bosszantsák, talán azért, mert fő a békesség — válaszolnak: se seprés, se tisztítás. A kö­vetkező pillanatban már er­szényükben kotorásznak, fi­zetnek, átveszik a nyugtát, s köszönnek: viszontlátásra! Ezerszám játszódik ilykép­­pen a „nyugta-pénz” cserebe­rék. Automatizmusok. A ké­ményseprő megnyugszik: ha egyszer nem kell seperni, hát nem kell. A kémény».tulajdo­­nos sem ágál; ha fizetni kell, hát fizet. Csak a kívülálló, akinek se kéménye, se sep­rűje, indul értetlenül az igaz­ság keresésére. * * * Talán a kéményseprők ügyeskedéséről lenne szó? Nem, hamis a nyom ... Sep­rűvel a vállukon, nyugtával a zsebükben egyszerűen csak a dolgukat teszik. Az Építés­ügyi Minisztérium rendelete ugyanis előírja a kémények 'negyedévenkénti tisztítását, ellenőrzését. A munka fejé­ben a háztulajdonos, a bérlő díjat fizet. Nem sokat, hiszen még egy gangos-rangos csa­ládi háznál sem rúg száz fo­rintra az évi összeg. Azt ta­lán mondani sem kell, hogy a kötelező vizsgálatot bizton­sági megfontolásokból írták elő. A megrongálódott, eset­leg bedőlt füstcsatorna ugya­nis könnyen tüzet okozhat. A falánk lángok után a kar­bantartás néhány forintjánál jóval tetemesebbek a ká­rok ... * * * Rövidre fogva a mondan­dót, a rendelet előírja a la­kók előzetes értesítését, a ké­mény ellenőrzését és tisztítá­sát, no meg a díjfizetési kö­telezettséget. A lakónak ak­kor is le kell szurkolni a munkabért, ha bezárja ajta­ját a füstcsatornák avatott mesterei előtt. Csakhogy eb­ben az esetben — ha más­képp nem megy — a vállalat, akár hatósági eljárással is köteles elvégeztetni a kar­bantartást. Az első zökkenő már az értesítésnél megállítja az em­bert. A Szolnok megyei Ké­ményseprő Vállalat vezetői szerint ugyanis a jelenlegi­nél kétszer, háromszor több adminisztrátor végezhetne csak az előzetes értesítés ten­gernyi papírmunkájával. Így aztán a szakemberek inkább többször is elmennek az adott címre, míg végre otthon ta­lálnak valakit. Hogy fölösle­ges az üresjárat? Igen az, fe­lelték, tehetetlenül felhúzott vállakkal... Nem szeretném a kérdez­­íelelek „rétesét” a végtelen­ségig nyújtani. Ezért csak annyit: a rendelet előírásából mindössze egyet, egyetlen egyet teljesítenek. Akár el­végzik a munkát, akár nem, a pénzt beszedik! * * * A szolnoki városi kiren­­deltség vezetője a békesség jelszavára hivatkozott: „Kép­zelje csak el, ha szabálysér­tési eljárással köteleznénk a lakókat a tisztítás tűrésére, micsoda perpatvar lenne! Nem néznék ezt jó szemmel sehol. Érti kérem, sehol... Csak elvadítanánk a lakos­ságot.” Dehát akkor miért szedik be a „füstbe ment” munká­ért a pénzt? Lakonikus rövid­séggel érkezett a tulajdon­képpen következetes válasz: „Mert a rendelet előírja.” Magyarán, a szabályokból csak azokat mazsolázták ki és alkalmazták, amelyek ké­nyelmesen hasznot hoznak. * * * Szolnokon — s ezt jó há­romszor, bal kézzel, alulról lekopogni — emberemlékezet óta nem okozott kárt a ké­ménytűz. Tegyük fel, hogy ez a tény — a főmérnök emlí­tette — a megyei szakembe­rek munkáját dicséri. Ebből ésszerűen következne, hogy a biztonsághoz a mostani el­lenőrzési rendszer éppen ele­gendő. A rendelet tehát csak akadékoskodik a negyedéven­kénti karbantartás szorgal­mazásával. Ám ez a következtetés a gondolkodás járatainak eltö­­mődéséhez vezet. A kémé­nyek rendszeres ellenőrzése ugyanis a megelőzést szolgál­ja. Egyetlen tűzeset, halomba dönthet minden eddigi, büsz­kélkedő statisztikát. De azért kopogjuk le, bal kézzel... * * * Akad az ügynek erkölcsi oldala is. A kéményseprő ugyanis, amikor elfogadja a pénzt, s aláírva, a munka el­végzését is igazolva vissza­kapja a nyugtát — mondjuk ki nyugodtan — jogtalan munkabérhez jut. Hasonló­képpen érdemtelenül és a szocialista erkölcshöz méltat­lanul nő a vállalat bevétele is. Mennyivel? Ezrekkel, tíz­ezrekkel? A vállalat vezetői csak legyintettek, semmiség! Én viszont azt mondanám, teljesen mindegy hány fo­rinthoz jutnak munka nélkül, a lényeg: az érdemtelenül szerzett jövedelem. Még azt is hozzátenném, hogy szinte ellenőrizhetetlen az ügy. A lakók ugyanis fizetéskor a füstjáratok elvégzetlen felül­vizsgálatát is igazolják alá­írásukkal. Körülbelül másfél perc alatt, kapuban! * * * Lehet, hogy 1977-ben is lé­tezik még a kéményenként behajtott füstadó? — kérdez­tük az írás elején. A válasz: nem, nem létezik. Pontosab­ban, csak akkor, ha a rende­letet megszegve, munka he­lyett csak „kormoznak” ... A vállalati munka erköl­csének tisztítása viszont már nem kéményseprői feladat! Mélykúti Attila A mögöttünk hagyott héten hirtelen, orvoul támadt ránk a meleg. Most aztán igazán jól dolgoztak a Sándorok, Jóskák, Benedekek. Nem is zsákkal, vagonszám hozták a meleget. Márciusban nyarat ki lá­tott? Márpedig nyár volt — böjtje nehogy júniusban le-> gyen! Izzadtunk, lihegtünk, cse­réltük a kabátot. Szóval melegünk volt. Ke­reszthuzatot csináltunk mű­helycsarnokokban és irodák­ban, éjjel-nappal kitártuk központi fűtéses lakásunk ab­lakait. Meleg, túl meleg volt. Mert fűtöttek. Rendesen, aho­gyan márciusban dukál. Emi_ att volt olyan, napsugárban fürdő szolnoki lakás, amely­ben délidőben 38 fokot mu­tatott a hőmérő. Ingujjra, könnyű nyári ruhákba vet­kőztünk-öltöztünk, fejfájósak lettünk és talán ingerülteb­bek is egy kicsit. Mindezt nem tudták a hő­­központban, a kazánházak­­ban, s minek is tudták vol­na. Nekik ugyanis csak azt kell tudniuk, milyen hőmér­sékletet kell biztosítaniuk munkahelyeken és otthonok­ban. Ezt pedig tudják, hiszen a forró fűtőtestek bizonyítot­ták. Ha a tudnivalókhoz a kin­ti, a levegő hőmérsékletét is számításba veszik, mindjárt más a helyzet. Ha „takarék­lángon" hagyják a fűtőteste­ket, a szó szoros értelmében takarékoskodtak volna az egyre drágább energiahordo­zókkal. És a takarékosság ugye régen közös célunk? Egy meleg hét tapasztalata igazolja: fűtöttük az utcákat, tereket, udvarokat. Pazarol­tunk. Új hét kezdődik. A fűtés szakértő emberei talán job­ban odafigyelnek az időjárás­jelentésre, a napi középhő­mérsékletre. És takarékos­­kodnak egy kicsit. Netán tartalékolnak is. Mert lehet hideg április végén, májusban is. Akkor jól jönne a meleg fűtőtest, a langyos levegő. Munkahelyeken és otthonok­ban. Természetesen, mert az utcát ne fütsük akkor se! — s j — Versenyeztek két szakmában A Szakma ifjú mestere verseny zajlott le tegnap Tö­­rökszentmiklóson, a KISZ városi bizottsága és a Fi­nommechanikai Vállalat 2. számú gyárának üzemi KISZ bizottsága szervezésében. A versenyen mechanikai mű­szerészek és esztergályosok — összesen huszonketten — indultak. A mechanikai műszerészek közül az első helyre Tóth Sándor, a FNV. 2. számú gyárának dolgozója került, az esztergályos szakmában a verseny legjobbja Kontos Já­nos, a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat törökszentmiklósi gyárának fiatalja lett. Az el­ső három helyen végzettek megkapták a Szakma ifjú mestere címet és értékes tárgyjutalomban részesültek. A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyáregységében nagy teljesítményű hőkezelő kemen­cével szüntetik meg a gyártott géprészekben keletkező mechanikai feszültségeket. Ilyen méretű hőkezelő csupán néhány van az országban Fotó: MG Összefogás SZOVIMAG RNC a (avagy: hogyan lehet a hazai gépiparban lehetőségeket kitágítani?) 3 A Szerszámgépipari Művek EV 630-as ■ esztergagépcsaládját ma már Európa-szerte is­merik, és nem csak a kiál­lításról, hanem több ország­ban munkába állítva, üzemi tapasztalatok alapján is. A szovjet gépiparban Szovimag RNC típusjelzéssel terjedt el. Ez az elnevezés — Szo­vimag — utal arra is, hogy e gép szovjet—magyar együttműködéssel készül. A szovjet márkajelzés utolsó két betűje pedig azt jelzi, hogy ezek a legújabb ma­gyar tárcsaesztergák már a szerszámgépek legkorszerűbb változatai közi tartoznak: számjegyvezérlésűek és a munkadarab, valamint a működési program cseréjén megközelítően a nemzetközi élvonallal egyidőben, ami­kor még a hazai iparban az ilyen gépek iránt alig volt kereslet, de a gyártásukhoz szükséges ipari háttér sem volt még kielégítő a kohá­szatban, az elektronikai ipar­ban. A gyár konstruktőrei mindenekelőtt a legnagyobb megrendelővel, a szovjet gépiparral tisztázták, hogy elsősorban ők milyen gé­pekre számítanak majd az elkövetkezendő években Kő­bányáról. A kívánság az volt, hogy készítsenek a ma­gyarok olyan NC tárcsaesz­tergákat, amelyek különle­ges, hőálló acélok megmun­kálására is alkalmasak. A gyár elfogadta a javaslatot, majd fejlesztési és kíilönfé-Ma már két változat soro­zatgyártása folyik. Az egyik revolverfejjel készül, 6 szerszámmal dolgozik, eze­ket cserélni kell, ha a 6 szerszám nem elég a bonyo­lult munkadarab megmun­kálásához. Az újabb válto­zat programozható automa­tikus szerszámcserélővei és adagolóval készül, szerszám­­tartójába 12—16 szerszám fér el. Várakozás nélkül Ä szovjet ipar a részegy­ségszakosítási megállapodás értelmében mindkét válto­zathoz több főelemet szál­lít: például magát a szám­jegyvezérlő berendezést, to­vábbá különleges villanymo­torokat, tengelykapcsolókat, tokmányokat. Többnyire te­hát azokat a korszerű gép­elemeket, amelyeket a ha­zai ipar esetleg még nem gyúrt megfelelő színvona­lon, vagy elegendő mennyi­ségben vagy a tervezés ide­jén még nem gyártott. A SZIM azonban a szovjet gépiparral kialakított terme­lési kooperáció révén men­tesülhetett attól, hogy sokáig várakozni kényszerüljön a hazai ipari háttér teljeskö­rű felzárkózására, tehát ide­jében felkészülhetett a ver­senyképes, gazdaságosan ex­portálható NC gépek gyár­tására. Ezzel lényegében hú­zóerőt is gyakorol ma már a hazai alkatrészszállítóinak fejlesztésére, illetve lehető­séget ad a hazai gépfelhasz­nálóknak, hogy korszerű NC gépekkel emelhessék techni­kai színvonalukat. Magyar-szovjet kooperációval fantomok készülnek a bu­dapesti Sugárbiológiai Intézetben. A veszélyes sugárzások hatását kockázatos lenne élő emberi szervezeten tanulmá­nyozni, ezért alkalmazzák a fantomokat. Képünkön: beteget helyettesitő fantomtörzs röntgen átvilágítás közben kívül az.összes többi műve­letet — szerszámváltás, elő­tolás, fordulatszámváltozta­tás stb. — automatikusan elvégzik. Pár év múlva a hagyományos, tehát a nem programvezérlésű szerszám­gépek sorozatgyártása már nem lesz kifizetődő, de többnyire az alkalmazásuk sem, oly nagy a termelé­kenységi különbség a régi és az NC gépek között s a számjegyvezérlésű gépekkel végzett munka minősége is sokkal jobb. 11 legnagyobb megrendelők kívánsága A SZIM-nél a fejlesztés 7 évvel ezelőtt kezdődött, le reszegysegeKre gyártás­szakosítási megállapodást is kötött a szovjet féllel. A mai EV 630-as család (hiszen az első modellnek jelenleg már 4 változata is létezik) tervei teljes egészé­ben a magyar fejlesztési in­tézetben készültek el, de az együttműködés révén a szov­jet szakemberekkel sok ér­tékes konzultációra is mód nyílott. Például szakmai vi­ták során, közösen alakítot­ták ki a forgácselvezetés módját, vagy a gépágy dő­lései szögét, amelyek a gép „erényei” közé tartoznak, mivel igen megkönnyítik a kezelését és a nemzetközi átlag fölé emelik a konst­rukció forgácsteljesítmé­nyét. 1980-ig 150 ilyen gépet szállít a SZIM a szovjet gépiparnak. Ezek darabja je­lenleg mintegy 5 millió fo­rint, egy hagyományos tár­csaeszterga ára alig ha­ladja meg a félmilliót. Az NC gépek ennyivel értéke­sebbek a hagyományosak­nál. E két adat alapján bár­ki felbecsülheti, mennyire nem mindegy ugyanazon munkaidőben, gépen, mun­kaerővel, energiával félmil­liós, vagy ötmilliós értékű termékeket előállítani. A közös, magyar—szovjet szerszámgépipari fejlesztés előtt pedig, a 80-as évekre már körvonalazódnak az új célok, közöttük — úgy lehet — a lézer technikával is bő­vítik a legkorszerűbb szer­számgépek „tudását”. (g) ÖTLETES ÚJÍTÁS Víz-gáztalanitó berendezés a robbanások megelőzésére Világviszonylatban is meg­oldatlan problémára a mély­fúrási ivóvízkutakból fel­színre hozott metángázos víz gáztalanítására két évvel ezelőtt érdekes eljárást dol­gozott ki két fiatal mérnök: Hegedűs László, a VOLÁN 7. sz. Vállalat fejlesztési cso­portvezetője és Deák Miklós, a Tisza Cipőgyár vegyipari gépészmérnöke. Az újítás az OVH, a Békés megyei Ta­nács, valamint a Békés me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat országos pályázatán az értékes harmadik díjat nyerte el. A nemzetközi viszonylat­ban is jelentős szellemi ter­mék első alkalmzására most került sor Szolnokon. A VO­LÁN Vállalat Landler Jenő úti telephelyének közelében 1700 méter mélységből, per­cenként 300 liter 60 fok hő­mérsékletű termálvíz tör a felszínre. Az értékes termé­szeti kincset eddig azért nem használhatták a gépjármű­vek üzemszerű mosására, mert a kút vizének összes metán tartalma 651,26 nor­­málliter/köbméter, szemben a határértékként előírt 0,8 nor­­málliter/köbméterrel. Fel­­használása tehát robbanás­­veszéllyel járt volna. Az újí­tás szerzői az eredeti pálya­munkájukat egyszerűsítet­ték, és adaptálták a helyi kö­rülményekre. - A vállalat által elfogadott újítás alapján a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyár­egysége legyártotta a speciá­lis gáztalanító^ tornyot. A lé­tesítményt üzembehelyezték, így lehetővé vált, hogy a robbanásveszély teljes kiik­tatásával üzemeltessék a vál­lalati kocsimosót a termál­vízzel. A berendezés műsze­res vizsgálatát a Vízkutató- és Fúró Vállalat kútvizsgáló osztálya is elvégezte, és meg­felelőnek minősítette, mivel a gáztalanító tornyon át­­áramló víz metán tartalma lényegesen alatta van az előírtnak. Az évek óta vajú­dó probléma megoldása, a termálvíz gáztalanítása, mintegy 150 ezer forintba ke­rült. A két újító 35 ezer fo­rint újítási díjat kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents